Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-29 / 96. szám
Vasárnap, 1951- április 29. KFlETJQj'Sm? !■—i I III I IMII ■■■!! ■ ■Iiillllllli Hill I írja Nyirö József A bárányok Olyan ára semminek sincs mint a tejes báránynak januártól iiusvétig s azon is túl, mig a fűre nem mennek a juhok- A fűtől izt vált a bárány busa- Különösen a husvéti ünnepekre szökik fel az ára, mert a szent kalendáriumban nincs olyan nagy ünnep egy se, amelyikre annyi ártatlan állatot legyilkolnának, mint a husvét. Nincs az az istenhátamegetti rongyos falu a világon, ahol ezen a napon ne omlanék az áldott, kedves báránykák vére, pedig ez az állatka éppen a Krisztus tiszteletére van szentelve, hiszen őt is ngy hívják, hogy „Isten Báránya“, ki elveszi a világ bűneit-,A világ bűnei a tömeges báránygyilkosságoktól még szaporodnak, de Bence szerint furfangos nagy esze volt, aki ezt a bárány szokást kitalálta, mert a szegény emberen semmi sem segit jobban ebben a nehéz időben, mint az a száz,-kétszáz lej, amit hitsvótkor megadnak egy-egy jóforma bárányért- Erre mindenki elkölti az utolsó krajcárját is, mert bárány nélkül nincsen igazi „szentelt". A feltámadás ünnepének igenigen- szép szokása az ételszenteltetés- Kalácsot, kemencében sült bárányt, sonkát, keménytojást és sót visznek a templomba s mindezeket a pap megszenteli- Nagy becsben van a szentelt a hivő, jámbor népek előtt és még a morzsát is a tűzbe szórják, nehogy tiszteletlenség érje. Sok millió báránykának kell örök álomra hunynia szemeit a husvéti bárányvétel miatt. Egyetlen papról beszélnek errefelénk, aki megborzadt a báránymészárlástól és kijelentette, hogy ő többet bárányhust meg nem szentel. A székelyek kérték szépen, hogy velük ezt a csúfságot ne tegye meg, de a pap hajthatatlan maradt- Erre megmórgelődtek és küldöttségbe mentek a püspökhöz, hogy a papot tegye el a faluból. A püspök csak mosolygott, mert a papot is szerette, magában igazat is adott neki, de a hiveket se akarta megsérteni. Mókára fogta tehát a dolgot, — s hogy a kecske is jól lakjék s a káposzta is megmaradjon — ezt a tanácsot adta az atyafiaknak: — Én a papot el nem teszem, de tü menjetek el haza s ha nem fogad szót a pap, a fején fölül s a talpán alól verjétek meg, ahogy tudjátok. Tiszta lehetetlennek látszott a püspök ur előtt, hogy valami bántódása lehessen a pap- nak, ha a fején felül s a talpán alul ütik- Hus- vétra azonban ispotályba került a szegény pap, inert & székelyek előbb a fejére állították s csak azután verték meg a fején fölül s a talpán alól Uz Bencének még a lelke is örvendett, mikor elmondotta nekem az esetet, mert a húsvéti bárány árakon ő keresett a legjobban. Lábizzadás ellen egyetlen biztos szer a PODEOL Ára 35 lej. Patikában, drogériákban kapható. Készítő: CSAIVDA gyógyszertár, Oradea. Háromszori használat után hatása telje» ; Ha tavasszal PODEOL burát tart, | egész nyáron nyugta lesz lábaival! | Senki a juhhoz úgy nem értett a környéken, mint ő. A titka a dolognak abban vau. hogy a juhokat, ha törik, ha szakad, le kell bárányoz- tatni, legkésőbb január végire, hogy minél hamarabb „újság“ legyen. A bolond urak városon arannyal mérik fel az ilyen friss, harmatos bárányhust. Bence pedig még a természetét is ki tudta jádzani a szegény, boldogtalan juhnak- Akkor vetett neki bárányt, miko# ő akarta- A titkát senkinek el nem árulta, de az ő keze alatt a juhok már decemberben ellettek, pedig a szájuk fagyott be a nagy hidegben. Én is csak annyit tudtam az egészről, hogy valami különös füvet étetett velük ősszel, ami ellenállhatatlan családalapításra kényszeritette a juh- társadalmat- Bence pedig csak kacagott és várta az eredményt, ami soha sem maradt el. Az is igaz, hogy úgy gondozta őket, mintha saját gyermekei lettek volnaEleinte egész nyájakat biztak a kezére s a gazdák nagy pénzeket kerestek a tudományán. Később megjött az ő esze is és önállósította magát. Még az ősszel ketten egyességre léptünk és a közös keresetből hat juhot vettünk- Többre nem futotta a pénzünk- Munkába is vette őket olyan lelkiismeretességgel, hogy ha rajta állott volna, kilencet ellett volna minden anyajuh. Már az ősszel jelentette, hogy álhatóm nyugodtan a bal fülemen, mert a juhok a mi meggazdagodásunkhoz vezető feltételeknek mindenben eleget tettek. Egész télen több hiradást a juhokról nem kaptam. Bence a havason kotolt s én is megfeledkeztem róluk, mert tudtam, hogy jó kézben vannakMindössze karácsonykor tűnt fel, hogy Bencének uj, szép fodros sapkája van hasibá- rxány bőrből s friss juhász bundája, de olyan dús és használatlan meleg, hogy a hó tetején is elhalhatott volna vele. Még meg is dicsértem, de eszembe se jutott, hogy gyanakodjam. — Te, miféle sapka van a fejeden? — mondom mégis neki— Ne is kérdezze! —- int le szomorúan. — A mi bárányunkból való... Egy kicsi baj történt. Nem tudott szegény elevenen jönni a világra,.. Hogy kárba ne vesszen, felhasználtam. — Jól tetted! — nyugodtam bele. — Hát ezt a szép bundát hol szerezted? — Ezt? — nézegette komótosan a bundáját— Ezt biza a havason. — Ügyes bunda! — folytatom a szót. — Az, — ismeri el Bence is a dicséretemet— De meg is választottam a bőrt hozzá, mert — tudja-e — nem jó minden bőr bundának se — Drága volt? — firtattam. — No! ... Elég jutányosán kaptam... A télen pusztultak a juhok a havason... — De — remélem, a mieinknek nincs semmi bajuk?... — Azoknak ninoe. — Hál’ Istennek! — nyugszom meg. — Legyen csak nyugodt! — biztat kétértelműen Bence — a bárányt a szent husvétra béhozom... Mind megkapja, ami az urfinak jár. Kicsit még szégyeltem is, hogy Bencét meggyanúsítottam. — Nem kételkedem benned Benei — fiam! — A.zt jól es teszi, mert az én kezem között semmi kárba nem megy! — Hát hogy élsz a havason? — fordítom egyébre a szót. — Nem pauaszkodhatom — válaszol szerényen. — Hús volt bő vön s egyebet is kirendelt a jó Isten.. Mondtam, hogy a juhok döglöttek... Akkor nem tűnt fel, hogy Bence meg van hízva, színes az arca s egészen neki gömbölyö- riött. Bence visszament a havasba s én is megfeledkeztem róla. Ö azonban nem. A nevem napjára beállított egy szép, erős, négyhetes fekete báránykával. — Ez osztán a bárán! — dicsérte, kellette. — Ilyen több nincs a havason! Egész családom örült neki. Dédelgettük, szeretgettük. — Ha igazán jót akar enni, báránflekkent csináltasson belőle urfi! — tanácsolta Bence— Semmi sincs, amire úgy csnsszék a bor, különösen, ha jó. ügyes eccer van József napja, neve napja az embernek egy esztendőben! Mire észrevettük volna, meg is ölte, meg is nyúzta a bárányt. A vendégeim meg voltak lepődve. Bence maga végezte a flekken-sütést és kitűnő ká- posztacikát szerzett melléje. Ha csak ránézett, hizott tőle az ember. — Nagy luxus ilyenkor a bárány! — jegyezte meg a kántorunk, de azért jól evett belőle— Könnyű annak, aki juhosgazda! — hu- nyorgatott Bence. Szerettük és dicsértük Bencét egész éjjel, mert ngy gondoskodott rólunk, mintha édesanyánk lett volna. Napokig emlegették a faluban, hogy milyen bárányvacsora volt az urfi nevenapján. A házasember vendégeket másnap alig birta haza vinni a feleségük. Én is csak homályosan emlékszem, hogy mikor ment haza Uz Bence- Másoktól hallottam, hogy cigánnyal kisértette magát a Szépaszó fejéig. Az idén korán esett, husvét'. Alig pár hét múlva újra beállított Bence két szép báránykával. — Elhoztam a szenteltnek valót! — mosolygott derűsen, kedvesen. — Ezt a két bárányt én adom az urfinak. — Ember vagy a talpadon Bence! — fogadtam. öleltem meg. veregettem meg a hátát, — de csak úgy fogadom el, ha az ünnepeket velem töltőd... — Érdemetlen vagyok én arra! — húzódozott szerényen Bence. — Egy szót se halljak! — parancsoltam rá- — Itt maradsz s punktum! Még a lelkem is örült, hogy milyen szépen ülte meg ez a havasi vadember a szent husvéti ünnepeket. A ház körül megbecsülhetetlen volt és ájtatosan részt vett a feltámadáson, az ünnepi istentiszteleten. Szinte átszellemült volt az arca s illedelmes, istenes beszédeket folytatott. Igazán javára vált ez a pár naOlcsó áraki Gazdag választék!! Modern kivitel! LINÓLEUM, vi a az o s vá sz o n-teritők, BÚTORSZÖVET, matráchuzatok, FÜGGÖNYK&RNISOK, futószőnyegek Boskovics Testvérek szaküzletében Cluj— Kolozsvár, Regina Maria u. 15. Telefon
