Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)
1934-05-06 / 101. szám
Vasárnap, 13H. május 6. HEI ETí'UjSXG t» És minket kitárt színház Várni se kell Lassan, lassan csak visszatérnek a békeállapotok. A most kapott, hírek erre vallanak• Hétfőn nyűt meg Londonban a Covent Garden-szinház tavaszi operaciklusa Beethoven „Fideliof'-jánah előadásával. A nagy szm- házterem zsúfolásig tele volt. Ott volt az egész londoni high life. A nézőtér káprázatos képet mutatott- A „gyémántfélkör“-nek nevezett páholysor hölgyei pazar toalettekben, vagyont érő ékszerekben jelentek meg■ Föltűnt azonban az ottlevőknek, hogy a hölgyek fején az idén diadémok helyett inkább drágaköves párták voltak. Ä lényeg azonban az, hogy a karzallátoga- tok már pénteken kezdtek sorba állni, hogy jobb helyhez jussanak. A várakozókat időnkint hozzátartozóik felváltották. Boldog békeévek hangulata. Hajdanában Becsben történt meg, hogy az állóhelyek miatt, — melyeket csak korlátolt számban adtak ki. — állottak sort a zenére éhes emberek, már egy nappal azelőttkarral epekedve hiv a. még csak tolongás sincs, — sajnos- Nem gondolják, hogy illene egy kicsikét utánozni a londoniakat ? Az biztos, hogy nincs olyan előadás, mint a Covent Garden-ben. Nem is átütjük■ Be úgy gondolom, ha egy ilyen nívójú színház játszana Londonban, akkor, mikor veszélyben az angol szó, — bizonyára volnának ők olyan jó angolok, hogy a vasárnap délelőtti sörözés árából inkább színházba mennének. # Egyik asszony-barátnőmet látogattam meg a napokban. Az arca győgykrémmél bekenve, dagadt, piros. — Nézd, — panaszkodik, — milyen ekzémás az arcom. — Primula? — kérdem, — Igen. Az emberek el sem akarják hinni, hogy primulától lehel ilyen csúnya kiütéseket kapni. Hála Istennek, Neked legalább nem kell magyarázgassak és bizonygassak. Bizony. A primula igen veszedelmes virág. Ki gondolta volna? Műyen szép, milyen bájos- Halvány rózsaszínű virágjait mennyire szeretem. A megtestesült szelídség és ártatlanság. Van-e ennél kedvesebb ajándék név- és születésnapra? És nézzük csak, mik sülnek ki a primuláról! Mert ez nem hisztéria, nem ráfogás, nem kitalálás■ Tavasszal, — mikor ennek a kedves virágnak szezonja van, — „arat" a primula■ Szedi áldozatait. Ma már elég egyszerű és gyors a gyógykezelése, nem mint régen, amikor nem. ismerték a kórokozótBarátnőm mindjárt egy orvosi könyvet nyújt át. Ebben olvastam a következőt: — Egy házaspár fölkereste az orvost. Az asszonynál: az arra, keze, karja csúnya kivié sekket voltak eléktele- nitve. Ezek a kiütések minden tavaszon és körülbelül ugyanaznap je lentkeznek Világos volt tehát, hogy minden esztendőben azon a napon ismétlődik valami, ami az ekzémát. előidézi Legközelebbi föltevés az volt, hogy valami családi esemény van ilyenkor. És tényleg házasságuk évfordulóját ünnepelték Valamely ártalom kerülhetett ezen a napon mindig a beteg bőréire; valószínűleg a férjének valamely ajándéka révén. Ez pedig nem lehetett valami drágaság. Drágaleövektől, beilliántos fülbevalótól, arany karperectől nem kapnak az asszonyok ekzémát (Meg ha volna ■is, menten meggyógyulna attól) A legvalószínűbb így valamely virágajándék Minthogy pedig tavasz vau, azzal a meglepő kijelentéssel fordul az orvos a férjhez: — Ne vegyen több primulát feleségének El lehet képzelni, mekkora csodálkozással vallották be, hogy lakásuk most fs tele van primulával. Egy másik asszony ekzémáját a saját kertésze gyógyította, meg, aki figyelmeztette, hogy ne foglalkozzék virágjaival, mert kiütései minden valószínűség szerint tőlük vannak. Az ö tapasztalatai erre mutatnak. A primula egyik legkedvesebb virágom. Nem akarok hát ellene hangulatot szítani. Szívesen meg is védném. Hiszen nem mindenkinek van olyan érzékeny bőre, nem is mindenki reagál rá■ Román« magyar és német nyelven ismerteti meg ön. nel az összes uj tudnivalókat és díjszabásokat a Hermes vasúti menetrencikönyv nyári kiadása! Ára 45 lej. Minden könyv, és újságárusnál kapható! Azért mi, — akiknek nem árt, — ne szám-, űzzük a szegény, kedves primulát■ Ne legyen most már kegyvesztett. Ez fájna neki és nekem- Már az is rosszul esik, hogy igy le kellett lepleznem. Be talán lehetnek asszonytársaim — figyelmes férjek feleségei — akiken segítek vele. Ezeknek izenem tehát: válasszanak kevésbé veszedelmes virágot, vagy kevésbé gyöngéd — férjet. olt: Mi lett a pezsgő, éjjeli zene és a huszártisztek városából ? Szomorú látogatás Szamositjváron Ha igy halódik, — maholnap ,,megszűnik“ az örmények városa Kedves férjemmel ée «aigoru szerkesztőmmel, — össze ne cseréljem valahogy a jelzőket, mert „mint igaz az egyik, úgy igaz a másik“ és Ligeti Ernővel, kedves kollégánkkal együttesen elhatároztuk, hogy a május elsejét valahol vidéken töltjük. De hol? Két város jöhetett szóba: Enyed, vagy Szamosujvár. Szivem Inkább ide, sok régi, kellemes emlék helyére vonzott Tehát megyünk Szamosa jvárra! Szám osuj váron valamikor igen sokszor megfordultam, Bizony annak húsz esztendeje (az Idő, hogy eljár! . ..). Boldog békeévek diákomlatságainak voltam serdülő leánykoromban — hogy dicsekedjem Is — egyik vonzóereje. Diák. ügyvédbojtár, de inég eleven huszártiszt udvarlóm is akadt. Tudni keil, hogy Szamosuj- várnak az ott állomásozó huszárgamizon volt a büszkesége. A krémje. Az Ízesítője Sok pezsgő fogyott, sok „Naehtmu8ik"-ot hallottak az ablakok muskátlijai. És, hejh, mikor megpendült egy-egy virágos ablak alatt a sarkantyú, — bakfis fülnek a legszebb zene, — siettek Saamosu.jvár szépei az ablakhoz a portörlőt kirázni. Ez hármas célt is szolgáit. Elsősorban és legfontosabban Is megláthatták az arra sétáló Amorozót. Másodszor a hadnagy, főhadnagy ur tudomásul vehette: „Ez egy szorgalmas, jó, feleségnek való lányka.“ Harmadszor meg, — .bár ez volt a legkevésbé fontos, — tiszta lett a portörlö. — Szamosujvár úgy élt az emlékezetemben, mint egy élénk, vidám, nagy kereskedelmi, nagy jövőjű kis város * Délelőtt háromnegyed 11 óra Kint vagyunk a kolozsvári pályaudvaron. Izgulunk, Ligeti sehol Végre 11 óra előtt, öt percéé! kedvesen kényelmesen mindig derűs arcával , „befut“. A rozoga. „SzamosvölgyÉ helyett csinos, fürge motorosvonat röpít célunk felé Nem szeretek sokáig egy helyben ülni Kinézek a perronra, Káncosképü, öreg cigányasszony szívja ott rosszlllatn cigarettáját — Tudja Naccsága, — kezdi a szét, — mikor az ember megvénül, akkor ez már csak az egyetlen boldogság. Ez a bagó. Csak egy a baj, ezt is pénzért adják, az meg nincs. Átadok neki egyet a magaméból. Erre megered a szava: — Hja. hja. Szép az, míg az ember fiatal Addig élet az élet, nüg tetszünk a férfiaknak, istenem, menynyi szeretőin volt nekem! Vagy ezer! Pedig szép se voltam, de — ügyes. Mindenkinek a szeretőjét elszerettem. A lányok, menyecskék már szóba se álltak velem. Bántam is én! Annál Inkább tetszettem a férfi- tiéitncU! Aztán ml marad öröme az emberitek, ha megvenni ’ ez a rossz cigaretta, hogy a. fene egye meg! Most megyek a legutolsó férjembe», (sok volt!, Apa- hidára, börtönben ül. — Aztán mi rossz fát tett a tűzre? — kérdem. Bizonyára lopott, — Azt biza, — hahotázlk az öreg. — De hogy eltalálta! Nem volt, mit enni, osztán megindult és ellopta egy disznónak a lábát. Es hahotázlk félelmetesen. * Szimpatikus asszonyka, utazik velünk. Bálványosváraljára megy. Festi asszony, először jár ezen a vidéken. — Vájjon, — aggodalmaskodik, — hogy lehet Desen » főtérre bejutni? A városban vár a sógorom Kocsija, hogy tovább vigyen. — Bizony — magyaráz Ligeti, — Désen nagyon messze a főtér. Kocsival is kitesz egy negyedórát az ut Meg aztán nem is biztos, hogy lehet-e az állomásnál kocsit kapni. De — folytatja mosolyogva — muszáj annak pont Bősnek lenni? Mert viszont Szamos» jvápon alig pár percnyire van a város a vasúttól... * Font tizenkét órakor megérkezünk Szuniosujvárra. Ott ilyenkor minden rendes házban ebédnél ülnek, vagy már tol is vannak az ebéden. Kis séta a mesés szépségű sétatéren. Utána ebéd a Koronában. Aztán egy rokoni látogatás és jöhet a nap féuypontja, amiért tulajdonkép mentünk: átrándulás a híres Kérő-fürdőbe. Alig egy km.-es távolság. Kérő kis elhanyagolt fürdöcske volt. Illába pompás, kénes a gyógyvize, olyan rozoga, hulladozó volt ott minden: épületek, fürdők, kert, stb., hogy egy pár elszánt szamosujvárln kivül senkinek se jutott eszébe odamenni. Most meglepett, széps.ge. Uj* tulajdonosa, egy gazdag kolozsvári kereskedő, aki — egész vagyoni — kétmillió lejt invesztált bele. Mindent lerombolt, hogy — újjáépítsen. Csinos, kényelmes, Ízléses. Előkelő urlasszony a vezetője, két szép lánya maga a tavasz. Gyönyörű a park, vizéről meg csodákat mesélnek. Vesére, epére gyógyszer. Azonkívül van még eg.v igen nagy előnye: biztos hutása, szépítő, akár külsőleg, akár belsőleg használjuk. Hoznak is hatalmas kriglik- kel a kénes vízből. Megkóstolom. Nem tudom, valahogy nem szeretem a kotlós tojást. Pedig ez szakasztott olyan izü. A többieknek talán jobb Ízlésük van, mert fintor nélkül isszák. Jól van! Én is hősiesen megiszom, (Kámféme bizony egy kis szépülés.) • Kellemes séta után ismét a Korona előtt ülünk. Uzsonnázni kéne. Mit? Hűséges kalauzunk: Flórián Tibor, a kedves szamosujvár! poéta, házához invitál, eredeti szárazkolbászra. Mire Ligeti: — Egész nap kompakt ételt ettünk, együnk most inkább valami könnyűt, inkább valami folyadékot — Az igaz, — jegyzem meg. — Az ebéd is olyan tömör volt: leves, szódavíz és feketekávé. (Ligeti ugyanis már Kolozsvárt egyszer ebédelt,)
