Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-06 / 176. szám
KCLETrDjSKG Tííz a Harg Irta: JP. Tréfán Leonard Nem látszott egy tenyérnyi darabka sem az ég kékjéből. Mikor a két Hargita közé leszáll a köd, csak a bizonytalanság szürkesége nehezedik rá a vidékre és a lélekre. Az egész tájék fölött színtelen felhők gomolyognak- Nem lehet ilyenkor sem utat, sem irányt találni a Somojóhegye alól. Házigazdám Páter Jukundián mégis hangoztatta, hogy bátran elindulhatunk a nagy hágó, a Tolvajos felé- Szép idő lesz ma, egészen szép idő. Páter Fidélis kezeit dörzsölgette össze. Bizonyára nem azért, mert nagy melege volt. És azt mondikálta, hogy ilyen áprilisi kánikula után most zivatar és esős idő következik- Házigazdám és utitársam sem bizakodott nagyon a jóidőben. Gyékényfödelet, köbért tétetett a szekérre. Ferencbá jól megtömte az ajját illatos jó szénával. Úgy ültünk ott, mintha szénabugja tetejére helyezkedtünk volna el. Ferenbá nagy filozóf a székely fajtából. Háborút viselt ember és kemény tapasztalatai vannak a lábfájás, rejoma, oroszfogság és a megházasodás körül. Mindegyikből sok adag tapasztalat és életbölcsesség. Ö kormányozta a lovakat Sárit és Bandit. Ezek alkották a két- lóerős motort, amelyik röpített minket neki a Nagyerdőnek. Minden döcögőseket leszámítva, elég jól haladtunk felfelé. Nekem csak az nem tetszett, hogy Ferenbá torzonborz nagy téli kucsmában volt- És úgy gondoltam, hogy a kocsiskodáshoz nem okvetlenül szükséges a báránybőr- sápka. Hozzá még májusban. Megkockáztattam tehát a kérdést: — Ferenbá, ejszen, hogy azt a nagy ménkő sapkát otthon es hagyhatá vala. Nem lehet a kőbőr alól miánna kilátni. Pedig az ember ha mán szekerezik, valamicskét látni es akarna. Ahajt hátra sem néze a csiki ember. Gondolta magában, hogyhát csak beszéljen az ur. De Ferenbá katonaviselt, világot látott ember volt- Tudta, hogy mi az illedelem. A sapka irányából megfelelt értelmesen. — Hát istálom ammondó vóüék, hogy a sapka örökké jó! Az öreg örmény, ki ahajt ezépvizi vala, halála előtt azt hagyá meg tes- tamentomba a fiának, Zakinak, hogy szent- györgynaptól szentmihájnapig el ne hagyja a sapkát soha. A többit aztán lássa. Nohát istálom, én sem hagyám otthon ahajtég. Nem mondott többet, Ferenbá. Nógatta a lovait, hogy a csörgőtől a barátok kutjáig a kaptatón iparkodjanak kifelé. Én az öreg örményre gondoltam. Ennek azért volt a sapka iránt tapasztalata, hogy minden irányba folyton járta a vásárokat- A Hargitán kánikulában sem barátságtalan utitárs a sapka. Most pedig ugyancsak jó volt. Mert a barátok kutsánál megeredt a zeső. Ferenbá az ő bugjájárói hátrafelé nézegetett. Volt az ilyen kacsingatóban egynémely székely csufondárosság, cinizmus, évődés. Ő hamarabb látta meg mint mi a kóbor alatt, hogy ez az eső nem is eső, hanem hó. — Ferenbá, hát ugyan bizon, csak nem havaz itt májusba es! Hát-e miféle üdő? — E pedig biz hó. Ugye igaza van a szep- vizi örménynek! A Hargita ojan, mind a menyecske. Mosojogni es tud, de házsártoskodni es. Ezétt nem házasodom én meg istálom. Az asszony jókedvibe sohasem lehet megbizakodni •..-Hullott a hó. Csúnya szél kerekedett a koporsóhegy felől és befújta a havat a kóbor alá. és az arcunkba csapkodta. Ferenbá jóizüen és leikéből kacagott. Nekem még kalapom sem volt. Nyáriasan indultam neki az útnak. Kedves utitársam P. Jukundián és Ferenbá hárász kendőt szedtek elő és becsomagolták a fejemet, nyakamat, alig látszottam ki belőle. Az öreg örmény pedig folyton az eszemben járt. így érkeztünk meg a Tolvajoson túlra. Sok időt vett igénybe az ut, mert nagyon sok volt a deszkás szekér és folyton kerülgetni kellett azokat. Alaposan átáztam és dideregni kezdtem. Mint ha fogvacogást akartam volna utánozni. Ferenbá észrevette. És nem minden önzés nélkül, szalonnasütésre is gondolva, indítványozott: — A déli harangszó jól elmulék- A lovak nyugtatást akarnának. (Azt nem mondta a világért sem, hogy ő es.) Páter Gárgyán, ejszen hogy megállanánkNekem szót sem szólt, pedig a sapkája alól kiolvastam, hogy én fázom a legjobban. És hogy Ferenbá ezt nagyon jól tudja. Egy pár pillanat. Sáriék már ropogtatták a szénát az utszélen. Még egy pár pillanat és a hatalmas fenyő alatt száraz rőzsékből már vigan pattogott a tűz. Száraz gályáknak, gyalogfenyőknek nagy tüze és nagy füstje keletkezett. Egyszerre illatos lett az erdő- A száraz fenyőágaknak pedig rendkívül szép volt a tüze. Nemcsak pattogott, hanem sárgás-kékes lángjai odacsalogatták az embert. Hívogattak mindenkit, hogy aki fázik az melegedjék. A deszkás emberek megértették- A tűz ugyanis mindenkié. Azt nem lehet kisajátítani. És egyszerre népes lett a tűzhely. Csicsói és környékbeli deszkások voltak mind. Körülállták a tüzet, karjaikat nyújtogatták feléje és fütőződtek- Előre nem igen volt szóbeszéd- Beszélt helyettünk is a tűz A Hargita tüze. Később azonban kezdtek beszélgetni, egyelőre a szemeikkel. Ez az ember- gomolyag itt az erdőben, amint körülállták s körültérdelték a tüzet, nagyon szép volt. Mintha tiizimádó emberek lettek volna- A szemekben is különös lángok gyulladtak ki. Éreztük, hogy egy család tagjai vagyunk és együvé tartozunk. Erről nem lehet sokat beszélgetni. De nincs is miért, mert beszélt helyettünk is a tűz. Ez a mi tüzíink és melegedőhelyünk felengedte a fázást, rózsák csattantak ki az arcokra, jókedv és testvéri kedély rózsái. Feren- bát mindegyik ismerte- A somojói barátok kocsisa külön híresség, Ferenbá maga személileg is nevezetesség. Láttam, hogy tekintetük a tűz mellett csak őt borzolgatja. El is kezdte az egyik csiesai ember: — Hát métt nem házasodik meg immán Ferenbá! Aki egy szempillantás alatt ijen jó tüzet tud rittyenteni, az kedvibe tudna járni a fehérnépnek es . •. • Ferenbá éppen nyársat faragott a szalonnának- Hegyezte a végét- Tekintete élesebb volt a nyárs végénél és ránézett vele a kérdezőre. Gondoltam, hogy tüstént felnyársalja. — Jobb lesz Mózsi ha füttözöl s nem járatod annyit szájadot. Te ember sem vónál, ha annyin mentél vóna keresztül mint én. Az a cudar csenémet doktor a muszkafogságba le- akará vágni mindakét lábamat. Met biza rost csúf vala mindakét lábam- De mikor láttam, hogy mit akar, én csuful elkárinkottam magam és azt mondtam, hogy hó, németcseh, az apádat, ez az én lábam és nem a tiéd, és mutattam, hogy megfogom mindakét fülit, ha hejzám nyúl. Erre megijede, a nyelvit nyújtogatta nekem és a késeivel toyábbmene. A lábam megmarada, de elig-elig tudék Teherá- nyon keresztül hazaszökni a veresek elől. Most pedig akkor es fáj, mikor nem kéne, a mnsz- gojók örökké mozgolódnak benne. Az ijen embernek nem kell feleség- Az én feleségem a lábfájás, rejoma és minden nyavaja. Hát hallódé te Sári, ha mindegy szálig meg nem eszed a szénát, ma nem kapsz zabot.. • Az emberek összenéztek a tűz körül. Mo- sojogtak Ferenbá dolgain. Sok móka előfordult még, ameddig Ferenbá sütötte a szalonnát, ébresztgette a tüzet és boszantgatta Sárit, a paripát. Pörkölt szalonna illata és a fenyők balzsamos levegője terjengett. Homoród felé tisztulni kezdett az ég. A mi tűzhelyünk parazsa veszítette már élénk tüzességét. Harti és a gyermekek Helmitol kúrát tartanak. Ennek eredménye: mindnyájan frissek, jókedvüek, mindnyájan érzik, hogy belső szerveik, a hólyag-, vese- és vizeletvezetékek is tiszták és egészségesek! Ez fájdalmaktól kíméli meg őket és egészséges belsőt és külsőt biztosit. Belül ép oly tiszta, mint kívül ! . * gita tüzének fénye és a nyugati napsütés csudálatosán ragyogó világossága egy fénycsomóba olvadt össze. Az emberek nézték a tüzet és nézték a napot. Mintha a saját lelkűk fényét és szivük melegét hasonlitgatták volna össze. Mikor Ferenbát azzal ültették, hogy lenne-e még egyszer katona, úgy felelt a sapkája alól, hogy hol igen és hol nem. A székely igy szokott kitérni. Mikor igen, mikor nem. A deszkások alkudoztak, hogy odabenn a zsidó, ha nem adja meg a decka árát, hát még akár Medgyesig is lemennek- A Küküllő es van ojan hosszú, mint az Olt. Különben pedig mindegy, akár az Olt, akár a Küküllő- A Cekend hajójának-a teteje látszott már. Hátunk mögé került a hó és a tűz. Még lobbot vetett utoljára a zsarátnok. Ferenbá. májusi sapkája alá. A deszkások is, mi is döcögtünk lefelé a völgybe. A bugjá kisebb lett alattunk, mert Sáriék fogyasztottak belőle. Ferenbá filozofált a lovaival: — Gyi-gyi előre. Tán nem es lássátok, hogy mijen egy szépen süt a nap a Cekéuden túl. Minden födi virágnak s embernek es á gyönyörüségire. Fa megnő az erdőben, buza a határban, úgy mind azelőtt. Az Úristen napja alatt nem változik semmi. Gyi-gyi Sári, előre... Besztercei cserépkályhák kandallók, takaréktűzhelyek nagy választékban, minden színben, a legújabb modellekben, minden nagyságban kapható ADORJÁN DEZSŐ kályhásmesternél CLUJ, STRADA SUROA (voll Kls-u.) 13. - Telefon 955. ) Ajánlom a saját ta'álmányu gyorsmelegitöt, melyet két évi kipróbálás után hozok forgalomba, ami kevés fával, azonnal és gazdaságos meleget fejleszt. Felszerelhető ug.y uj, mint régi cse- répkályhákba. — Ezen gyorsmeleg.tövel a meleg 100%-ns kihasználása és sok fa megtakarítása < rhető el. — Elvállalok régi kály- . hók, kandallók, takaréktüzhelyek átalakítását, átrakását, javítását a legjutányosabb árak mellett. Tekintse meg nagy mintaraktáramat, vételkötelezettség nélkül!
