Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-10 / 206. szám
2 gedte meg a betűvetés megtanulását. Két faluban, Kisgannán (Veszprém vármegye) és Megyercn (Zala vármegye) nincs egyetlen analfabéta semEgyedüli szempontként az analfabétizmus leküzdését tartva szem előtt, a cikkíró nem hallgatja el a kérdés „fekélyeit“ sem. Kiirtandó fekélynek számítja ugyanis azt, hogy a mai Magyarország 3417 községéből 83 községben az anafabétizmus még mindig a 25 százaléknál nagyobb arányú. E községekben összesen 143 029 ember él s az átlagos analfabétizmus 29.6 százalék. A „rekordot“ a Baranyamegyei Ujmind- szent község tartja 54 százalékkal. A második helyen a somogyi Kévfalu áll 48-3 százalékkal- A cikkíró megállapítása szerint mindkét községben a horribilis analfabétizmust az okozta, hogy az utóbbi tiz évben rengeteg vándor cigány telepedett le és ezeket még nem sikerült a műveltség alapvető fogalmaival megismertetni. Különben a cigány lakosság sok más községben is hátrányosan befolyásolja a mü veltségi viszonyokat• Az említett két községben a lélekszám a 400-at sem éri el- A 93 község közül még csak egyetlen egyben éri el az analfabétizmus a negyven százalékot- A többiben már 25—35 százalék között mozog. Érdekes, hogy e községek közül húszban a lakosság 30—50 százaléka tanyákon lakott, hétben 50—70 százaléka, egyben még ennél is több- és egy úgynevezett eszmei község, mert valamennyi lakója tanyákon él. Még azt is megjegyezzük, hogy e 83 községből 37 a legelmaradottabb Szabolcsmegyére esik. Az adatokból nyilvánvalóan kiviláglik, hogy az îndreptarea téved, mikor azt állítja, hogy a magyarság szándékosan elhanyagolja más nemzetek művelődését. Ugyanis áz adatok azt bizonyítják, hogy ezek a „fekélyek" 'éppen a tanyái magyarság testén vannak■ Pél- dáuh a Tiszán inneni megyék közül Békés:, Hajdú-, Bihar- és Csanád-, Arad-, Torontál- megyék állanak a. legjobban s éppen ezekben a megyékben lakik a csekéljşzâinu románság, a tőtök és szerbek egy része. A nemzetiségek többsége azonban a legműveltebb dunántúli megyékben és Budapest körüli központi járásban laknak. Természetesen a tanyai magyarság Írástudásának fokozására is óriási erőfeszítéseket tesznek, hiszen például a leghátul álló Szabolcs—Ungmegyében a tiz és tizenegyéves gyermekeknek 5.3, a tizenkettő—tizen- négyéveseknek 10.3, az egész megye lakosságának, amint említettük, húsz százaléka analfabéta- Az utána következő Szatmár-, Ugocsa-, Beregmegyében pedig az általános arányszám 17.7, ezzel szemben a 10—11 évesek arányszáma 3.1, a 12—14 éveseknek 5.5 százalék. Ellenben Sopronmegyében e két korcsoportnál már csak 0.8, illetve 0-7 százalék, vagyis minden ezer ifjú közül csak nyolc, illetve hét nem tud irni-olvasni. Ez egyúttal azt is bizonyitja, hogy az analfabétizmus csökkenése a folyó években még nagyobb, mint 1920—1930 között. A csaknem öt évvel ezelőtt tartott népszámlálás adataihoz viszonyítva valószínűleg már is nagy a javulás. Tehát a 9-6 országos átlag méginkább csökken. Az îndreptarea másik furcsasága, hogy a Statisztikai Szemle által felsorolt 83 falut járásnak tünteti fel s ennek alapján elszörnyül- ' ködve állapítja meg, hogy az egyik járásban az analfabétizmus arányszáma még mindig 54 százalék. Jobb volna, ha e helyett, ugyanazzal az őszinteséggel tárná fel az itteni viszonyokat, mint a magyar statisztikák. Hiszen például az Universid legújabb vezércikke szerint még 192S—29-ben is a körülbelül hárommillió rpmániai tanköteles közül csak 1 millió 676 ezer 85Í gyermek látogatta az iskolát s ezek közül csak 1 millió , 28 ezer 471 gyermek végezte el. Természetesen nálunk is, minél keletebbre megyünk, annál szomorúbbak ' a viszó- nyok- Bcsszarábiában példáuL a beiratkozott ta nulóknak csak 43.3 százaléka végezte el az iskolát. A naszódi tanitóképzőintézet igazgatója egyik munkájában megállapítja," hogy Erdélyben, Máramarosban és Bukovinában is még 'egész vidékek vannak iskola nélkül. Az Uni- versül megállapítása szériát is az utóbbi KEimUjsm XVn. ÉVFOLYAM.Z06. SZÁM. tizenöt év óta még növekedett az analfabéták száma. A Patria mai vezércikkében maga Mihala- che pártelnök, aki szintén tanitó volt valamikor, veti össze a bulgáriai és romániai helyzetet s rendkívül szomorú megállapításokat von le reánk nézve. Uj oktatási hadjáratot követel. Bizony jól tenné a román sajtó, ha legalább annyi cikket írna erről a kérdésről, mint a kisebbségi tanítók nyelvvizsgájáról s legalább annyiszor követelné az analfabétizmus elleni küzdelmet, mint a magyar tanintézetek becsukását. Mi is inkább szolgáljuk országunk ügyét, amikor erre a kérdésre felhívjuk a közfigyelmet, mint azok, akik a tények elferdítésével folytonosan az ország különböző népei közötti gyülöletszitást célozzák. E mellett azt is reméljük, hogy az ország műveltségi állapotainak emelkedésével a különböző nyelvű állampolgárok között is nagyobb lesz a megértés. F. G. ICatÓ szenzációs vigjátéka Cssalc Előadások kezdete : 3, 5, 7, 9 órakor. Premier műsor: akarlak Műsor előtt vllághiradó. Száznyolc munkás szakszervezet támogatja az amerikai sztrájkot Október elsején félmillió ruházati ipari munkás lép sztrájkba (Newyork, szeptember 8.) A mai sztrájkjelentések szerint holnap a sztrájkolok száma eléri az 500.000-et. Újabban a selyemfestők 200-000 munkása mondotta ki a sztrájkot. Newyerseyben 500.000 munkás kimondotta, hogy október 1-én a ruházati ipar munkásai beszüntetik a munkát. Ez utóbbi mozgalomnak más a célja, mint a textilipari munkásoknak. A ruházati ipar munkásai ugyanis követelik a munkaidőnek 10 százalék leszállítását bér. leszállítás i ílkül, hivatkozva, lioosevelt- elnök egy rendeletére A déli államikban a helyzet igen súlyos. A munkaadók Sztrájktörőket alkalmaztak, akik önkéntes rendőrséget alakítva védik az üzemeket. Ezzel kapcsolatban Perkins munkaügyi miniszter kijelentette, hogy a hat munkás haláláért a helyi hatóságok felelősek, mert sztrájktörő munkásokat használtak fel rendőrökként és ezek kellő tapasztalat nélkül tüzeltek a munkásokra. Green, a munkásfederáció elnöke elrendelte az összes szervezett munkásságnak, összesen 108 szindikátusnak a sztrájk támogatását. Green a szindikátusok vezetőit a jövő hétre sürgős éi’tckezletre hivta össze. WW»WWW«»»t Rövifle§@y a kolozsvári tábla tárgyalni fogja a% első Yá§nfa§«tellebbe%é§eket Miért nem vesziítietik cl pöriiket a kisebbségi vasutasok ? (Kolozsvár, szeptember 8.) Az Erdély-j szerte történt vasutas-elbocsátások ügye uj 1 fordulóponthoz érkezett. A legtöbb helyen a fegyelmi Ítélet ellen benyújtott fellebbezéseket még nem tárgyalták le, ennek ellenére azonban az ügyek a tábla, mint közigazgatási bíróság elé kerültek. Még szerencse, hogy a törvény előirja az elbocsátó határozatnak a kézbesítéstől számított busz napon belüli megtámadását közigazgatási keresettel az illetékes táblai tanácsokhoz, mert igy a szerencsétlen kisebbségi vasutasok ügye objektiv fórum elé kerül. A kolozsvári Ítélőtábla közelebbről veszi tárgyalás. alá a jjiskii és kolozsvári, vasutasok fellebbezését. Polcz Rezső dr., kolozsvári ügyvéd, akit úgy a piskii, mint akolozsvári vasutasok meg bízták képviseletükkel, lapunk munkatársának nyilatkozott az ügyről. — A per kimeneteléről előre nem nyilat- kozhatom — mondotta, mert az ügy még a bírói fórum előtt van. Mondanom sem kell, hogy a vasutasok elbocsátása teljesen jogtalan. A vasúti munkások s a vasút közötti jogviszonyt külön szabályrendelet rendezi,' melynek 57. paragrafusa kimerítően sorolja fel azokat az okokat, amelyek alapján a vasúti munkásokat ol lehet bocsátani- Az okok között az államnyelv nemtudása nem szerepel. Kimondja ugyan, hogy mindazok elbocsáthatók, akiknek minősítési táblázatába kétszer egymásután kedvezőtlen jegyet írnak be. Azonban a rossz minősítést az érdekeltekkel közölni kell ésszabályos fegyelmi eljárást kell ellenük indítani. Sőt már a minősítés ellen is fellebbezhet az alkalmazott s csak kedvezőtlen döntés esetén indulhat mbg a fegyelmi- A szabályrendelet 9. paragrafusa azokat a képességeket sorolja fel, amelyekre vonatkozólag a minősítési érdemjegyet adják. Ezek között sem szerepel azonban az államnyelv tudása. A törvény csak azokra nézve Írja elő a román nyelv kellő tudását, akik kihirdetése után, vagyis 1933 április 28-a után lépnek a vasút szolgálatába. A tisztviselőkre vonatkozó szabályrendelet 27. paragrafusa csak a tisztviselőkkel szemben követeli meg a román nyelv írásban és szóban való tudását. A munkások igazát bizonyitja az is, hogy a vasút a kérdést két különböző szabályrendeletben rendezte s a munkásokkal szemben csak a szakképzettségre helyezte a fősulyt. Különben az elbocsátott Vasutasok közül többen vannak olyanok, akik már többször tették le sikerrel a nyelvvizsgát annál is inkább, mert nagyon sokan a Eegátban is teljesítettek szolgálatot. Inkább csak az öreg munkások között vannak olyanok, akik az államnyelvben meglehetősen gyengék, de ezeknek viszont nagy a szakképzettségük. Formai szempontból sem járt el jogosan a vasút, mert az 57. paragrafus szerint a fegyelmi bizottság jelentése alapján a központi igazgatóság eszközli az elbocsátásokat. Ezzel szemben a magyar vasutasokat egy alárendelt szerv, a műhely-inspektorátsus bocsátotta el.
