Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)

1934-04-08 / 80. szám

1« Knenllpaa Vasárnap, Î934. április 8­mmmmmmmmaammemmmmmm rA zöldborsó kilója: 40 fillér. Egy kiló uj burgonya: 35—40 fillér. Egy kiló spárga: a leg­szebbje, a» úgynevezett szóló spárga: 80 fillér. De a vékonyát már 15 fillértől akár vagon­számra lehetett kapni- Nem is ettem soha any- nyi spárgát, mint ottlétem alatt. Es igy van ez bizonyára Bukarestben is. És minden fővárosban. Nagyvárosok előnyben. Mig az áru hozzánk jut, annyi ember keres rajta, hogy mi már csak a kirakatablakban gyönyörködhetünk benne. Hogy is gondolhat­nánk mi a mai világban áprilisi primőrre? Igen. Nagyvárosokban eszik most a finom spárgákat, uj burgonyákat, kárfiolokat, zöld borsókat, — potom áron. Mi pedig? Keserve­sen fizetjük meg a rendes, unalomig ismerte­ket, mint: lencse, borsó, bab, régi burgonya, káposzta, stb----stb.... Heti étlap HÉTFŐ: Korhelyleves, kolbász karikákkal, füstölt- bússal, grlzkoch. Vacsora: Tokány puliszkával. KEDD: Sóskaleves, göngyölt felsál gömbölyű metélt- ritott borjumáj uborkával. SZERDA: Hamis húsleves, velöscsont pirított kenyé­ren, sonkáskocka borításban. Vacsora: Velő tojással. CStíTOKTOK: Rlzskásalevee, töltött martilapu ká­poszta bennefőtt sertés dagadóval, grizkrém. Vacsora: Déli főzelék, gyümölcs. FENTEK: Bableves, sőskafőzelék tükörtojással, arany­galuska. Vacsora: Ráchal. SZOMBAT: Tarhonyaleves, rántottbárány burgonya­salátával, iroa tészta. Vacsora: Bárányaprólék galuskával. VASARNAP: Gombaleves, pikáns-csirke, szerecsen ingben. Vacsora: Hideg kappan, sonka, sajt, tea. Ételreceptek Töltött martilapu káposzta. Ha a karalábélevél a mi számunkra megfizethetetlen is, gondoskodott a Természet rólunk, mikor az utszélére a sok martilapui tette. A martilapu speciálisan erdélyi. Pesten Erdély­ből elszármazott ismerőseim örömmel fedezték föl a Svábhegyen martilaput. Nosza megindult a népvándor­lás az erdélyiek körében. Siettek egy kis jó „hazait“ szedni. A hires kiváncsi pestiek, látva, hogy jólöltö­zött úri dámák szedik a lapukat, nem tudták, mire vélni a dolgot. Fúrta persze az oldalukat a kíváncsi­ság. Végül is megnyugodtak abban, hogy „gyógyfüvet" szednek, melyet az erdélyiek boldogan rájuk hagytak. Megőrizték a titkot. Különben másnapra hirmagja se lett volna martilapunak. Ezt a különösen finom ételt én a következőkép készítem: A martilaput többször változtatott bő vízben meg­mosom. A nagyobb lapukat kiválasztom, megforrá­zom és megtöltöm Ugyanúgy, mint a téli káposztát, azzal a különbséggel, hogy egy fél áztatott zsemlyét és egy egész tojást is teszek bele, miáltal nem megy olyan könnyen széjjel. A kisebb leveleket laskára vá­gom és gyors tűznél egyszer hirtelen felforralom. Le­szűröm, levét természetesen elöntőm és szitán alapo­san lecsurgatom. Ezt megelőzőleg egy kiló sertésda­gadót egy kevés füstölthussal annyi vízben, amennyi ellepi, majdnem teljesen megfőzök, mert a káposzta hamarabb megfő, mint a hús és szétmenne. A hús­hoz a káposztát hozzáteszem, még pedig egyik olda­lára a töltelékeket, a másik felére a vágott káposz­tát. Ha a martilapu megfőtt, elkészítem a rántást a következőkép: Két kanál zsírba két lapos kanál lisz­tet teszek, hogy jó zsíros legyen. Ha zsemlyeszinü, fél fej apróra vágott hagymát adok hozzá, végül fél ká­véskanál piros, édes paprikát. A rántást közévegyitem. Citromsóval — esetleg sóskával, mit velefőzök — meg- savanyítom. Nagyon jó benne a kapor és a csombord. Tálalásnál a tejfölt ne sajnáljuk tőle, mert a bő és jó tejfölt megkívánja. Fiskőtatészta. Régen a piskótatészta leirása a kö­vetkezőkép kezdődött: Végy X tojássárgáját, kavard X kanál porcukorral egy óráig. (A babona azt is tar­totta, hogyha visszafelé kavarjuk a masszát, akkor nem sikerül a tésztánk.) Ma ezen túl vagyunk. Kinek van ideje és türelme ma egy óráig kavarni egy tész­tát? A modern piskótatészta készítési módja a követ­kező: Veszünk — mondjuk — hat tojást. Sárgáját egy csészébe félretesszük, fehérjéből hihetetlenül kemény habot verünk. Ehhez jön elkavaratlanul a hat tojás sárgája, ugyanakkor öt kanál grizes liszt és hat kanál porcukor. Kizsirozott, lisztezett ivpapirral kibélelt és megforrósitott tepsiben megsütjük. Ha jó a sütőnk, még szebben felnő, mint a régi recept szerint készült piskótatészta és pár perc alatt kész. Pikáns-csirke. Gyönge csirkét darabjaira vágjuk. Egy citromnak ügyelve levágjuk a sárga héját, fehér nélkül, — mert az megkeserítené, — és ezzel a citrom héjával, 8 deka irosvajja! és három fakanálnyi kapri- val lábosba rakjuk, öntünk rá annyi friss tejfölt, hogy ellepje. Fedő alatt, .sütőben puhára pároljuk. Citrom­karikákká! tálaljuk. A DENTOL. (szájvíz, fogkrém, pú­der, szappan) tökéletesen fertőtle­nítő és nagyon kellemes izü fogá­szati készítmény. Páfíéür kísérletei alapján készítik, pár napi használat alatt megerősíti a foghust és szájpadlást, a fogakat ragyogó fehérré teszi és megtisztítja a leheletet. Használata különösen ajánlatos dohányzóknak. Használata után szánkban állandóan kellemes üde* ízt érzünk, A DENTOL kapható minden gyógy­szertárban, drogériában és nagyobb illatszertárban. Ajándék: Ha beküldi a Georges Verglas cégnek Bucu­reşti, str. Precupeţii 1 sz. alá ezt a „Keleti Ujság“-ban megjelent hir­detést rendesen felülbélyegzett borítékban, nevének és pontos címének feltüntetésével, teljesen ingyen küldenek Önnek egy minta- csomag DENTOL-t. Ha szép fogakról beszél­nek,annak oMentol... Kolozsvár ősi város. Mint ilyennek hagyományai Is vannak. Ezekhez ragaszkodni nem csak kedves, de ke­gyelete.» is. Mindig azzal vádolnak, hogy szentimentális vagyok. Lehet. Do ha a tradicié-tisztelet érzelgősség, akkor igen sokan leledzünk ebben a hibában. Városunknak egyik legkedvesebb hagyománya a nagypénteki „zarándokolás“. Nagypénteken némán, hangtalanul, senkinek nem köszönve és senkinek a köszönését nem fogadva, gyalog le kell menni a Magyar ucca végére a Szentpéteri tem­plomba, onnan a város másik végén lévő Kálváriára, aztán a főtéri, piarista és barátok templomába. Minde- nik templomban buzgón és áhítattal imádkozni egy valamiért és ez a valami, •— ha szabályszerűen járunk el, de csakis akkor, — teljesedni fog. Ajánlatos főleg fiatal lányoknak, mert a nagypén­teki vezeklő ut a szívügyeket nagyban elősegíti, Ame­lyik fiatal lány reménytelenül szerelmes, vagy férjhez akar menni (természetesen szerelemből), az érdekhá­zasságot nem pártolja a jó Isten. (Próbálja meg ezt a jól bevált „háziszert“. Az igaz, hogy kissé elkéstem a tanácsadással, — nó, majd jövőre.) De lezarándokol­nak oda mások is, kik túl vagyunk a tavaszi lázongá­sokon. Es — tréfán kivül mondom, — tavalyi nagy ké­résem teljesedett. Tehát — lévén az Idén Is igen sürgős és fontos ké­relmem a Mindenhatóhoz, megindultam a Bratianu uc- cából. Tőlem ezt külön érdemnek könyvelhették el a menyországban, mert egy hibás lépés következtében, a lábam nem kis mértékben fájt. Annál jobb, — biztatom magam, annál Inkább meghallgatást fogok találni. De tavalyi zarándokoSásomból tudom, milyen kellemetlen Ismerőssel találkozni és mellette köszönés nélkül elha­ladni. ..Istenem, csak ismerőst ne hozz elém“ — imád­kozom. Ez esetben azonban a jó Isten nem hallgatta meg imámat. Bizony jöttek ismerősek, egyik a másik után. Férfiak, nők vegyesen. Az első egy Kolozsvár környéki kedves birtokos, kinek tudom, rokonszenves vagyok és én is szeretem őt. Vigasztalom magam. Ez bennszülött, ismerős a „szabályoknál“. Lám, ott jön egy másik, hangos „kezét csókolommal" köszön. Lehe­tetlen nem észrevenni. Igyekszem bűbájosán rámoso­lyogni, — és szedem az irhámat. De jönnek már ások Is, kik egy utón járnak ve­lem. Természetesen csakis nők. Az első néma Ismerős az unokanővérem. „Úgy elmegyünk egymás mellett, mint két Ismeretlen.“ A Magyar uccán, Monostori utón egymásután jönnek fel — örömmel fedezem fel, -- a barátnők, némán, köszönés nélkül. Hallatlan, mennyi as ismerős! Minden óceánárok­ról, minden lcapo siói aj meg aj Ismerős areok bukkan­nak fel. Nem, nem köszönök. Elvem, ha belefogunk va­lamibe, hajtsuk Is keresztül. (De mennyi harag lesz be­lőle!) Ezúton kérek tehát bocsánatot a Micikéktől, Ele­mérektől és attól a sok kedves ismerőstől, akik mellett „némán, vakon, süketen“ elhaladtam. £s est teszem minden nagypénteki zarándok nevében. Nem „büszke­ség" miatt tettük, amit tettünk. Beláthatják, így kell annak lenni. Ez a hagyomány. Es aztán olyan jó volna, ha kérésem teljesülne. MAGASTÖRZSÜ ROZSAKAT gyümölcs- és sétányfákat, fenyő­ket, virágcserjéket stb. szállít a legjobb minőségben. Ambrosi, Fischer és Tsai R.-T. AIUD judeţul: Alba. __________________________________________________m A nagypénteki „zarándoklás“

Next

/
Thumbnails
Contents