Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)
1934-02-25 / 45. szám
e KEltnUjSÄfr Vasáriulp, 7.9.14. faltrtuir 2-5———» rumi— .ii. i.-.jumiwn^r'l m ■—n—— Mjmim, Wm| m |M | ||HI UIIIW ■dlUllJillllll■ IIIIH IMII II .....Imi ...........Km.....11IU UI Mirt"!: őSáiS ! és L’tssza résztuehet CLUJ-BUCUREŞTI TÁRSASUTAZÁSON I Indulás 1934 március 10-én, szombat este. Visszautazás Bucureşti- _ ___ „ jf íi. C'_ bál kedden este. Előjegyzéseket elfogad legkésőbb március 6-ig a VvUyOTibmLjll£> i.UÜUfc CLUJ. PIAŢA UNIRII 18 (Telefon 2—24), ahol stállódat szobák is foglalhatók. A 4 ’ i Goldis, Pop Cicio, va§y a Kié az (libáiuliát határozatok érdeme? loan Clopoţel érdekes nyilatkozata a történelmi nevezetességű román nagygyűlés kulisszatitkairól — (Cluj, február 24.) Goldig László halála felelevenítette az alba-iuliai határozatok kétéves sajtóvitáját- Clopoţel Joan az ismert szocialista publicista és ujságiró, tudomásunkra adta, hogy szeretne erről egyet-mást» elmondani Clopoţel Joan, az erdélyi román ujságiró Szindikátus elnöke, a Societate de Mâine jelenlegi és a Patria volt főszerkesztője. Közel másféíóráig beszélt, bizonyítgatta, hogy a Goldis László és Pop Cicio István életének a Keleti Ujság-ban megjelent adatai hiányosak. Sőt: azt mondja, helyenként igazításra szorulnak. Még 1931 őszén történt, hogy Clopoţel Joan a fővárosban elbeszélgetett egy magyar újságíróval. A hírlapíró azt irta lapjában, bo^'y Clopoţel szerint a magyar szocialista párt kezdeményezésére hívták volna össze az jjlba- iuliai gyűlést. Arról is szó esett, hogy a határozatok demokratikus pontjai a szociáldemokraták érdeme. A nyilatkozat, amiről Clopoţel azt mondja, hogy az ujságiró elferdítve öntötte formába, a budapesti parlamentben is szóba került. A pro és kontra nyilatkozatok egész lavinája indult meg. Clopoţel a Keleti Újság 1931 december 17-i számában közölt egy helyreigazító kijelentést, melyben cáfolta a téves beállítású cikket. A mi aradi tuclósitónk pedig ellátogatott Goldis Lászlóhoz é-s Pop Cicio Istvánhoz, akik beszéltek ugyan, de érdekes fejtegetéseik csak Goldis halála után, a Keleti Újság 1934 február 14-iki számában láttak napvilágot. • Goldis László kijelentette, hogy az alba- iuliai határozatoknak ő a. szerzője és a demokratikus pontoknak is ő volt az eredeti megfogalmazója. Hivatkozott" egy 1912-ben. megjelent, a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó tanulmányára, amelyben az 1918-ban hangsúlyozott kisebbségi programját már nyilvánosságra hozta s igy természetes nem Fluerás ru- gallmazására kerültek ezek a határozatba. Pop-Cicio István is hasonló értelemben nyilatkozott akkoriban. Clopoţel Joant ezek a kijelentések bírták rá arra, hogy a szociáldemokraták akkori szerepéről ismét beszéljen. — Arra vonatkozólag, — mondja Clopoţel, — bogy az igazság mégis az ón oldalamon, vagyis a tények mellett szól, álljon bizonyítéknak egy 1926-ban megjelent könyvem, amelyet „Revoluţia din 19Í8. şi unirea ardealului cu România“ elmen adtam ki. Ezt a könyvet olvasta Pop Cicio István is és Goldis László is, de állításomat nyolc év alatt sohasem cáfolták, ami viszont egyet jelent azzal, hogy igazat Írtam. Különben sokkal nehezebb közismert és tudott dolgokról Írni, mint az ismeretlenekről, mert ahány élő szereplő, annyiféle magyarázat. Könyvem 112. oldalán szószeriut a következők olvashatók: „Goldis a határozatok demokratikus stilizálását és megfogalmazását a budapesti román munkássággal folytatott előzetes bizalmas tárgyalások után csinálta meg. A mi szociáldemokratáink hatása könnyen megállapítható. Különben Goldis abban az időben a történelmi materializmus hive volt és jól tudta, hogy az idők akkori plutokráciájának csakis a szociáldemokraták révén tud kegyelemdöfést adni. Az alba-iuliai határozatok erkölcsi, nemzetközi értékének elérése céljából feltétlenül szükség volt a román szociáldemokraták közreműködésére.“ — íme, mit Írtam 1926-ban — fűzi ezekhez Clopoţel — és senki sem cáfolt meg, pedig hangsúlyozom, a könyvet Goldis is és Pop Cicio is olvasták. Ebből csak az tűnik ki. hogy a demokratikus pontokat szociáldemokraták nyomására fogalmazta meg. Tovább lapozza könyvét és a 114. oldalon igazán igen érdekesnek mondható dolgokat olvasunk: — „Pop Cicio István elnök afölötti aggó dalmának ad kifejezést, hogy amennyiben nem az autonómia mellett határoznak, nem ' tartják tiszteletben Wilson elveit, akit ,,a nemzeti autonómia első nunciusá“-nak nevezett. Eszerint Pop Cicio azt akarta, hogy Erdély autonómiáját tartsák fenn a határozatban. A könyv szerint attól tartott, hogy az Ókirályságban ellenállással fognak találkozni, mire Vaida azzal döntötte meg Pop Cicio érveit, hogy a csatolt területek románsága úgyis többségben lesz s igy döntő be folyást fog gyakorolni az egész román állam életére. A 116-ik oldalon a következők olvashatók: „A szociáldemokraták nevében Mihuţiu Joan' beszél, aki támadja az uralkodó felfogást: „Tárt karokkal, rohanjunk és feltétel nélkül, egyesüljünk.“ Azt mondta még: „Az a paraszt, aki idejön, földet és jogokat akar és ezen az alapon akar egyesülni és mint szabad ember szeretne élni, nem úgy, mint az óki-, 7'ályságban, ahol a föld mívest ház;, állatnak tekintik. Ez nem jelenti azt, mintha az egyesülés ellen foglalnánk állást, csak a feltételek szükségesek, nehogy lehetővé tegyük a „pa(Deva, február 24.) A dévai derék csángó- , ság mindenkor bujával-bánatával a Magyar Párthoz fordult. De nagyok sok bánata volt már s meuuyi küzdelmen ment keresztül az utolsó tizenöt év alatt. Most is memorandumban Írták meg helyzetüknek szomorúságait a párt vezetőségéhez. Ez a memorandum, amit László János állított össze, elmondja sorsukat. Ebből a leírásból közöljük azt a részt, amely az általános gazdasági nyomorúságon kívül a különleges csángó népi veszedelmet tartalmaz. Ezeket mondja el, igen érdekesen: Az 1892, évben befejezést nyert 1 ülepedés gazdáinak az akkor 20, 30, 40 és 50 holdas birtokai — egy pár szerencsést kivéve — e faj túlságos szaporasága miatt nagyon felaprózódott az idők folyamán. Vannak tizgyermekcs családok, akiknek már egy barázda földjük sincs. Az Úristen és ők maguk tudnák csak | megmondani, hogy miből élnek? Lopni nem î mennek és koldulni sem. Hivatásos tolvajt | és koldust a csángótörténelem idáig nem ismer. Élni mégis kell, muszáj! De'miből? A csáugóság már régebben felismerte a túlságos szaporasága által fenyegető veszedelmet- és kísérletet is tett szaporulatának egészséges lecsapolkatásáva. Egyik helyen nein sikerült, a ipásik helyen pedig elgáncsolták. Ennek láttára egy elkeseredett csoportja, uj otthont keresve, neki vágott Iíalmeanak: A tudatián embereket becsapták és négy év múlva I Flueras pedig szószeriut a kővetkezőket mondotta: „Azt hiszem, csak az autonómiával bízta- sithatjuk magúnkat. Én nein vagyok próféta, de meggyőződése,in, hogy az an tant» jóváhagyja az autonómiát, de 'amennyiben uetu így íöb- tónne, megjelenek Önök eíoll, hogy ukuasz'ánuk [fel" Clopoţel még felhívja figyelmünket könyvének másik érdekes és a kort jellemző megaí- lapitására- Az Adeverul 1918 december 1-i számában ezek olvashatók: „A nemzetgyűlés ünnepélyesen ki kell jelentse, hogy követeli a szabad Erdély autonómiáját legalább is addig, amíg a szomorú uralkodó állapotok megszűnnek." Clopoţel Joan szerint a szociáldemokraták azért követelték az autonómiát, mert attól tartottak, hogy Erdélyben is gyökeret ver a paraszt elnyomó rendszer. Csak egyedül Pöp Ci- eio István volt az, aki meggyőződésből kérte az autonómiát. A román ujságiró szindikátus elhöke újból védelmébe veszi a magyarországi ; szociáldemokratákat és azt állítja, hogy; Elugrásék sa- ját szakállukra dolgoztak, miután! Garami Ernő és Kunfi Zsigmond kijelentették, 'hogy teljesen szabad kezet adnak és igy ők, Fluerás- ék vállalták az alba-iuliai cselekedetekért a felelősséget. Különben erről Garami Ernő ir is a Forrongó Magyarország című könyvében. Négy héttel Goldis halála előtt, jelent meg Clopoţel Joannak Goldis ; Lászlóról szóló könyve, aki e könyvet még olvasta. A tanulmány 42-ik oldalán azt írja. Clopoţel Goldisról, hogy a történelmi materializmus volt a hitvallása és igy nagyon közel állt a szociáldemokratákhoz. Éppen ezért. Clopoţel nagyon csodálkozott azon, hogy Goldis most utólag éljél én ték t ele ni tş n i. igyekezett a szociáldemokraták befolyását, pedig olvasta a róla irt e legújabb könyvet is, de nem cáfolt. Sajnos, az alba-iuliai határozatok még nem jelentenek kormányzati, prográíuot és a tizenötévcs tanulságok határmeksgyéjéa csakis egy megúllapitást tehetünk: ; A . liat.ározatoK bizonyos jogokat biztosító demokratikus intézkedései az akkori időknek a-gyermeke- A nemzetgyűlés vezetői . még nem tudták, kogv mit 7,03 n jövő ş ezért volta Ibolyán nagyid- kitek a jogok szempontjából Abban az esetben, hogyha' Goldisék előrelátták volna az események fejlődését, talán más határozatokat hoztak volna. . Demeter Béla. koldus szegényen, rongyokba burkolva, szivárogtak vissza Dévára, akik még visszajöhettek. A másik csoport pedig tömegesén adta gyermekeit iparra, hogy föld hiányában is biztosíthassa a megélhetésüket. Kitanulták a mesterséget és ma semmit sem érnek vele. Nincs munka. Tízesével, húszasával lézengenek, éheznek és dideregnek. Segélyt nem kérnek, népkonyhára nem mennek. E nyomorúsághoz jött a földek elvétele, a Iiarói legelő elvesztése, mely a csángóknak a szószoros értelmében kincses kamrája volt. Ennek hasznát húzta télen, nyáron egyformán. Itt. növelte és tartotta az adózásra szánt állatait nyáron-télen és télire pedig jó haszonbér-' ért kiadta téli legeltetésre a vidéki juhászoknak. Ebből fizette-ki a közadóját és ebből futotta bőven a másféle közköltségekre is. Elvesztette, nincsen. A csángóság betelepedése óta tizennógysze- resére szaporodott. Ma átlagosan egy személyre még háromnegyed hold föld sem jut. Az idetelepiiléskor csak egyetlenegy csángó család volt gyermektelen. Ma ez a szám harminckettő és húsz családnak van csak egy gyermeke. Tovább tart- az idegenbe való kivándorlás, mert itt sem a maguk, sem ivadékaik sokaságának a megélhetését tovább bem biztosíthatják. raszteág > elnyomását. A clevai csáMBffóIk roísalásáf tarja fel e*jy E$m€SMss®rasscI®Bssa Kihúzták a földet alóluk és nincsen naiben meg- ludnának Ikapasxlsodisii — A régen sobgryersaaeSces csaSácfoIt kőzüS már sok a gyermekfeleii
