Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-09 / 178. szám
2 elmélet, most a gyakorlati megvalósítás módozatait kell mielőbb kialakítani. .után. Az útvonalon óriási tömegek várták és nézték mindenütt a menetet. Hohenstein mellett a menet két percre megállóit, azon a helyen, ahol a tannenbergi csata alatt Hinden- bnrg vezér! sátra állott. Ebben a pillanatban megszólaltak a harangok, majd ismét tüzérségi lovakat fogtak az ágyu- talp elé és igy érkeztek a tannenbergi emlékműhöz. 250 ezer ember gyászoló tömege Maga a nyolctornyos emlékmű is nagy teret zár be. Körülötte fáklyás diszezred állott fel- Beláthatatlan autótábor, óriási telefon- hálózat, a rádióadók kábelei, a hangszórók ezrei szelik át a német háborús dicsőség eme szinhelyét Több ínint száz különvonat hozta a gyászoló közönséget. A hivatalos személyiségeket tizenkét különvonat szállította. Külön, telefonfülkéket rendeztek be a környék telepes házaiba a sajtótudósitók számára. Az emlékmű területén négyezer ember számára van hely. Azonban a mezőn több mint egynegyedmillió ember szorong. A kormány tagjai, a nemzeti szocialista párt vezetői, a külföldi államok képviselői, a diplomatákon, a német társadalom előkelőségein és Hinden- burg régi barátain kívül megjelent a környék «épe, a háború után idetelepedett parasztok, hogy az utolsó üdvözletüket elhozzák. A koporsó a kafafalkon Az emlékműtől két kilométerre az ágyu- talpról levették a koporsót s a német birodalom tisztjei vették vállukra, hogy a művészekkel készíttetett művészi katafalkra helyezzék. Közvetlenül a koporsó után két tábornok és két tengernagy halad. Abban a pillanatban, amikor a koporsó az emlékműhöz érkezik, a nyolc hatalmas toronyból óriási lángnyelvek csapnak az égig. Az égnektörő emlékmű kőbeirt époszkéut apellál az emberek nevében. Tízezer német katona sirjá képezi a fundamentumot. A hadsereg diszszázadai, a rohamosztagosok, a nemzeti munkaszolgálat csapatai alkotják a kordont. Az emlékmű lépcsője amfiteatrálisan adja az előkelőségek számára fenntartott helyeket. A temetés tannenbergi főrendezője Nebelschitz tábornok volt. A katafalk körül két lovas svadron és két üteg állott fel, a 3. számú gárdaezred indulójának hangjai mellett. Gyalogos diszszázadok egészítik ki ezt a diszőrséget. A tornyokon óriási fekete zászlók, a tornyokat és katafalkot több, mint ötezer méter hosszú cserfa- és fenyőgirland disziti. Az óriási máglyák és fáklyák fényénél az éjszaka napallá változik. A gyászfátyollal bevont dobok pergése hatásosabbá teszi a gyászt. A tábornagyi botot magasan viszik a menet előtt, aztán felteszik a katafalkra, ahol a baldachint zászlókból alkotják meg. A katafalkon fekete alapon óriási vaskereszt s az emlékmű udvarán szintén egy óriási vaskereszt emelkedik húsz hősi halottnak a sírján. A koporsót a tannenbergi csatában résztvett ötvenhárom ezred barnult, fakult zászlóival borítják be- A koporsó felett három Hindenburg-zászló leng. A püspök imája és búcsúja A szertartást a Beethoven Eorika- szimfóniájának előadása nyitja meg, amelyet fafuvós-zenekar ad elő. Azután Müller püspök mondja el rövid imáját. „Atyám én hívlak, te hivsz engem. Köszönöm, hogy kiválasztottál“, — kezdi meg beszédét, amelyet a Jelenések könyvéből a „Légy hü mindhalálig és neked adom az élet koronáját“ idézetr^ alapítja. Az egész világ a hódolatát hozta ide — mondja Müller püspök, de KeietiHjsxg mmmimmamammmBsmm imaammmmmmmmamm ennél a németség többet: a szeretetet és a háláját emeli a dicsőséges hadvezér elé. Elmondja, hogy Hindenburg nem szerette, ha dicsérték. „Istenné a dicsőség, — szokta mondani, — aki azzá tett engemet, ami voltam és arai vagyok.“ A püspök beszélt arról, hogy ezen a helyen harcoltak és ontották vérüket a német katonák a német hazáért s vezérük volt Hindenburg, aki utolsó lehelletéig a népéért és hadseregéért munkálkodott. Valódi katona volt, aki három generáción keresztül hűségesen szolgált egy jobb jövőért. Egész életét a hűség jellemzi, hűség a hazához, a néphez, a hadsereghez, a munkához, az áldozatkészséghez, amely mellett kitart a legnagyobb csalódások után is- Az Isten gyermeke volt, de az Isten hőse is, hitben élt cs ezért nem halt meg. — A haza atyja — mondotta — s azért mindörökké élni fog. Köszönjük az Istennek, A perc leteltével Hitler Adolf kezdett beszélni: — Hindenburg ezredes ur, Hindenburg asszony, gyászoló gyülekezet, tábornokok, tisztek és katonák! A katonáról kétszer beszélnek: először a győzelem után, másodszor, mikor eltávozott az élők sorából. Ezután elmondja Hindenburg életének főbb adatait. Mikor Hindenburg tábornagy Németország élére került, már a harcokban dicsőséges mult állott mögötte. Mint fiatal hadnagy megsebesül a königraetzi csatában és négy év múlva jelen van Versaillesben, amikor hűségesen szolgált királyát az egyesitett német törzsek császárává kiáltják ki. Minden munkaerejét az uj német birodalom megerősítésének szolgálatába állítja. Mikor 1911-ben nyugalomba vonult, a porosz tisztek mintaszerű szolgálati idejére tekinthetett vissza. Büszke idők voltak ezek és fölemelő érzés volt a mintaszerű katonatisztnek, hogy ebben a munkában lankadatlan résztvegyen. Az ismeretlenség homályába sülyedt ezután, mint any- nyi sok más derék tiszt. De 1914-ben kitör a világháború, Európa lángokban áll s a császár a keletporoszországi hadsereg élére szólítja, hogy megmentse Németországot. ö megragadta a Németország felett meghúzott halálharang kötelét, hat nap múlva már dörögnek az ágyuk s a rákövetkező három nap múlva Németország ösz- szes harangjai hirdetik a diadalt, mert az óriás a halálharangot a dicsőség harangjává változtatta átHindenburg óriássá vált a világháború zivata rában. Soha sem voltak katonák bátrabbak, kitartóbbak és áldozatkészebbek, mint a német nép fiai a háború négy esztendeje alatt. Harsogó elragadtatással beszélt a német katonáról. A dicsőség titka a Hindenburg neve volt, aki győzelemről-győzelemre vezette a német hadsereget. A császár — sajnos későn, — a német hadsereg élére állította és az álló harcokban meg- feneklő hadsereget győzelmes támadásba vitte át. A háború vége nem Hindenburgra vet árnyat, hanem a politikusokra. 1925-ben a német nép nem találhatott volna méltóbb és jobb vezetőt, mint a dicsőséges hadvezért, akinek birodalmi elnökké választásával kezdődött Németország megújhodása. Utolsó nagy győzelme a német nép átmentése volt az uj életbe, amivel kaput nyitott egy szebb jövő felé. Szövetséget kötött a nemzeti szocializmussal, hogy a dicsőséges múltat a biztató jövendővel kösse össze. A dúló válságok után a német nép újból összeszedi magát, hogy reményteljes jövőjét megteremtse. Húsz év után újból megkondulnak a tannenbergi harangok — mondotta Hitler — ós hirdetik, hogy a hadvezér megtért katonáihoz. * XVII. ÉVFOLYAM. 178. SZÁM. hogy nekünk adta őt, lelke mindörökké köztünk marad. A tannenbergi hősnek, Kelet- poroszország megmentőjének fénnyel van beírva á neve a német nép történelmébe. A püspök a Miatyánkot mondta ol, majd az áldást mondta: — Áldjon meg és mentsem meg az Ur, világosítsa meg az ő orcáját terajtad. Ezután a zenekar az „Erős várunk néküak az Isten“ kezdetű Lutjier-dalt játszotta el. Mindenki és minden megáll Az ének végeztével a birodalmi püspök kézenfogva vezeti fel Hitlert a szónoki emelvényre. Ekkor egy percre néma csend támad a temetésen s az egész német birodalomban, minden forgalom, minden munka megáll, a száguldó vonatok, autók, hajók, városi uccá- kon a gyalogjárók, mindenki egy percre megállóit, a munkások, hivatalnokok, dolgozó emberek erre a percre abba hagyták a munkát. Katonái között alussza örök álmát és ez legyen a keletporoszországi hadszíntér utolsó nagy főhadiszállása. A német nép erőt merít Hindenburg életének példájából, neve halhatatlan marad a német nép történetében. — Halott hadvezér! Kitárultak előtted a Walhalla kapui — fejezte be beszédét. Megszólallak az ágyuk Vezényszavak hallszanak, megdördüluek az ágyuk, a zenekar előbb az „Ich hatte eineu Kameraden“ cimü régi német katonadalt, majd a „Deutschland, Deutschland über Alles“-t, azután a Horst Wessel Liedet játszotta. Hindenburg ezredének indulója mellett kiséri a menet a koporsót az örök nyugvóhelyre. Közvetlen a koporsó után a vezér és Hindenburg fia mennek, majd felvonulnak a világháború veteránjai, a birodalmi hadsereg fegyvernemeinek diszszázadai. A torony kapujánál áll kivont karddal a másik hadvezér, Mackensen tábornagy. A menet megáll előtte s a hü bajtárs tiszteleg a koporsó előtt. A temetés egyik legmeghatóbb jelenete volt, amikor Mackensen, a hü bajtárs tisztelgett az elhnnyt tábornagy előtt. Majd leteszik a koporsót, sorban tisztelegnek a család tagjai, a tábornokok, a főtisztek, utoljára Hitler tiszteleg mély meghajlással. Agyutüz az egykori harctéren A százegy ágyulövés befejezéseképpen az egykori harctéren felállított ágyuk egyszerre tüzelnek. Beviszik a zászlókat a koporsóhoz. A koporsót két hétig közszemlére teszik ki, amely idő alatt a birodalmi hadsereg tisztjei és altisztjei állnak diszőrséget körülötte. Azután az emlékmű vezéri tornyába befalazzák. A világ minden részében A temetési szertartást az összes német rádióállomások mellett a dán, olasz, svéd, norvég, svájci, magyar, belgrádi, kairói, amszterdami, btrenos-ayresi, montevideói, rio de janeiroi és pernambucoi rádióleadóállomások is közvetítették. A keddi nap folyamán a felvett grammofon lemezekről a temetés közvetítését kétszer ismétlik meg rövid hullámú rádió leadókon Keletázsia, Délafrika és Délamerika távoli vidékei számára. Az egész temetés alatt a német birodalom területén a közhivatalokban fekete ruhákban gyűltek össze a hivatalnokok és alkalmazottak. A városok és községek uccáin mindenütt sok feketeruhás tömeg állott s rádióhangszó.ók közvetítéséből hallgatták a szertartás lefolyását s a beszédeket. Berlinben a nagyobb tereken nagy tömegek állottak kalaplevéve a szertartás alatt. Az egész német nép igazán gyászolt. Hiller búcsúbeszéde
