Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-09 / 127. szám
2 KniTiUjsKs m VHHNNBIBHR9BSflHH9SS9£9 if'uuiflflittagiflyjpşBaM Vonósnégyest alakított Párisban Indig Alfréd és szeptemberben uilágkörüli útra indul Beszélgetés a Kolozsvárról elkerült hegedűművésszel, aki az idén is itthon tölti a nyarat — Amikor Párisban találkoznak az erdélyiek meri hiányzik a megfelelő légkör. Ilyen körülmények között nincsen más mód Olaszország számára, mint a fegyverkezési verseny felvétele. A Gaseta del Popolo pedig azt mondja, hogy a fasiszta kormány teljesítette kötelességét, amikor mindent elkövetett leszerelési indítványának legalább részbeni elfogadására, de nem ért el semmi sikert. Most éppen így kell teljesítenie azt a kötelességét, hogy mindent elkövessen Olaszország biztonságának a védelmére és a fegyverkezési versenyben való megfelelő részvételre. \ franciák fegyrerlceinek Egy párisi távirat szintén a fegyverkezési légkörébe hoz feltűnő jelentést. A francia pénzügyminiszter javaslatot tett a pénzügyi bizottsághoz, melyben felhatalmazást kér a kormány számára, hogy költségvetésén kívül is nyújtson fedezetet a hadsereg-felszerelés szükségessé válható kiadásaira■ A javaslat szerint parlamenti megszavazás és költségvetési fedezet nélkül is fordíthatnak bármilyen összeget fegyverkezési célokraKatonai nagy szövetség Belgrádi távirat szerint a szerb lapok állítólagos hivatalos helyről kapott liirt közölnek, mely azt mondja, hogy a leszerelési konferencia kudarca esetén nyomban aláírják azt a katonai egyezményt, melyben az orosz-szovjet, a kisantant és a Balkán-paktumban résztvevő államok kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak támadás esetére. I..................................................... .................. Kapott-e Lőrinczy Mózes pénzt a fogházban? (Kolozsvár, junins 7.) Szerdán reggel folytatták a törvényszék IV. szekciója előtt a Lőrin- czy-ügy tárgyalását. Az első tanú dr. Sebestyén Rezső, a Kereskedelmi Hitelintézet igazgatója, aki az elnök kérdésére kijelentette, hogy semmi sem igaz abból, hogy ő pénzt küldött volna a börtönbe a vizsgálati fogságban lévő Lőrinczy Mózesnek. A továbbiakban előadta, hogy mikor Lőrinczyt, első vallomása után, amelyben mindent a bankra akart hárítani, szembesítették vele a vizsgálóbírónál, a sikkasztó megtörve ismerte be előtte, hogy hazudott előzőleg_Miért hazudott? __kérdezte meg tőle Sebestyén. _ Azért, mert azt akartam, hogy mások is bűnhődjenek, _felelte Lői’inczy. Dr. Sebestyént megesketik vallomására és ezután dr. Dan Parten képviselőt hallgatják ki, aki annakidején esődtömeggondnok volt az Auto- glob cégnél. . Dan Parten az elnök kérdésére kijelentette, hogy az Autoglob könyvei rendben voltak. A könyvelés megállapítása szerint szabályos módon történt. _ Ha Lőrinczy ott volt,, _ vetette közbe Pastia ügyész — akkor lehetetlen, hogy könyveket rendesen vezették volna. Lőrinczy Mózes ezután újabb tanuk mr-gidé- zését kérte arra nézve, hogy a fogházban tartózkodása alatt pénzt kapott a banktól- Ennek igazolására bejelentette tanúnak Pray Gusztávot, a Hermannstaedter Bank igazgatóját, Jakab Lászlót, végül Rotschild Lászlót és Cuteanu Joant, kikkel egy cellában lakott az ügyészségi fogházban. A törvényszék elrendelte a bejelentett tanuk megidézését s azonkívül Írásszakértőket is meghallgat a dr. Lenghel-féle váltók ügyében. A tárgyalás folytatását junius 19-re halasztotta ezután a törvényszék. (Kolozsvár, junius 7.) A kolozsvári közönség el sem tudna már képzelni egy nyarat Indig Alfréd, a kitűnő hegedűművész nélkül, aki nemcsak nagyszerű hegedűs, hanem jó fiú is és minden évben időt szakit Kolozsváron lakó szüleinek meglátogatására. Aki ismeri Indig Alfrédot, az önkéntelenül is mosolyog, ha messziről is meglátja. Maga a szeretetreméltóság, jókedv és szellemesség ez a vékony, borotvált arcú fiatalember, akinek a feje fölött észrevétlenül repülnek el az évek- .ékkor is mosolygott, amikor névtelenül, bizonytalan kilátásokkal elindult Kolozsvárról a siker ingadozó útjára — pedig ő is jól tudta, hogy a tehetség legtöbbször kevesebb, mint a konok érvénye- sülniakarás — és mosolyogva utazott el Berlinből is, ahol hosszú évek komoly munkássága után tekintélyes pozíciót vívott ki magának, mint az egyik legelőkelőbb filharmonikus zenekar koncertmestere, pedig jól tudta, hogy fél évtized nehezen kiverekedett eredményei egyszerre semmivé váltak. Amikor a múlt nyáron találkoztam víle, ezt a kérdést adtam fel Indig Alfrédnak: — Hová mész, Alfréd? — Egyelőre Párisba. De, hogy meddig leszek ott, arról fogalmam sincs. Nem könnyű dolog megvetni az embernek a lábát Párisban. Most ismét itthon van _Páris után. Időszerű volt tehát az újabb kérdés, mi történt Parisbanf Aniig egy magyar művészt elismer Páris. — Nem volt könnyű ez az esztendő, _ mondja Indig Alfréd s mintha egy pillanatig eltűnne arcáról a vidámság. De igazán csak egy pillanatra. A másik percben nagyot nevet és igy folytatja: — A lehető legrosszabbkor érkeztem- Párist elözönlötték a német emigránsok, akiket a pári- siak eleinte szivesen fogadtak, később azonban egy kissé kellemetlenekké kezdtek válni. Párisba eddig csak pénzt költeni mentek az idegenek, most pedig bevonult oda nyolcezer német zsidó, akik, szemben az eddigi gyakorlattal, Parisból akartak megélni. Közülök mintegy ezernek csakugyan kitünően megy a dolga ott. Nagy és fényes üzleteket nyitottak, amelyeket fejlett kereskedelmi érzékkel vezetnek. A párisiak különben azt kifogásolják, hogy amig a párisi kereskedő nyíltan megmondja, ha hiányzik valamije az üzletből, addig az élelmes berliniek arra beszélik rá a jámbor vevőt, hogy olyasmit vásároljanak meg, ami raktáron van. — Ezenkívül köztudomású az is, hogy már Párisban sem fenékig tejfel minden. A hírhedt Stavisky-ügy is hozzájárult ahhoz, hogy idegesebbek legyenek a franciák. Az idegenek elő! úgyszólván minden kapu bezárult. Rendelet van rá, hogy idegen állampolgár állandójellegü foglalkozást nem űzhet■ Én eleinte szorgalmasan megpályáztam a különböző állásokat, de sajnálkozó arccal utasítottak el mindenütt. Csak arra számíthattam. hogy mint koncert-müvész fogok érvényesülni. Ez sem volt azonban olyan egyszerű. Indig párisi vonósnégyese. — Valamikor tagja voltam a budapesti vonósnégyesnek, _ talán még emlékeznek Hauser. Indig, Ipolyi és Sohn nevére, _amely ma is megvan és Ipolyi vezetése alatt a világ minden részében jól ismerik. Arra gondoltam tehát, hogy meg fogom szervezni a párisi vonósnégyes társaságot. Egy Párisban élő nagytehetségü zeneszerző. Harsányt Tibor készségesen mellém állott és három i’obbanó tehetségű fiatal hegedűművészben gyorsan megtaláltam a partnereimet. Ezután három hónap szakadatlan munkában telt el. Napi tíz órát töltöttünk el a hegedű mellett. Csak ekkor merészkedünk a közönség elé- Váratlan, mondhatni bombasiker, összesen tiz hangversenyt tartottunk Párisban, a francia sajtó teljes elismerése mellett. _Az elmúlt esztendő azonban csak arra volt jó, hogy megismerjen Páris. Dicsekedhetem azzal, hogy meg is szeretett. Csakhamar elhalmoztak ajánlatokkal és az Indig-vonósnégyes szeptember elsejétől kezdve le van kötve a világ legnevezetesebb zenei centrumaiba. Talán a kolozsvári közönség is megismerkedhetik velünk, mert a vonósnégyes tagjai augusztusban minden valószínűség szerint lejönnek ide s a hangversenykörutat megelőző próbákat itt fogjuk megtartani. Nincs kizárva, hogy elutazásunk előtt hangversenyt adunk. Erdélyiek, ha Párisban találkoznak. A párisi magyarokról beszélgetünk ezután. Meglehetősen sokan vannak és közülök wan egy beevezett már a népszerűség és a gazdagság biztos révébe- Gyomai Imre például, aki pár évvel ezelőtt még kolozsvári újságíró volt, a Paris Soil munkatársa és legutóbb Svédországról küldött lapjának érdekes cikksorozatot. Telivér párisiak már Dezső Alajos és Kelen, a jeles pesti rajzoló- művészek. Vértes a legfelkapottabb párisi festők közé tartozik. _ Aztán, _ folytatja Indig Alfréd — az ember sohasem tudja, mikor ütközik bele Párisban ismerősökbe, de legalább is honfitársakba. Valami dologban a magyar távirati iroda párisi irodájában jártam s mikor megmondtam, hogy kolozsvári vagyok, a tudósitó iroda főszerkesztője úgy ugrott fel a székről, mintha megnyerte volna a főnyereményt. _Kolozsvári? Én meg bánffyhunyadi vagyok. Dr. Ajtaynak hivnak. Az is kiderült, hogy Ajtaynak az elődje, dr» Téglád Dezső is erdélyi ember, a hires dévai régész fia. _ Hiába, _ mondja Indig _ miközben ismét csak nagyot nevet_kicsi a világ, mindenüvé eljutnak a magyarok.... RáiövöSdöznek a német határon az osztrák járőrökre Nem szűnnek meg a határincidensek (Becs, junius 7.) Az osztrák-bajor határon az utóbbi napokban több határincidens történt, amelyeknek hire azonban csak most kerülhetett be a lapokba. E hirek szerint junius 6-án Mög- gers közelében német területről rálőttek egy osztrák járőrre, amelynek egy tagját súlyosan megsebesitették. A másik incidens Hennemoor közelében történt, ahol szintéti német területről lőttek rá osztrák járőrre, azonban sebesülés nem történt. , A bécsi villamosmüvek floridsdorfi nagy üzemében bomba-merényletet követtek el. A bomba a gépteremben robbant fel, mintha kívülről dobták volna be és szétrombolta a szellőztető készüléket. Az ott alkalmazásban lévő egyik lakatos megsebesült, azonban a sebesültet mégis letartóztatták, mert az a gyanú, hogy ő volt a merénylő s oly ügyetlenül dolgozott a bombával, hogy saját magát sebesitette meg. Innsbruckban egy mulatság alkalmával verekedést rendeztek a nemzeti szocialisták és két ember súlyosan megsebesült, négy diákot pedig letartóztattak. Feines rossz üzletmenet, lm n Ke!cti Újságban ffairifei
