Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-01 / 75. szám
Vasárnap, 1931. április 1KFLETI'tlJSm ugyan a középkornak hl felvált, keresztény univerzalitását, még beljebb megy vissza a középkornak a gyermekkoréba, a germán-törzsek történetébe, a kereszténység és pogányság ellentétes, de mégis egymásra Itató gyökér világába. Tulajdonképpen ez Is a középkor, a modem ember gondolkozásához viszonyítva, félelmetes visszatáncohís, kétesértékü alapokhoz, amelyek a középkor hitén ‘k unlverzálitása helyett Különleges fajok elszigote'i érvényesülését tekintik fejlődési iránytűnek. A középkor szellemét idézi a Quadragisimo Anno pápai enciklika Is, amely minden középkort feltámasztó kísérlet között a legtiszt ban fogalmazza meg a maga álláspontját, ami természetes is, mert hiszen a középkor felkeltéséhez éppen az egyháznak van meg a maga legblzt tsalb szellemi és erkölcsi támasz- téka. Helyes-e, vagy nem helyes ez vagy más középkort feltámasztó kísérlet, nem tartozik elmélkedéseink körébe; nem állást fogta unk, csak konstatálunk. A történelemnek megvannak a maguk titokzatos erővonalai, amelyeket fel lehet is.rerni, útjukat lehet egyengetni, de mesterségesen, mint egy lombikban előállítani, amúgy som lehetséges. ágeti Ernő. ÍE2 Gadnm Április 82-éra leplezik le Tisza István szobrát (Budapest, március 31.) Április huszonkettedikén, a magyar parlament felsőházi bejárója előtt leleplezi Zala és Orbán szobrászművészek monumentális alkotását; gróf Tisza István szobrát. Másfél évtized mult el azóta, hogy egy októberi napon Tisza István, egyike a leghatalmasabb és, történelmi hivatottságu magyar államférfiaknak, gyilkos fegyverek füzében a porba hanyatlott. Nagy volt életében, nagy volt halálában. Élete és egész politikai pályafutása emésztő, drámai küzdelem volt az események ellen, amelyeket jönni látott és amelyeknek vészes kontúrjai senki számára nem bontakoztak ki olyan tisztán, a valóságnak olyan döbbenetes vonalaival, mint az ő százsára. Az egyetlen államférfiu volt a földrészen, *i tiltakozott a háború ellen. Az eddigi terv az, hogy a szobrot a nagy vértanú államférfi születésnapján, április 22-én leplezik le iinnepies keretek között. Az ünnepség programja: 1. Himnusz. pipere- és fürdőszappan A bőr egészséges volta és a teint szépsége a pipereszappantól függ. A szigorúan tiszta és semleges Cadum szappan alaposan megtisztítja és tonifikálja a fcőrfelületet és visszaadja üdeségét. Cadum szabad lúgtól tökéletesen mentes, úgyhogy a legfinomabb bőrre is alkalmas, még a csecsemő oly érzékeny bőrére is. A hosszú szárítás minden nedvességet kivont belőle: Cadum szappanból tehát kevés kell, az utolsó darabkáig fo$ haszeálható és így soká tart Nincs hatásosabb és gazdaságosabb pipere- és flirdőszappan. * Kapható gyógyszertárakban és drogériákban — »♦M Harsányt Zsolt: A hét galamb 2. Berzeviezy Albert ünnepi beszéde, amely alatt a szobor leleplezése'megtörténik. 3. A székesfőváros polgármestere átveszi a szobrot. 4. A koszorúk elhelyezése. Ugyancsak április 22-én este megtartják a Tisza István emlékvacsorát, amikor a Tisza-ser- leggel gróf Károlyi Gyula fog emlékbeszédet mondani. - _ 10-®d áron kitűnő Villamos- és gözgép-szakkönyvek LepagecN Bagossy: Elektromos erőátvitel .............Lei 30’— Jesdi: Villamos gépkezelők könyve, 2 kötet „ 6T— ., Váltakozóáramu motorok .................. 30 — Ht-nsenkamp: Műszaki mechanika ............. „ 60 — liner—Pöschl: Elektrotechnika, 3 kötet „ 72 — R°honyi: Általános elektrotechnika ........ „ 30-— Jalsoviczky: Járműmotorok ........................ „ 42-— „ Gőzturbinák.............................. „ 42-— „ Vízturbinák .............................. „ 42’— „ Gázmotorok.............................. „ 102.— Sávoly: A gőzmozdony működése, kezelése „ 63 — Naszályi: A stabil gőzkazánok és gőzgépek gyakorlati könyve ............ „ 54 — stb, stb. ff.’PB* A ijM'W^-nál I Kérje az árleszálütáMJmjjBTQuj f sok teljes jegytzékéf Minden versenyen iölttlálló valódi homespun uri cs női ciivat- szöveteket készít és önköltségi áron elad a DOMBRIA HÁZ ISZ ÖVÉ SZÉT Egyedüli elárusítóhely: CLUJ, Bratianu ucca 51 szám. Megvételre kerestetik textilüzletberendezés. KLEIST KÖLTEMÉNYE A két galamb egymást szívből szerette. De unva már a hosszú, lágy nyugalmat, A hhngalamb gondolta: útra kél. Szólt párja: „Nézd, mit tér vélsz, drágaságom? Elmenni tőlem, búgó kedvesedtől? A válásnál borzasztóbb semmi nines. I Neked nem borzasztó csak, szívtelen! Még fáradalmak s ijesztő veszélyek Félelme sem tud keblemhez kötözni. És mostan még az évszak sem barátod, Rogy mersz a tél vihart hozó dühében A levegő zord tengerébe szállni? A tavaszt várd meg legalább. Mi kergetf Egy holló, mély az égen átcikázott, Rossz sejtelemmel tölt el engemet. Álmomban folyton bajt fogok csak látni, Hálótól, sastól foglak félteni. Ha rossz idő lesz, szivdobogva kérdem. Vájjon hogyan van ő most, kedvesemf Kap vájjon bő táplálékot szegénykém? Van hajlék, hol kedves fejét lehajtsa? És ami kell, megvan-e mindene?“ Ez aggódás hatott, az ifjú balga Tulgyors útitervére egy kevéssé, De roppant vágyódott világot látni, S meggondolásán úrrá lett a vágy. Így szólt: „Ne sirj. Két kurta hónap Lecsillapítja kósza vágyamat. Majd visszatérek és a kis kalandot, Akárminő lesz, mégis csak megélem, S néked fészkünkön szépen elmesélem. Elszórakoztat majd, hidd el nkkem. Ki nem lát, nincs elmondandója annak. És elmondom majd: itt is, ott is jártam, Csodás helyekre vitt az ut bizony, S ki hallgatod, az érdekes nagy élményt Saját szép élményednek képzeled!“ Ilyen s egyéb vigasztaló szavakkal Részint sajátmagát nyugtatta meg, Részint legyőzi kedvesét, a bus Gunnyaszfót. íme vad vihart Támaszt, az éji. mély látóhatár, Mely Ítéletidőt bocsát a földre. Gonosz szelek támadnak, és az első Bokorba száll a menekvv madár. A lombok közt megül, s .ott rázza le Tolláról a viharnak csöppjeit, Sóhajtva néz körül és eltűnődik: Mint vándor szokta, visszagondol a» Otthon hagyott kis párra, ó milyen Busan lógatta búcsúkor fejét A kedves, és mily sűrűn könnyezett. S az emléktől forró, uj meghatottság Csal fényes és nagy könnycseppet szemébe. A nap kisüt végül. Tollát s szemét A fény megszáritotta: száll tovább, IC ’rkezik, hová barátok küldték, Egy városi, dúsgazdag galambdúcba, A fészleet illatos fű s moha adja. És jóízű magvakban nincs hiány, Előzékenység, nyájasság felel A cim-adó barát ajánlatára, De hű párjának szive nincsen ott. Lát pompát s látja a világ csodáit, Dicsőséget, megejtőt, csillogót, Megismer minden fényest, nagyszerűt. És közben szivtépőn boldogtalan, Körötte minden pompás és sivár. Gondol tehát nagyot: szárnyára kap, Nem fél az úttól, sebtiben repül Párjához vissza, úgy borul elébe, Hogy bűnbánóan csak csókolni tudja, Zokog, hozzábuvik s egy szót se szól Az egyetlenhez, ki szivét megérti. Boldog szerelmesek, miért vagytok messze! Ne menjetek, ketten maradjatok. Maradjatok egymás egész világa, Mert amit vágytok, többet birtok annál. Én, költősziv, szerelmes voltam egyszer, S a nagy Rómának minden templomáért, Az égbolt dómjáért nem adtam volna Szerelmesemnek meghitt otthonát. Viszontláthatlak vájjon még, ti percek, Mik életemre ráragyogtatok? Ezentúl a varázs hatása nélkül Lássak tovább haladni annyi bájos Teremtést életemben? Ah, szivem, Bár tudnál felgyulladni még csak egyszer. Nincs többé szépség már, mely megdobogtat? A szerelem örökre itt hagyott? HARSÁNY1 ZSOLT.
