Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-08 / 126. szám

KuEnUjsm 5 Tíz>ftix évi i»öi*Sösii»eS vé«fz»cf®ff a marosvésjárlielyi sialiancolc mozidrámája A hadbíróság egţformân bűnösnek faiálfa a pénzes- posiás merénylőit — A. fcüíiiitó §imon Pál cinikusan csak: azon sajnálkozik, bogy nem sikerült a gazfelt (Kolozsvár, junius 6.) Ma hozta meg Íté­letét a kolozsvári hadbíróság Nichita pénzes­postás merénylőinek bűnügyében- Az ítélet szi­gorú, de arányban áll az^l a súlyos bűnnel, amit a két romlott fiatalember elkövetett. Ci­nizmusuk, — különösen a Simon Pálé — azt mutatja, hogy nem a fiatalság meggondolat­lansága, hanem az erkölcsi züllöttség hajtotta őket a raffinált bűntett elkövetésére. Az a né­hány szó, amit a Keleti Újság munkatársa vál­tott Simonnal még az Ítélet kihirdetése előtt, sö­tét szakadékba világit- Két züllött fickó lei­kébe, ahol megbánás helyett konokság és ilyen korban még páratlan romlottság tanyázik. „Saját elhatározásomból vállaltam!...“ Reggel 9 órakor kezdődött a hadbirósági tárgyalás, érthetően zsúfolt teremben. Popescu Ilariu védő, mielőtt még a perbe­szédekre kerülne a sor, megkéri az elnököt, te­gye fel a kérdést Hutterának, hogy miért volt éppen ő, aki a merényletet végrehajtotta? Huttera: Kötelezve voltam erre, mert Si­montól sokszor kaptam pénzt kölcsön, mozije­gyeimet fizette s közös mulatozásaink költsé­geit is ő vállalta. Elnök: Saját elhatározásából ütött-e, Si­mon bizta meg, vagy talán sorsot húztak? Huttera: Saját elhatározásomból vállaltam a merénylet végrehajtását. Elnök: Mennyiért vették az ólomcsövet? Simon: Negyvenöt lejért. Elnök: Ki választotta ki, hogy a cső alkal­mas-e a végrehajtásra? — Én, — feleli gondolkozás nélkül Huttera. Maximális büntetés kiszabását kéri az ügyész. Ezután Negidescu őrnagy vádbeszédére ke­rült sor. Az ügyész elmondja, hogy az állam nem annyira a tisztviselőt, mint az intézményt védi. A merénylet kimeríti a hatóság elleni erőszak kritériumait- A vádlottak nemcsak el- kábitani akarták a postást, hanem a gyilkosság szándéka is fennforgóit. A két vádlott bűnös­sége egyenlő mértékű Mindkettő egyformán romlott, kéri, hogy a bíróság ne legyen egyik­kel szemben sem könyörületes és miután az ez esetben alkalmazandó román büntetőtörvény­könyv a kiskorúak számára 3—15 évig terjedő kényszermunkát ir elő, kéri a büntetés maxi­mumának alkalmazását, annál is inkább, mert a francia büntetőtörvénykönyv ez esetben nagykorúaknál halálbüntetést, a román pedig életfogytiglani kényszermunkát ir elő. A védők portréi védenceikről. Klein Miksa dr. védő emelkedik ezután szó­lásra- Simon apja vallásos kereskedő — mond­ja. A fiúnak gondos nevelést adott, de már 14 éves korában a kleptománia jelei mutatkoztak rajta. Emiatt több üzletből, ahova inasnak al­kalmazták, rövidesen elbocsátották. A kétségbe­esett apa előbb dr. Elekes, majd más idegorvo­sokhoz fordult. Dr. Elekes hat hónapig kezelte a fiút. Végül is a szülők otthon tartják a fiút, hogy ne tegyék ki magukat további kellemet­lenségeknek. Tizenhét-tizennyolcéves korában nagy fiú lesz, akinek pénz és elegáns öltözkö­dés kell. Annak a háború utáni korszellemnek az áldozata, amely elsősorban a fiatal generá­ciót tette tönkre, hiszen most napirenden van­nak az ilyen esetek- Tettük „erőszakkal elkö­vetett lopás“-nak minősíthető, sőt annak is csak a kisérletéről van szó- Az Erdélyben még érvényben lévő magyar büntetőjogi novella, melynek szellemét a most készülő román bün­tetőtörvénykönyv is átvette, a biró kezét nem köti meg, hanem olyan büntetés alkalmazására utasítja, amely legalkalmasabb a fiatalkorú bűnözőknek a társadalomba való visszatérí­tésére. A vádlottak nem romlottak, tettük nem okozott anyagi kárt, sőt még súlyos testisértést sem. Mindezeknek, valamint a kiskorúságnak figyelembevételével kéri a vádlottak enyhe megbüntetését, illetve javítóintézetbe utalását. Popescu Ilariu dr., Huttera védője Simont teszi felelőssé. Huttera apjának hozzáintézett leveleit olvasta fel, melyek szerint fia már nyolc-tizéves korában barátságba került Si­monnal- Az apa mindig tiltotta e barátkozást, sőt megtörtént, hogy korbáccsal kergette ki Si­mont az udvaráról. E részlet elmondásánál Huttera az ablak­hoz megy, kinéz rajta, zsebkendőjével könnye- , két töröl szeméből■ Simon pedig, mintha szem- rehányólag nézne reá. A levél további részében az apa elmondja, hogy ezt a végzetes barátságot nem tudta meg­akadályozni. A fia mégis csak folytatta- Si­monnal együtt jártak cukrászdába és moziba, melynek költségeit Simon viselte. A fia hus- vétig soha sem ivott. Husvétkor azonban telje­sen megváltozott. Esténként kimaradt Simon­nal s a házból gyűrűk, könyvek és más tár­gyak tűntek el. Az apa észrevette, hogy a fián a kleptománia jelei kezdenek mutatkozni. Kéri, hogy olyan büntetést igyekezzék a védő elérni, amelyik fiának a társadalomba való visszaté­rését teszi lehetővé s reméli, hogy ez a barát­ság most egyszer s mindenkorra befejeződött. A védő rámutat arra, hogy a szülők meny­nyire gondosan nevelték fiukat s tulajdonkép­pen Simon sem hibás, mert ő lelki gyengeség­ben szenved, aki a csábításoknak nem tud el- lentállni- A körülmények a hibásak — mondja s éppen ezért Simonékat nem kell a büntetés­sel tönkretenni, hogy még becsületes emberek lehessenek. Ezután azt fejtegeti, hogy nincs szó hatóság elleni erőszakról, a tettnek az in­dító oka lopás volt, éppen ezért kéri a vádlot­tak felmentését, hogy a kolozsvári törvényszék ítélkezhessen felettük. A Keleti Újság munkatársának a tárgya­lás megkezdése előtt alkalma volt beszélgetni az idősebbik vádlottal, a 19 éves Simon Pállal, akinek szavai érdékesen világítják meg a két fiatalkorú bűnöző lelkivilágát. — Megbánták a tettüket? — kérdeztük. — Nem a tettet bánom; hanem azt, hogy nem sikerült■ — Nem gondolták-e, hogy gondatlanságuk miatt a rendőrség könnyen megfogja magukat? Hiszen hét-nyolc üzletben keresték a gumibotot s végül is visszamentek az ólomcsőért, amelyen ujjlenyomatok is maradhattak. Júniusban okvetlenül küldje be a hátralékos előfizetési dijait, hogy résztvehessen abban a páratlan előnyben, amelyet a Keleti Újság könyvakciója keretében előfizető­inek nyújt! Olvassa el a részletes tájékoztatót 5 ara——■ 1 ———1 Egy aktiv kapitány védőbeszéde. Ezután a hivatalbóli védő, egy aktiv kapi­tány emelkedik szólásra. Rámutat arra, hogy a vádlottak a modern idők gyermekei, akiket az elhanyagolt családi nevelés, a mozi s a re­gények már teljesen megrontottak. Cselekede­tüket meggondolatlanság magyarázza, a bűnös a pénz. Lopni akartak, csak kísérletről van szó- Amerikai filmhősök akartak lenni, nem valódi bűnözők. Még ma sem tudják, hogy tu­lajdonképpen . mit csináltak, ők sem tudják, hogy jutottak ide■ Nem kéri felmentésüket, ha­nem az enyhítő körülmények figyelembe véte­lével, amelyekhez hozzáveendő az őszinte vallo­mástétel, a büntetés minimumának alkalma­zását. A vád és védelem vitája. Negulescu ügyész replikájában a védelem érveléseit cáfolja. Amit dr. Klein erőszakkal elkövetett lopásnak nevez, az nem más, mint rablás, de a hadbíróságot nem ez érdekli, ha­nem a hatóság elleni erőszak, amelynek min­den kritériuma fennáll- A javítóintézet ebben az esetben nem alkalmazható. Anyagi és erköl­csi kár volt. Úgyszintén előre megfontoltság is. Enyhe Ítélettel nem lehet célt érni, ezzel a családnak sem használnak, mert jó hírnevét a bűnözők úgyis beszennyezték már. Ezután még Klein dr. és Popescu Ilariu dr. védők replikáznak az ügyésznek, a maguk ál­láspontját bizonyítják s Popescu védő különö­sen afelett sajnálkozik, hogy a védelem sincs egységes állásponton, mert mig ő a hatóság elleni erőszak vétségét nem látja fennforogni s igy a felmentést kéri, Klein Miksa dr. enyhe büntetésről beszél­Klein Miksa dr. rövid felszólalásában igye­kezett a kérdést elsimítani. A bh’óság visszavonul a tanácsnak fel­adandó kérdések fogalmazására. Szünet után az elnök felteszi Simonnak, majd Hutterának a kérdést, hogy akarnak-e valamit mondani az utolsó szó jogán. Mindkettő nem-mel válaszol. Ezután az elnök felolvassa a 11 kérdést, amelyeknek lényege az, hogy alkalmaztak-e erőszakot a vádlottak, a hatóság elleni erőszak esete fennáll-e, hogy a gyilkosság szándéka meg volt-e s hogy mennyiben bűnös Simon és Huttera külön-külön és hogy enyhítő körülmé­nyek állanak-e fenn és melyik fél javára? Súlyos Ítélet. Rövid szünet után a bíróság kihirdeti az Ítéletét. A bíróság a hatóság elelni erőszak, to­vábbá a gyilkossági szándék esetét látja fenn­forogni, semmiféle enyhítő körülményt nem talált s igy mindkét vádlottat tiz tízévi bör­tönre Ítélte három szavazattal kettő ellenében. A védelem fellebbezést jelentett be. — Oh, kérem, ha mindenki igy gondolkozna, nem volna bűnöző a világon. A rendőrség soha sem jutott volna nyomunkra, mert akármilyen pontos személyleirást és akárhány ujjlenyoma­tot kaptak volna rólunk, mi a tett elkövetése után azonnal Vásárhelyre távoztunk volna, a rendőrségen pedig még nem voltunk nyilván­tartva, mert sennni dolgunk nem volt vele. Kü­lönben, ha még egy hétig várunk, kloroformot is szerezhettünk volna, de sürgős szükségünk volt a pénzre, mert apámnak egy megbízásból kifolyólag tizenötezer lejjel nem számoltam el­— Mondtam Hutterának — beszéli Simon, — hogy csak egyetlen egy esetben foghatnak meg, ha tudniillik a postás segélykiáltásait va­laki meghallja. — Attól ne félj — válaszolta Huttera —, mert én biztosan fogok ütni. — Nem gondolta, hogy még mindig kisebb baj, ha az apjával van kellemetlensége, mintha egy ilyen súlyos esetbe keveredik? Simon cinikusan vállat vont. Amint már jelentettük, a két vádlott a log- kifogástalanabb eleganciával jelent meg a tár­gyaláson, az egy hónapnál immár hosszabban tartó vizsgálati fogság ellenére. Érdeklődtünk, hogyan lehetséges ez? A „Bűn és bíinliöclés“ volt nagy hatás­sal Simonra, do nem cfondoSia, fiocj y a bwnliödésr© is sor iterii!

Next

/
Thumbnails
Contents