Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-09 / 55. szám
«vc f cr.ar. üüDAPES? V t9«tuetM áraV belföldön: fcgésx érre 800, félévre '*<*0. negyedévre W0, egy bóra 70 lej. Magyarországon: Egy irrt 00, féléne Oft. negyedévre 13.50, egy hónapra 8.5* pengő •— isryw «Amok az Ibnsz elárusító időszkjaiban ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 55. SZÁM. Felelős szerkesztőt S Z A S 55 £NDBE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, Baren Ci. Pe? acea 5. szám. — Telefon: 508. — Levélcím: QnJ, postafiók 10L étám. Kéziratokat senkinek **0 küld vissza és mm is őriz meg a sserkesztőség Károly király utalt a rlllággazdasági krízisre» melynek meg* oldása csak a béke lehet (Bucureşti, március 8.) Ma délben nyuj- f feliratot. Az uralkodó többek között a kö- totta át az uralkodónak, a szokásos ceremo-1 vetkezőket válaszolta: niák között, a kamara küldöttsége a válasz-i — Nagy felelőssége van a képviselőháznak, de a legjobb metódus, hogy használjon az ország érdekeinek olyan törvények hozatala, amelyek bármilyen csekély mértékben is enyhítsenek a lakosság helyzetén. O a maga részéről elvárja a nemzet képviselőinek bizalmát, és bitét egy fényes jövőben. ez azonban csak feltétlen nemzeti összefogás által teremthető meg. Ugyanolyan nehézségekkel kell megküzdeni, mint a 75 évvel ezelőtt keresztülvitt egyesülésnél, de a minden áldozatra kész bazafiság szem előtt tartása biztosíthatja a szilárd gazdasági és morális jövőt. Fél cgv órakor a szenátus küldöttsége jelent meg a királynál, aki a következőkben válaszolt: ‘ — Az egész világ súlyos gazdasági krízis karmaiban vergődik és ez sajnos, Romániát sem kímélte meg. Az ország élén állók nagy felelősséget viselnek vállalókon, mert a közvélemény sürgős és hasznos tevékenységet vár el tőlük. A gazdasági és morális problémák, amelyek uralják a helyzetet, tényleges erőkifejtéseket követelnek, de mi élni akarunk és produktiv munkát végzünk. A morális mü elvégzése már könnyebben keresztülvihető. Az a folyamat, amelynek következménye kitűnő miniszterelnökünk. Doca elvesztése volt, csak egy hosszas láb- badozasa a habom ntáuí Európának, de ebből is ki fog gyógyulni. Ami Románia külpolitikáját illeti, kijelentette az uralkodó, hogy az egyedüli lehetséges eszköz az általános krizis megoldására a béke. Végül kifejezte reményét, hogy a szenátus tapasztalatokban gazdag tagjai el fogják tudni végezni a rájuk váró feladatokat és megalkotják az adósságokra vonatkozó törvényt, amely az általános egyenlőség! elven kívül hívatva van a terhes múltat likvidálni és az uj, biztos gazdasági jővő alapéit lefektetni. A belga miniszterelnök fettilnéstkeltően forffuFf cl Francia* ország leszerelési politikájától A belga nemzett sajtó nagy mesrUtközéssel fogadta a miniszter - elnök bejelentésit — Barthou francia miniszterelnök Brüsszelbe utazik* hogy felvilágosításokat kérjen — Lapbetiliás Gyakran hangzik fel román részről a panasz, Goga is mint fő sérelmet emlegette, hogy Erdélyben a magyar lapok száma ugrásszerűen emelkedik és ez a helyzet a kisebbségek előretörésének a bizonyítéka. Nincs e pillanatban terünk arra, hogy erre a „vádra“ részletesen feleljünk, csak éppen megemlítjük, hogy ez az ujság-in fláeió korántsem a gazdasági fölény jele, hanem éppen ellenkezőleg: a kisebbségek és elsősorban az erdélyi magyarság ijesztő gazdasági leromlásának szomorú tünete. Az impériumváítozas után a magyar sajtó határozottan fellendült. Komoly, tőkeerős iapvállalatok alakultak, amelyek a felelősségérzet megfontoltságával álltak ki a kötélességteljesités porondjára. Ez volt az az idő, amikor a lapokat hivatásos újságírók Írták, komoly felkészültséggel, a nemzeti lelkiismeret erős tudatával. Jött aztán a gazdasági válság, egyre több ember kerü’t ki az uccára, reménye nélkül annak, hogy tanult pályáján, szakképzettségének munkaterületén elhelyezkedést találhat. Ekkoriban kezdődött meg a lapinditások divatja. Tőke nélkül, újságírók nélkül a szenzáció-keresés és szenzáeiő-hajhászás jeligéje^ alatt. Ügy télén ügyvédek, elbocsátott banktisztviselők, tanulmányaikat abbahagyni kényszerült diákok csaptak fel egyik napról a másikra főszerkesztőknek és lázriadóknak. Haszna volt ebből'a magyarságnak? Aligha. A filléres lapok természetszerűen magukhoz édesgették a sajtót nélkülözni nem tudó, de leszegényedett közönséget s most^ már ott állunk, hogy a legtöbb lapvál- lalat — kicsik és „nagyok“ egyaránt -- meginogtak és inognak s a hírlapok egyre szaporodó serege olyan helyzetet teremtett, mint amilyennel az inflációs hullám ismertette meg Európát sok számjegyű, milliós bankjegyeivel. Mi tagadás, az erdélyi magyar lapok rosszul mennek. £s az is vitán felül áll, hogy nem lehet államérdek, hogy éppen azok az újságok essenek ki a küzdő sorból, amelyek a felelősségérzet fontosságát komolyan átérzik s amelyek a kisebbségek egy jelentékeny rétegének véleményét és gondolatvilágát igyekeznek visszatükröztetni. Még a legellenségesehb indulat sem mondhatja, hogy az oradeai Erdélyi Lapok, amelyet a katonai hatóságok nyolc napra szóló betiltó rendelete után a belügyminisztérium végleges betiltással sújt itt. azok közé a kisebbségi lapok közé tartozna, amolyek 3 felelőtlen izgatás demagógiájával akarnának tért hóditni Pár éves fennállása alatt az Erdélyi La pök a magyar kathoükus közvélemény tekintélyes részét nyerte meg olvasóinak táborába. Az erdélyi magyar katholikusság pedig valóban nem mondható felforgató elemnek, éppen ellenkezőleg: hagyományai, egyházi hitelvei olyan konstruktív erőket jelentenek, amelyeket az állam uem nagy- hat figyelmen kívül. Még nem tudjuk, hogy milyen indokolással hallgattatták el a magvar sajtónak ezt a kétségkívül jelentékeny orgánumát. Feltételezzük, -egy csak félreértésről Tehet szó, mert az Erdélyi Lapok nyugodt publicisztikai hangja a szenzáció-keresés léha metódusait egyenesen kizárt*» Nem ismerjük azt a verset, amely a lap ellen foganatosított első rét őrzi ós intézkedésre alkalmat adott, de egy, még olyan sértő tendenciájú versikét sem tartunk alkalmasnak komoly izgalmak felidézésére és veszélyes mozgalmak kirobban fására, ".mugyis meg vannak az államhatalomnak az eszközei arra, az esetleges ballépést . megtorlás kövesse. A kormány és pártja eddig elég erőt matatott arra, hogy a szélsőségesek államfelforgató törekvéseit visszaszorítsa. Remélhetőleg lesz arra is ereje, hogy megvédje annak a körülbelül száz embernek a kenyerét, akik a lap megszüntetésével az uccára kerülnek. Ma, amikor a legfőbb kormány, zati program aa, hogy az egzisztencia-keresés feltételeit szaporítani kell, mindeneset ro rucát javai tenné ki az uccára a családos alkalmazottakat. (Brüsszel, március 8.) A szenátusban Brocqueville miniszterelnök feltünéstkeltő beszédet tartott a leszerelés kérdésében- Ama felfogás ellen foglalt állást, amely odairányul, hogy megakadályozzák Németország katonai erősödését népszövetségi akció, vagy valami- íven más preventív háború igénybevételével. Népszövetségi eljárás a Versailles! békeszerződés 213- szak as.: alapján úgy sem jöhet számításba, mert két állandó tanácstag, Olaszország és Anglia elleneznék- Ami pedig a preventív háborút illeti, a miniszterelnök szerint őrültség és bűntény- Az egyetlen eszköz, megakadályozni Némmetország fegyverkezéséi, rögtöni háborút jelentene- Én azonban vonakodom — mondotta a miniszterelnök — az országot ilyen kalandba zúdítaniA miniszterelnök beszéde folyamán figyelemreméltó nyíltsággal kelt ki az 1919. évi győztesek illúziója ellen. Én érzem a helyzet keserűségét — mondotta. Az emberek nagy illúziójának a következménye ez. Túlbecsültük a történelem tanulságát és azt hittük, hogy lehetséges tartósan egy nagy nemzetet a, lesze- reltség állapotában tartani- Hogyan képzelhető el, hogy huszonhét nemzet, amelyek e pillanatban „szövetségesek“, a jövőben is egyek legyenek abban a tekintetben, hogy Németországra, amelynek egységét a versaillesi szerződés megpecsételte, rákényzseritsék, amit Napoleon csaknem egész Európának egyeduralkodója Poroszországra nem tudott ráerőszakolni? Hol fordult elő, hogy ilyen záradékok túlélték volna azokat a körülményeket, amelyek között megszülettek- A mai Németország nem azonos az 1918 november 11-i Németországgal. Mi lett a huszonhét szövetséges közös akaratából?— folytatta a miniszterelnök. A történelem megmásíthatatlan törvénye, hogy egy legyőzött előbb-utóbb felemelkedik. A nagyhatalmak ezt már régen megértették- 'Genfben Franciaország, Anglia és Olaszország 1932-ben elérkeztek odáig, hogy elismerjék Németországgal szemben az egyenlő elbánás jogát Mi elfordítjqk tekintetünket a hiábavaló remény só-
