Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-10 / 206. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 206. SZÁM, Keleti Ujsffi a VASÁRNAPI KRÓNIKA Pesti sóhaj a verthaju kenyérhez A miuapában érvekkel, a logika fegyvereivel igyekeztem magyarázatát adni annak, hogy Vaida- Vcevod és annyi társának szives kitessékelése ellenére is: miért nem megyek Budapestre: Adós maradtam azonban egy szintén számbajöhető érzelmi indokkal, amihez azóta jutottam, _ éppen Budapesten. A történetnek azt a cimet is adhattam volna: „Mese a honvágyrólarról a furcsa érzésről, amit sokan megmosolyognak, de ami mégis ott él talán mindauTiyiuuk szivében. Hogy a dolgot elölről kezdjem, vissza kell mennem a régmúltba, a békebeli Kolozsvár utolsó évtizedébe. Ez, a mi generációnk aranykorszaka. Nem csoda, hogyha én is sóhajtva gondolok visz- sza rá. Hires, nevezetes család volt akkoriban, dinasztiának is mondhatnánk: a Héczeyeké. Igaz, hogy a hasonlat nem a legtalálóbb, mert az uralkodó családoknál nagyon gyakori „üzemzavar“ a hiányzó trónörökös. A Héczeyeknél pedig egy tucatnyi volt be’őle. ötven-ötven százalékban fiú és leány. Az öreg Héczey az erdészeti hivatalnál volt főhivatalnok, őt én már csak hirből ismertem. De annál többször találkoztam a Héczey fiukkal. Nem csoda, volt belőlük bőven. Megesett, hogy elindultam a Hunyady térről (a cenzor ur szives figyelmébe ajánlom, hogy huszonöt év előtti dolgok ezek, tehát akkori uccaneveket vagyok.kénytelen használni) a Deák Ferenc ucca közepén szembetalálkoztam valamelyik ifjú Héczeyvel és majdnem sóbálvánnyá meredtem, amikor a főtér sarkán ismét magam előtt látom. A gyengébbek kedvéért azt is meg kell mondanom, hogy a Héczeyek majdnem úgy hasonlítottak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz és embernek kellett lennie, aki meg tudta különböztetni őket. Különösen az ikreket. Pétert és Pál'. Ugylátszik, a pap is játékos kedvében lehetett, amikor közös névnapos neveket osztott ki a két fekete cigánypurdénak. Mert a Héczeyek valamennyien olyan feketék voltak, mint az ördög. A főbíró is, Erzsi is, Erdős René olaszországi kalandozásainak hü társ-résztvevője, aztán Péter és Pál, akik hogy tovább folytassák a természet tréfáját, mind a ketten rendőrtisztviselőnek mentek. (Az egyik most nagy ur: főtanácsos, a másiknak azonban elfordult az útja, kilépett a rendőrségtől és most magándetektív.) Aki ismerte őket, az megerősíthet abban az állításomban, hogy hajszálnyi pontossággal egyezett a magasságuk, sportszeiüen edzett, elegáns termetük, a szemük szine, az orruk hajlása, szóval minden rajtuk. Én csak az egyiket ismertem, talán a Pétert s amikor egyszer találkoztam vele és barátságosan eidalbaüiöttem, akkor derült ki, hogy Pállal bizalmaskodtam, akivel odáig soha sem váltottam egy szót sem. A tárgytól azonban nagyon eltértem. Nem Pálról és Péterről akarok most beszélni, hanem Héczey Feriről, akii. az elegáncia nagymesterének ismert egész Kolozsvár. Gyönyörű, szép szál ember volt és ha nem lett volna olyan cigányos a képe, angol lordnak nézhette volna akárki. Olyan törzsökos kolozsvári bennszülött volt, hogy el sem lehetett képzelni nélküle a várost és őt sem Kolozsvár nélkül. Nem tudni, azonban mi jutott az eszébe: az impériumváltozás után ő is repatriált. Azóta is Budapesten él. A minapában meglátom Pesten a Newyork kávéház terraszán. A Kolozsvár utáni nosztalgia tette a hires kávéház törzsvendégévé. Mindennap azzal a reménnyel megy a nagvforgalmu kávéházba, hátha betoppan oda egy kolozsvári? Szóval megláttuk egymást és egy fél óráig csak kérdezett. Ügy itta a szavaimat, mint a Szahara! vándor a forrásvizet, mikor oázist talált a sivatagban. Egy kicsit nehezen forog a nyelve _ legyünk őszinték: dadog _ Héczey Ferinek és csak kínosan bökte ki: _ Nagyon megkérnélek valamire. Ha mégegyszer feljössz Pestié, hozz nekem egy verthaju kenyeret és egy noszolyi sajtot. És úgy eiábrándozott ezen az egyszerű bővített mondaton, hogy szinte könny szökött a szemébe. És ha nem szégyeltem volna, talán nekem is. , (ss.) A két részre szakadt vasgmrdistúk véres verekedést rendeztek egy szakadúr vasgárdista lakásán (Bukarest, szeptember 8-) A valamikor nagyon hangos, de a Duca-gyilkosság óta magáról alig hallató vasgárdista-mozgalomban a bomlás letagadhatatlan jelei észlelhetők- Ennek világos jele az az ügy, amelyben a második hadtest hadbírósága megindította a vizsgálatot. Csütörtökön este Cornelíú Zelea Codreanu, Canlacuzino tábornok, Nichifor Crainic és más vasgárdista vezérek behatoltak Luca Gheorghiade lakására a Strada Romanan. Luca Gheorghiade nem tartózkodott otthon és helyette a cseléd tiltakozott a legélesebben az ellen, hogy a vasgárdisták a lakás minden zugát felkutassák. Hir szerint egy Codreanu ellen tervezett merénylet bizonyítékait igyekeztek megtalálniA merénylet-tervet egy Cutea nevii fiatalember juttatta Codreanu tudomására. Cutea több Ízben résztvett a légiónisták tanácskozásain, amelyeket Stelescu volt képviselő, Dumitrescu Zapada, Aurél Sefarfin és Gheorgke Beza rendeztek. Cutea szerint a légiónisták elhatározták, hogy Codreanut, aki szerintük cserbenhagyta mozgalmukat és Stelescu ellen dolgozik, elteszik láb alól. A merénylet végrehajtásával Cuteát bízták meg, aki azonban elárulta a tervet. Amikor a cselédleány látta, hogy az önkényes „házkutatást“ nem tudja megakadályozni, kiszaladt az uccára és segítségért kiáltozott. A környékbeliek közül többen berohantak a lakásba, mire verekedés támadt, többen fegyverüket használták és egyesek meg is sebe- sültek. Végül a rendőrség is kiszállott és Sefarfin, Dumitrescu és Beza légionáriusokat, akik a verekedésben szintén aktiv részt vettek, letartóztatta. Codreanut és barátait, akik a „házkutatásban“ részt vettek, beidézték a hadbíróságra. szőlőkr Í f i u- vagy leány- Iskolások részére, készen vagy méret szerint, olcsóbban sufni házilag készítve szállítok: ' egyenruhát" e £ *.»ewsa«Mát ISKOLAI aqyenksiapot tOrgraruhat tornacipőt stb. stb egyenruiiaanya<ş?okatf harisnyát, ssveltert, intézeti fehérneműt, maírácot, stb. HERCULES ÁRUHÁZ (VOLT BABY-HÁZ) CLUJ, CALEA REGELE FERDINAND 12. — Gólya Áruházzal szemben. t
