Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-27 / 141. szám
BUDAPEST V Szerda, 1934. Junius 27. — ^frcr 3 ici Taxa poştală plătită In numerar No. 24.236—1927. , r előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 141. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDKE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Eolozsvár, Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. r A bultnrzóna, névelemzés és az egész Anghelescu-rendszer ellen fejezte ki tiltakozását a parlamentben a Magyar Párt Laár Ferenc hatalmas beszédét Anghelescu türelmetlen közheszólá- sokkal zavarta — Hogyan fest a valóságban az az Irredenta vád, amelyért két magyar lelkész kenyerét veszítette (Bukarest, junius 25.) Jelentettük már, hogy Laár Ferenc magyarpárti képviselő felszólalt az elemi iskolai törvényjavaslat kamarai tárgyalásán s felhasználta az alkalmat arra, hogy szóvátegye azokat a súlyos sérelmeket, amelyek a magyarságot iskolai téren érik. Laár Ferenc beszédét Anghelescu miniszter is végighallgatta s ahelyett, hogy a konkrét sérelmek orvoslását megígérte volna, még rálicitált azokra a vicinális kiskirályokra, akikről Laár lesújtó képet rajzolt nagyhatású, helyenkint megrázó erejii beszédében. * Jellemző a parlamentben uralkodó atmoszférára, hogy Gimbeseanu képviselő leszakította a szónpki emelvény előtt álló mikrofont azzal a kijelentéssel, hogy „ilyen beszédet nem lehet külföldre továbbítani.“ Birsághadjárat a szülök ellen. Laár Ferenc mindenekelőtt az ellen emel szót, hogy egyes tanítók a hülyéket, némákat s néha még a halottakat is beveszik a tankötelesek névsorába, csakhogy alkalmazkodjanak a törvénynek ahhoz az előírásához, a gyerekeknek legalább hetven százalékát be kell vinni az iskolábaElmondja ezután, hogy a tanítók az iskolai anyakönyvbe anélkül Írják he a hiányzókat, hogy érdeklődnének a távolmaradás okai iránt és utána a hiányzó tanulók szüleit megbüntetik. Pedig a megbüntetett szülők sokszor ártatlanok. Meghalt a gyermek, valami betegségben szenved, a tanító nem érdeklődik, hogy miért hiányzik a tanuló, pedig jó volna, ha a hiányzó gyermek szülője minden esetben nemcsak szóbeli, hanem Írásos értesítést is kapna arról, hogy a gyermek nem jár iskolába. Súlyosabb a helyzet, ha az állami elemi iskola mellet i felekezeti magániskola is működik Ebben az esetben nap-nap után szaporodnak a büntetések, mert az igazgatók a beiratások idején elhagyják működési helyüket és igy nincs, aki aláírja és elismerje a szülő részéről bemutatott igazolványt, amelynek tanúsága szerint a gyermek a felekezeti iskolának a tanulója. Vagy pedig az igazgatók addig halogatják a felekezeti iskolába beiratkozott tanulók igazolásának elismerését, amig a beiratási idő lejár és a szülők meglepetve tapasztalják, hogy bár gyermeke rendesen jár iskolába, őket mégis megbüntették. — Az ilyen tanítókkal és igazgatókkal szemben, akik túlbuzgóságból visszaélnek helyzetükkel és megnehezítik a lakosság különben is elég súlyos gazdasági helyzetét, szigorú rendszabályokat kellene alkalmazni. Anghelescu közoktatásügyi miniszter: — Ne állítsa azt, hogy a tanítók indokolatlanul büntetik meg azokat a szülőket, akik nem járatják gyermekeiket az iskolába. Itt azokról a román gyermekekről van szó, akiket megfosztottak nemzetiségüktől és akik a törvény értelmében román iskolába kötelesek járni. Nem engedhetjük meg, hogy a román gyermekeket még ezután is elnemzetlenitsék, a románok gyermekei román iskolába kell hogy járjanak. Laár: Erdély egyes községeiben, ahol az állami iskola mellett felekezeti iskola is működik, megtörténhetik, hogy az elemi iskolának nagyon kevés a növendéke. És hogy minél több növendéket tudjon felmutatni a tanitó, nem Anghelescu: önök is megbüntetik azokat a szülőket, akiknek gyermekei nem látogatják a felekezeti iskolát. Arra is kötelezik őket, hogy az iskolák fentartásához bizonyos összeggel hozzájáruljanak és ha ezt nem fizetik meg, az adóhivatalhoz fordulnak, hogy az hajtsa be az összeget. Laár: Nem igy áll a dolog. Anghelescu: De igen! A kezem között van az Önök ilyenirányú bejelentéseinek egész tömege. Laár: Elsősorban a minisztérium jóváhagyása szükséges és csak azután fordulhatunk az adóhivatalhoz. Teljesen kizárt, hogy egyenesen az adóhivataltól kérjük az iskolai fenntartási járulékok behajtását. Ha ezt tennők, saját magunk felett mondanánk ítéletet, akik fogadja el a szülők igazolását, amiből kitűnnék, hogy a tanuló miért nem jár az állami iskolába. Anghelescu miniszter: Ha egyes tanítók valóban igy jártak el, ez visszaélés. Kérem képviselő urat, hogy minden egyes ilyen esetet hozzon tudomásomra és megfelelő rendszabályokat fogok alkalmazni. Laár: Az • iskolai büntetéspénzek felett eddig az iskolaszék döntött- A mosta,ni törvény- javaslat viszont a tanító vagy a tantestület illetékes a büntetések felett határozni. Kívánatos volna, hogy a tanitó, másszóval a tantestület, mielőtt a büntetést kiszabná, köteles legyen személyesen érdeklődni a távolmaradás okai iránt és írásban értesíteni a szülőket arról, hogy gyermekük nem látogatja az iskolát Anghelescu miniszter: A törvényjavaslat rendelkezése szerint a tanitó köteles meglátogatni a szülőket és személyesen érdeklődni. Laár: Sokkal jobb volna, ha az elmaradásról a szülőket írásban is értesítik. A falusi ember fél az Írástól, azt hiszi, hogy valami rendkívüli és nagyon fontos dolgot tartalmaz és igyekszik magát, valamint gyermeke távol- maradását mielőbb igazolni. Szükséges volna az is, hogy biztosittassék a szülök fellebbezési joga. felekezeti iskoláinkat meg akarjuk tartani és megsemmisitenőlc azokat az erőket, amelyek valóban fenntartják az iskolát. Az anyanyelv az elemi iskolában. — Az elemi iskoláztatás célja az, hogy megadja azt az elemi műveltséget, amelyre minden állampolgárnak szüksége van. Az iskola céljának meghatározásánál tehát mindnyájan egyetértünk. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban azt a tényt, hogy Romániában kisebbségek is élnek és az elemi oktatás célja csak úgy valósulhat meg, ha azt az- elemi műveltséget, amelyre minden egyes állampolgárnak feltétlenül szüksége van, a kisebbségek részére saját anyanyelvükön biztosítják. Amit Anghelescu nem tudott
