Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)

1934-03-04 / 51. szám

Vasárnap, 1934. március i­KELETtüfSffi r a»» * Tamási Áron leckéje Tamási Áron azt hiszi, hogy itthon Erdély­ben még nem akadt emberére és vénségéig szabadon űzheti azoknak áz ifjú sakáloknak, irodalmi gubancoknak a játékát, akik szeretnek biztosnak gondolt rejtekhelyekből másokra pa- rittyázni. ő nagyon nagy örömét leli ebben és most felém célzott a parittyájával, amelyből egyszerre két kavicsot pattantott ki, hogy mel­lettem Nyirő Józsefet is eltalálja. Talán nem tévedek, ha azt hiszem, hogy főleg ez az utóbbi volt a célja. Nemcsak hiszem, hanem biztosan tudom. Biztosan tudom azt is, hogy ebben iga­zat adnak nekem mindazok, akik kiolvasták és elolvasták azt az újságcikkét, amit a „Brassói Lapokba“ irt „Tiszta beszéd“ cimen s amiben ő hangzatos kifogásokat emel egy, a Keleti TJjság-ban megjelent könyvismertetés ellen. Az irigységnek és a rosszakaratnak azt a bizo­nyos lólábát olyan rikoltóan helyezte cl benne, hogy aligha van cikkének olvasója, aki ezt észre ne vette volna- Engem is ilyen megjegy­zésekkel figyelmeztettek erre az újságcikkre, amelyről felfedeztem, hogy rólam is szól- Sőt egészen rólam szól, úgy, hogy a Nyirő József írásai iránti általános tiszteletet igyekszik le­rombolni- Azzal, ami engemet illet, nyugodtan nézek szembe. A könyvismertetés, vagy amint ő kinevezi és korrigálja, a „kritika“ a Nyirő József Uz Bence című könyvéről szól. Napi munka köz­ben, a sokféle újságírói feladat között megír­tam ezt is és eszembe sem jutott arra gondolni, hogy mit szól majd hozzá Tamási Áron, akinek az Abel-sorozat folytatásával nem volt szeren­cséje. Eszembe sem jutott egyáltalábau másra, másokra gondolni s főképpen arra, hogy itt va­lahol az én mostani életköröm szerényen szűk határain kívül irodalmi érvényesülés cimen s könyvterjesztési iparkodások nemes kínjai kö­zött irigy fogvicsorgatások is lehetnek- N sm gondoltam sem Ábelre, sem Áronra, sem Kamra. El sem olvastam, amit irtani, sepi kéz- irásban, sem nyomtatásban (bár Tamttsi azt állítja, hogy bizonyosan sokáig faragtam és kefelevonatban is böngésztem rajta) egészen raostanig. Most, amikor láttam, hogy Tamási Káinnak a kötekedése abba a cikkbe köt bele, amit én írtam, elolvastam- Elolvastam azokat a mondatokat, amelyeket ő kiemelt, hogy szét­boncolja s elolvastam az egész cikket. Válla­lom- Vállalom és állom azoknak a tartalmát is s magyarságát is- Sőt, ha kinevezte kritikának, úgy is állom- Többet mondok: nagyon örülök, hogy megírtam és hogy igy írtam meg- Nyirő József azért tett szemrehányást nekem, baráti- lag, a cikk megjelenése után, hogy miért nem írtam alá- Azért, mert én már annyi cikket ír­tam életemben, hogy egyáltalában nem ambi­cionálom nevemnek a szerepeltetését, ha éppen nem muszáj- Most Tamási a névtelenséggel kezdi a kifogásait- Örülök, hogy most alkal­mam nyílt és ezennel aláírhatom­Mindenek előtt: semmi köze ahhoz, hogy mi a szerkesztőségben hogyan becsüljük me^ munkatársunkat- Engedje meg Nyirő József­nek azt a kizárólagos jogát, hogy’ ő döntsön efölött. Engem pedig olyan barátság fűz Nyiró- höz, amiből nem voltam és nem vagyok haj­landó semmit leadni, semmiféle érdekhálózat kedvéért. Ennek a barátságinak a történetéből el kell mondanom valamit, két okból. Az egyik az: meg akarom állapítani, hogy kettőnk kö­züli ki mennyire nem tud magyarul- A másik: válaszolni akarok az olyan illetéktelen és alap­talan kifogásolásokra, amiket részben velem szemben, részben a Keleti Újság-gal szemben Gyakorlati Gazdaleadkon 102 tagból álló szerkesztőbizottság mun­kája Az összes gazdasági ismételek és a kapcsolatos összes tudományok tárháza 2 \zr1500 cídai snsr 420-- lej. a korábbi 1 ,flU0 lej helyett. — Utánvéttel portó 40 lej. A pénz előzetes beküldése esetén portómentesen azonnal szállítjuk. Azonnal rendelje, amíg el nem fogy a Keleti Új­ság kíadőhivataíáaál Ciuj. sír, cáron l. Pop 5 sz bátorkodik felállítani, az erkölcsi, irodalmi és mondjuk — politikai, általában bárminemű jo­gosultságnak a tökéletes hiányával- Válaszolni akarok ezekre és az ilyen kifejezésekre: „cser­ben hagyta tudása“, „fiatalabb éveiben“ s „hol és mikor hagyta el, vagy rázta de magáról ez a lap a szellem és tehetség tiszteletét“, stb- Eze­ket, akár részben, akár egészben hajlandó va­gyok magamra venni­Itt múltat idéznek fel s olvasnak ream. Jó ideje, hogy annyi harc után kerülöm a harcot s a legna­gyobb óvatossággal igyekszem kikorütai a testvérhar­cot. De most őszembe jut Ady versében a találkozás az ifjú én-nel s ez a verssor: „S ha jön a harc, hát talpra áll.“ Ha régen nem ijedtem meg egy ki» harctól, amit kerülök és nem keresek, akkor most is készen talál. Erre a készségre ráolvasom szerényen ugyanennek az Ady-versnek két sorát: Itt keil, hogy éljen valahol még, Csak elrejtik evek s falak. Ejnye, hogy ez az Ady nem tudott magyarul, Se Petőfi, akiről illenék tudni, hogy a csüggedök és a esüggedésböi tökét kovácsolok elleni kifogyhatatlan haragjával hirdette a reménység hitének feltétlen dia­dalát. Hinni kell, hogy annyi átokteljes év után jön az öröm. „Meg kell, hogy érjem azt a napot“ — mondotta olyan határozottsággal, ami nem tűri a kétséget, mert igy kell haladnia a cél felé annak, aki ol Is akarja érni. Nem tudott magyarul. Se Arany, se Vörösmarty. Se s magyar nyelvtan nem tudja, hogyan kell irai magyarul. Ezt csak Tamási Áron «tudja s ö úgy tudja, ahogyan a rengetegben tanulta, mert egyebütt nem igyekezett ta­nulni. Tanulatlan maradt. Nem képes megérteni a ma­gyar nyelv kifejezési módjainak a logikáját. Egyedül és tisztán csak ez az oka és ez a magyarázata annak a bátorságnak, amivel pökhendi módon le Írja, hogy nem tud magyarul, aki azt irta: a Nyirő regényalakja ked­velt ismerőse kell hogy legyen az erdélyi magyar olva­sóközönségnek. Szerinte nem tud magyarul az, aki igy mondja: kell hogy legyen, ö nem érti a magyar nyelv­kifejezési módjai között a finomabb különbségeket Mert szerintem — például ebben az esetben — ha az< mondom, hogy: a könyvnek kell lennie, nem egészen Ugyanazt jelenti, mint az, ha azt mondom: kell hogy legyen. Şs én ezt az utóbbit választottam. G azt mondja, ha szóbeszédben hallja, akkor is kellemet­lenül érzi magát, hát ha még nyomtatásban látja: kell hogy megtörténjék. Aztán azt mondja: A jó re­gényhőst nehéz kedveltté tenni az olvasó előtt és az. ajánlja, hogy inkább „lehetőleg nyájasan kell bemu­tatni az olvasónak". Ezt a tanácsot csak tartsa meg Tamási magának, az ö regényalakjainak szükséges le­het, hogy nyájasan behízelegjék az olvasó gyomrába, de Nyirő Józsefnek nincsen szüksége erre. Mi erre a nyájason becsalogató kikiáltói szerepre nem vállalko­zunk, hanem megnézzük, hogy mit ajánlunk. Hogy be­csapás ne legyen belőle, ö keilemetíeaiül érzi magát, sőt kifeje^betetlenül nagy mértékben kellemetlenül érzi magát, ha -r- hogy’ csak az idézett két tanúnál marad­jak — Petőfinél és Adynál nyomtátásban olvassa: kell hogy... Mert nem érti a finom különbségeket, ame­lyek miatt lehet és kóll ezt is használni. G egészen kel­lemesen akkor érzi magát, ha az istállószagot s az er- kökstelenségek kelevéayeit beviheti az írásaiba s ezzel kíván feltűnést kelteni. LTgy látszik, valóban kellemetlenül érezte magát, amikor azt olvasta a Nyirő Uz Bencé­jéről, hogy olyan jó írás, amit- feltétlenül meg kedvelnek- Amit meg is kedveltek, kell hogy kedveljenek- Anélkül, hogy rá akarnék „sózni“ az olvasóra. Mindannak ellenére, hogy a lap­nak „csak az utolsó oldalán“ jelent meg ez a kritika- Ilyen, lólábak és kifogások vannak a cikkében, amiben ón nem akarok bogarászni, mint ő az enyémben- Ö kiszámította, hogy hány sornyi az enyém, lemérte centiméterrel. Élt azzal az ócska fogással» hogy kiragadott részeket boncolgat- Én csak azt állapítom meg, hogy az övében sokszor fordul elő ez az ön­elismerő dicsekvés: „én, mint iró“. Ez is: „én, mint magyar iró“. A boroshordó feletti ama bizonyos cégér a-kar ez lenni! Szükségét érezte, hogy többszrösen íöírajzolja? Hogy van, hogy azt sok magyar Írónak nem kell tennie? Kik­nek van szükségük erre? Adynál. maradva, tudja-e Tamási, hogy kiírnék a dáridőjáról szól az a vers, amelyben ez kell hogy-os mondat van: „S el kell hogy jöjjön nászaink sora?“ A perc-emberkék dáridőjáról­Erről a dáridpról van még mondanivalóm s ezért válaszolok a múltnak a föLhánytorga- tására. Be ma már nincs több időm s ennek a lapnak sincs több helye, hogy folytassam- Leg­közelebb befejezem. több erőre van szüksé­gük, mint a felnőtteknek Miért? • 1) a mindenapi élethez, az is^ó- Iához, a játékhoz; • 2) hogy nöjjenek és fejlődjenek• Ha a gyermekeknek nincs elegendő erejük, a növés lassú, a fejlődés abnor­mális, gyöngék, sápadtak, betegesek maradnak, később pedig a következ­mények katasztrofálisak lehetnek. Intel- ligens anyák az Ovomaltine segítségéhez folyamodnak ~ ehhez a csodálatos svájci készítményhez, mert az a legkitűnőbb energiaforrás. OYOMAmHUE I ÁRA |«i 50,— »75.— 320.­Dr. Wander A. 6». készítménye Mamin» ...............................♦♦.............. Ismét Lerrouxot bízták meg n spanyol kormány megalakí­tásával (Madrid, március 3.) A köztársasági elnök isruet Lerrouxot bízta meg a kormány alakításá­val. Lerroux a jobboldali radikálisokkal, a kata­lán ligával és az agrárpártiakkal kísérli meg az együttműködést. Hogy sikerül-o megnyerni a katbolíkus népakciót a kormány támogatására, e pillanatban kérdéses, meat Vil Bables kijelentette, hogy köztársasági kormányt ormát nem ismer el. Ezzel szemben a pápa felszólította a spanyol katholikusságot, hogy fenntartás nélkül ismerjék el a köztársaságot és igy valószínű, hol Vil Roblcs is le fog térni eddigi ingadozó útjáról. Nagyszabású kémkedési pórt tárgyalnak Finnországban (Helsinki, március 3.) Tegnap vette kezdetit Wasaban egy nagyszabású kémkedési pör. A fő­vádlóit Antilla nevű háziszolga, a többi vádlottak Miemien és Maenpaa. A vádirat Antillát gyilkos­sággal és hazaárulással, a többi vádlottakat pedig csak hazaárulással vádolja. A vádirat szerint Finnországban évek óta fizetett erők vannak tit­kos működésben, amelyek egy idegen hatalom szá­mára az állami véderőről és az állami közlekedési viszonyokról szóló bizalmas adatokat szolgáltat­tak ki. Az ügyész szerint a kémkedést Oroszország javára követték el. Antilla bevallotta, hogy tény­leg kémkedett és hogy a lapot tölténygyár veze­tőjét, Asplund alezredest ö gyilkolta nieg. minőségileg utánozhatatlan, telj es garanciái nyújt. 7agom István.

Next

/
Thumbnails
Contents