Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-01 / 75. szám
e mam l/j középkor felé Napokon keresztül szerepelt Kolozsváron, hajmeresztő mutatványaival Strohschneider „professzor'*, a híres kötéltáncos. Innen elment más városokba és bizonyára hasonló nagy tömegérdeklödés kíséri mindenütt. Magam is, déltájban hazamenet, nem egyszes áilottam meg a bámészkodók között. Az első nap az ö mutatványai érdekeltek. Mondjuk Így: az első öt percben. Később a közönség érdekelt. A publikumot néztem, amely izgult, lelkesedett, óbégatott; az asszonyokat, akik persellyel a kezükben gyűjtötték az okulásokat; az ucca-gyerekeket, akik feltápászkodtak a fák tetejére és a háztetőkre s onnan csodálkoztak; a falusi szekerek utasait, akik a maguk módja szerint olyan látványosságot találtak, amely felér a legcsodálatosabb színházi előadással. Egy perc alatt képzeletemben kicseréltem a közönséget. A középkort láttáin magam előtt, céhmesterok, zsoldosok, parasztok hétszázéves arcát vizionáltam magam elé. Semmi sem változott. Szent meggyőződésem, hogy mindaz, ami a középkor közönségét lenyűgözte, épp olyan bensőségesen foglalkoztatná a mai kor közönségét Is. Passzió-játékok, kengyelfutók, csepürágók, népfclvonulások, ökölvívások, ezek érdeklik a ma közönségét Is, mellettük elbújhat Reinhardt a színpadi rendezés minden agyafúrt ötletességével. ■* Es amilyen látványt nyújt nem egyszer az ucca, úgy sok más jelenség is figyelmeztet arra, hogy a XIX. század racionalista korszaka után egy uj középkor felé tartunk. Az uj középkor elméletének máris megvannak a maga kiváló teoretikusai. Ott van a hires Berdjajev, az orosz. Ott van Henry Massig, a Revue Universelle szerkesztője, a kiváló francia esszéista. Ezek mind a középkornak megújhodásáról elmélkednek. Csak a leg markánsabbakat emeltem ki. Vannak még sokan, akik a filozófia megújhodásán tűi az emberi élet közösségi formáinak megújhodását is a középkori társadalmi berendezkedéshez való visszatérésben látják. A neokatolicizmus és a metafizikai szeilemirány- zat mind segítik az uj eszmeáramlat megerősödését. De lássuk, mit mond Berdjajev? „A humanizmus végétért. Az a semleges humanisztikus birodalom, amely ég és föld között a közbeeső szférában kívánt létesülni, összeomlik, a magasság és mélység szakadékai feltárulnak. Humanisztikus és atbeista kommunizmussá hasad szét és a másik oldalon áll Krisztus egyháza, amely hivatva van a világ teremtő formáját kialakítani.“ „Az uj államalakulatok követni fogják alkatukban a középkor hlerarhikus rendszerét. A jövő zenéje a szindikalista társadalmi típus. Ki fog alakulni egy uj világi papság, uj arisztokrácia. A beköszöntő korszakot a szükségletek lemérséklése és minden társadalmi osztály munkájának fokozása jellemzi. A fejlődési korszak végén megszűnnek a nemzeti elszigeteltségek. Az Internacionalizmus elve helyébe azonban az universa- IIzmus jön és az univerzalizmus szellemét a keresztény népek fogják majd felkelteni. Ha az orosz nép megszilárdítja majd nemzeti egyéniségét, úgy hivatva van a világot újra egyesíteni és megteremteni a szellem egységes keresztény kozmoszát.“ Berdjajev tehát egyenes folytatása annak a mes- sianísta tannak, amelyet az orosz filozófusok: Soloviev és Dosztojevszkij egyaránt hirdettek. Ami Henry Mas- sis középkori restaurációját illeti, ő is egy olyan századról álmodozik, amelyben a materialista gondolkodást spiritualista gondolkodás váltja fel, a szétszaka- dozottságot pedig a középkornak legjellemzőbb tünet«: az univerzalitás. * A középkor leikéről valóban soltat Írnak Írók, bölcsészek, tudósok és ez a múltát átvilágító tevékenység előzi meg tulajdonképpen sokakban a nosztalgiát, hogy viharos századunkból uj kivezető utat találjanak. Egon Érieddel, aki pár évvel ezelőtt rendkívül szellemes modorban irta meg világtörténeti könyvét, a középkorról, a tizenegyedik század közepéig elhúzódó európai múltról sok érdekes dolgot mesél el. Rámutat a középkor jellemző alkotásaira, a skolastikára, gótikára, amelyek tcrmelvényeí a középkor sajátos gondolkodásának, — ahogyan Friedeil mondja, — a középkor romantikájának. Eddig még mindig figyelmen kívül hagyták, hogy a középkor romantikusabb valami volt, mint például a renészansz. A középkor — írja Frieden — inkább festmények, Marionottc-sztnházuaJk, mesejátéknak színpadi misztériumnak a jellegét vette fel éppen úgy, mint napjainkban a gyermekek éiete. A középkor tulajdonképpen az emberiség álmodozó •; ......r’ KlltTlUJSlKf ^Vasárnap, Í9H* április í< góca M vivrriTiT ANA pályázatok eredménye Pályázatunk, mely a legszélesebb körökben keltett érdeklődést, tervszerűen befejezést nyert. A zsűri a döntést titkos szavazatok utján hozta és a szavazatok zárt borítékokban Dr. Morariu közjegyző urnái voltak letétbe helyezve. A borítékok kinyitása a királyi közjegyző jelenlétében történt; az eredmény és ennek megfelelően a pályadijak a következő pályázóknak Ítéltettek oda: az I. dijat a II. ,. a III. „ a IV. „ 5.000 lei a 10. sz. pályamunka: Lotz Vilmos ur, Sibiu 3000 lei a 2. sz. „ Sonnen wirt Zoltán ur, Arad „ Mohy Sándor ur, Satumare „ S z o p o s Kálmán ur, Bucureşti SZ. 2 000 lei az 1. sz. 1.000 lei a 21. sz. Azonkívül még 20 vlgaszdij — közöttük még egy további pénzdíj — került azon pályázók között kiosztásra, kiknek névsorát már első közönségpályázatunk eredményének kihirdetésekor közöltük. Ezen említett vigasz-dijat a zsűri M I R C E A MARGÓI cs BRATASANU P. százados uraknak. Alba-Iulia és Th. ZAHARIA ur, Baduleaşa, Ítélte oda. A második közönségpályázatunkra is több ezer véleményt kaptunk fogyasztóinktól, akik a dijmegállapító zsűri Ítéletét a következő sorrendben — ha nem is találták el pontosan — mégis megközelítőleg megfejtették. Az első dijat, Lei 10.000 nyert: Inginer Fr. S c h a d t, Cámpina, Judeţul Prahova, Str. Grivitei 39. A II.» III. és IV. dijat, egysnként Lei 1.000 nyert^: Edith Simon, Timişoara, Sir. Miron Costin 8. Plohn Ernest, Timişoara, I, Calea Circumvalenfiunei 6. Homán Béla, Rimetea, Jud. Alba. Az V., VI., VII., VIII.. IX. és X. dijat, egyenként Lei 500 nyerte: Barbara Frank, Timişoara, Bemgasse 9. Bereczky Ferenc. Cooperativa de Consum „Hangya“ Viile Satumare. Aurora Gidőfalvy, Cocoşi, U. P. Tg.-Mureş, , Emilia Serbren, înv., Turda, Uzinele Solvay, Tassy István, Arad, Str. Tribunul Dobra 4. Weisz László, Arad, Bulev. Regina Maria 13. Ezen közönségpályázatunk résztvevőinek további 50 vigaszdijat juttattunk. A nyertesek névsora ezen újság kiadóhivatalában megtekinthető, azonkívül levélileg is értesítettük a vigaszdijak nyerteseit. Közönségpályázatunk eredményének kihirdetésekor nem muluszthatjuk el sok ezer barátunknak köszönetét mondani fáradozásaikért, értékes tanácsaikért, elismerő leveleikért, melyekkel ragaszkodásukról biztosítottak bennünket. Bizalmukban nem fognak csalódni, mer? minőségárunkkal várakozásaiknak mindenkor megfogunk felelni, ÉRDÉL YP.ÉSZI DIANA FORGALMI R. T. irt .LţI.M J.I J.Ij■ LhlAlAjé.1jJ.IJaIaIiL 1 Jil1I 1 J\ 1AIA 1A1A1AIA1AÍJ*IAj AIAI ALAIAIAiA 1 A középkor élete a kaland körül mozgott. Akkortájt minden utazás kalandszámba ment, végzetes elhatározásba, mint ma egy súlyos operáció. A középkori ember minden lépését ezer veszedelem környékezte. Ezért kalandos élet ez. a világháborút megelőző polgári élet látszólagos biztonságához képest. Friedell rámutat olyan középkori tünetekre Is, amelyek, ha nem is vitathatók, de semmiesetre sem elsőlegesen jellemzőek. Miután ő a középkort az európai emberiség pubertás idejének tartja, e kornak elnyomott pubertására emlékező szekszualitását is különböző alakzatokban, flagellantizmusban a Mtnesaenge- rek énekében, a boszorkányhitben, a keresztes hadjáratokban egyformán felismerni véli. A középkornak szerinte egyik tünete, hogy az embereknek nem volt érzékük a pénz iránt. Friedell idézi Soinbartot, aki a középkori embernek pénzhez való iszonyatáról a következőt mondja: „A gazdasági tevékenységhez lelkileg olyan volt a viszony, mint a gyermeknek az iskolai oktatáshoz“. A munka nem a pénzért történt, hanem ambícióból. Es ha nem ambícióból, tisztán a legszükségesebb önfenntartási ösztönből. Semmlesetre sem a keresési mohóságból. A középkori kézművesnek a legic gyón, mestermunka. Személyével állott a mü mögé és éppen úgy a becsületét tette ki, mint a művész, a saját munkájáért. Miután a pénz szerepe egészen inas volt mint ma, magától értetődően a középkornak lelki beállító ttságn is elütött a mai ember gondolkodásától. * A középkort nem lehet csak úgy egyszerűen megismételni, mert a történelemnek lezárt korszaka és azt formákban is, legfeljebb úgy lehet feléleszteni, ha az emberiség visszatér a középkor kormányzati cs állami intézményeihez. Henry Massis és Berdjajev platonikus elmélkedéseinél többet tettek a középkor felélesztése tekintetében maguk az újabb politikai diktatúrák. A fasizmus, amikor bevezeti a korporációs államrendszert, külön foglalkozási kategóriákba, céhekbe tömöríti a dolgozó társada'mat, hirdeti a bitnek szuggeszti- vitását, az ösztönök ui almát, az individualitás alárendelését egy magasabbrendünek vélt egység érdekében, s jelentőséget ad szimbolikus közcselekedeteknek, úgy kettétöri a modern kumányzó rendszerek gerincét: a demokráciát és a parlamentárizniust és elavultnak látszó életformákra mulat vissza, sőt több életre is gal- "b-f A r'- -‘ T ....— f> ?---1-’- ' . • .
