Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-13 / 182. szám
12 KuztiUjxkg XVII ÉVFOLYAM. 182. SZÁM. szegény, milliomos összenőtt rabszolga ... London, aug. hó. A hire» összenőtt ikrek, Daisy és Vllolet HÍHob. talán a világ legjobban fizetett varieté-attrakciói, öltözőjükben arról beszélnek; milyen érzés ez a furcsa állapot, Violet mondja: — Mindenekelőtt azt kell leszögeznem, hogy téves az a hit, mintha a sziámi ikreknek a lelkűk is össze volna nőve. Előfordul az is, hogy veszekszünk. A veszekedés oka, természetesen, jellemünk különbségében rejlik. — Egészen kicsiny korunkban, ha Daisy játszani akart, puszta szeretetböl vele tartottam én is, de ezzel nem saját vágyamat követtem. Én többnyire olvastam. Ezért viszont Daisy nem haragudott. Most Daisy szól közbe: — Pontosan körül tudom írni karakterünk különbségét: Violet ideges, lobbanékony, ingerlékeny, de mégis rendkívül kedves. Nagy hatással van a férfiakra erős a „sex appeal“-je. Violet veszi át Daisy jellemzését; — A testvérem komoly, meggondolt lélek, töprengő természet,,. Sokszor csodálom, hogy lehet az, hogy ennyire egyformák és mégis ennyire különbözők vagyunk. Daisy közbevág: — Én szenvedélyes dohányos vagyok, nem tudok cigaretta nélkül élni. Violet ki nem állhatja, a füstöt. — No, azért van valami egyformaság is a mi karakterünkben, — mondja Violet. — Egyikünk sem veti meg a jó italt. — Nemrég történt, — meséli Daisy, — hogy elvesztettem húsz fontot egy borítékban. Füt-fát megmozgattam, írtam, telefonáltam, sürgönyöztem ... Violet egyáltalán nem vett tudomást az esetről, nem szólt bele az én bajom elintézésébe. Ezért persze nem haragudtam rá, de tudomásul vettem, hogy egymás bajával nem törődünk. „Cirknszi szerelem“ Ausztráliában — Egy kerek esztendeig voltunk Németországban,, — kezdte ezután élettörténetük folytatását a vidám Violet. — Rose, ,,learatván" az egész német területet, behajózott Ausztrália felé. Mindéhez előbb meg kellett egyeznie Mrs. Hilton-nal, akinek tulajdonai vetünk. A végén Mrs. Hilton és leánya, Edith velünk jöttek. — Hiltonná rövid idő múlva meg is halt. Végrendelete úgy szólott, hogy összes ruháit, ékszereit és az értökes összenőtt ikercsodát leányára, Edithre hagyta, — Edith Hilton később összeistnerkedett egy Myer nevű cirkuszi alkalmazottal, akinek az volt a doiga, hogy ballonokat árult a cirkuszi előadások előtt. Ebből az ismeretségből azután úgynevezett „cirkuszi szerelem“ fejlődött ki és Myers azért vette el a lányt, mert Edith „a mi birtokunkban'1' volt, ami óriási „hozományt" jelentett. — Három év alatt egész Ausztráliát bejártuk. — Mig cirkuszi társaink a napnak csak bizonyos szakaszaiban kerültek a közönség elé, mi kora reggeltől késő estig ott állottunk a bámuló tömeg előtt. Volt olyan eset is, hogy egy cirkuszi darabban szerepeltettek bennünket, aminek izgalmas, sok lövöldözéssel körített, véres és ordító jeleneteire még t»a Is remegve» gondolunk vissza. — Ám eljött a válás ideje is. Bár Ike Rose mindent elkövetett, hogy maradásra birja Edith Hiltont és Myerst, „tulajdonosainkat", Myersék váratlanul, szinte szölcésszerüen áthajóztak yeiünk Amerikába! • • Omlik a pénz de hová ? addig szorítsa az feletet! Egy-két óra nem a világ! 1 ^ — dó, jő! — piheg'te a beleegyezést az öreg. Hajnaífelé el is szenderedett kissé Sala Dávid, de minden pillanatban fel-feirezzent. — Még nem jön Feri? — Ne nyugtalankodjék! — korholta Ülü 'János. — Ö sem madár, hogy egy perc alatt hazarepüljön. Eltelt fél óra, eltelt egy óra. Keleten már kezdett derengeni. Hirtelen a haldokló szétvetette karjait. Egyik öklével még a tüzbe is belecsapott. — Nyughassék már, Dávid bá‘! — mentette ki a tiizből Ülü János. A vén embernek azonban már a halál kacagott a száján és zavarosak voltak a szemei. Ülü János rámeredt. — A teremtésit! — döbbent meg — Ez mindjárt felfordul! Pillanat alatt újra körülfogták a haldoklót az erdei népek, de az nem törődött velük. Felakadt, merev szemekkel nézte a fekete eget. — Dávid bá! Dávid bá! — döfödték erről is túl is, de Dávid bá már sárga volt a halál festékétől. ■ ««»„v,,.-« Akkor lépett ki a bokrok között a vén Üdő Márton, a halálos ellenség— Jó, hogy jön, Marci bácsi! — nyugodtak meg a többiek, mert hires tudós ember volt a vén Üdő Márton a havason. Az öreg odalépett és megnézte a kinlódó testet. — Dávid, hé! — dörgött a hidegedő emberre. — Üsmersz-e? A haldokló nehezen felnézett, melle kínosan feldudorodott, de aztán csendesen elmosolyodott — Hát te is eljöttél, Márton? Üdő Márton meggörnyedt. — Nekünk kettőnknek valami eligazitani- valónk van! A haldokló utolsó erejével mind a két kezével belemarkolt a fűbe, úgy erőltette magát. — Én nem haragszok, Dávid. Kicsit reszketett az Üdő Márton hangja. — Én sem reád, Márton! — enyhült meg a beteg. — Ami eltőt, az eltőt, Dávid!... Ne bolygassuk! — Ne bolygassuk! — hagyta jóvá a másik vén ember is belül örvendezve. A népek körül csendesen hallgattak. Nagy dolog az, ami a két vén ember között most végbe megy. Megrázó volt, ahogy egymásnak gyóntak. — Bánom, amit ellened vétettem, Dávid! — szólt a vén Üdő— Én es igen, Márton! — Több harag nincs, Dávid! — Nincs, Márton! — Én örökké szerettelek téged, Dávid! — Én es igen, Márton! Minden szó között komoly, vénembere» szünetet hagynak. Az alatt egymásra se néznek, töprengnek. Üdő Márton megint felemeli a fejét. — Osztán a penitencia miatt te ne,busulj! — biztatja kedvesen, — mert én azt eligazítom helyetted. A haldoklót átveri az öröm. — Megtenned Márton? — Ha mondom... Mennyi vót? — Három Miatyánkocska! — Nem sok! — nyugtatja meg a vén Üdő, — mondom, ne legyen gondod reá! •.. Meg sem érkezel a másvilágra, már ott lesz a három Miatyánk. — Még es tisztességes ember vagy, Márton! — mosolygott a haldokló, de már az utolsó szót inkább csak ásította, mint mondotta. A bokor incgzörrent. A szolga érkezett meg lihegve, esapzottan, de boldogan a Miatyánkkal. Üdő Márton hátraintette. Ö maga térdre roskadt, az utolsó kínok ködébe fürdő ember mellé, megfogta a kezeit, a földön hányódó puszta, fekete, fonnyadt kezeit és elbúcsúzott: — Isten segéljen, Dávid, hogy könnyen túl légy rajta! Sala Dávid már csak inteni tudott hogy köszöni szépen, mert az ábrázata hirtelen eltorzult, mintha tüsszenteni akarna, s nem tudna. Egy kicsi szénát maga alól még bele is rúgott a tüzbe s meghalt. A széna lángralobbant a tűzön. A fekete ráncok csendesen elsimultak a halott arcán.,. — Az elkövetkező nyolc-kilenc esztendőben az Egyesült-Államok lett az a terület, ahol Myersék arattak. Mindez azonban eddig: csak „kis üzlet" volt. Az igazi nagy üzlet varietében, cirkuszban Amerika nagyvárosaiban terem. — 1925-ben, amikor mi már tizenhét esztendős, felnőtt, fejlett leányok voltunk, „betörtek velünk az úgynevezett „blg-time vaudeville" területére. Mindenekelőtt egy negyvenhat hetes — egyszerűen világrekordot jelentő — szerződést kötöttek a nagy amerikai „Markus Loew Circuit"-ta! 2500 dolláros heti gázsival. Nem Myersék, de — Marcus Loew-ék voltak azok, akik „kitűnő üzletet" kötöttek! Mi ekkor elsőrendű táncosok, képzett és rengeteg hangszeren játszó muzsikusok és előadóművészek lettünk, — Felvirradt Myersék napja! Mindig róluk kell beszélnünk, mert mi szegények egyszerű rabszolgáik voltunk. Soha egyetlen centet sem láttunk tizenhétéves korunkig abból, amit kerestünk. — Röviddel a Marcus Laew-ékkal kötött szerződésünk lejárta után, újabb gázsivilágrekordot döntöttek velünk Myersék s egy negyvennégy hetes turnéra szerződtek le az úgynevezett „Orpheum Cirtuit“-hoz, 1926 elején, heti 3850 dolláros gázsival! — Sztárok lettünk és mi ebből mindössze annyit élveztünk, hogy kimondhatatlanul elfáradtunk! Még az úgynevezett erkölcsi siker gyümölcsét sem élvezhettük; ezt is Myersék kaparintották el, ők érintkeztek a külvilággal, — Soha a pénz nyomát seni láttuk. -Myers odáig ment, hogy egy szép napon kiadta magát, kinevezte magát a törvényes gyámunknak. Igen ám, csakhogy kiskorúságunk is véget ért. Magunk köthettünk volna szerződést, ők egy tízéves szerződés megkötésére bírtak rá bennünket, amelyen heti 500 dolláros fizetést kötöttek ki számunkra, annak ellenére, hogy ekkor mi már háromezer dolláros heti gázsiivai „futottunk". Fehér rabszolgák — Férsz«, most azt lehetne mondani, hogy — miért irtuk azt alá? Hát azért, mert úgy tartottak, mint a rabszolgákat. Nem voltunk emberek, csak Myersék „tulajdonai". A szerződést elénk tették, alá kellett Írni. Majdnem hogy ez volt minden „kulturális" cselekedetünk, akciónk, az egész idő alatt, mig Myersékkel együtt voltunk. Óriási értékű szerződéseket irtunk alá, Myersék zsebelték a pénzt. — Hogyan, hogyan nem, Ike R-ose tudomást szerzett arról, hogy Myersék hogyan bánnak velünk. Egy szép napon ő is átjött társulatával, hires törpe-truppjával, Amerikába ... Itt azzal a váddal lépett fel, hogy Myersék „elraboltak" bennünket tőle és ezért 500.000 dolláros kártérítési pert indit Myersék ellen. — Az idő múlott, Myersékkel San Antonióban, Texasban ütöttünk tanyát. — Egy szép napon egyik előre dolgozó ügynökünk, Mrs. Mildred Oliver, aki éppen akkor vált el az urától, Mr. William Olivértől, megvádolt bennünket, hogy szerelmesek lettünk a férjébe s ezzel elidegenítettük tőle. Ezért válik szeretett férjétől... — Negyedmillió dollárt követelt tőlünk, felkeresett egy hires ügyvédet, aki hamarosan meglátogatott bennünket. Myersék mindig jelen voltak. Egyszer egy pillanatra mindketten elhagyták a szobát, szinte felszabadulva sok-sok évi rabszolgaság nyügző terhe alól — egyszerre, hadarva beszélni kezdtünk Arnold ügyvédnek s elmondottuk neki, hogy évek hosszú során keresztül rabszolgák voltunk és azok vagyunk ma Is, menekülni akarunk a ránk erőszakolt rabszolgaságból, Arnold szájtátva hallgatott. — Ki akadályozhatja meg magukat bármiben? — mondta. — Tessék kisétálni az ajtón és tegyenek amit akarnak ...! — Igen, igen — feleltem, — de ha mi elhagyjuk Myerséket, akkor deportálni fognak, pedig mi minden idegszálunkkal varietészlnpadon akarunk maradni! — Az ügyvéd megígérte, hogy alaposan betekint az ügybe s értesíteni fog. Legközelebb ügyesen becsuz- tatott egy kis szelet papirost Daisy kezébe, melyben jogi véleményét fektette le. Az állott benne, hogy semmi okunk aggodalomra, sem deportálástól, sem sem más, szabadságunk ellen irányuló akciótól, nem kel! tartanunk. Tehetünk, amit akarunk. M, L, IVírcs rossz üzletmenet, Sa» a Keleti Újságban iairdel
