Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-08 / 126. szám
KuEnUjsm 5 Tíz>ftix évi i»öi*Sösii»eS vé«fz»cf®ff a marosvésjárlielyi sialiancolc mozidrámája A hadbíróság egţformân bűnösnek faiálfa a pénzes- posiás merénylőit — A. fcüíiiitó §imon Pál cinikusan csak: azon sajnálkozik, bogy nem sikerült a gazfelt (Kolozsvár, junius 6.) Ma hozta meg Ítéletét a kolozsvári hadbíróság Nichita pénzespostás merénylőinek bűnügyében- Az ítélet szigorú, de arányban áll az^l a súlyos bűnnel, amit a két romlott fiatalember elkövetett. Cinizmusuk, — különösen a Simon Pálé — azt mutatja, hogy nem a fiatalság meggondolatlansága, hanem az erkölcsi züllöttség hajtotta őket a raffinált bűntett elkövetésére. Az a néhány szó, amit a Keleti Újság munkatársa váltott Simonnal még az Ítélet kihirdetése előtt, sötét szakadékba világit- Két züllött fickó leikébe, ahol megbánás helyett konokság és ilyen korban még páratlan romlottság tanyázik. „Saját elhatározásomból vállaltam!...“ Reggel 9 órakor kezdődött a hadbirósági tárgyalás, érthetően zsúfolt teremben. Popescu Ilariu védő, mielőtt még a perbeszédekre kerülne a sor, megkéri az elnököt, tegye fel a kérdést Hutterának, hogy miért volt éppen ő, aki a merényletet végrehajtotta? Huttera: Kötelezve voltam erre, mert Simontól sokszor kaptam pénzt kölcsön, mozijegyeimet fizette s közös mulatozásaink költségeit is ő vállalta. Elnök: Saját elhatározásából ütött-e, Simon bizta meg, vagy talán sorsot húztak? Huttera: Saját elhatározásomból vállaltam a merénylet végrehajtását. Elnök: Mennyiért vették az ólomcsövet? Simon: Negyvenöt lejért. Elnök: Ki választotta ki, hogy a cső alkalmas-e a végrehajtásra? — Én, — feleli gondolkozás nélkül Huttera. Maximális büntetés kiszabását kéri az ügyész. Ezután Negidescu őrnagy vádbeszédére került sor. Az ügyész elmondja, hogy az állam nem annyira a tisztviselőt, mint az intézményt védi. A merénylet kimeríti a hatóság elleni erőszak kritériumait- A vádlottak nemcsak el- kábitani akarták a postást, hanem a gyilkosság szándéka is fennforgóit. A két vádlott bűnössége egyenlő mértékű Mindkettő egyformán romlott, kéri, hogy a bíróság ne legyen egyikkel szemben sem könyörületes és miután az ez esetben alkalmazandó román büntetőtörvénykönyv a kiskorúak számára 3—15 évig terjedő kényszermunkát ir elő, kéri a büntetés maximumának alkalmazását, annál is inkább, mert a francia büntetőtörvénykönyv ez esetben nagykorúaknál halálbüntetést, a román pedig életfogytiglani kényszermunkát ir elő. A védők portréi védenceikről. Klein Miksa dr. védő emelkedik ezután szólásra- Simon apja vallásos kereskedő — mondja. A fiúnak gondos nevelést adott, de már 14 éves korában a kleptománia jelei mutatkoztak rajta. Emiatt több üzletből, ahova inasnak alkalmazták, rövidesen elbocsátották. A kétségbeesett apa előbb dr. Elekes, majd más idegorvosokhoz fordult. Dr. Elekes hat hónapig kezelte a fiút. Végül is a szülők otthon tartják a fiút, hogy ne tegyék ki magukat további kellemetlenségeknek. Tizenhét-tizennyolcéves korában nagy fiú lesz, akinek pénz és elegáns öltözködés kell. Annak a háború utáni korszellemnek az áldozata, amely elsősorban a fiatal generációt tette tönkre, hiszen most napirenden vannak az ilyen esetek- Tettük „erőszakkal elkövetett lopás“-nak minősíthető, sőt annak is csak a kisérletéről van szó- Az Erdélyben még érvényben lévő magyar büntetőjogi novella, melynek szellemét a most készülő román büntetőtörvénykönyv is átvette, a biró kezét nem köti meg, hanem olyan büntetés alkalmazására utasítja, amely legalkalmasabb a fiatalkorú bűnözőknek a társadalomba való visszatérítésére. A vádlottak nem romlottak, tettük nem okozott anyagi kárt, sőt még súlyos testisértést sem. Mindezeknek, valamint a kiskorúságnak figyelembevételével kéri a vádlottak enyhe megbüntetését, illetve javítóintézetbe utalását. Popescu Ilariu dr., Huttera védője Simont teszi felelőssé. Huttera apjának hozzáintézett leveleit olvasta fel, melyek szerint fia már nyolc-tizéves korában barátságba került Simonnal- Az apa mindig tiltotta e barátkozást, sőt megtörtént, hogy korbáccsal kergette ki Simont az udvaráról. E részlet elmondásánál Huttera az ablakhoz megy, kinéz rajta, zsebkendőjével könnye- , két töröl szeméből■ Simon pedig, mintha szem- rehányólag nézne reá. A levél további részében az apa elmondja, hogy ezt a végzetes barátságot nem tudta megakadályozni. A fia mégis csak folytatta- Simonnal együtt jártak cukrászdába és moziba, melynek költségeit Simon viselte. A fia hus- vétig soha sem ivott. Husvétkor azonban teljesen megváltozott. Esténként kimaradt Simonnal s a házból gyűrűk, könyvek és más tárgyak tűntek el. Az apa észrevette, hogy a fián a kleptománia jelei kezdenek mutatkozni. Kéri, hogy olyan büntetést igyekezzék a védő elérni, amelyik fiának a társadalomba való visszatérését teszi lehetővé s reméli, hogy ez a barátság most egyszer s mindenkorra befejeződött. A védő rámutat arra, hogy a szülők menynyire gondosan nevelték fiukat s tulajdonképpen Simon sem hibás, mert ő lelki gyengeségben szenved, aki a csábításoknak nem tud el- lentállni- A körülmények a hibásak — mondja s éppen ezért Simonékat nem kell a büntetéssel tönkretenni, hogy még becsületes emberek lehessenek. Ezután azt fejtegeti, hogy nincs szó hatóság elleni erőszakról, a tettnek az indító oka lopás volt, éppen ezért kéri a vádlottak felmentését, hogy a kolozsvári törvényszék ítélkezhessen felettük. A Keleti Újság munkatársának a tárgyalás megkezdése előtt alkalma volt beszélgetni az idősebbik vádlottal, a 19 éves Simon Pállal, akinek szavai érdékesen világítják meg a két fiatalkorú bűnöző lelkivilágát. — Megbánták a tettüket? — kérdeztük. — Nem a tettet bánom; hanem azt, hogy nem sikerült■ — Nem gondolták-e, hogy gondatlanságuk miatt a rendőrség könnyen megfogja magukat? Hiszen hét-nyolc üzletben keresték a gumibotot s végül is visszamentek az ólomcsőért, amelyen ujjlenyomatok is maradhattak. Júniusban okvetlenül küldje be a hátralékos előfizetési dijait, hogy résztvehessen abban a páratlan előnyben, amelyet a Keleti Újság könyvakciója keretében előfizetőinek nyújt! Olvassa el a részletes tájékoztatót 5 ara——■ 1 ———1 Egy aktiv kapitány védőbeszéde. Ezután a hivatalbóli védő, egy aktiv kapitány emelkedik szólásra. Rámutat arra, hogy a vádlottak a modern idők gyermekei, akiket az elhanyagolt családi nevelés, a mozi s a regények már teljesen megrontottak. Cselekedetüket meggondolatlanság magyarázza, a bűnös a pénz. Lopni akartak, csak kísérletről van szó- Amerikai filmhősök akartak lenni, nem valódi bűnözők. Még ma sem tudják, hogy tulajdonképpen . mit csináltak, ők sem tudják, hogy jutottak ide■ Nem kéri felmentésüket, hanem az enyhítő körülmények figyelembe vételével, amelyekhez hozzáveendő az őszinte vallomástétel, a büntetés minimumának alkalmazását. A vád és védelem vitája. Negulescu ügyész replikájában a védelem érveléseit cáfolja. Amit dr. Klein erőszakkal elkövetett lopásnak nevez, az nem más, mint rablás, de a hadbíróságot nem ez érdekli, hanem a hatóság elleni erőszak, amelynek minden kritériuma fennáll- A javítóintézet ebben az esetben nem alkalmazható. Anyagi és erkölcsi kár volt. Úgyszintén előre megfontoltság is. Enyhe Ítélettel nem lehet célt érni, ezzel a családnak sem használnak, mert jó hírnevét a bűnözők úgyis beszennyezték már. Ezután még Klein dr. és Popescu Ilariu dr. védők replikáznak az ügyésznek, a maguk álláspontját bizonyítják s Popescu védő különösen afelett sajnálkozik, hogy a védelem sincs egységes állásponton, mert mig ő a hatóság elleni erőszak vétségét nem látja fennforogni s igy a felmentést kéri, Klein Miksa dr. enyhe büntetésről beszélKlein Miksa dr. rövid felszólalásában igyekezett a kérdést elsimítani. A bh’óság visszavonul a tanácsnak feladandó kérdések fogalmazására. Szünet után az elnök felteszi Simonnak, majd Hutterának a kérdést, hogy akarnak-e valamit mondani az utolsó szó jogán. Mindkettő nem-mel válaszol. Ezután az elnök felolvassa a 11 kérdést, amelyeknek lényege az, hogy alkalmaztak-e erőszakot a vádlottak, a hatóság elleni erőszak esete fennáll-e, hogy a gyilkosság szándéka meg volt-e s hogy mennyiben bűnös Simon és Huttera külön-külön és hogy enyhítő körülmények állanak-e fenn és melyik fél javára? Súlyos Ítélet. Rövid szünet után a bíróság kihirdeti az Ítéletét. A bíróság a hatóság elelni erőszak, továbbá a gyilkossági szándék esetét látja fennforogni, semmiféle enyhítő körülményt nem talált s igy mindkét vádlottat tiz tízévi börtönre Ítélte három szavazattal kettő ellenében. A védelem fellebbezést jelentett be. — Oh, kérem, ha mindenki igy gondolkozna, nem volna bűnöző a világon. A rendőrség soha sem jutott volna nyomunkra, mert akármilyen pontos személyleirást és akárhány ujjlenyomatot kaptak volna rólunk, mi a tett elkövetése után azonnal Vásárhelyre távoztunk volna, a rendőrségen pedig még nem voltunk nyilvántartva, mert sennni dolgunk nem volt vele. Különben, ha még egy hétig várunk, kloroformot is szerezhettünk volna, de sürgős szükségünk volt a pénzre, mert apámnak egy megbízásból kifolyólag tizenötezer lejjel nem számoltam el— Mondtam Hutterának — beszéli Simon, — hogy csak egyetlen egy esetben foghatnak meg, ha tudniillik a postás segélykiáltásait valaki meghallja. — Attól ne félj — válaszolta Huttera —, mert én biztosan fogok ütni. — Nem gondolta, hogy még mindig kisebb baj, ha az apjával van kellemetlensége, mintha egy ilyen súlyos esetbe keveredik? Simon cinikusan vállat vont. Amint már jelentettük, a két vádlott a log- kifogástalanabb eleganciával jelent meg a tárgyaláson, az egy hónapnál immár hosszabban tartó vizsgálati fogság ellenére. Érdeklődtünk, hogyan lehetséges ez? A „Bűn és bíinliöclés“ volt nagy hatással Simonra, do nem cfondoSia, fiocj y a bwnliödésr© is sor iterii!
