Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-02 / 172. szám
Toryenyellenesen rótták meg fiótadóral ax egyházak és közintézmények in^otlmiaiíf *> Még mindig ?an helye és módja n jogorvoslat keresésének 4 KimtUjsSß A Monitorul Oficial 1934 április 1-én megjelent 78-ik számában közölt, az egyenesadók egységesítéséről szóló törvény egyes szakaszainak módosítását magában foglaló uj törvény 3-ik szakasza 19S4 április 1-ével megszünteti az összjövedeimi adót és helyette az aránylagos pótadót (supra cota) lépteti életbe. A megszüntetett és az uj adónem között a leglényegesebb különbség az, hogy ezt az uj adónemet minden egyes megállapított elemi adó-alap után rójják ki, szemben a megszüntetett összjövedeimi adó kirovásánál követett eljárással, mely régi adó minden adóalanyra nézve összes elemi adó alá eső jövedelmeinek .egyesitett összege után és egy összegben volt kivetve. Nyilvánvaló pbböh hogy ezen : uj törvény indoka azon pénzügyi kormányzati elgondolásban leli alapját, hogy a régen globálisadónak nevezett, most „supra-cota“ elnevezésű adó alól egyetlen elemi adóalap se legyen kivonható. A régi rendszer mellett ugyanis könnyen előfordulhatott, hogy az adózó egyes elemi adó alá eső jövedelme az összjövedeimi adó kiróvása alkalmával kimaradjon. Ezen a régi globálisadónál egyébként egy erősebben progresszív adónem életbeléptetésének a most mondottan kiviil semmi más rációja nem is lehetett és minden más vonatkozásban azonos is a két adónem, — így abban a tekintetben is. hogy ez az aránylagos pótadó a törvény 3-ik szakaszának világos rendelkezése szerint éppen úgy, mint a megszüntetett globálisadé, csak a fizikai személyek elemi adó alá eső jövedelmét terheli, külön kiemelve ugyan a., b., c. pontok alatt az egyesületektől és jogi személyektől a tagoknak járó jutalékokat, mely utóbbi kérdésekkel azonban ezúttal, a most kiemelni kívánt szempontokkal való kapcsolat hiánya miatt, — foglalkozni egészen szükségtelenA kérdéssel való foglalkozást ugyanis a jelen esetben a törvénynek az egyes adóhivatalok részéről történt helytelen és különösen egyházi ingatlanokra sérelmes módon történt alkalmazása, tehát a törvény magyarázata körüli bizonytalanság hivja ki. A törvénynek az a rendelkezése, hogy ez az adó csak a fizikai személyek és semmi körülmények között sem az egyházak és egyházi intézmények ingatlanait, — terheli: a törvény szövege szerint vi- 4án felüli módon megállapítható. Mégis majdnem értethetetlenül, — például Kolozsváron, — a legtöbb egyházi épületet megterhelték az adóhivatalok ezzel az adóval is- A megterhelésről az ingatlan-tulajdonos közintézmények azonban csak a mostanában kikózbesitett fizetési felhívások utján nyertek értesülést. Tekintettel pedig arra, hogy miután az 1934—35. pénzügyi évre a rendszeres évi adókivetéseket mellőzték a megelőző évi adók további fenntartása mellett és az igy mégis netalán előforduló sérelmes megterhelés elleni fellebbezés határideje, általánosságban, — a törvény 12. szakaszában f- év április utolsó napjától számított 30 napban állapíttatott meg, —■ vitássá tehető, hogy' a szóban forgó sérelmes „supra-cota“-adóval való megrovások ellen benyujtható-p május 30-a után még a szabályszerű fellebbezés. Nézetem szerint ennek semmi akadálya nincs, miután ez esetben a törvény 14. szakasza szerint is ismert uj adózás fogalma alá vonható esetről van szó. miről az adózó, csak a felhívás (somatiunea) utján nyert értesülést, tehát jogilag teljes mértékben logikus, hogy a felhívás kézbesítésétől! számított 15 nap alatt a fellebbezés benyújtható legyen. . .' Kétségkivüli azonban az. .hogy a M ón i torul Oficial május 5-iki 103. számában megjelent uj' adóvégrehajtási törvény 11. szakasza szerint minden adóié jogosított a felhívás 'vételétől számított 15 nap alatt ezen téves kirovások ellen felszólalással élni (a reclama), mely felszólalást kétszázezer lejig terjedő „végrehajtási esetben“ az illetékes „fizetési pénzügyigazgató“, kétszázezer lejen felüli esetekben pedig a minisztérium központi igazgatósága fog elintézni. Ezt a felszólalást minden érdekelt, illetéktelenül megrótt közintézménynek tehát feltétlenül be kell adnia és ezen adminisztratív jogorvoslati eszköz használatának jogosultsága vitássá senki részéről sem f/ehe tő. ' (Kézdivásárhely, Julius 31.) Kézdivásárhely lakossága julius 29-én, vasárnap ülte meg szomorú évfordulóját annak a tragikus eseménynek, hogy a kis ázekely város százévvel ezelőtt a tűz martalékául esett. Bár csak az unokái cinek még az akkor átélt tüzkatasztrófa károsultjainak, de a szóhagyományok és Írások még élénken visszatükrözik a városégős borzalmait az utódok emlékezetében. Tapp István, Kézdivásárhely akkori református lelkésze r.portszerüen írja le, hogy a tűz 1834 julius 29-én, vasárnap délelőtt 10 órakor ütött ki hat hétig tartó szárazság után, rekkenő napon, a város kellő közepén és a zsindely fedelű, rendezetlenül épített házakon olyan rohamos gyorsasággal lerjedt a közben fellépett Nemere széltől táplált vöröskakas, hogy alig két rövid óra alatt az egész város háromnegyed része lett romhalmaz és hamu. Leégett a város 558 lakóházából 421 és ezenkívül számos gazdasági épület. Tizennégy ember életét is vesztette a borzalmas tűzben. Egy anya csecsemőjével rohant a lángok között és mire kiért a mezőre, a gyermek az anya karján teljesen megégett. A rettentő tűz a piac mindkét oldalán lángfolyamként terjedt pusztító útjában és a lángnyelvek belekapva a városi gyógyszertár emeletes faházába, teljesen menthetetlenné tették a helyzetet. Ebben a házban sok volt a gyúlékony anyag, főleg puskapor és a ház óriási robbanással, hatalmas dörejjel a levegőbe röpült. A zsarátnokok mint ezernyi furia szálltak szerteszét és a tűzeső felgyújtotta a kálvinista templom tornyát is. A torony harangja az irtózatos hőségben megolvadt, az égő templom tetőzete összeomlott, beütötte a templom boltozatát és ledöntötte az azt tartó oszlopokat. Leégett a templom és a torony minden eléghető része, a papi, kántori és református iskolai házak, az egyházi levéltár minden pénzével és klenódiu- mával együtt. Leégett a tanácsház, amely a piac közepén állott, továbbá a báró Hureck ezredes által építtetett Székely Katonanevelő Ház. Jellemző a tüzkatasztrófa nagyságára Papp István leírásának az a része, amelyben igy ecsetelte a lángok pusztítását: „Képzelni lehet, midőn az illy szinte mind pálinkával rakott faházak egyszerre tüzbe boarul tak és a meggyűlt hordók szétpattogtak, Ha pedig ez a felszólalás sikerrel nets járna, akkor a már hivatkozott uj adóvégrehajtási törvény 43. szakasza szerint a végrehajtás foganatosításától számított 15 nap alatt adható és adandó be az ellentmondás (contestaţie), ami által a kérdésben bírói döntés provokálható. Megjegyezzük különben, hogy a felszólalás maga ugyan a végrehajtási eljárás menetét meg nem akasztja, annak elintézése előtt azonban a végrehajtási árverés a 11. szakasz rendelkezése szerint, — még nem tartható. Értesülésünk szerint egyébként a már beadott felszólamlások következtében a pénzügy- igazgatóság előterjesztést tett a miniszterhez a kérdés tisztázása és egységes rendelkezés kiadása céljából; azonban a felszólalások azért feltétlenül ezután is beadandók és azoknak elintézéséig is igen célszerű volna ebben az ösz- szes kisebbségi intézményeinket súlyosan érdeklő kérdésben a törvény rendelkezéseivel összhangban álló egységes rendelkezés kiadása végett alkalmas módon és egységesen fellépni. Dr. Kóvács András, minő alakú lehetett ezen ugyszólva pálinkás Városnak dühöngő kékes lánggal égése.“ (A házak nagy részében ugyanis „égett bor“ (szesz) főzéssel foglalkoztak a nők és ezt nem a pincékben1, hanem a házban tartották.) A nagy tűzvész után a lakosság hetekig a mezőkön maradt, mert a városban nem volt hol lehajtani fejüket. Az istentiszteletei a temetőben tnrtótták, meít a templom üszkök- ben hevert. Későre épültek csak fel az uj házak. A katonai és polgári hatóságok vegyes bizottságot alakitvá, megállapították a kárt, amit összesen egymilllószáztizenkettőezernyolc- száznegyvenkettő váltó rénes forintban állapítottak meg, amely összeg a mai értékben 60— 65 millió lejnek felel meg. A református egy- ház kára 128.000 rénens forintot tett ki. A szomorú évforduló délelőttjén megkon- dultak a református templom ' harangjai és emlékezésre hívogatták a késő utódokat, a kis székely város lakosságát. A tágas nagy templom telt sorai előtt búgott fel az orgona és csendült meg a 240. zsoltár: „Hallgass meg Izrael pásztora, Te népednek vezérlő Ura!" Paál Lajos lelkész beszédében a 100. év előtti tüzkatasztrófáról emlékezett még. Séra Gézáné kántortanitónő énekszólója után' Szabó Sári, a költőpap Szabó Jenő alkalmi vétket:. „A nagy romlás napja“ cimii költeményét szavalta el. Énekelt az egyház dalárdája is, majd a hívek ajkáról tört fel befejezésül az ősi kálvinista zsoltár: „Te benned bíztunk eleitől fogva...“ A városi sétatéren délután emlékünnepélyt rendeztek a 25 évvel ezelőtt elhalt, a város úgynevezett nagy jótevői, Molnár Józsiás volt országgyűlési képviselő és nejé Gáli Emilia, a sétatér adományozói emlékezetére. A jól sikerült kerti ünnepély megrendezésén Kovács J, Istvánná, lapszerkesztő felesége és dr. Várhelyi Ödön alpolgármester buzgólkodtak, a- sétatéren felállított mauzóleum megkoszorúzásánál pedig dr- Várhelyi Gyula, a tanítóképző tanára mondott hatásos emlékbeszédet. CZELNAYi Cukrászat és hideg biiffé-je még mindje; a legjobb az összes cukrászköny vek között! Háziasszonyoknak és hidegételeket árusító vengeglőknek nélkülözhetetlen. 14 í lej beküldés3 ellenében portó- mentesen azonnal szállítja a MINERVA, Kvár, Regina Maria ucca 1. szám.- ____________ *9 Száz évvel ezelőtt égett le Kézdivásárhely A szomorú évfordulóról emlékünnep keretében emlékezett megr Kézdivásárhely közönségre
