Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-06 / 176. szám
KnenUjs&o NEGYVENEN NOVELLA TÚL . Irta: BIBÓ LAJOS A budai Dunaparton öltek egy paöon. A férfi gyengéd, simogató mozdulattal a lány keze után nyúlt és magához húzta. — No beszélj. Mondd meg szépen, mi bánt. A lány kicsit kelletlenül, kicsit szomorúan néhett maga elé. — Semmi, — mondta halkan. A férfi — negyven körül járt, fáradt, hajótörött ember volt már régen — keveset várt, akkor kényszeritette a lányt, hogy a szemébe nézzen. — Hallgass ide gyerek — igyekszik összeszedni minden szelídségét. — így semmiképpen sem vergődünk zöldágra. Mindakettőnk- nek jobb, ha beszélsz. Megmondod mi bajod, én felelek rá, aztán vagy megértjük egymást, vagy örökre elválunk. A lány vállat rántott— Én már mehetek is, ha úgy akarjaA férfi megszorította a karját. — Elég. Érted? Eddig kértelek, most már követelem, hogy beszélj. — Nincs joga hozzá. Aki annyira sem becsült ... A férfi közbevágott. — Ne érzékenykedj és ne játszd a kifosz- tottat. Azt akarod mondani, holy olyan vagyok mint a többi férfi. Utánad vetettem magamat, aztán... nos, később, ahogy ilyenkor a szokás, minden további nélkül otthagytalak. Hát •drága fiam, ez hazugság, a szerelem legalato- mosabb, leggyávább, legveszedelmesebb hazugsága, amellyel azért áltatod magad, mert szenvedni akarsz. GOLF Kérje mindenütt a BOROTVA-PENGÉT! (az acélipar legtökéletesebb alkotása) és öröme lesz a Vezérképviselet Friedborotválkezásban mann Ármin, Oradea— Nagyvárad, Promenade Eminescu 16. sz. — Ezért nem irt három hétig? — Azért nem Írtam, mert akkor.*. Másnap megint összegabalyodott körülöttem a világ. Tudod jól, kátyúba jutottam. Veszettül ka- pálództam, hogy valamiképpen megint partra jussak. Te persze, a te gyerek fejeddel azt hiszed, hogy ez nem igaz, ez az őszinteség csupán zengő lira, borús fájdalom, puszta szó, amit a szép hangzás miatt mondok. Nem fiacskám, nem azért ismétlem előtted, hogy negyvenéves, öreg, elkallódott aggastyán vagyok, hogy ezzel a száraz mélabuval és szánalmas világfájdalommal megvesztegesselek, toanem azért, hogy figyelmeztesselek, menekülj, amíg nem késő. Hogy akkor, ha ez valóban igy áll, hogy miért nem akadályoztam meg. hogy a nyakamba ess? Úristen, tizennyolc éves vagy, pompás, dús, hiánytalan, maga az ifjúság és a mindenható élet. Akkora lemondásra, hogy megtagadjam magamtól, hogy megegyezel’ magam is húsz esztendős lehessek, nem volt erőm. A lány nem értette ezt a homályos magyarázatot. Nem is nagyon figyelt oda. Megalázódnak érezte magát. A keserűség fölverte benne a hiúságot, meg a fiatalság szilaj büszkeségét. — Mégis írhatott volna, — ismételte konokul. A férfi tartotta magát, hogy el ne veszítse a türelmét. — Mondtam már, nem írtam, mert nem akartam. Gondoltam, majd megmagyarázom a dolgot, ha találkozunk. — Most már későA férfi nyelt egyet. Ez a kis béka el van szánva mindenre. Ezzel nem bir. Ezt nem keríti többet hatalmába. Nem akart semmiképpen sem alul maradni. — Szamár... — szólt fölényes megboesáj- tással. — Te most magaddal ellenkezel, nem velem. Ha mindenáron menni akarsz, mehetsz. A lány felemelkedett. Az arca lángolt. — Isten vele — nyújtotta a kezét A férfi mosolygott. — Én nem akartam tőled semmit. Nem hívtalak. Magadtól jöttél* A lány indulni akart. — Isten vele — mondta ideges türelmetlenséggel. ad A férfi látta, hogy vége. Le van győzve. A lány erősebb nála, mert nem szereti. Visszahúzta a pacira. — Te — mondta fenyegetően. — Ha most elmégy... A lány közbevágott: — Nem érdekel. Maga egy negyvenére? pocakos aggastyán, én meg egy tizennyolc éves lány vagyok. A férfi keze ökölbe szorult. Megüsse? Vagy az arcába vágja, hogy ne berzenkedjék, mert a komisz igazság másképpen fest! Ö marad az, aki eddig volt, de a lány a történtek után..* Megborzadt. Hát csakugyan megöregedett? Képes volna tehetetlenségében még erre az aljasságra is? Rekedt hangon mondta: — Ne élj vissza a becsiiletcsségenu&s! Azért mondtam, hogy öreg vagyok és... A leány fölkacagott: — Becsületesség! Igazán nevetnem kel?. A férfi az ajkába harapott. A vihar meglódult benne. — Elég. Takarodj. — Menjen maga. — Hordd el magad, de rögtön, különbea kidoblak aa útra. — Tessék. A férfi fölállfttt. Ügyetlenül és snanaJ»*' san, akár egy kamasz, összerántotta magán a kabátját és sietve megindult— Milyen bután lépkedhetek, milyen irtózatosan nevetséges lehetek — sziszegte a fogai között. — Undok, vén barom vagyok. S nézett előre, kutatta a tekintetével, hogy sirás helyett kit ölhetne meg. Anyanyelvűnk. A helyes és tiszta magyarság kézikönyve Idegen szavak szótára. A kisebbségi (román- magyar) szótárt összeállította Szétsi Sándor tanár. A helyes magyarság szótárát összeállította Dr. Balassa József. A tiszta magyarság szótárát szerkesztette Dr. Tolnai Vilmos. Használati utasítás Kosztolányi Dezső cikkéből. Nélkülözhetetlen mlndazdknak, akik a helyes és tiszta magyarsággal akarnak írni és beszélni. 108 oldal fűzve, linóm papíron ára 40 tej. Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában. — Vidéki portó 10 lej. Bármily könyvekre vonatkozó , legalább 200 lejes megrendelésnél, a pénz előzetes beküldése esetén, portóköltséget nem számítunk. Csak a vágy örök Irta: Szilágyi Arthur At asszony a tükör előtt ült, pongyolájának bő redőlt fázósan húzta össze jól ápolt testén és hullámos fekete haját fáradtan simította el homlokáról. Réggel volt. Egy átvirrasztott éjszaka reggele és megdöbbenve állapította meg, hogy arca fakó, szemei szögletében a finom, eddig alig látható vonalak megerősödtek. Egészen közel tartotta arcát a tükörhöz, hogy a reggeli, hideg fény még tisztábban mutassa meg rajta az idő rohanását. A valóságtól megrémült az izgalom ráforrósodott az arcára! idegesen kezdett fel-alá sétálni a hálószobában. Amikor a férfi váratlanul belépett a szobába, az asszony összerezzent, de csak egy pillanatra, öröm suhant át az, arcán, — kipirult és elfelejtette a tükröt. A férfi jóval fiatalabb volt nála. Szerelmes, éo poéta. A kerevetre ültek. — De szép itt minden nálad. A csend, a puhaság ás benne te, mint egy Tizián kép. — Fáradt vagyok, — mondotta az asszony, — az eeti koncert.,, — Olyan vágj- mint egy pompás, sziromba színesedő virág — lelkesedett a férfi, — szemeid mint egy nagy barnán csillogó gyémánt... — Nem is barna, hanem szürke, — kacagott fel vidáman az asszony és belesimított a férfi fekete, göndör hajába. — Beszélj valamit az életedről! — kérte a férfi. — Az életemről? ... A ragyogásban is színtelen ... .vagy talán olyan, mint a vándor énekesé, aki céltalanul bolyong egyik tavaszból a másikba, mint a költöző madár. És most itt vagyok snálad ... megérkeztem hozzád .... — Én akartam igy! — Ezt akartam én is. A férfi azután egy uj versét olvasta fel az asszonynak ... a vágyról ... az örök vágyról, amely olyan, mint egy álom .. . Csak álom ... Azután megcsókolták egymást.,« * Másnap az asszony a zongoránál ült és Tosca nagy áriáját énekelte. A férfi mellette ült. Gyönyörködött a nő hangjában és kitágult vággyal mohón szivta magába a feléji. áramló mámoritó illatot. — Miért nem viselsz ékszert? — kérdezte * férfi as ária után. — Sohasem szerettem. A férfi megfogta az asszony kezét, de az hirtelec elvonta. — Szeretem, — esengett a férfi, — vágyom maga után ... azóta, mióta először láttam és énekelni hallottam. — Nézze. — mondotta az asszony, — maga most szeret. Talán amikor nálam van, szeret is. De én idősebb vagyok, mint maga ... és egyszer eljön az icő és itthagy. * Mikor a férfi elment, az assaony a függöny mögül nézett utána az uccára. Kezét szivére szorította: — Szeretlek, nagyon szeretlek, — suttogta ,,. Belenézett a tükörbe. Megrázkódott. Ismét a tízéves korkülönbségre kellett gondolnia, egy-két évig boldogak lennének talán. Az.után jönne a szánalom. A férfi szánalma, a megunt szerelem. És megszilárdult benne az akarat: nem fog többé találkozni a férfivel... És másnap elutazott. Úgy, ahogy ilyenkor szokás, váratlanul és isméié'.len helyre. * — Csak délibáb volt minden . .. elmúlt ... A vágy maradt meg belőle — zokogott a férfi. És később megnősült. Fiatal nőt ajándékozott meg nevével és neki szavalta most már költeményeit. A fiatal asszony olyan volt, mint egy aranypárduc. De a verseket halálosan unta. — Már megint rajongsz és ábrándozol, — mondotta ilyenkor férjének és arcát hizelegve fúrta férje ölébe. — Csak írok szivecském, — válaszolta a férfi, — azt Írom, ami bennem él és kikivánkozik belőlem, — De akkor miért Írsz mindig arról az öreg színésznőről? — zsörtölődött az asszonyka, — Akarod, hogy rólad Írjak? — ajánlkozott a poéta, — neked. — Inkább öltözz át. Tudod, hogy nyolc órára el kell mennünk a kegyelmesék kerti ünnepélyére. — Édes szivem, ne harag-udj .. . menj ma te egyedül, írnom kell. — Nem akarsz velem jönni? — Szeretnék, de ma nem akarok kizökkenni hangulatomból ... — Csak nem mondod komolyan? — szepegett az asszonyka, — ráérsz holnap is irni. Várnak bennünket és én most venném fel először az uj maroeain«-ruhámat. És kitűnő bridge-parti is lesz, Semmiesetre sem maradhatok el. A férfi nagyot sóhajtott. Az asszonyka tovább zsörtölődött-. — Én veled akarok menni. Téged ünnepel mindenki, engem irigyel tőled az egész társaság. Akarom, hogy gyere, akarom, hogy irigyeljenek. — Maradjunk itthon drágám, — kérte a férfi. — Itthon maradni? — csattant fel az asszonyka, Ezt igazán nem kívánhatod. Az asszony egyedül ment el. — Későn jövök haza, Feküdj le, a* autót n* MM korán értem, jól ki akarom táncolni magamat. « A férfi azután még sokáig nézte az előtte fekvő fehér papírlapokat. Nem tudott már irni sem. A régi asszonyra gondolt. Arra, aki benne csak a költőt látta, aki elment, hogy jobban hozzá kösse magát. Felszegte a fejét. Maga elé tette a papirivet. Aztán irni kezdett ... a vándormadárról és a vágyról, ami mindig örök marad.
