Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-09 / 205. szám

XVII. ÉVFOLYAM. 205. SZÁM. KUETíUjsm 3 Maliin éiVaida megérkeztek bukaresti békekötésükre Tatarescu hazaérkezése után a kormányt a pénz. ügyi nehézségek állítják súlyos feladatok elé Tni&itf..? Annak a törvénytervezetnek, amelyet Pop Ghiţa készített el és amellyel vezető helyün­kön részletesen foglalkozunk, van egy meg- ütkiizéstkeltő, egyben pedig nagyon is sebez­hető pontja. Amilyen józanság és elismerésre méltó tárgyilagosság nyilatkozik meg a ter­vezel konstrukciójában — ami éppen most, a nacionalista túlzások korszakában külön ér­dem — éppen annyira kiábrándító Pop Ghiţa javaslatának az a része, amely „visszarománo- siiásV' kormánybiztosság felállítását ajánlja a Székely földön. Meglepetésként nem hat ez a passzus, mert hiszen éppen Pop Ghiţa volt az, aki olyan heves offcnzivát indított a szatmár megyei svábok kérdésében, természetesen k\ fejezett magyarellenes éllel. Falra borsót hányni nem szeretünk és nem ábrándozunk azoknak a meggyőződéséről, akik a kisebbségi kérdést amúgy török módra szeretnék meg oldani. De Pop Ghiţa úgyis, mint erdélyi em­ber és úgyis, mint ennek a tervezetnek az el­készítője, tisztában lehetne vele, hogy az er­délyihez hasonló vegyes lakosságú területen a nemzetiségi határokat megvonni lehetetlen. Nem lehet elkerülni, hogy házasodás és más előre nem látható körülmények folytán termé­szetes folyamat a nemzetiség-vesztés. És akár­mennyire is kárhoztatják a volt impérium magyarosító politikáját, az az igazság, hogy az összes itt élő nemzetek között más nemzet­testekbe való beolvadás révén a magyarság vérvesztesége volt a legnagyobb. Függetlenül Erdélytől pedig, Moldovában egy olyan gran­diózus elrománositás folyt, sőt folyik most is az odasodródott csángók földjén, hogy ehhez viszonyítva eltörpülnek az erdélyi méretek. Jól van; belemegyünk ebbe a visszarománositó kormánybiztosságba, de akkor állítsák föl Baconban is a visszamagyarositó kormánybiz­tosságot. Tegye Pop Ghiţa a szivére a kezét és mondja meg, hogy egyenlő feltételek mellett a jóhiszeműség hasonló mértékével melyik fél vcszitna többet, a románság, vagy magyarság? * Még mindig nem jöttünk rá annak a nyit­jára, hogy voltaképpen mit akart a kormány a keresztúri unitárius zsinat szétzavarásával? Ugyan miféle veszélyt rejtegetett az államra nézve ez az egyházi összejövetel? Mi kára szár­mazott volna az államnak abból, hogyha ez a nagymultu erdélyi felekezet, amelynek alap­jait itt vetetté meg Dávid Ferenc és amelynek egyetlen püspöke Kolozsváron él, számba vette volna gazdasági és kulturális erőforrásait, megtárgyalta volna kebli ügyeit és a mai súlyos helyzetben orvosszereket igyekezett volna keresni? Haszon a román államra semmi­esetre sem származhatott a betiltással, jó hatást pedig aligha tehetett ez a szigorú gesztus azok­ban a nagy kulturállamokban, ahol az unitá- rizmusnak nagyszámú hívei és befolyásos barátai élnek. Csak nem hozták kapcsolatba az unitárius zsinatot Anghelescu miniszter falról leesett arcképével? Nekünk azonban — nem is titkoljuk ezt a gyamunkat — feltétlenül Anghe­lescu urra kell gondolnunk, mint a legtöbb kulturális támadás kicszelőjére. Sajnos, a konokságot gyógyítani nincs módunkban■ Ezt a gyűlés feloszlatást feljegyezzük a magyarság szomorú krónikájába, de az elégtételadásban bízni nem tudunk. Csak éppen annyit mondunk halk szóval, hogy nem virtus az óriásnak földreteriteni a törpét. Uj regény a Régi Kolozsvárról NAGY PÉTER: A FŐTÉRI NAGY HÁZ c. Érdekes meseszövésii regényujdonsága a halk- szavú muzsikáló óra finomságával idéz egy darab életet a város múltjából. Előrelátható­lag a könyv sikere megfogja közeliteníszerző Ö, kedves Kolozsvár c. könyvének óriási sike­rét annál is inkább, mert a könyv árát a kiadó nagyon mérsékelten csak 40 tejben szabta meg. Kapható minden könyvkereskedésben és a kiadó Minervánál Cluf-Kolezsvár, Str. Reg. Maria l. (Bukarest, szeptember 7.) A politikai érdek­lődés a nemzeti parasztpárt vezéreinek gyüle­kezése felé fordul, ügy Vaida, mint Maniu megérkeztek már Bukarestbe s az előkészített kibékülést egészen bizonyosra veszik. A nem­zeti parasztpárt köreiben abban bíznak, hogy a kormány nem tud megküzdeni a most mind­inkább felmerülő pénzügyi nehézsé­gekkel. Ezért is sürgősnek tartják a párt belső békéjé­nek a létrehozását. Elterjedt a híre annak is, hogy Tatarescu hazaérkezése után átszervezi kormányát, ezt a hirt azonban a kormány köreiből megcáfolják. Tatarescu miniszterelnök elutazott Belgrád- ból s már az ország területén van. Egyelőre birtokán marad, vasárnap pedig résztvesz a (Máramarossziget, szept. 7.) Ugylátszik, már a ro­mán társadalom is megelé­gelte azt a szünet nélküli hajszát, amit a kisebbségek ellen megindítottak. Mint jellemző tünetet említjük meg azt a bankettet, ame­lyet a napokban tartottak Máramarosszigeten Szász Ká roly, az ottani osztálymémökség vezetőjének tiszte­letére, Szász Xároiyt, aki különben kolozsvári születésű ember, elhelyezték a városból, ahol mos­tariig kisebbségi ember létére, vezető szerepet ját­szott és nagy rokonszenvnek örvendett. Barátai és tisztelői bucsuestét rendeztek távozása alkal­mával. A baráti bnesuvaesorán a máramarosszigeti román társadalom tagjai majdnem kivétel nélkül megjeleniek. A beszédek során dr. Vasile Ilca fő- * orvos, a szigeti elmegyógyintézet igazgatója és az Astra igazgatója meleg szavakkal köszöntötte Szászt. Többek között ezt mondotta: __Nem látom be szükségét annak, hogy miért helyezik el Mái amaros-megyéből a kisebbségi tisztviselőket? Ismerjük őket egytől egyig, vala­mennyi lojális polgára az államnak, szorgalmas, becsületes emberek és egy sincs közülük, aki az államháztartásnak, hasznára ne válna. Szász Károly, akit értesülésünk szerint Ko­lozsvárra helyeztek át, meghatottan hallgatta végig a főorvos őszinte szavait. Érdekes, hogy a társaság román tagjai lelkesen megtapsolták Ilca igazgató gyűlölködéstől mentes beszédét, mintha , felszabadultak volna attól a nyomástól, amivel az sarmisegtuzai ünnepségeken. 'A szerb főváros­ban elutazása előtt nyilatkozatot adott a sajtó­nak s ebben nagy megelégedését fejezi ki a Belgrad- ban elért eredmények felett. Kijelentései szerint a jugoszláv kormánnyal mindenben megegyezésre jutottak, ami a két országot közösen érdekli. A Gazeta cimü lap arról ad hirt, hogy a vasgárdista vezetők között súlyos ellentétek merültek fel. Kiéleződött az ellenségeskedés különösen Stelescu volt vasgárdista képviselő és Zelea Codreann között. Stelescu szemrehányásokat tett Codreanunak, aki viszont egyáltalában nem akar vezértársá­val még csak tárgyalásokba sem bocsátkozni. 'Anghelescu-fclc Vendeletek és a túlzó román sajtó gyűlölködő kórusa eleinte még a türelmesebb ro­mánokat is megtévesztette, de aminek káros kö­vetkezményeit már a románság is látja. Ugyanakkor pedig, amikor egy előkelő mára- marosszigeti főtiszt viselő ilyen határozottan ad hangot a józan román társadalom álláspontjá­nak, egy disszonáns cs a konciliáns magatartással homlokegyenest ellenkező hang zavarta meg a má­ramarosszigeti társadalmi békét. Tudvalevő, hogy a város lakosságának jelentékeny része zsidó. Éppen ezért senki se ütközött meg azon, hogy az ottani állami gimnáziumnak Tisch Mór dr. volt az orvosa már évek óta annál is inkább, mert a leg­nagyobb lelkiismeretességgel végezte kötelességét. A napokban Szigetre érkezett Pteancu tanügyi főinspektor, aki ebben a minőségében már akko­riban félelmetes hírnevet szerzett magának, ami­kor még nem volt olyan divatos kisebbség-ellenes­nek lenni. Évek folyamán Pteancu ur megszelí­dült, de a mai türelmetlen atmoszférában feléledt, mint amikor a szárazra került halat vízbe dobják. Pteancut azért küldték le Szigetre, hogy a gim­náziumi tanári kar ádáz belső harcában igazságot tegyen. Hogy ebben a tekintetben mit végzett, az egyelőre még titok, az azonban nyilvánosságra került, hogy elutazása előtt meghagyta az iskola igazgatójának, M, Serbannak: az uj iskolai évben más iskolaorvost válasszon és bocsássa el dr. TiscJi Mórt. Pteancu ur tanulhatná a kisvárosi főorvostól, aki minapi bankett-beszédében sokkal európaibb szellemről tett tanúságot, mint ő, a kolozsvári ve­zérfelügyelő, akitől pedig e tekintetben többet' le­hetne várni. Egy Brassóból elindult repülőraj egyik repülőgépe lezuhant? a pilóta szörnyethalt (BRASSÓ, szeptember 7.) Ma délben 12 órakor a brassói légikikötőből négy Potez-gép indult el Bukarest felé Alig indult ntnak a repiilöraj, sürii eső kezdett zuhanni. A rajt vezető repülőkapitány leszállásra adott jelt és a repülök eleget is tettek a parancsnak A Tömösi szoros felett három repülőgép minden akadály nélkül megkezdte a leszállást, a negyedik azonban, amelyet Marin Constantinescn 23 éves őrmester, az egyik bukaresti hadi­ra.} pilótája vezetett, társai szemeiqttára lezuhant. A többi pilóta sértetlenül ért földet. A le­zuhant repülő azonnal szörnyethalt. Holttestét Brassóba szállították. A máramarosszigeti kórház-igazgató egy buesubanketten kikelt a kisebbségi tisztviselők indokolatlan áthelyezése ellen Ugyanekkor pedig Pteancu ur elcsa­patott egy kisebbségi iskola-orvost

Next

/
Thumbnails
Contents