Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-09 / 178. szám
visel6ház EU DA PEST V . Csütörtök, 1934, augusztus 9, — Ára 5 ~ Sfexa poitmlA plitltt 1 fin 6vmer*r No. 2-L255—1927. Előfizetési árak belföldön: Egész negyedévre 200, egy hóra 70 lej. évre 50, félévié 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM — 178. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDBS. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, Báron I.. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postaftők 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Uj Mte!&zervei:et Olyan gyásxpompával temették el llindenburg'ot, amilyent a világ; nem látott Nyolcvankiloroéteres gyász menet a neu de oki dolgozószobától a tannenbergi dicsőség emlék« müvéig — Negyedmillió ember a koporsó körül A birodalmi püspök és a birodalmi vezér beszédei Nemzet nem élhet nemzeti hitelszervezet nélkül s ha ezt Széchenyi nem tanitotta volna meg nekünk annakidején, a kisebbségi elhagyatottság tapasztalataiból lett volna alkalmunk megtanulni. Az erdélyi magyarság jövője feletti töprengés között már az impériumváltozás utáni első időkben sokszor vetődött fel a kérdés, vájjon nem tartozik-e a legfontosabb feladatok közé annak a céltudatos uj tervnek az elkészítése és életrekeltése, amely a magyar nép számára a hitelszervezet hálózatát építené ki, az üzleti alapelveknek, a vezetés szellemének a lehetőség szerinti egységesítésével s annak az alaptételnek az érvényesítésével, hogy a pénzintézet nem pusztán a tőkenyereségért van, hanem a civilizált élet gazdasági forgalmának a lebonyolításával a népnek áll rendelkezésére. Amilyen egyszerű ezt elmondani, olyan nehéz megvalósítani. Amig a pénzpiac forgalmának a felduzzadása csak emelkedett, addig nem jelentkeztek eléggé figyelmeztetően a fogyatékosságok. A duzzasztó gátakon kiröpült egy jelszó, mely minden ellenkező véleménynek, minden aggodalomnak a ledorongolására szolgált: a pénznek nincsen nemzetisége s pénzintézetet nem lehet nemzeti szempontok figyelembevételével irányítani. Ezt a tételt azonban éppen csak Erdély számára találták ki, mert a világon egyebütt mindenütt éppen az ellenkező alapelveken dolgoztak. Kitalálták olyan banktőkének a tulajdonosai, akik féltek magukat magyarnak s a gondozásukra bizott pénzt magyar vagyonnak vallani. Olyan üzleti tempót és irányzatot diktáltak ezek, hogy a közel száz magyar jellegű önálló erdélyi pénzintézet, amelyek a régi im- périum világából szakadtak le s amelyeknek nagy része csak helyi vonatkozásban számított tényezőnek, nem tudhatott ezen nagyon sokat változtatni. Jött azonban a pénzpiac összeomlása, a hitelviszonyok felperzselése és a nagy égésnek a helyére utbainditottak egy bankötrvényt, mely olyan feltételeket szab, hogy ezeknek a pénzintézeteink egy jelentős része nem tud megfelelni. Sokan elhullottak, másoknak az önálló pénzintézetként való működését nem engedik meg. Az idő is az alkalom megérkezett ahhoz, hogy a számbavételre a tiszta lapot maguk elé terítsék az erre illetékesek. Ami elpusztult, azon már nincsen mit segíteni, de ami megmaradt, az olyan nemzeti vagyon, amire az újjáépítés alapjait a céltudatos törekvés rá- építheti. Amit az egyes magyar emberek megmenthetnek maguknak, azzal az alaposan lecsappant nemzeti vagyon gyarapszik s mindenkit segíteni, támogatni keli filléreinek a romok közül való kiszedésénél, átmentésénél. Ezért állapította meg a Magyar Párt közgazdasági szakosztálya kolozsvári gyűlésén, hogy van még kétmilliárdnyi ilyen biztosan megmenthető vagyon ezeknek a pénzintézeteknek a kezelése alatt s csak egy mód van ezek elveszítésének az elkerülésére: ha a betétesek és pénzintézetek meg tudnak kölcsönös feltételeikkel egymás között egyezni, vagy elkerülhetetlen vitás esetekben egyező akarattal létrehozott döntőbizott. ságnak vethetik alá az ellentét eldöntését. Ha ez a szellem nem előzi meg a viták és ellenségeskedések /elburjánzását, akkor elvesznek a követelések, felemészti azokat az a bonyodalmas eljárás, amiben a döntő szót idegenek mondják ki és a papiroson vitatott érték akkorra semmivé válik. Pedig addig nincsen fehér lap, amig ezek a kiegyező tisztázásuk jó útra nem indulnak. (Berlin, augusztus 7.) A világtörténelem leggrandiózusabb temetése befejeződött. Csaknem 24 órán át tartott a német nép és hadsereg e búcsúja, legendás vezérétől. A temetés a német hadi dicsőségnek szóló tiszteletadás volt. A megrendezés uniómét fegyelmezettség és szervező erő remekművét jelenti- Negyed- millió ember órákon át legnagyobb rendben és tiszteletadással állott a világháború legnagyobb német diadalának színhelyén, a hadvezér koporsója körül. A néhány órán át befutott több, mint száz különvonat, már magában nagyszerű mozgósítási teljesítmény. Az ágyudörgések, a vezényszavak, a trombita- harsongás és a dobpergés a világháború szervezett német hadseregét juttatta eszünkbe. Az egész világ a tiszteletét, a német nép a hódolatát és szeretetét vitte a katafalkhoz,, a viiágA temetés hétfőn este negyedkilenckor kezdődött. Hindenburg neudecki dolgozószobájában gyászistentisztelet nyitotta meg a kedd délután 2 óráig tartó szertartást. A Marienburg—Hohenstein közötti országúton, amely átszelj a mai Keletporoszországot, mintegy száz kilométernyi hosszúságban máglyákat gyújtottak meg már hétfőn este, a Neudeck— tannenbergi nyolcvan kilométeres országúton ugyanekkor fáklyák ezrei emelték a német nép gyászának külső kifejezését. Az utmenti házakat zöldágakkal és koszorúkkal díszítették fel, a gyászleplek alkalmazásától a zuhogó eső miatt el kellett tekinteni. A hosszú országúton a birodalmi hadsereg különböző fegyvernemeinek diszszázadai álltak sorfalat. A menet Azok, akik a hitelszervezet hálózatos újraépítése ellen megint a gáncsoskodó régi jelszóval jönnek, hogy a pénznek nincsen nemzetisége s a pézintézetnek okvetlenül és elsősorban üzletnek kell lennie, elfelejtenek, vagy nem említenek két dolgot. Az egyik: a magunkra hagyatottságunknak igenis van nemzetisége s a gazdasági erőinket össze kell szedni, gyűjteni. A másik: ennek a hitelszervezetnek olyannak kell lennie, hogy a legbiztosabb elhelyezést nyújtson a tőkegyűjtés számára s a legmegfelelőbben tudja kielégíteni a háború legnagyobb hadvezére s a békeidők íeg- hidegvérübb államférfia elé. Hindenburg egyszerű temetést kivánt magának, azonban ebben az egy esetben nem engedelmeskedtek neki. Az életnek volt szüksége arra, hogy ne engedelmeskedjenek. A vei; ellenfelek lovagiasságukról, a német nép; és a szövetségesek hálájukról, szeretetükről és elismerésükről adtak tanúbizonyságot. Hindenburg kötelességtudására egy nagyon érdekes példát hoz fel a Königsberger Zeitung. Közvetlenül halála előtt az orvosok megkérdezték, hogy elég erősnek érzi-e magát és nem volna-e terhére, ha egy hivatalos aktát aláírna.; Az agg tábornagy elhaló hangon a következőket válaszolta: — Ez a kötelességeimhez tartozik, amig élek, teljesíteni akarom kötelességemet. éjjel 12 órakor indult meg a halottas háztól, de az eleje ekkor már Tannen- bergnél volt. A hosszú menetet két kilométeres fáklyásmenet indította meg, amely után a különböző küldöttségek sorakoztak fel. A halottas házban utolsónak Hitler tisztelgett a koporsónál. A koporsót ágyutalpra helyezték. A koporsóban a halott a Johannita-rend fehér köpenyébe volt öltöztetve, a koporsóra pedig a rend keresztjét, Hindenburg katonasisakját, kardját és tábornagyi botját helyezték. Az ágyu- talpat két kilométeres útvonalon tüzérségi nehéz-lovak vonták, majd motor után kapcsolták. Két század keletporosz gyalogság és egy tengerész század haladt kíséretként a koporsó hiteligényeket. Védő és támogató szerv legyen, amely nem a harácsoló üzletieskedés kiszolgáltatottjainak nézi azokat, kik átlépik intézeti küszöbeiket. S akkor üzletnek is a legerősebb lesz. Belekapcsolódnia azonban ennek a hitelfelélesztési tervnek a régi hitelszövetkezeti szervezetbe úgy, hogy a működési terület és az üzletági feladatok jelentős része a szövetkezetekhez jusson, mert a népet ezzel lehet a hálózat szálaival megerősíteni, gazdaságilag alátámasztani. A Magyar Párt gazdasági szakosztályának az elgondolása életmentő Â dolgozószobától a tannenbergi csatahelyig’
