Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-08 / 126. szám
6 KEimUism ta Ei® as Simon azt válaszolta, hogy minden szükséges dolgot megszerezhettek maguknak, csak a mosásnál volt baj, mert ingeinket nem vasalták ki. Szerencsére azonban olyan anyagból készültek, hogy önmaguktól vasalódnak. így hát a megjelenésükben nincs baj. A vádlottak a szünetben kedélyesen mosolyogva beszélgetnek egymással, mintha mi sem történt volna Simon éppen az egyik hölgynek leejtett gyufáját segíti fel. Igen a hölgyek- Mikor összekötött kezekkel lekisérik őket az uccára, megfigyeljük, lmgy minden elhaladó nőt tétőtől-talpig végignéznek, mintha csak a korzón sétálnának. — Nem gondolták-e, hogy az ólomból halálos ütéseket okozhat? — Az kérem lehetetlen — az ólom hajlékony —, volt a furcsa válasz. — Igaz-e az, amit a bíróság előtt állítottak, hogy a regények és filmek voltak hatással magukra? Simon előbb vállat von- Majd azt mondja: — Részben igaz. Legnagyobb Hatással volt rám Dosztojevszkij „Bűn és bünhödés“ cimü regénye, de nem gondoltam, hogy bünhödés is fog következni. Egy vásárhelyi diák jön oda, Simon ismerőse— Mit mondanak a lányok Vásárhelyen? — kérdi Simon. — Én nem beszéltem a lányokkal — válaszolja a diák, mert engem zseniroz erről beszélgetni. — Mit szól a sportegylet, hogy nem lesz ott a kapusa? S mi lesz a négyszázméteres gyors- úszás második helyével? A hallgatóság lényegtelen dolgokat mond, majd Simon megjegyzi: — Én úgy sem megyek már vissza Vásárhelyre. Ha kiszabadulok, elmegyek Haway-ba, ott nagyon jó élet van. A hadbíróság bevonulása előtt Simon elkéri még Hutterától a fésűjét, hogy gondosan ápolt fizuráját megigazítsa. Világhírű Hapag 1934. évi PROGRAMJA; ÉSZAKI UTAZÁSOK ÉSZAKI FOKI UTAZÁS-töl jut. 17-ig tél aug. 3-ig Skóciai—Norvégia és dániai u'azás jut. 21tul aug. 13-ig az „Oceania“ luxus gőzössel, valamint a nagy skóciai, izlandi, Spitz- berga, és norvégiai utazás jul. 21-től aag. 13-ig a „Milwaukes" legmodernebb óceán- gőzössel. Rendkívül mérsékelt árak, dacára a tradicionális elsőrangú lebonyolításnak. Ezenkívül állandó olcsó Középtengeri utazások (Hamburgból Genuába, Antwerpen—Lissabon; Cintra—Ceuta, Malaga, Pálmán keresztül. Prospektussal és mindennemű felvilágosítással szolgál: A Hamburg —Amerika Linie S. A» R bucuraşi! képviselete, a „Glóbus*1 Utazási Iroda, ■ Cluj, Reg. Férd. 12. — Telefon 55Q. 1 Penzió• és szálloda utalványok a világ min den iárosába és fürdőhelyére leiben itt fizető* kaphatók. Gettó-rendelet Brassóban a székelyeit eilen ^Brassó, június 6.) Amióta a brassói időközi bizottság élére politikai érdemei jutalmazásaként Bogdán Fiámon fogaras- vármegyei származású ügyvédet állították, azóta egymásután érik súlyos arculcsapások a brassói magyarságot. Ezelőtt megértő gondolko- zásu román férfiak állottak a város élén, akik magyarokkal, szászokkal békésen együttdolgozva, vitték előre a város ügyeit annyira, hogy Brassó szinte szemlátomást fejlődött. Most egy vidéki ügyvéd, aki nem tud beleilleszkedni a különleges megértő brassói légkörbe, minduntalan zavarokat támaszt, ezzel szemben az épitö munkának jelét alig mutatja. Többször foglalkoztunk már az unitárius templom- építésének ügyével, melynek betiltása Bogdán érdemének tulajdonítható. Újabban még egy más rendelkezéssel is felháborította a magyarságot. Ismeretes, hogy Brassóban többszár székely cselédlány, székely munkás, szolga van alkalmazásban. Ezeknek a szegény páriáknak a vasárnap délutánjuk szabad. Kimenőt kapnak egy félnapra, hogy az egész heti gyötrő munka után kiélvezhessék szabadidejüket. Évtizedek óta a Rezső körúttal szemben levő sétatéren gyűltek össze a székely leányok, legények. Itt volt az ő fö-találkozó helyük. Más nem is igen vetődött erre a sétányra, mert az „uri“-nak mondott közönség a vármegyeház előtt parádézott. Mondom, évtizedek óta zavartalanul birtokolták a sétateret. Üdítő látvány volt végigmenni közöttük. Egy kis helyre összezsúfolva meg lehetett itt találni az egész Székelyföld csaknem minden falujának képviselőjét, festőt szépségű, öseredetü viseletében. Szemközt jön hat egyformaruhás lövétei szépség, jobbra tölünk, csíki csizmások lába alatt ropog a kavics. 03szefogózva da- lolgatnak. Amott leány-legénypárok vonulnak. Fehér harisnya feszül az izmos lábszárakon, árva’ányhaj leng a kalapban, piros virág a gomblyukban. A lány kezében zsebkendő, vágj' virág. Széliében, hosszában lányok, legények; valóságos néprajzi felvonulás, rendező nélkül, tele élettel, vidámsággal, ezernyi változatossággal. Mondom, üdítő látvány, szépséget nyújtó séta végigmenni az úgynevezett „cselédkorzón“. Idegenforgalmi érdekesség, amire én magam, mint turista egyesületi vezetötag, sohse felejtem el felhívni az idegenek figyelmét. Hálás köszönetek igazolták, hogj' helyesen cselekedtem. Külföldön üzletet csinálnának az ilyen ritka látványosságból, idegenforgalmi csalogatőnak használnák fel. Hollandiában sok-sok kilométert utazgattak, hogy facipős hollandusokat mutogathassanak. Nehéz pénzeket fizettünk néhány facipős és tornyos, csengös kendő látásáért. Brassóban rámás csizmát, csipkés csepszet a város közepén lehet látni s ez az érdekességet kereső idegennek épp olyan látványos lehet, mint nekünk a hollandusok facipöje. De mit tesz a brassói időközi bizottság? Egy szép napon elhatározza, hogy megszünteti a „caelédkorzót". Miért? Azért, mert — úgymond — elfoglalják a szép nagy sétateret, olyan tömegekben sétálnak, hogy eláll— jak a forgalmat, túl zajosak, hangosan énekelnek, hosszú sorokba összefogódzanák, nem lehet tőlük nyugodtan sétálni. Es már ment is a rendőrségre az utasítás, hogy szerezzenek érvényt a határozatnak. Eljött a vasárnap délután. Mint évtizedek óta minden vasárnap, most is mintegy 500—600 székely leány, legény, katona, Brassóban letelepedett csaiád (gyermekekkel együtt) lepte el a sétateret. Gyönyörű tavaszi vasárnap volt. Ragyogtak az arcok, a székely ruhák minden színe külön élt és örült a napnak s örült a lelke annak is, aki láthatta a színek tobzódását, pompáját. De egyszercsak gumibotos rendőrök jelentek meg a láthatáron. Elkezdették terelni a tömeget Marton- falva felé, a Cenk tövébe, a cigánynegyed felé, a kétes- hirii városrész irányába. Ugyanis ide jelöltek ki uj helyet nekik. A tömeg nem tudta mit akarnak tőle. Nem mozgott úgy, ahogy a kíméletlen rendőröknek tetszett s nemsokára elkezdett csattogni a gumibot. A hímzett lájbl- kon, a szőttes szoknyákon, az ujjasokon, az árvalány- hajas kalapokon koppant a súlyos ütés. Egy pádon székely család ült. Brassói lakősok, adófizető polgárok. A régeihagyott faluból való ismerősökkel beszélgettek. Jött a rendőr és minden tiltakozás ellenére, valósággal kituszkolták a férfit, a feleségét és kis gyermekét a sétatérről, ki a cigány negyedbe. Mi ez, ha nem a polgári jog legsúlyosabb megsértése? Más eset. Egy székely legény nem akarta elhagyni a helyet. A rendó'r arculvágta. A legény viszonozta az ütést és a rendőr ájultan rogyott össze, A legényt nemsokára két rendőr bevitte az őrsre és még mindig zárva van. A most elmúlt vasárnap a rendőrség kordont húzott a Cigonia elé s úgy állta el az utat, hogy a székely leányok, legények ne lepjék el a sétateret. Vissza tehát a rosszhirü lányok, lebujok negyedébe, kordon mögé! A brassói magyarságnak lesz még szava a brassói polgármester gettó-rendeletéhez. Keresztvnry Géza, * A Kolozsvári Iparos Egylet Rendező bizottsága a K. Elaggott Iparosok Menedékházának kerthelyiségében nyári táncestélyt rendez f. hó !)-én (szombaton) este 8 órai kezdettel, melyre ez utón hívja meg t. tagjait és azok vendégeit a Rendezőség. töri fejéi töprengéssel , , r t p«"?j<Jtelebb. Spekulál hat hova,merre... ha nincs HCRMCS MENETRENDJE
