Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-08 / 80. szám
Vasárnap, 1934. 'április 8. KuiriUjsm is o a A múltkoriban Zilahy Lajos irt az amerikai cselédviszonyokról, melyek az -utóbbi négy év alatt igen vagy változást szenvedlek- : Amerikában cselédet' tartani, vágy év előtt még fogalom volt. Valósággal fényűzés számba ment■ .Víg bőviben volt a pénz és jó fizetést kaptak gyárakban, nem mentek szolgálni. A más kenyerét enni. Cselédlányhoz igen nagy dolog volt hozzájutni. Egy-egy tehetős ember akadt ugyan, ki megtudta őket fizetni, de igen erősen meg kellett adnia az árát, — nemcsak pénzbenFélfogadásnál első szava volt: ..Mutassák meg a szobámat, fürdőszobámat. (Ha nem volt megfelelő, továbbálltak) Hetenkint hány kimenőm lesz, hányszor fogadhatok?“ Aztán az egész természetes dolog volt, hogy szómba- tán délután elment és csak hétfőn reggel érkezett haza. Másképpen van azonban most■ Amerikában olyan rosszak a viszonyok, — még rosszabbak, mint nálunk, — hogy a rátarti személyzet boldogan szolgál a puszta kosztért. Dehogy is érdeklődnek már a szoba, fürdőszoba iránt■ Kimenő sem fontos, sőt még a fogadónapok sem -T csak élhessenek, csak éhen ne pusztuljanak. Cselédügyekről lévén szó, eszembe jut megboldogult nagyanyám. Nagyapám: László Lajos megunva a nagyiklódi östalajt — sokáig sehol sem volt maradása az öregurnák, — bement Szamosujvárra és a kaszárnyával szemközt szeszgyárat létesített. (Mellesleg megemlítve, hires rossz üzletember volt.) Aki ismerős a szamosujvári viszonyokkal, az tudja, hogy a kaszárnya, illetve a szeszgyár a város végén van, túl a vámon, Az utolsó házNagyanyám hires jó gazdasszony volt• Pedáns, tiszta a végtelenségig. Amellett katonás asszony, ki nem tűri a lazsálást, ha munkáról van szó. Egész nap cselédje sarkában loholt és — kegyeletsértést ne lásson benne senki, — szidta eleget, zsörtölődött rá naphosszat• Ahogy a régi háziasszonyok tették. Semmi sem volt neki elég gyors, elég tiszta, elég jó. Takarítás titán egy próba tisztogatást végzett és jaj volt annak a. szegény cselédlánynak, ha egy szem por akadt a Nagyasszony kezére. Természetesen ez cselédkörökben sehogy sem használt hírnevének■ Egyenesen hírhedtté tette. Nem is ült Nála a. kötelező leél hétnél tovább soha egy lány sem, ilyet még nem jegyeztek fel a családi krónikák. Idővel aztán annyira jutott, hogy nem is kapott cselédet■ Többet igert, mint más, — hiába- A cselédszerzö, — hol elég gyakran megfordult, havonta kétszer, — hiába ígért nekik fiit-fát. Ismerték már a Naccsága jó hírét. Végül is a cselédszerző kénytelen volt cselhez folyamodni, hogy állandó kuntsaftját el ne veszítse. — Jöjjön csak velem. Olyan házhoz viszem, hogy örökké hálás less nekem, mig csak él, — mondotta volt a szerencsétlen áldozatnak. Ott van csak a jó koszt• Kövérre hízza magát egy hét alatt. Nincs kimérve az adag. — Jó, jó, de miien a Naccsága1 — teszi fel a kérdést a lány. — Olyan kosztot még nem evett, — tér ki a felelet elől a szerző és az egyetlen előnyös pontra tér rá. — Osztón jó asszon a Naccsága? Nem szc- kánt? Nem veszekedős? Mert akkor már itt se vagyok. Hely van elég! — teszi hozzá hetykén, a cselédjelölt. — Kimenőjét is megkapja minden vasárnap, sok helyen még azt is néhanapján elvonják a szegény cselédtől, mintha neki nem kéne a pihenő, szórakozás, — szaporítja a szót rendületlenül a szerző. Arról nem is beszéltem, hogy a béréért nem kell aggódnia■ Jó fizetők! Jó hely! Időközben lejutottak a vámhoz• A lány várja, mikor térnek már be valamelyik házba. De a vámot is elhagyták es a cselédszerző csak egyre a helyet dicséri és viszi tovább. Egyszerre a lány cszbekap. — Mi az? Az TJr csak nem Lászlónéhoz akar mgemet vinni? Mán pedig oda nem menek, nem én, ha koplalni is kell, ismerem a hírét — mondja a harcias leányzó és faképnél hagyja az elámult szerzőtMa cselédinfláció van. Nagy a kínálat, kevés a vevő. Hány előkelő uriasszonyt ismerek, ki nem tart segítséget. Ma— talán, — ma, még a vámon túl is elmennének. * Amióta Franciaországban is szaporodnak az uccákon a fegyveres összetűzések és a zárt lakásokban a szenzációsabbnál szenzációsabb gyilkosságok, kezdenek észbekapni az esküdtszékek is. Az érdekes bűncselekmények hősei és különösen hősnői szinte görögtüzes felmentéseket élveztek. A nyárspolgár francia szinte az idegeit fürdette meg, ha fölmentéit egy szerelmi gyilkost. Mintegy hálából az élvezett pikantériáért. Most azonban kezd népszerűtlen lenni a „fegyveres“ lény, kinek rohamos szaporodása már-már a francia rendet fenyegeti■ Rájöttek az esküdtek arra, hogy ez igy tovább nem mehet, — a gyilkos előre tudta, hogy úgyis felmentik, — de most. kezdenek nagyon szigorúak lenni A napokban például elitélték Párig legszebb és leghíresebb asszonyát, akinek kedveset halva találták a nagy félvilági nő hálószobájában, lőtt sebbel. Nemcsak a Párisban hemzsegő idegenek, hanem a telivér franciák ts biztosra vették, hogy az esküdtszék verdiktje felmentő lesz. Hiszen ez a nő a legszebb, legjobban öltözködő, legszellemesebb, legelegánsabb, Icgpasarlóbb Párisban és mindez elsőrendű erény. Nem régen egy bajor királyi herceg kérte meg a kezét- A demimond azonban kosarat adott az előkelő és szép német f iúnak, azzal a kifogással, hogy nem tudja Párist elhagyni, nem tud a bár-olcról lemondani, nem tud foglalkozásával szakítani, nem tud függetlenség és korlátozottság nélkül élni. Nem, hagyja ott — szerinte — kellemes életét a hercegnői koronáértEs a szép démont most elítélték És hiába volt mosoly, egy gyönyörű szájon, könny ragyogó szemekben, hiába selyem, ékszer, illat, zsúfolt terem rokonssenve, hiába, — hiába minden- Az esküdtszék kimondotta: A revolver a lány kéziében sült el és igy gondatlanságból okozott emberölést követettel. (A szerelmes párok mért kell újabban revolvert tartsanak maguknál? Ez nem az első esel.) A világszép asszonyt rögtön lecsukták. Azonban, amint a rossz nyelvek mondják, egyik ember a másiknak adja a kilincset és a legfcnyüzőbb rabéletet éli LINOLEUM, x viaszosvászon térítők, . ^ BÚTORSZÖVET, matrácbuzatok, ^ FÜGGÖNYKARNISOK, futószőnyegek BOSKOVICS TESTVÉREK szals&sietében CLUJ, Str. Regina Maria 15. Telefon : 9í0. Gütermann féle varré< és gomblyukselyem A varróselyem előnye, hogy egyenlőértókü a nyers- , selyemmel, A varróselyem tiszta selyemből készül, i A varróselyem színtartó. ■ A varróselyem ellentáll az időnek. A varróselyem fénye természetes. A varróselyem több mint 600-féle szín ben készül. A varróselyem olcsó. A varróselyem puha, elasztikus és a varrásnál alkalmazkodik a ruhadarabokhoz. A varróselyem felhasználásánál a szemek nem szakadnak el. A gyapjú- vagy selyemszövetek festésénél a varrás csak akkor kapja meg az u] szint, ha gépselymet alkalmazunk. Figyeljen jól tehát,hogy ruhája mível leszmegvarrva Ne takarékoskodjék a varrásnál. A varrAsniyemnek nincs párja. Használjon tehát Gütennauu varróselymet, az a legjobb GÜTERMANN & 00. S. A. ROMÂNA, BUCUREŞTI. De azért egy kicsit megszeppentek Párisban. * Érdekes irodalmi képtelenségről beszélnek írói körökben. Az elmúlt évben megjelent a lapokban egy rövidke hir egy bizonyos orosz dámáról, aki különös szerelmi mult után Nizzában hajlott korában meghalt. Elolvastuk és elfelejtettükElolvasta ezt Szántó György is, de nem felejtette el, hanem szépen kiollózta, és félretette. Arra az időre, mikor témára lesz szüksége. Ugyancsak elolvasta ezt a röpke hirt Ligeti Ernő, lapunk kitűnősége, kiollózza és félreteszi. Hasonló okból. És mit tesz Isten? Pár hét előtt megjelent Budapesten Szántó Györgynek nagysikerű regénye, az Elő mult, melynek hősnője az említett orosz hölgy. És ugyancsak pár hét előtt látott napvilágot a Helikonban egy Ligeti Ernő Annácska címzi komoly novella, melynek hősnője nem más, mint ama bizonyos orosz hölgy. Még a mvet se változtatta el egyikük sem. Az az egy bizonyos, hogy egyikük se plagizált. Erre nemcsak tehetségűk és korrektségük garancia, de nem is tudtak egymás Írásairól, igy például Ligeti még utólag sem ismeri a Szántó könyvét. Nem lehet egyéb, mint: nagy szellemek találkozása. # Megjelentek a primőrök■ Büszkén néztem rájuk, mert ez Kolozsvár nagyvárosiasodását jelenti Öröm a szemnek. De csak a szemnek- Mert büszkeségem és örömöm hamar lelohadt, mikor az ára iránt érdeklődtem. (No, csakis a cikkem kedvéért, annyira — sajnos — nem állok, hogy újdonságokat főzethessek.) Rosszul fejezem ki magam, ha azt mondom, hogy méregdrágák. Sok mérget még nem vettem életemben (nem vagyunk Tiszazugon), de a méreg bizonyára sokkal olcsóbb. De ne magyarázzak sokat, beszéljenek helyettem a számok: Egy kiló paradicsom: 150 lej. A kárfiolnak darabja, mely alig is nagyobb, mint egy szépen kinyílt rózsa: 45-től 75 lejig. Egy darab petledzsele 60—65 lej. A karalábénak darabja (nagyon nagy jóindulat és annál kisebb karalábévájó kell hozzá, hogy töltenivalónak lehessen tisztelni): 15—17 lej. Karalábélevél levele nkint egy lej. Ne lásson benne senki sovinizmust, ha ide irom a pesti árakat. Az idén nem jártam ugyan a magyar fővárosban, de tavaly, körülbelül ilyenkor, — a tavaszi mintavásár alkalmával — ott voltam. Időm volt bőven, tehát kimentem a vásárcsarnokba is. Mondhatom, meglepődtem a hallatlan olcsó árakon. A következőkre mtebmmt —— .......~~—-v
