Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-09 / 127. szám
MpVlselöhás BUDAPEST V. wűnnpÄPÄüH fflfiWBB Szombat, 1934. Juntas 9. — Ara 5 lei Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800. félévre 400. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 127. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ESD K K. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Clnj-Holozsvár, Baron L Pop ncca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím* Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. BARTHOU meglepetésszerűen Ehéi&éilésl Iseaidelt a németelclcel A* olasxoli: îîcjeîenScftek, hogy megkezdik a versengő fegyverkezést — Párisben wjbóí Isízakod- ■ak, Londonban azonban nem bíznak a fordulat sikerében A kilencvennyolcak Kilencvennyolc magyar vasutas dolgozik a CFR szatmári kerületénél- Ez a szám egy tizenhat évig tartó lemorzsolódási folyamat eredménye. Azok közül a vasutasok közül, akik az impérium- változás után teljes munkakészségükkel, kifogástalan szakértelmükkel vállalták nehéz és felelősségteljes tisztjüket, minden évben kevesebbén maradhattak a poszton. A normális nyugdíjazáson kívül újabb meg újabb nyelvvizsgák, áthelyezések ritkították meg soraikat. Uj magyar tisztviselő egyetlen egy sem került a régiek közé. így apadt le a számuk kilencvennyolcra. Valamennyien tisztában voltak vele, hogy ők már az utolsó korosztály és ha szolgálatuk, hátralevő részét kitöltik, kisebbségi ember nem pályázhatik a szűkös kenyérre. Nagyrészét deresedő fejű, élemedettebb tisztviselők a kilencvennyolcak. Csak egy kis türelem kellett volna hozzá, hogy megszűnjön az az égbekiáltó visszaélés, hogy magyarok is résztveliotnek a vasúti szolgálat lebonyolításában. Vagy ha a türelem fogytán volt már, ki lehetett volna mondani egy egyszakaszos törvénnyel, hogy a magyar tisztviselők soron kívül nyugdíjazhatok- Még ez is jobb az éhhalálnál. Mert ezek a szerencsétlen vasutasok, a kilencvennyolcak mától kezdve halálra vannak ítélve. Halálra, vagy koldulásra. Közölték velük, hogy a nyelvvizsgán egyikük sem ment át, igy fegyelmit indítanak ellenük s egy bizottság előtt kell be- számolniok nagy bűnükről. A fegyelmi ítélet már előre is megjósolható. Állásvesztés. Aki ötven éves, annak hét évig kell várni a nyugdíjazásra, aki negyvenöt, annak tizenkettőig, 'de aki olyan boldogtalan halandó, hogy fiatalabb és vesztére még csak negyven éve látta meg a napvilágot, az tizenhét évig koplalhat. De ez a nyelvvizsga is érdekes. Olvassuk, hogy az egyik „románul nem tudó" vasutas, tizenháromszor sikeresen úszta meg az exament és a legutóbbi vizsga óta vagy gyógyíthatatlan ostobaság, vagy konok rosszindulat folytán akarattal elfelejtette, amit tudott- De ha igy igaz a dolog, akkor azokat is fegyelmi elé kell vinni, akik tizenháromszor átengedték. Mert úgy kell lenni, hogy felületesek, könnyelműek voltak, esetleg az is előfordulhatott, hogy más okok is közrejátszhattak az engedékenységnél. Es ha már vizsgáról van sző, miért nem adják össze a tizennégy vizsgálat tanjegyeit és iskolai rendszer szerint a középarányos illetné meg az öreg nebulót kalkulusként. Nem a CFR igazgatóságához, amellyel annyi tárgyalás folyt le ebben a kérdésben, hanem Ta- tarcscu miniszterelnök ur helyes ítélőképességéhez cs objektivitásához fordulunk, amikor elébe tárjuk ezt a tragikus vizsgaeredményt. Ezekről a vasutasokról senki sem mondhatja, hogy rczisztál- nak az állammal szemben, hiszen másfél évtized, óta kifogástalan munkát végeztek, a vasút és az ország konszolidációja érdekében- Nem tudjuk elhinni, bogy most egyszerre hasznavehetetlenekké váltak, egyszerre elfelejtették volna a román nyelvet, amelyet tizenhat év óta bifláznak, használnak szolgálat közben, amint erről egy csomó jól sikerült vizsga bizonyítványa is tanúskodik. A miniszterelnök bizonyára be fogja látni, hogy más- félmillió magyarnak is meg kell élni valahogy, nem lehet mindenki földmives. Adják vissza a kilencvennyolcaknak jól megszolgált kenyerüket! (Genf, junius 7.) A leszerelési konferencia föbizottsági tárgyalásait folytatták, dp semmi sem szivárgott ki a zárt ajtók mögül, hogy mi történt a tanácskozásokon- A külső jelek és az információk szet’ifit a légkör általában meg enyhült s a nehéz pesszimizmuá kezd egy kicsit felolvadni. Barlbou összeült tárgyalni L,crclis3©rrel Parisban a csütörtökön megjelent, kormányhoz közelálló lapok rendkívüli szenzációként uj fordulatot jelentenek be- Eszerint enyhülés következett be a német-francia viszonyban és Bartkou külügyminiszter szerdán már közvetlen tanácskozásokat is folytatott Lerch- ner báró, rendkívüli német meghatalmazottal- A tanácskozás hosszú ideig tartott s már ebből a tényből is arra következtetnek, hogy a megbeszélések során felölelték a két állam között rendezésre váró összes legfőbb kérdéseket. A Harcis-ügynökség jelenti, hogy Barthou külügyminiszter és Lerchner német főmegbi- zott közötti tanácskozás nemcsak a Saar-vidék kérdésének rendezése körül forgott, hanem kiterjedt a francia-német függő kérdések egész területére Londoni jelentések szerint az angol sajtó is veszített valamit pesszimizmusából, de nem túlságosan sokat. A kedvezőbb légkör kialakulásához fűzött reménységét arra alapítja, hogy Barthou igyekezett kimagyarázni rosszhatást keltett beszédének értelmét. Megállapítják, hogy Barthou tegnap sokkal békésebb volt, mint azelőtt- A Times leszögezi azonban, hogy a Barthou uj javaslata egyáltalában nem hozott előrehaladást. Simon külügyminiszter kihallgatáson voit a királynál és a Daily Express szerint tájékoztatta az uralkodót a leszerelési konferencia helyzetéről s annak várható következményeiről- A Daily Herald szerint Barthou igyekes a várható jövő fejlemények megvitatására. Ha nem is lehet arra számítani — jelenti a Havas —, hogy Németország a legközelebbi jövőben visszatérjen a Népszövetségbe, mégis jó előjelnek kell ezt a találkozást tekinteni, amiből békés fejleményekre lehet számítani- Az Agence-Radio jelentése szerint Francia- ország és Németország között határozott javulás következett be. A saarvidéki népszavazás kérdésében létrejött megegyezés tette lehetővé, hogy mindkét fél továbbhaladjon a békeség felé. Most elérkezett a pillanat, hogy ilyen irányban nagyjelentőségű lépések történjenek. Az egyetlen lap, amelynek pesszimizmusa nem változott meg: a jobboldali Echo de Paris a régi éles hangon Írja, hogy Barthounak a minapi erélyes fellépése jó kioktatásul szolgált mindazoknak a számára, akik Franciaország álláspontjának meggyengülését várták- Hasonló magatartást kivan a továbbiakban is- A többi francia lapok általában azt jelentik, hogy mielőtt a genfi értekezlet szétoszlana, nagy fontosságú lépések történnek, mert nem szabad engedni, hogy szakadás történjék Franciaország és Anglia között. Z8tt meggyőzni Lerchner német megbízottat, hogy Németország lépjen be a keleti kölcsönös segítés szövetségébe, mert ez a szövetkezés különben bekerítené NémetországotAz olaszok bejeienlik, hogy fegyverkeznek Mii állói jelentések szerint az olasz sajtó most is egészen kedvezőtlenül Ítéli meg a helyzetet. Elkerülhetetlennek mondja a leszerelési konferencia kudarcát. A Corriere della Sera a konferencia bukását feltartózhatatlannak látja, finás’ nem reinényteífReli
