Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-08 / 80. szám
KllcnUjSXa Vasárnap, ifié- április 8■ L/ sak hathatós és helyes kezeléssel biztosíthat}» arcbőre frisseségét és szépségét. Ha Ismeretlen, vagy ki oetn próbált termékeket használ kockáztatja arcbőre épségét Csak oly krém óvhatja meg az arcbőr frisseségéf, mely az epl- dermlst táplálja és a »zővetsej- teket oem támadja meg. fcgyeden oly.csodás szépítő- szer létezik, mély az trcbőr ápolásiban a legjobb eredményeket biztosítja és ez „La Reiae des Cremes" a izé pí tőművészet egyik legnagyobb mesterének találmánya. E világhírű terméket a nemzetközi felsőtíz» ezer legtöbb elegáns nője használja DAU IV édnrudalar hindi a. iú/p. nit tB A tigris, meg az élő szőke sakkfigura Pékár Gyula novellája ... Mint minden olasz utamon, a múltkor is elzarándokoltam Hozzád, szépséges szőke Lukrécia, elsőbb a szinte németesen világos aranyhajfürtödhöz, mely a milánói Ambro- ziana egyik ereklye-kötetébe, a humanista Bembo bibornok kéziratos szonettes könyvébe van titkos emlékként belecsusztatva ... aztán a komoran felséges férrarai Este-várba, utolsó rezidenciádba, rándultam át bűbájos jelenésednek hódolni, mely oly megfejthetetlen szfinxmosollyal néz ránk a renaissance aranyködéből s annyi rajongó és elitélő jámbor tudósnak szerez álmatlan éjszakákat. Jó voltál-e, vagy rossz, angyal-e, vagy démont... Asszony voltál, ele oly szelíden gyarló s ingatag, ami tán minden vénuszi szépségnél szebb és emésztőbb, tehát vonzóbb e földön. Bementem a gótikus pompájú lovagterembe, belenéztem a Párisina tragikusan véres tükrébe s lehunytam a szememet. S kimért halk muzsikájával ismét ki- gyult előttem annak a titokzatos lakodalmi bálnak a látománya... * írjál, krónikás, 1500-at meg még felette egyet: vigad Ferrara, ünnepli dicső estei fejedelme nászát, a füstöskezü ágyuöntő, a t.agba- szakadtan mord Alfonzo herceg házasodik, elveszi a Borgiák leányát, Rómának azt a második Lukréciáját, ki az erényéért öngyilkos elsővel szemben oly élveteg közönnyel, oly lomba szőke mosollyal tudta tultenni magát minden erényeken. Csupa vörös bikás zászló leng a Castello tornyain, melyek mint Ferrara szivébe vert négy óriási szög feketéiknek bele a vártó sötét vizébe. Fenn a bástyaoromróí maga Alfonzo sütögeti el örömöt lövő ágyúit... jön, csillogó porfelhőn érkezik már a pompáskodó menyasszonyi menet- Nézi a vaskos herceg s elgondolkozik. Hm, Don Alfonzo, tudod-e, kit veszesz el? Lukrécia, amióta tizenhárom éves korában férjhezment Giovanni Sforzához, bizony már épp háromszor volt menyasszony, — szegény pesaroi Sforza, ö se soká gyönyörködhetett gyerekfeleségében, Lukrécia bátyja, a „romagnai tigris“, már mint Cesare, hamar elmarta őt a buga mellől s a nápolyi király Alfonz fiát parancsolta oda férjül imádott húgához- Szegény hugocska • • • sokat kivan a családi politika, de főként a Cesare hatalmi sakkjátszmája tőle, — ő engedelmes szép passziv figurája ennek a játszmának s a véreskezii, szörnyű játékos hazárdul tologatja a szőke teremtést Itália sakktábláján. Egymásután ütö- geti ki vele a koronás ellenfeleket- Csel a mát- kaság, csapda a házasság mindannyiszor, Lukrécia vértócsákon lép át egyik nászból a másikba, nem fél már, alig ámul, csak mosolyog, mint az alvajáró. Szeretheti-e, merheti-e szánni, siratni férjeit! Csitt, ő nem a magáé... ö igézet rabja s az igéző maga a szörnyű testvér, a tigris Cesare, ki az antik istenek vonzalmával szereti húgát, mint az ő véréhez egyedül méltót. Pokoli szenvedély, féltékeny őrület ez, hogyne, hisz Cesare a kettejük édes bátyját, a szelíd gandiai herceget is vetélytársként tőrrel pusztittatta el Lukrécia mellől • • ■ És a vér sohse ér rá megszáradni a Cesare tőrén, most a férrarai násznapon is friss az rajta, friss a pár hónapja legyilkolt utolsó férj, a nápolyi királyfi vérétől. Őrjöngő Cesare, miért játszol igy a húgod élő sakkfigurájával? Egyre férjhez adod őt, de mindannyiszor mintha megbánnád ... hisz tőröd mindannyiszor közbeszur, amint gyanakodni kezdesz, hogy a parancsolt kényszer esetleg szerelemmé szelídülhetne Lukréciánál az uj férj irántFerrara ura, te, ki oly boldogan lövetsz örömöt a bástyatetőn, még se tudod, ki lesz a hitvesed? És azt se, ki a sógorod? Olvastad-e Sannazar és Pontanus szörnyű gunyverseit s a Burckhardt káplán pletykáit hallottad-e? Nem félsz a Cesare tőrétől, a többi férj sorsától? Alfonzo elsüti utolsó mozsarát s vállat von. Bánja is ő. Volt annyi esze, kikötötte, a vészes sógor ne jöjjön el a nászra. Ágaskodva néz le a várfal alá érő menetre s vad röhejjel dörzsöli vaskos kezét: nincs ott, nem jön a káprázó felhőben a Tigris! Helyes! Sietve fut le a toronylépcsőn, lóra. pattan s lovagjaival a mátkája elé ■ vágtat. Vigadj Ferrara, ünnepeld uj úrnődet, a Borgiák leányát! Csupa virág és szabados pogány pompa a város, a diadalkapuk előtt színész szatirok szavalják'a Pán isten üdvözletét s a Borgiák cimerbeli vörös bikáin rózsaerdőt ontó nimfák ülnek. Fehér lovon aranynyeregben érkezik maga a brokátos szőke gsoda: szendén mosolyog ş kék szeme oly tiszta, oly ártatlan... Boldog felédékenység, ki nem emlékszik semmire! Alig busz esztendős,, haja olvasztott ezüstös arany s arcán az érő alma szűzies pirja piheg. Odaadó gyöngédséggel dől lováról uj férje herkulesi vállára s csak olykor pillantgat hátra iszonyattal,' mintha valakinek jöttétől remegne. De nem jön senki. Megnyugszik. Szinte fellélegzik, uj szemmel éled lenyűgöző igézetéből. Mennek, bevonulnak a Castellóba s kezdődik a hatnapos nászünnepély. Künn ökörsütés borszökőkut, mézes májusfa járja, benn a kastély nagytermében öt napon át Plautus öt vig játék át játsszák latinul s a római színpadon négerek meg gladiátorok táncolnak balettet. A hatodik nap a búcsú. Künn duhajon tombol a Regina Avrilozza mámoritó tavaszi tánca, benn a hermelines hercegi trónok előtt annál kimértebb a pávatánc pompáskodó lüktetése. A lovagok épp kardot vonva térdelnek le s hölgyeik mellől hódolón tisztelegnek a Diva Lukrécia felé . ■. Ott ül a szőke csoda, arca ragyog s dia- démja alól üde örömmel néz a világra: a szerelmes ágyuöntőre, a szonettet költő szerelmes Bembo bíborosra, minden alattvalóira. Olykor nagyokat lélegzik: igen, szabadul már az ördögi igézet, szörnyű nyomása;alól, immár azzá lehet, amire süldőleányos szőke lomhasága leginkább szánja őt: odaadó, elmosódó, hü feleséggé, sok gyermeket nevelő, jámbor családanyává! Oly jó lesz... jaj, csak nem gondolni, nem emlékezni semmire, senkire! Int az udvarmester, szófogadóan felkel s ő, ki egykor a Tigris parancsára ledér táncokat járt, most lenge brokát teste minden szűzies bájával járja el vendégeivel a bucsutáncot. Sorra lejt velük, előbb a döngő léptű urával, aztán a hűbéresekkel, — még Bembo is fordul vele egyet, persze pap létére csak úgy zsebkendővégről... Lukrécia pihegve áll meg, mosolyog: van-e még valaki, akitől nem búcsúzott? Csend a ragyogó lovagi körben, csak a hangászok muzsikája lüktet tovább szertartásos halkan. Most azonban Hogyan éljen a gyomor- ás Kun«, pai, bélbajos ember ? főorvos. I CT D A r* IT-nál Clui‘ — férjen ; - * L_lL I AU CL orvosi könyvjegyzéket isi* mozgalom kél, nesz tárnád onnan az ajtóban villogó alabárdosok felől- Harsány 6zó süvölt be a terembe: „Van még valaki!“ Lukrécia nagyot rezzen s elsápad erre a metsző hangra • • • Nyílik a kör. — „Ki ez? Ki ez?!“... Senkise tudja, de oly parancsoló a jövevény fellépése, jelenléte oly emberfelettien lenyűgöző, hogy szinte elképedve térnek ki neki, húzódnak félre előle, látszik már, megjelenik •.. egy acélosan nyúlánk, kigyószerüen hajlékony lovag, tartása fejedelmi s álarc a képén, zekéje drágakövektől sziporkázó brokát, lábszárán csikós landsknecht nadrág s vállán farsangos köpeny libben. Aranyláncon kis kölyöktigrist vezet s markából igazgyöngyöt szór a fénylő parkettre- Mialatt a gyöngyszemek pattogva ugrálnak s gurulva járják a maguk gyöngytáncát, az ismeretlen pillanatra megáll s igéző fölénynyel mered a középen egymaga álló Lukréciára- A nő zihálva küszködik, ujjait facsarja, remeg az egész testében, ám mielőtt a felszökő férj közbeléphetne, az álarcos máris hitvesé előtt terem s parancsolóan fogja kézen. Lendül a muzsika s ők ketten oly tökéletes szépen lejtenek tova, mint ahogy csak a nagyon Összeszokott táncosok tudhatják járni a fejedelmek pávatáncát. Tátott szájjal bámul mindenki: ily szépet még nem láttak... Jön az utolsó forduló, az álarcos ekkor hirtelen magához vonja Lukréciát s valami szinte fájdalmas gyöngédséggel öleli át. Osók jár a pávatánc végén, — ám érzik a nézők, az nem puszta ildomossági csók, óz több annál... az ösmeretlen mohó ajka sehogyse tud elválni táncosnőjének a szájától. Egy végső akkord, a zene elhallgat. Az álarcos elereszti támolygó hölgyét s odasiklik a trón elé- Pillanatra farkasszemet néz a herceggel, majd szabadosán hanyag fölénnyel odaköti a kölyöktigrist a Lukrécia trónszékéhez. Felemelt ujjal valamit súg az ásitó kis fenevad fülébe, mintha azt akarná mondani: „Te vigyázz rá!“ Aztán felveti fejét s szeme a maszk alól fenyegetően villámlik Don Alfonzo felé- Még egy,pillanat s eltűnik... Lukrécia bágyadtan ocsúdik a férje karjában,. suttogva dörzsöli szemét, mint aki gonosz álomból riad. Köröskörül moraj viharzik, a lovagi társaság összenéz: „Kisértet... a romagnai rém járt itt. • • hol van, hová lett? ... Cesare volt itt, ő búcsúzott a húgától. •. Don Alfonzo, vigyázz magadra!“ Az ágyuöntő megint csak* vállat von. „És neki lesz igaza — végzi a krónikás, — jön a Borgia-bukás, Cesare közvitézként esik el egy távoli spanyol sáncárokban- S aznap a láncát tépő kis tigris is örökre eltűnik Ferrarából. Lukrécia újra fellélegzik s boldog feleségként mosolyogva örül születő Este-gyermekeinek,“
