Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-09 / 205. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 205. SZÁM. KUETíUjsm 3 Maliin éiVaida megérkeztek bukaresti békekötésükre Tatarescu hazaérkezése után a kormányt a pénz. ügyi nehézségek állítják súlyos feladatok elé Tni&itf..? Annak a törvénytervezetnek, amelyet Pop Ghiţa készített el és amellyel vezető helyünkön részletesen foglalkozunk, van egy meg- ütkiizéstkeltő, egyben pedig nagyon is sebezhető pontja. Amilyen józanság és elismerésre méltó tárgyilagosság nyilatkozik meg a tervezel konstrukciójában — ami éppen most, a nacionalista túlzások korszakában külön érdem — éppen annyira kiábrándító Pop Ghiţa javaslatának az a része, amely „visszarománo- siiásV' kormánybiztosság felállítását ajánlja a Székely földön. Meglepetésként nem hat ez a passzus, mert hiszen éppen Pop Ghiţa volt az, aki olyan heves offcnzivát indított a szatmár megyei svábok kérdésében, természetesen k\ fejezett magyarellenes éllel. Falra borsót hányni nem szeretünk és nem ábrándozunk azoknak a meggyőződéséről, akik a kisebbségi kérdést amúgy török módra szeretnék meg oldani. De Pop Ghiţa úgyis, mint erdélyi ember és úgyis, mint ennek a tervezetnek az elkészítője, tisztában lehetne vele, hogy az erdélyihez hasonló vegyes lakosságú területen a nemzetiségi határokat megvonni lehetetlen. Nem lehet elkerülni, hogy házasodás és más előre nem látható körülmények folytán természetes folyamat a nemzetiség-vesztés. És akármennyire is kárhoztatják a volt impérium magyarosító politikáját, az az igazság, hogy az összes itt élő nemzetek között más nemzettestekbe való beolvadás révén a magyarság vérvesztesége volt a legnagyobb. Függetlenül Erdélytől pedig, Moldovában egy olyan grandiózus elrománositás folyt, sőt folyik most is az odasodródott csángók földjén, hogy ehhez viszonyítva eltörpülnek az erdélyi méretek. Jól van; belemegyünk ebbe a visszarománositó kormánybiztosságba, de akkor állítsák föl Baconban is a visszamagyarositó kormánybiztosságot. Tegye Pop Ghiţa a szivére a kezét és mondja meg, hogy egyenlő feltételek mellett a jóhiszeműség hasonló mértékével melyik fél vcszitna többet, a románság, vagy magyarság? * Még mindig nem jöttünk rá annak a nyitjára, hogy voltaképpen mit akart a kormány a keresztúri unitárius zsinat szétzavarásával? Ugyan miféle veszélyt rejtegetett az államra nézve ez az egyházi összejövetel? Mi kára származott volna az államnak abból, hogyha ez a nagymultu erdélyi felekezet, amelynek alapjait itt vetetté meg Dávid Ferenc és amelynek egyetlen püspöke Kolozsváron él, számba vette volna gazdasági és kulturális erőforrásait, megtárgyalta volna kebli ügyeit és a mai súlyos helyzetben orvosszereket igyekezett volna keresni? Haszon a román államra semmiesetre sem származhatott a betiltással, jó hatást pedig aligha tehetett ez a szigorú gesztus azokban a nagy kulturállamokban, ahol az unitá- rizmusnak nagyszámú hívei és befolyásos barátai élnek. Csak nem hozták kapcsolatba az unitárius zsinatot Anghelescu miniszter falról leesett arcképével? Nekünk azonban — nem is titkoljuk ezt a gyamunkat — feltétlenül Anghelescu urra kell gondolnunk, mint a legtöbb kulturális támadás kicszelőjére. Sajnos, a konokságot gyógyítani nincs módunkban■ Ezt a gyűlés feloszlatást feljegyezzük a magyarság szomorú krónikájába, de az elégtételadásban bízni nem tudunk. Csak éppen annyit mondunk halk szóval, hogy nem virtus az óriásnak földreteriteni a törpét. Uj regény a Régi Kolozsvárról NAGY PÉTER: A FŐTÉRI NAGY HÁZ c. Érdekes meseszövésii regényujdonsága a halk- szavú muzsikáló óra finomságával idéz egy darab életet a város múltjából. Előreláthatólag a könyv sikere megfogja közeliteníszerző Ö, kedves Kolozsvár c. könyvének óriási sikerét annál is inkább, mert a könyv árát a kiadó nagyon mérsékelten csak 40 tejben szabta meg. Kapható minden könyvkereskedésben és a kiadó Minervánál Cluf-Kolezsvár, Str. Reg. Maria l. (Bukarest, szeptember 7.) A politikai érdeklődés a nemzeti parasztpárt vezéreinek gyülekezése felé fordul, ügy Vaida, mint Maniu megérkeztek már Bukarestbe s az előkészített kibékülést egészen bizonyosra veszik. A nemzeti parasztpárt köreiben abban bíznak, hogy a kormány nem tud megküzdeni a most mindinkább felmerülő pénzügyi nehézségekkel. Ezért is sürgősnek tartják a párt belső békéjének a létrehozását. Elterjedt a híre annak is, hogy Tatarescu hazaérkezése után átszervezi kormányát, ezt a hirt azonban a kormány köreiből megcáfolják. Tatarescu miniszterelnök elutazott Belgrád- ból s már az ország területén van. Egyelőre birtokán marad, vasárnap pedig résztvesz a (Máramarossziget, szept. 7.) Ugylátszik, már a román társadalom is megelégelte azt a szünet nélküli hajszát, amit a kisebbségek ellen megindítottak. Mint jellemző tünetet említjük meg azt a bankettet, amelyet a napokban tartottak Máramarosszigeten Szász Ká roly, az ottani osztálymémökség vezetőjének tiszteletére, Szász Xároiyt, aki különben kolozsvári születésű ember, elhelyezték a városból, ahol mostariig kisebbségi ember létére, vezető szerepet játszott és nagy rokonszenvnek örvendett. Barátai és tisztelői bucsuestét rendeztek távozása alkalmával. A baráti bnesuvaesorán a máramarosszigeti román társadalom tagjai majdnem kivétel nélkül megjeleniek. A beszédek során dr. Vasile Ilca fő- * orvos, a szigeti elmegyógyintézet igazgatója és az Astra igazgatója meleg szavakkal köszöntötte Szászt. Többek között ezt mondotta: __Nem látom be szükségét annak, hogy miért helyezik el Mái amaros-megyéből a kisebbségi tisztviselőket? Ismerjük őket egytől egyig, valamennyi lojális polgára az államnak, szorgalmas, becsületes emberek és egy sincs közülük, aki az államháztartásnak, hasznára ne válna. Szász Károly, akit értesülésünk szerint Kolozsvárra helyeztek át, meghatottan hallgatta végig a főorvos őszinte szavait. Érdekes, hogy a társaság román tagjai lelkesen megtapsolták Ilca igazgató gyűlölködéstől mentes beszédét, mintha , felszabadultak volna attól a nyomástól, amivel az sarmisegtuzai ünnepségeken. 'A szerb fővárosban elutazása előtt nyilatkozatot adott a sajtónak s ebben nagy megelégedését fejezi ki a Belgrad- ban elért eredmények felett. Kijelentései szerint a jugoszláv kormánnyal mindenben megegyezésre jutottak, ami a két országot közösen érdekli. A Gazeta cimü lap arról ad hirt, hogy a vasgárdista vezetők között súlyos ellentétek merültek fel. Kiéleződött az ellenségeskedés különösen Stelescu volt vasgárdista képviselő és Zelea Codreann között. Stelescu szemrehányásokat tett Codreanunak, aki viszont egyáltalában nem akar vezértársával még csak tárgyalásokba sem bocsátkozni. 'Anghelescu-fclc Vendeletek és a túlzó román sajtó gyűlölködő kórusa eleinte még a türelmesebb románokat is megtévesztette, de aminek káros következményeit már a románság is látja. Ugyanakkor pedig, amikor egy előkelő mára- marosszigeti főtiszt viselő ilyen határozottan ad hangot a józan román társadalom álláspontjának, egy disszonáns cs a konciliáns magatartással homlokegyenest ellenkező hang zavarta meg a máramarosszigeti társadalmi békét. Tudvalevő, hogy a város lakosságának jelentékeny része zsidó. Éppen ezért senki se ütközött meg azon, hogy az ottani állami gimnáziumnak Tisch Mór dr. volt az orvosa már évek óta annál is inkább, mert a legnagyobb lelkiismeretességgel végezte kötelességét. A napokban Szigetre érkezett Pteancu tanügyi főinspektor, aki ebben a minőségében már akkoriban félelmetes hírnevet szerzett magának, amikor még nem volt olyan divatos kisebbség-ellenesnek lenni. Évek folyamán Pteancu ur megszelídült, de a mai türelmetlen atmoszférában feléledt, mint amikor a szárazra került halat vízbe dobják. Pteancut azért küldték le Szigetre, hogy a gimnáziumi tanári kar ádáz belső harcában igazságot tegyen. Hogy ebben a tekintetben mit végzett, az egyelőre még titok, az azonban nyilvánosságra került, hogy elutazása előtt meghagyta az iskola igazgatójának, M, Serbannak: az uj iskolai évben más iskolaorvost válasszon és bocsássa el dr. TiscJi Mórt. Pteancu ur tanulhatná a kisvárosi főorvostól, aki minapi bankett-beszédében sokkal európaibb szellemről tett tanúságot, mint ő, a kolozsvári vezérfelügyelő, akitől pedig e tekintetben többet' lehetne várni. Egy Brassóból elindult repülőraj egyik repülőgépe lezuhant? a pilóta szörnyethalt (BRASSÓ, szeptember 7.) Ma délben 12 órakor a brassói légikikötőből négy Potez-gép indult el Bukarest felé Alig indult ntnak a repiilöraj, sürii eső kezdett zuhanni. A rajt vezető repülőkapitány leszállásra adott jelt és a repülök eleget is tettek a parancsnak A Tömösi szoros felett három repülőgép minden akadály nélkül megkezdte a leszállást, a negyedik azonban, amelyet Marin Constantinescn 23 éves őrmester, az egyik bukaresti hadira.} pilótája vezetett, társai szemeiqttára lezuhant. A többi pilóta sértetlenül ért földet. A lezuhant repülő azonnal szörnyethalt. Holttestét Brassóba szállították. A máramarosszigeti kórház-igazgató egy buesubanketten kikelt a kisebbségi tisztviselők indokolatlan áthelyezése ellen Ugyanekkor pedig Pteancu ur elcsapatott egy kisebbségi iskola-orvost
