Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)

1934-08-02 / 172. szám

KlLETtUjS&G 5 Kémnő? Kémnövel eddig csak mozilepedőn, kalan­dos regényekben találkoztam. Végre megada­tott számomra is az a kiváltságos alkalom, hogy közelebbről is láthassak egy hamisítatlan kém-nőt. A kémnő a hadbíróság ketrecszerü, vádlottaknak elkerített Helyén, kifogástalan eleganciával felöltözve áll, beszél s néha köny- nyeket ejt. Jakabffy Vilma, a volt tánctanár nő, a volt feleség, volt barátnője a katonatiszt­nek, vádlottársónak. A szerelem közben vihar­zónába került, elmosta egy pusztító felhő- szkadás. Úgy állnak most egymásmelleit a lángoló szerelmesek, a fiatal fiú és a néhány évvel idősebb nő, mint akik nem is ismerik egymást. A nő beszél, előadja szépen, hosszasai, részle­tesen, inkább nyugodtan, mint zavartan az egész történetet — a férfi összekulcsolt kezeit tanácstalanul lóbálja, feje lekonyul, néz-ncz maga elé, talán nem is figyel oda, mit beszél vádlottársa, csak magában töpreng, csak magá­val törődik, oda sem pillant az asszonyra. Hiába, de arra gondol az ember, hogy ime mi lesz a nagy szerelmekből. Mert ez az volt, dacára a korkülönbségnek, dacára, hogy a férfi román, a nő magyar, dacáva annak hogy mikor megismerkedtek az asszony — asszony volt, gyerekkel. Perzselő, fiatalos, aka­dályt nem ismerő szerelem és ide fejlődött — hadbirósátfi tárgyalássán a kémkedés súlyos vádjává. Kémnö. Romantikus szó. Mata Hari és a többiek, akiket annyiszor megénekeltek, szce- váriuniba szabályoztak. — hála Greta Garbó­nak és Marlene Dietrichnek, — és átvitték a köztudatba, — egy kis kolleganőtök most Kolozsváron meleg és fülledt hadbirósági tár gyalöteremben veszi fel a harcot öt katona­tiszttel, a bírókkal. A története nem vetekedik a hires elődöké­vel. Nem nagyvonalú a dolog, nincs szó nehéz pénzekről, szép mosolyokkal és más csábhotá- sokkal megszerzendő jelentős titkokról, mind­össze, egy fiatal, tapasztalatlan főhadnagyot kellett volna megnyerni. Nem volt megoldha­tatlan feladói, sikerült is annyira, amennyire. De tz csak bevezetője lett volna Jakabffy Vilma karrierjének a katonai titkok külföldre való szállítása terén, Ez csak puhatolódzás, a tehetség kinyomozása, a képesség megállapítá­sának próbaköve volt a megbízók részéről. Ez a kis főhadnaggyal való kísérletezés■ Ha jól ment volna a dolog, ha simán lebonyolódott volna a kémkedés elemi iskolájának legköny- nyébb leckéje, akkor nagyobb feladat várt. volna az asszonyra, akkor talán ő is igényt tarthatott volna arra, hogy legalább egy izg-d- mas kémtörténet főszereplője legyen. Aliit ölő g azt tervezték, hogy Bukarestben előkelő tánc­iskolát rendeznek be neki, több helyiséggel, italmérési engedéllyel, szőnyegekkel, fénnyel és luxussal. Gondoskodtak volna arról, hogy a legelőkelőbb fővárosi tisztek látogassák az intézetet s ekkor aztán megmutathatta volna a tánctanárnő, hogy mit tud, ekkor produkál- hatott volna. Ezt is elmondta az asszony a hadbíróság előtt. Amikor şi csillogó tánciskola tér vérei beszélt, egy kissé fátyolozottá lelt a hangja Rágondolt a tükrös parkettre, az egyen­ruhákra, a változatos életre. Csak erre, mert feladatát bizonyára nem tudta volna ellátni. Egész biztos, hogy nem tudta volna. Ahhoz több kell. Nem véletlen, a szerencsétlen körül­mények juttatták kátyúba ezt a kezdő vállal­kozást, hanem az, hogy a nő nem volt ráter­mett. A férfi az nem számit, ö végig a stativ tónál is kevesebb szerepet játszott. És a nő most az előirt háromnegyedes kabátban, a nagykalapban, csinos fehér cipő­ben, finoman és előkelőén beszél az öt hadbíró­nak. Keverék nyelven, romcint, magyart és franciát összevegyitve. Ha nem tudja románul kifejezni magát, egy-egy francia szóval segít, — élvezettel teszi, jó a gall kiejtése, az elnöklő, ezredesnek is tetszik ez, rögtön közbevág ilyen­kor ó is valamit franciául — majd magyarra fordid. Amit mond, nem annyira ízléses, mint ö maga a kifogástalan nyári összeállításbnn. Hu egy-egy az ügyben szereplő férfiról kerül szó, sohasem felejti él hozzátenni: „udvarolt nekem." Ezt nem lehet elengedni. Közben egy egy könnyet is elejt. Letöröli gondosan, lelki- ismeretesen, ne maradjon helye s azután to­vább, mig ismét elérkezik az idő arra, hogy a hangulatot újabb könnycseppel tegye részvet- teljesebbé. Kémnő? Nem az. Asszony. Asszony, Mii csak belecsöppent ebbe a dologba. Egészen asz- szony, minden női hibával, a női természet tudattalanságával. Pedig a kémnőnek elsősor­ban embernek kell lennie s asszonyiságát tuda­tosan háttérbe kell szorítania. Legalább is én igy képzelem el a kémnőt. De Kolozsváron nem vagyunk elkényez­tetve Jcénmők dolgában. Itt még az ilyen is szenzáció. Szász Bél* Hfaniu filfakozott a Skoda- feizoltsácpfeass az ellen, hogy vallomását tendenciózu­san megcsonkította a cenzura Pop Valér apja betegsége miatt nem vállalja tovább az elraölclésl 1934. őszi Lipcsei Mintavásár ÜCezdete augusztus 26-án. 60%-os VASÚTI KEDVEZMÉNY NÉMETORSZÁGBAN!!! Az össze? felvilágosítások beszerezhetők e Lipcsét Minta- vásári Hivatalt«*!. Leipzig (Németország), vagy. az erdélyi tiszteletbeli képviselettől : Az erdélyi német Ke­vesli. Grémiumok Szövetsége, Braşov-BrassO, Alsó Villa ucca 1. Telefon 377 és az erdélyi kerületi képviselőktől: Höhr Emil, bankigazgató, C uj-Kolcz vár, Cal Victori-:! 3sz.; Nagyszebeni Német Kereskedelmi Grémium, Sibiu-Jfagry- szeben, Str. Reg. Maria l!. — Továbbá Hegát: K. C. von Heyaendorff Bucureşti, Str. Ştirbei Vodă 16 ; Bánság1 .és a rad-, Bihar-, Márwaros* ég Szatmá ^megyéi* s Eu­gen von Angerbauer, Timişoara, Sír. Gén. Praporgescu 3 és Colon 1 L. Schuster, aikonzul Oradea—Nagyvárad ; Buco­vina: Schmidt & Fontin, Cernăuţi, Cal- Reg. Ferdinand 22; Besarabla: 0* Hirsch, aikonzul, Chişinău. Str. Chiev I05A; Moldau; Samy Brück, laşi. Bulevard Ferdinand 9. BHonm I (Bukarest, julius 31.) A Skoda-ügy par­lamenti vizsgálóbizottsága keddi ülésén délelőtt leveleket olvastak fel, amelyek egyes részletekre vonatkoznak. így levelet intézett a bizottsághoz Lazar Ilié volt nemzeti-pa- rasztpárti képviselő a Skoda-cég egyik volt ügyvédje, aki Pop Adrian nevű mérnök al­kalmazásának a körülményeiről adott felvi­lágosítást. Megirja, hogy a mérnök milyen összegeket, milyen utón kapott a cégtől. Iuniant tisztázták és elégtételt , adtak. Az elnök bemutatta a külügyminiszté­riumnak az átiratát a Skoda-cég prágai ve­zérigazgatójának, Löwensteinnak a megidé- zéséről. A külügyminisztérium a csehszlo­vák kormányhz diplomáciai utón intézett kérést. A válasz Prágából megérkezett és közli, hogy Löwenstein beteg, nem vállal­kozik a Bukarestbe való utazásra, nem jele­nik meg a bizottság előtt kihallgatás végett. Löwenstein azonban a prágai román követ­ség számára tett kijelentéseket ebben az - ügyben. Elmondotta, hogy amikor Tilea és Mirto volt miniszterek Prágába érkeztek, egy szállodában találkozott velük, de nem tudta milyen ügyben keresik, nem vitt ma­gával okmányokat, vagy adatokat. Ezért csak általános jellegű felvilágosításokat ad­hatott a minisztereknek. A beszélgetés fo­lyamán egyik miniszter megkérdezte tőle, kik a Skoda-cég romániai ügyvédei? — Erre azt feleltem — mondja Löwen- stein — hogy neveiket nem tudom kividről, mert nem foglalkozom ilyen részletekkel. Megkérdezték az urak, hogy vettük-e igény­be Iuniant, mint ügyvédet. Azt feleltem nincsen kizárva, hogy a kiskapusi és kud- zsiri szerződéseknél igénybe vettük közre­működését,. de ezt csak a könyvekből tud­nám megállapítani. Aznap este ismét talál­koztam az urakkal és közöltem velük, hogy utána nézvén a dolognak, nincsen szó Iuni- anról. hanem több más ügyvédről és képvi­selőinkről. Ebből kitűnik, hogy nem vehet­tem be a jelentésbe a Iunian nevét semmi­lyen összeggel. Ez átiratnak a felolvasása után Iunian kért szót, aki leszögezi, hogy a bizottság előtt a Madgearu vádjait Tilea és Mirto is megcáfolták. Bejelenti, hogy bíróság elé vi­szi az ügyet. Többen felszólaltak és hangsúlyozták Iunian ártatlanságát és a bizottság kebelé­ben végzett hasznos munkájáról beszéltek. A bizottság sajtókomműnikét adott ki, mely szerint a bizonyítékok alapos tanulmányo­zása után, megállapították a Iunian ellen felhozott vádak alaptalanságát. Köszönetét mondanak Iuniannak az értékes közreműkö­déséért, amivel részt vett a vizsgálatban és a teljes pártatlanságáért, amit a vizsgálat­nál tanúsított. Ezután Zaharoff képviselő olvasott fel egy leveiet, amelyet egy Hugó von Luttig nevii berlini egyén irt Bőseinek Becsbe és amelyet Mack juttatott el Bukarestbe. A le­vélben arról van szó, hogy az állam bániéi­val együtt megkísérlik Maniu bányáinak eladásán is, amelyeket Boila adminisztrál. A folytatólagos ülésen az elnök felol­vasta Goga Octavian levelét, amelyben til­takozik az ellen, hogy intrikákkal öt is be akarják keverni ebbe az ügybe. Külföldről hazatérése után jelentkezni fog tanúkihall­gatásra. Ezután folytatták Maniu Gyula kihall­gatását. Maniu mindenekelőtt tiltakozott az ellen, hogy vallomásának jelentékeny ré­szét nem engedték közölni a lapokban. Nem érti, hogy a nemzetvédelemnek milyen ér­dekei vezettek ilyen intézkedésre. A nemzeti parasztpártra kedvezőtlen vallomásokat tel­jes egészében közük, az ellenkezőket meg­csonkítják. Maniu kihallgatása a késő esti órákban folyik. Pop Valér, a bizottság elnöke ma kihall­gatáson volt Tatarescunál, akivel közölte, hogy édesapja állapota igen súlyos, úgy­hogy kénytelen lesz hazautazni. Kérte a mi­niszterelnököt, tegye meg erre az esetre a szükséges intézkedéseket, hogy a bizottság elnök nélkül ne maradjon. pP** + .."W X Lolliig lüiiristtti!) ÓVSZEIl

Next

/
Thumbnails
Contents