Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)

1934-05-13 / 106. szám

Vasárnap, 'íSU- mäjm iS. fCaeriarsMG 13 ■HűO^cún ú^j>^c£i/ciÁ rri&y : Érdekes könyv jelent meg a német könyv­piacon. Szerzője: Burger Lisbeth „ÍO Jahre Storchen Tante“. A könyv, — mint a címe is mutatja, — egy szülésznő naplója■ 2283 szülés­nél segédkezett pályafutása alatt Lisbeth és a szülések érdekesebbje vau megörökítve. Min­den emberi öröm és minden emberi nyomorú­ság­Burger Lisbeth egy németországi falucska szülöttje- Falusi paraszt lány. Hajlama a szü­lésznői pályára vonzotta. Csak egy a hiba. Lis­beth lány. „Már pedig — mondják a falu böl­csei, — ki hallott olyat, hogy lány menjen ilyen kizárólag asszonynak váló pályára•“ De Lis­beth unottan megy kapálni, aratni, — ő csak a szülésznői munkához érez elhivatottságot. Vi­gasztalni a szegény vajúdó asszonyt, letörülni verejtékező homlokát, világra segíteni a sok kis porontyot. Végül is a falu papja lép közbe e szavakkal: „Mária, Krisztus anyja is lány volt. Mégis Erzsébet nővére mellette volt a ne­héz órákban." A legmegrázóbb esete Burger Lisbethnek ez volt: 191é-ben történik■ Három napja vajúdik egy asszony■ A meg­értő és hűséges szülész­nő három nap s három éjjel ül mellette■ Az asz szony a legszörnyübb kínok között jajgat- Egyszerre nagy zaj, kiabálás hallszik be az uccáról: 1 — Kitört a háború! Éljen a háború! Éljen a háború! A szegény asszony fájdalom pírja eltűnt, halálos sáppadtság öntötte el arcát, a jövendő anyai boldogság kifejezésének nyoma sincs már, de szörnyű rémület rajzolódott fel meg­gyötört arcára. — Istenem, hát ezért kínlódunk, ezért hoz­zuk a világra nagy kínnal gyermekeinket? Ezért? Hát érdemes? .-. Az Ujságiróklubban beszélték az alábbi tör­ténetet: Kós Károly, a kitűnő iró — tudvalévő — nem szereti a verseket. Kém tartja komoly, tehetséges emberhez méltó dolognak- Ezt még egy olyan nagytehetsegü költőnek sem bocsátja meg, mint amilyen Kosztolányi Dezső. Amikor a múltkoriban Kosztolányi Kolozsváron járt, ezzel fordult felé Kós Károly: — Hagyj békét a verseknek- Nem komoly embernek való az- írjál prózát, hagyd ezt a sok szamárságot a tehetségteleneknek­Dsida Jenő, a f iatal irógeneráció jeles tagja irt volt egy szép verset az ő mindinlcább rit­kuló hajáról. A kis öt centiméteres szőke haj­szálakról, melyek fogynak, egyre csak fogynak, míg egyszer egészen eltűnnek­De ő úgy képzeli, hogy egy láthatatlan kéz ezeket a kihullott hajszálakat mind ösz- szegyüjti És mikor meghal, odafönt a menyországban dús haj koronával várják- Egy szer aztán a másvilá­gon elalszik és kelle­mes fájdalomra ébred. Egy törélceny, édes ke­zecske dús üstökében turkál­Kós Károly ép akkor ment be a Helikonhoz, mikor Dsida ihletett állapotban versét irta. Tudják-e, mi az ihlettség? Megszállottság- Kü­lönösen ilyenkor tavaszi időben szedi áldoza­tait- Beceptje nem kapható semmiféle patiká­ban. Körülbelül a következőkből áll: két gram tavaszi hangulat, két gram májusi rózsaillat, négy gram szerelem, három gram világfájda­lom, két gram optimizmus- — Csak költőknek van szükségük rá, egy „prózai“ prózairó el van nélküle. Ö ir, ha a nap süt — vagy eső esik- Ha tavasz van, vagy zord tél- Ha pénze van, vagy ha nincs- (Inkább nincs.) Még a szerelem, — költőknél biztos hatású szer — sem befolyá­solja­Ilyen ihlettségtől megszállott volt éppen Dsida Jenő, mikor Kós Károly meg szólította: — A fenébe, — csak nem verset Írsz? — A bizon, verset irolc, — válaszol hety­kén Dsida. — Nappal versetf — tátja cl a száját Kós- Ki hallott még ilyet? írd ezeket a butaságokat éjszaka, nappal — dolgozz■ Átolvassák a verset, mire Kovács László, a Helikon kitűnő szerkesztője csendes humorá­val ezt a megjegyzést tette: — Jenő, Te csak nem változol meg- Úgy látom, a másvilágon is csak — csintalankodni akarsz. GUtermann féle varró- és gomblyukselyem __ A varróselyem előnye, hogy egyenlőértékii a nyers­selyemmel. A varr«6s©!jfem A v»rróselyem A varróselyem A varróselyem A varróselyem A varróselyem A varróselyem tiszta selyemből készül, színtartó. ellentét! az időnek, fénye természetes, több mint 600-féle szín­ben készül, olcsó. puha. elasztikus és a varrásnál alkalmazko­dik a ruhadarabokhoz. A varróselyem felhasználásánál a sze­mek nem szakadnak el. A gyapjú- vagy selyemszövetek festésénél a var­rás csak akkor kapja meg az u.j szint, ha gépseiymet alkalmazunk. Figyeljen jól tehát,hogy ruhája mivel lesz megvarrva Ne takarékoskodjék a varrásnál. A varrése'ysmnek nines párja. Használjon tehát Gütcrniann varróselymet, az a legjobb GÜTERMANN & CO. S, A. ROMÂNĂ, BUCUREŞTI. A lepipált Pongrác9 Szervile, Bonifác Háborús történet — a Hint er lan ft bál « szerb foglyokról, akik megmentették a magyar fölrtkirtokos termését Ma, — mikor e sorokat írom, — sütőt felhőként nehezedik ránk: vájjon mit hoznak a fagyos szentek? Hűek maradnak mo6t is a nevükhöz ős szígoruságuk- hoa? Vagy irgalmat ismerve, drága napsugárt, vagy annál is kívánatosabbat, éltető esőt tartogatnak szá­munkra? Fagyos szentek napján mindig eszembe ,iul egy megható epizód, mely az emberi háláról a legfényeseb­ben tanúskodik. Ezek után — ne mondja nekem senki! hogy nincs hála. Háború alatt a mi falunkban. Tötörben is — mint minden uradalomban, — hadifoglyok végezték » mezei és kerti munkákat. 15 szerb hadifoglyunk volt. Kitűnő, dolgos, derék, jóravalö emberek. Gyö­nyörű, szép szál legények. Különösen: Branislav. Olyan, mintha a „Víg özvegy“ Dani!ója elevenedett volna meg. Szeretjük, megbecsüljük őket. Jó bánás­módban van részük, jó kosztét kapnak. Ök meg? A tiízbe is mennének érettünk. Teljesen megbízható em­berek. Nem egyszer történt, hogy a közeli Szamos^ újvárra küldtük ökot, nagyobb összeggel, bevásárlá­sokra. Ilyenkor vették meg a szükséges cipő, ruha, fehérnemű szükségletüket. Soha nem fordult elő, hogy akár egy fillérrel ne tudtak volna elszámolni. És hogy megszökhetnének? Ez még álmukban sem fordult meg az eszükben. Hamarosan megtanultak ro­mánul és — a történeti hűség kedvéért meg kell je­gyeznem: — nem egy boldog szerb apa liivott meg — keresztanyának. Édesapám. nagybátyám szenvedé­lyes vadász volt. Két markos, nagy darab szerb fo­goly kisérte őket vadászutjaikon, vitték a vadászko- li'SlUWI I II Willi I ...................... Ii lll.......... Örök értékek-olcsó áron. A teljes latin-magyar a romai nuss- könvv szerint MISSZALE ismét kapható a Minervánál! Egöszvászonkötésben. vörös metszesse! 208*— lej „ arany 248*— „ Finom bőrkötésben, vörös metszéssel... 3SS!— „ „ .. arany „ 448* I „ A pénz előzetes beküldésénél portót nem számítunk Utánvételes küldésnél a portó 20 lej. Minerva, Cíuj-Kvár, Reg, Maria ucca 1 szám púkat, az elemózsíás kosarat, s hogy a foglyok se unatkozzanak, szintén töltött fegyvert kaptak. így indult meg a két magyar ur két „ellenséggel“, ak) náluk mindenesetre erő­sebb is volt. De edesapá- mék botránkoztak volna meg a legjobban, na valaki ebben valami furcsát lát Hiszen ez olyan természe­tes dolog! Szerették, tisz­telték kölcsönösen egy­mást. Tehetnek-e ők arról hogy az egyik magyar, a másik meg szerb? Az o m- b e r. az igaz ember, nem- zetiségi ellenséget nem la­mer. A legjellemzőbb eset a szerb hadifoglyok hűsé­gért) I és ragaszkodásáról az alábbi történet: 1916-ot irtunk. A foglyok szakavatott keze alatt olyan a konyha-, virágosbert, olyan a gyümölcsös, amilyenre még nem volt példa, óriási termés Ígérke­zik. öröm kimenni a kertbe. Ilyen körülmények kö­zött köszönt be a fagyos szentek ideje. A falusi ember réme. Kissé hűvös, de szép napos idővel kezdődik. „Nem lesz fagy“ —, konstatálják boldogan. Este azonban hüvösödni kezd az idő; rossz sejtelmekkel fekszünk le. Nagy aggodalom ez a falusi gazdának, háziasszonynak. Egyetlen éjszaka esetleg hónapok munkája megy tünkre Pongrác, Szerváé, vagy Boni­fác urak szeszélye folytán. Tehát aggodalommal telve hajtottuk fejünket nyu­govóra. És nem ok nélkül! Mert hajnalban, mikor édesapámhoz bejött jelentést tenni Flóra, az öreg bé­resgazda, kétségbeesetten újságolta: — Olyan rettenetes fagy volt Domnule, hogy hosz- szu életem alatt sem emlékszem ilyenre. Mindenem lefagyott! Egy szál gyümölcs, egy- darab vetemény, semmi nincs. Ott a kis unokám egyre a szeretett vi­rágjait siratja. Még csak vigasztalni se tudom. In­kább magam is sírva fakadok. — Es a jó ember köny- nyet morzsolt szét az arcán. Drága jő Nagynénéni, a ház úrnője is szomorúan vette tudomásul, hogy vége a szép kilátásoknak. Pe­dig ha nekünk nincs, az nagy baj a falunak is. Tud-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents