Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-09 / 205. szám

Kucnujzswa XVII. ÉVFOLYAM- 205. SZÁM. 9 mp megtorlás, amit a kisebbségeknek el kell'szen­vedniük, ha a gazdaállam és az anyaország között bármi okból rosszabbodik a viszony. A legtanulságosabb azonban mindenesetre a tárgysorozat utolsó pontja: a kongresszus munkájának újjászervezése. A magyar delegá­ció javaslatára ennél a pontnál az, hogy a kongresszus maga gondoskodjék megjelelő szervről, mely a különböző kisebbségek pana­szait vizsgálat alá vegye s jogosságuk felett Ítéljen. Ez a javaslat két irányba néz- Egyfe­lől nagyobb súlyt akar adni a panaszoknak, melyek a Népszövetség elé kerülnek: a pana­szok igy nemcsak az érdekeltek aláírásával ke­rülnének a nemzetközi hivatalos fórumok elé, hanem az egész nemzetiségi kongresszusnak a hitelesítésével. Másfelől pedig éppen ez a hite­lesítés igen alkalmas eszközzé válhatik arra. hogy a paPaszlott sérelem kellő nyomatékkai és megfelelő tekintéllyel kerüljön a világ köz­véleményének az itélőszéke elé. S nyilván a „több szem, többet lát“ elvnek is meg lenne a jótékony hatása a panaszok elfogulatlansága és hatóereje szempontjából­A X. kongresszus sem fogja Európának ezt a fájdalmas és nehéz kérdését megoldani. A munkát azonban, melyet elődei megkezdettek, ez a tanácskozás igen jelentős lépéssel viszi előbbre. Dr. Sulyok István­Pénzhamisítás! manőverré zsugorodott össze az oroszországi exporttal kombinált másfélmilliós lakásfosztogatás bűnügye Elfogták mx egyik szélhámost, aki kellemetlen vallo­másával rácáfolt az elcsapott főmetszö előadására 4 A X. nemzetiségi kongresszus , (Bern, szeptember hó.) 1925 őszén ültek össze először közös tanácskozásra az európai nem­zetiségek képviselői a szabad és boldog Svájc földjén. A szervezkedés gondolata, mely oly közelfekvö volt, tiz évvel ezelőtt mégis mérhe­tetlen nehézségekbe ütközött. Az államok, me­lyek a kisebbségi szerződéseket aláírták s an­nak ellenében nagy politikai előnyökhöz jutot­tak, gyanúval és bizalmatlansággal nézték ezt az összesereglést s mindent megtettek a meg­akadályozására. A kongresszus azonban mégis összeült s ma tiz éves munkára tekinthet vissza. Erről a tiz esztendőről a különbözőképpen lehet ítélni. „A türelmetlenek, az elfáradottak, — mon­dotta a Wilfan a kongresszus szlovén elnöke, megnyitó beszédében, — erre az évfordulóra azzal válaszolnak, hogy már a tizedik kon­gresszusnál tartunk és még oly keveset értünk el csak. A többiek, a tapasztaltak azonban azt mondják: még csak tiz éve dolgozunk együtt, ä további esztendőkben még sok és fontos a tennivalónk...“ Hogy a két vélemény közül, ki melyiket választja, az elvégre vérmérséklet kérdése- Tu­lajdonképpen mindakettönek igaza van. Ha arra gondol az ember, hogy a követelések, me­lyeken a kongresszus egész munkája alapszik, nemzetközi szerződésekre támaszkodnak, — va­lóban indokolt a csüggédés a csaknem teljes eredménytelenségnek a látszatán. Aki azonban a társadalmi fejlődés szempontjából akarja a kérdést nézni s az írott szerződésekben is csak egy lépést lát ezen a nehéz és körülményes utón, az még bizakodliatik is, mert hiszen ezek a folyamatok valóban hosszú időt, hivő embe­rek lelkes munkáját követelik. De minden szemponttól függetlenül a kon­gresszus tiz esztendeje feltétlenül jelentős eredmény- Ha nem közvetlenül a nemzetközi politika területén, úgy a problémának tudomá­nyos kialakítása és a népek gyakorlati együtt­működésének terén­, A kongresszus minden esztendőben jelentős lépésekkel vitte előbbre ezeket a kérdéseket. Tiz esztendő munkássága alatt sokkal keve­sebb válságot élt meg, mint a hivatalos Nép- szövetség. Kiválás csak két ízben történt: a III- kongresszusról kiváltak a németországi lengyel, lauschitzi szerb és a dán nemzetisé­gek, tavaly pedig a zsidó csoportok. Az előbbi látszólag jelentéktelen esemény miatt történt: a kongresszus nem vette fel tagjai közé a né­metországi frízeket, mert úgy találta, hogy nincsenek nemzeti alapon . megszervezve. Az igazi okot azonban nyilván az akkori lengyel­német feszültségben kell keresni. A tavaly pe­dig a zsidók azért hagyták el a kongresszust, mert az alapelveihez hívén nem foglalhatott abban az éles modorban állást a német nemzeti ezociálizmus zsidó politikája ellen, amint azt a zsidók kívánták. Az ezévi kongresszus tradícióihoz hiven, ismét nagy és fontos kérdéseket tűzött ki na­pirendjére. Az első helyen áll az a lengyel javaslat- melyet a Népszövetség a közeli napokban vesz tárgyalás alá. A lengyelek a kisebbségi jogvé­delem általánosítását követelik, tehát azt, hogy ne csak az európai kis államokra vonat­kozzanak eféle nemzetközi kötelezettségek, ha­nem a nagyhatalmakra is s necsak Európára vo natkozólag, hanem az egész világra kiter­jesztve. Ámbár egészen világos a diplomáciai játék, mely ezt a lengyel taktikát irányítja, a kisebbségi kongresszus szükségesnek találta az állásfoglalást. Az első nap felszólalói mind örömmel fogadják a kiterjesztésnek a tervét, egyik sem mulasztotta azonban cl annak a han­goztatását, hogy tulajdonképpen nincsen mit kiterjeszteni: a kisebbségvédelem ivott mu­laszt, gyakorlati jelentősége eddig alig volt, a nemzetiségek számára védelmet egyáltalán nem jelentett. Igen érdekesnek ígérkezik további két nap­jának a vitája is. Az érdekelt államok közötti viszonynak arról a kihatásáról lesz szó. mit ennek a viszonynak kedvező vagy kedvezőtlen alakulása a nemzetiségek helyzetére gyakorol. Két oldala van ennek a kérdésnek: az egyiket azok a kétoldalú szerződések jelentik, melye­ket két állam egymás között köt a szomszédba szakadt fiainak érdekében; a másik pedig az a (Nagyvárad, szeptember 7.) Hetekkel ez­előtt másfélmilliós rablásról tett feljelentést a nagyváradi rendőrségen Lajos Ábrahám, a zsidó hitközség volt főmetszője. Lajos elmon­dotta, hogy három, előtte ismeretlen ember ál­lított he hozzá, magukat oroszországi, illetve besszarábiai kereskedőknek mondották és azt állították, hogy kitűnő üzletet tudnak. Akko­riban történt, hogy a főmetszőt botrányos kö­rülmények között egyik napról a másikra nyugdíjazták, tehát egzisztencia nélkül ma­radt. így aztán Lajost elszéditctte a fényesnek ígérkező üzleti lehetőség és arra is hajlandó volt, hogy uj ismerőseivel vidékre menjen, mert amazok csak ott voltak hajlandók be­avatni a titokba. A három kereskedő közül azonban csak az egyik indult el Lajossal a vidéki útra, ketten behatoltak a lezárt lakásba s az ott talált ér­tékeket, román és idegen pénzt, magukkal vitték. Lajos Ábrahámot a „besszarábiai keres­kedő“ azzal hitegette, hogy társainak megér­kezését várja, mikor pedig feltételezte, hogy a lakásfosztogatás megtörtént, nagy sajnálko­zása közben elvált tőle- Lajos Ábrahám haza­térve kétségbeesve látta a kifosztott lakást, de eleinte húzódozott a bűnvádi feljelentés meg­tételétől. Később azonban mégis csak elment a rendőrségre és töredelmesen bevallotta kelle­metlen kalandját, amelyet hiszékenységének köszönhetett­Azóta a rendőrség folytatja a nyomozást az ügyben és érdekes dolgokat sikerült megál­lapítania. Lajos Ábfüliámot csakugyan orosz- országi eredetű szélhámosok csapták be, illetve Oroszországból elmenekült kereskedők, akik ravasz „üzleti koncepcióval“ igyekeztek ma­guknak tőkét szerezni további machinációkra. Lajos Ábrahám szerint a titokzatos láto­gatás éppen akkor történt, amikor a lapok nagy szenzációként adták hírül a román-orosz diplomáciai viszony helyreállítását. Tehát a pszihológiai pillanat igazán kitűnő volt. A nagyszakállu oroszok, illetve orosz-zsidók fé­nyes üzleti lehetőségeket csillogtattak meg La­jos Ábrahám szeme előtt, export-szállitmá- nyokról beszéltek és azt mondották neki, hogy csak vidéken tudják a bonyolult üzlet minden csinyjába-binjába beavatni. El is vitték egy elhagyott mezőre és ott egy készüléket mutat­tak neki, amelybe közönséges papirt dugtak, a másik oldalon pedig kifogástalan bankót húz­tak elő. Az oroszországi exportüzlet tehát egy­szerű pénzhaviisitási manőverre mérséklő­dött. Lajos azt állítja, hogy ő az ajánlatot erélyesen visszautasította, a közben letartózta­tott egyik szélhámos azonban azt vallja, hogy Lajos Ábrahám beleegyezését adta a pénzha­misításhoz és éppen azért küldte be a szélhá­mosok egyikét Nagyváradra, hogy a felesége adja át a levelében megjelölt valutákat- Ezzel a vallomással tehát megdőlt Lajosnak az az előadása, hogy a lakását feltörték és úgy ra­bolták ki, mert ez nem is történhetett volna meg olyan simán, tekintve, hogy Lajos Ábra- hámné a kérdéses időben otthon tartózkodott, A letartóztatott szélhámos azt is elmondotta, hogy a valuták elrablása úgy történt, hogy amikor Lajos Ábrahámmal osztozkodtak, fel­húzott revolverrel egy másik személy lepett hozzájuk, detektivnek mondotta magát s a pénzeket, mint bűnjeleket lefoglalta. Az fel sem tűnt a hiszékeny főmetszőnek, hogy a de­tektív őt a helyszínen hagyta és csak a „keres kedőkkel“ távozott. A helyzet tehát egyelőre az, hogy Lajos Ábrahám még mindig rablásról beszél, a le­tartóztatott szélhámos beismeri, hogy a volt főmetszőt pénzhamisítás meséjével csalták tőrbe és fosztották ki, viszont a rendőrség to­vább gyűjti a bizonyítékokat az ügy teljes megvilágítására Lányok könyvtára rózsaszín regények sorozata Kötet énként 30 lej• MarlUt E.: ............... A véökisasszony titka „ „ A pusztai királykisasszony „ „ A második feleség Bcnüzkyné: ................ Szőke mint a buza Fred Andreas ; .......... Valaki jár a sötétben Kaphatók a keleti VJ**p ki- Acrémant. ................ Rajta, házasodjunk ! adóhióataUbanKvár. BaronL.Pop Dane Simpson : ....... Sir John közbelép u 5 Vidékieknek a pénz és lOiej ff de Vere Stacpoole: A kék laguna SrÄfflrÄ Lorna Rea: ................ Asszonyok htjuk. loU lei értékű kon.wrenclc- , vrr•»»• J lésnél, az összes: előzetes bekül- A M WilliciiYisou ...... Pénz dése után, portómentes szállítás. Gcorsoß Jniann I ...... A szív és számok

Next

/
Thumbnails
Contents