Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-23 / 164. szám
KnmOjsxG ipii.'wwran un > im 11 ii mi—ii 2000 fiú vidám, Robinson élete a mamaiai cserkésztáborban Ahol még most is a világ békét építik — A konstancai kikötő. Látogatás a „Marasesti“ cirkálón és egy török mecsetben (Mamaia, jtilius 21. A Keleti Újság kiküldött tudósitójától.) A tengert vörösre festi a felkelő nap- Két óra. Az óra élesen berregni kezd. Trombita csillan meg a vezérdombon és a táboron élesen végignyargal a pattogó ébresztő ... Takarók mozognak, a sátrak füzére suhog, ä nyilasok kibomlanak, siphang szeli át a levegőt, parancsszavak ropognak, kígyózó sorok kanyarognak a tengerpart felé. Reggeli torna-.. Kezek, lábak emelkednek ütemesen, az egész tengerpart fekete a tornászó alakoktól. Vigyázz! térdhajlás, lélegzési gyakorlat* ollózás kézzel, lábbal. A következő pillanatban megtelik a tenger széle ide-oda lengő fekete fejekkel... így ébred minden nap a mamaiai cserkész táborban 2000 vidám cserkész. Tisztelgés az Isten előtt. A vezérdombon a nagyzászló alatt „Imát“ zug a zenekar. A kalapok lerepülnek. A zenekarok a Himnuszt intonálják és magasba repülnek a zászlók. Ugyanekkor húzzák fel az idegen: a jugoszláv, a cseh és a magyar lobogót is. Zászlófelvonás után a tábor különböző felekezeti lakói misét hallgatnak. Az ortho- doxok a vezérdombon gyűlnek össie, a római katholikusok a kolozsvári táborba gyülekeznek, a reformátusok, a vásárhélyiek, a zsidók a váradiak táborában tesznek eleget vallási kötelességeiknek. Hozzánk jönnek a magyarok és a lengyelek is. Hatalmas szál lengyel mellett állok a misén. Együtt felelünk latinul a miséző papnak. A végén velünk együtt mormolja halkan lengyelül az „Üdvözlégy Máriát“* Köröskörül mindenhol kavarognak az énekek, zsoltárok hangjai, aztán lassan elvegyülnek a tenger mormogásában: 2000 Robinson imádkozik . •. Éljen a világbéke. Délelőtt 11 órakor a cseh delegáció hatalmas ünnepély keretében emlékérmeket nyújt át Samboteanu ezredesnek, a cserkészek főparancsnokának és Nedelcu parancsnoknak. Innen a domb aljáról csak a lábak látszanak. Hatalmas négyszöget formálnak a tarka szin- pompás ruháju cserkészek és vizicserkészek. A sorok mögött napernyővel, pizsamában álldogálnak az érdeklődő fürdőzők és a közönség. Sok a fehér trópusi kalap. Vigyázz! két trombitás fújja a tisztelgőt. Hozzák a nagy légiózászlót. Utána jönnek csendesen az idegenek, elől a magyarok, mögöttük a jugoszlávok. Mindnyájan tisztelgünk a zászlónak. Délután kirándultunk Koastancába. Hatalmas piros autó röpit bennünket, közvetlen a tengerpart szélén a város felé- Ez az ut egyike a legkitűnőbbeknek- A nedves homok úgy áll össze, mint a beton. Keresztülrohanunk a mamaiai strandon. Napernyők, pizsamák, gyönyörű épület csúcsán lengő zászlóval. Mellettünk suhannak a többi autók, kendőket lobogtatnak utánuk. Néhány perc múlva begördülünk Konstancába. A város nagyon érdekes. A hófehér szálloda-épület mögött ott kuksol a csukott ablaku török ház és az előkelő bulvárdba sötét, keskeny sikátor torkolik be, Az európaiasan öltözött járókelők között sok a tropikus tatár koponya- Néha-néha bugyó- gos férfiak és nők is felbukkannak, de ezek mind a szegényebb lakosság köréből kerülnek ki- Sok a szép nő. Az uecák elegánsak, de mindenütt meglátszik a keleti jelleg. Rengeteg a konzulátus, majdnem minden uccában van és Megkezdődik az ünnepély* A cseh delegáció elnöke, — rokonszenves fiatalember, — cseh nyelven üdvözli az egybegyűlteket. Keményen pattognak az idegen szavak. Beszédét lefordítja franciára. Nedelcu ezredes válaszol- Kezd meleg lenni. Sokan tö- rülgetik homlokukat. A cseh delegátus mosolyog. Meghajtják előtte ä román zászlót, ő pedig színes selyem szalagot köt reá. Most Nedelcu ezredes elé lép és mellére tliz egy érdemjelet. Â kitüntetett zavarban van, Tiszteleg. Aztán az egész tömeg tapsa, cserkészek tisztelgése és a kürtök harsogása közben megölelik és megcsókolják egymást... Elhangzik egy éljen a jugoszláv testvérek és a magyar testvérek tiszteletére. Végül az egész tömeg harsogva, lelkesen mosolyogva és boldogan a világbékét élteti... Körülnéznek. A pillanat megható és fölséges. A kék ég alatt színes tömeg és az ajkakon a kiáltás» „Éljen a világbéke)" Ebben a percben megfeledkeztünk a repülőgépekről, csatahajókról, gáztámadásról, regionáris szerződésekről, fegyverkezésről és flotta-demonstrációról- Valahogy úgy éreztem, hogy ez a kiáltás igazán szívből jött. Talán azoknak, akik tőlünk mesz- sze vannak hihetetlennek tűnik fel. De igy volt.. * az üzletek felett felfüggesztett cégtáblákon görög és török nevek Népszerű eledel a tökmag. napraforgó és a halva. Minden sarkon van egy-egy halvaárus. Tele van a város török bazárokkal, ahol rengeteg apró csecsebecsét. papucsot és ékszereket árulnak- A várós- háza előtt van Ovidius-szobra. A „szerelem poétája“ itt volt száműzve és itt is halt meg. Mikor megpillantottam az elgondolkozó Ovi- diust ábrázoló szobrot és alatta a hires verssorokat, csodálatosképpen nem tudtam meghatódni. Eszembe jutottak a keserves latin órák még keservesebb emlékei, mikör ezeken a magasztos sorokon rágódtam és vágódtam el. Elátkoztam az egész római birodalmat, hogy olyan embert adott a világnak, aki évezredek után is megkinozza az embereket- Sóhajtottam egyet és elfordultam. Ugyanígy á többiek is. Valószinüleg sóhajtott Ovidius és a sírjában fordult egyet. így intézte el a XXKirándulás Konstancába s A történelmi menázsi Irta: Zomora S. János A menázsi, igen a menázsi ez volt a frohtön a beborult égboltozatból kibontakozó felüditö világitó, életetadó nap. A baka kedélyapálya, vagy dagálya, hang a húrokon. A háború lelke, vereség, győzelem, jókedv, vagy fekete ásitás. Fegyelem, kacagás, hiszen elvégre a másvilágra is kellemesebb volt átevezni bablevessel és kolbásszal, marmaládés lángos- gossal, mint szemetszikráztató éhkoppal, vagy jobbik esetben cukortalan teában áztatott cvibakkal. A gyomorfilozófia sok mindenre megtanította ka- tonáéknál az embert a menázsi körül. Többek között nevezetesen arra, hogy sohasem az a menázsi volt jó, ami „van“, hanem mindig az ami „volt“ vagy ami „lesz“. 1916-ot mutatott a naptár és 1914 óta sok min den történt a szürkenapokban. Annyira sok minden, hogy még a hétköznapokat is vörös betűkkel mutatták a megrongyolt lapok. Volt már akkor emlékünk Limanovról, Gorlicéröí, Belgrádról, Ravaruskáról, Grodekröl, Asiágóról és az emberhússal feljavított kárpáti és doberdói lankákról is. Vöröskeresztes vonatok kúsztak, mint lomha véres hernyók ... délről, keletről, északról hazafelé. Sírás, jajgatás, hazavágyás. A kín nászutazott bennük a halállal ... a hősi halál a gyötrelemmel. A megmaradtokkal később megtelt a bámuló város. Azután az elforduló város. Pedig akkor még nik- kelezett volt a gépkar és a müláb. Ezüstből, napvisz- szaverö ezüstből a koponya oldala, hősi ragyogással is színezve. Később aztán megrozsdásodott minden ... no de ezt hagyjuk, maradjunk a történelmi menázsinál. Akik visszajöttek és fel vagy kigyógyultak az isonzői nyavalyákból, szépen visszaosztattak a káderhez. -*! f\ Az öl-esek Prágában. Ki a négyszögletes Albrechtkászárhyába, ki pedig az Ujezine, ahogy ezt a két barátságtalan komor épületet nevezték. A menázsi még 1916-ban mindenképpen pompás volt. A baka menázsi, mert hát a tiszt „urak“ két ko- rónákért élvezték a háromfogásos menüt. A baka „urak" a kádernél ebben az időben reggel tején kávét kaptak. Délben zupát és főzeléket feltéttel. Estére egy csajka feketét. Olyant persze, hogy akótól sem lehetett volna egy kis frontmentesitö sziv- bllleiityütágulást „kiérdemelni“. Egy prágai reggeli kirukkolás előtt megáll előttem egy tagbaszakadt káplár. Előírás szerint, talán egy kicsit túlzott feszességgel összekattantja bakancsa sarkait és szalutál: — Főhadnagy urnák alássan jelentem, panasza van a legénységnek! — Mi az istenesudája bajatok van mér megint? — A menázsi, főhadnagy ur jelentem alásan . .. Elhültem. Elvégre az 51-es eiredet sem nagyhercegekből, sem diplomatákból, de még csak magántisztviselőkből sem sorozták, hanem nagyrészének a szalonna is csak ünnepnapi eledele volt civilben. — A ménázsi? . .. nem jó a bundásoknak a tejes kávé ... a déli kétféle? —- Hát jónak jó, de mégis csak jobb volna a fronton. — Hol volna jobb? — A fronton. Ott legalább volt adag. — Igen? Helyes! A kinek kifogása van a men A zsi ellen, jélentkezhetik a frontra. Ott jobb lesz.., A fronton pedig ... Az őrmester jelentkezett: A szolgálatvezető őrmester, akinek néha még a századparancsnok is udvarolt, mert rajta keresztül lehetett minden jóhoz jutni. — Főhadnagy ur, — mondotta, — a legénység pa naszkodik az élelemre. • — Talán nem elég nagy az adag? — Az adag csak meg volna valahogy, de hagyoh egyhangú.., — Imbisszel és kaviárral nem igen szolgálhatok! Az őrmester belébámult, valószinüleg nem értette az imbiszt, a kaviár is különösen hangzott előtte. Hirtelen nem is tudja, hogy mit válaszoljon, de végre mégis kinyögte: — Mégis csak jobb volt Prágában a menázsi! Erre meg jómagam nem tudtam okosat válaszolni. Nem mondhattam azt, hogy akinek nem tetszik, az menjen el a frontról... A tisztek? Azokkal is volt bőven baj. A menázsi körül. A fronton. Nem volt elég változatos, De nem is lehetett soha az. Viszont sok helyen kirívóan cudarul tálaltak. Különösen az olasz fronton, 1917-ben. Az ötööiti Zászlóaljnál. A parancsnok miatt. Aki éjjel nappal, ha ébren volt, ivott. Rumot. Hallatlan mennyiséget. A manipuláhsok nem győzték szállítani neki. Emiatt a furcsanevü őrnagyot Rumovockinek nevezték el. Ez a Rumovicki az állandó alkohol miatt csak főtt marhahúst tudott ehni. Bőségesen ecetezett tormával. Ez még nem lett volna valami nagy baj. Ehetett volna, ha jól esik neki Hhócerüsz talpat, vagy pirított pelikánt, csak éppen tisztjeinek hagyott volna békét, ezzel a koszttal. A főtt marhahús nagyön kitűnő. Egy századnak kiosztott marhahúsból a levés is olyan, mint valami mennyei olaj. Mondjuk egy héten egyszer. Esetleg kétszer ... de mindennap és hónapokig mindennap, es mégis csak cudar. Járom ize kezd lenni. Járom, ami feltöri a bár-* zeiugot, de főleg az önérzetet, Ez a mindig marhahús ,., Egy ember kedvéért. Valahogy még se járja ez a parancsnoki terror, * • A tiszti konyhán egy hadnagy parancsnokolt. Civilben ügyvéd, katonáéknál is paragrafusgörnyedő ... és főleg azértj mert a sélói konyhán főzetni jobb volt,
