Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)
1934-02-21 / 41. szám
K^v'selflház BUDAPEST V. Ke. wjssa—tear. Szerda, 1934. február 2Í. — Ara 3 2c# H26fiMtM fcrtü> belföldön: Égess évre 800, félévre W0. negyedévre 800, égj bóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 10, félévre 86. negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. *— Eeyet számok az tbusz elárusító kioszkjaiban ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVIL ÉVFOLYAM - 41. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÍSZ ENDRE, Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, ^aroa L Pop ueea 5. szám. — Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, poetafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sna küld vissza és nem őriz meg a szerkesztőség, \ jugoszláv sajtó Ausztria olasz megszállása esetén a határterületek megszállásával fenyegetőzik 1 if uleseu «lenien Váll*» a neicS tulaj doni tolt nyilailtoxatoi — Slahr- hcmberg az osztrák függetlenség mellett és a faj elmélet ellen Kbégezlék Wallisch szocialista vezért (Becs, február 20.) A külpolitika eseményei At ausztriai helyzet körül tovább forrauak. A Titulesounak tulajdonított feltünéstkeltő nyilatkozatot Titulescu maga cáfolta meg ugyan, de hogy Jugoszlávia politikai közvéleménye a legnagyobb izgatottsággal nézi Olaszország föderációs terveit, azt a mai nap történései ismét beigazolják. A belgrádi sajtó nem titkolja aggodalmait, hogy Olaszország egyrészt a legszpyosabban akar együttműködni úgy gazdaságilag, mint politikailag Ausztriával és Magyarországgal, másrészt kész fegyveresen is megszállani Ausztriát. Olaszország mindaddig, amíg a szocialista forrongások ki nem törtek, nem szívesen foglalkozott a megszállás eszméjével, de most, hogy mindinkább előtérbe lép a nemzeti szocialisták harci tevékenysége, Rómában komolyan mérlegelik a fegyveres bevonnl&s tehetőségét. Jugoszlávia sajtója legalább igy látja és hangoztatja, hogy ebben az esetben Jugoszlávia is kénytelen lesz fegyveresen bevonulni a határmenti álla« uioknak jugoszlávok által lakott részeibe. Habich hadüzenete Másrészt Habiéhnafe rádióüzenete nyugtalanítja az amúgy is felbevült osztrák és kis- antant közvéleményt. Habich német birodalmi gyűlési képviselő, a nemzeti szocialista párt osztrák szakértője rádióbeszédében kijelentette, hogy ■ nemzeti szocializmus nevében nyolo napi haladékot ad az osztrák kormánynak, hogy megteremtse a békét az osztrák szocialistákkal. Az ultimátum a jövő kedden jár le. Addig fegyverszünet áll fenn az osztrák kormány és a nemzeti szocialisták között, de ha békés megegyezés nem jön létre, akkor jövő szerdán újra megindul a nemzeti szocialisták harca a kormány ellen. Érdekes, hogy az osztrák hivatalos távirati Iroda a Habicb beszédéről szóló közleményeket az utolsó pillanatig visszatartotta és azok nem is jelentek meg a bécsi lapokban. Ebből azt következtetik, hogy a német kormány dezavuálta Habichtot és elégedetlenségét az osztrák kormány tudomására is hozta. Habicb állása megrendültnek tekinthető és valószinüen rövidesen ott is hagyja a helyét. Ausztria jövőjéről különben egyik nyilatkozat a másikat követi. Fey alkancellár kijelentette, hogy a nemzeti szocialisták és a öollfuss-kormány között csak akkor jön létre a megegyezés, ha feltétel nélkül elismerik Ausztria függetlenségét. Steidle osztrák propaganda főnök élesen támadta Habichot és kijelentette, hogy tulajdonképpen őt lehet felelőssé tenni az osztrák szocialista zavargásokért, mert ha a nemzeti szocialisták nem vezették volna be a legszélsőségesebb terrort, a bombarobbantások egész rendszerét, akkor az osztrák szocialisták maguk sem mertek volna polgárháborút kezdeni. S t a h r k e m- berg hosszabb nyilatkozatában a nemzeti szocialisták mozgalma és a Heimwehr között bűz párhuzamot. Vannak kérdések — mondotta — amelyekben a két tábor megegyezik és ez a demokráciának és a marxizmusnak engesztelhetetlen gyűlölete. Amiben eltávolodnak, az, hogy a Heim wehr nem tod rokonszenvezni a gyakorlati életben meg nem valósítható fajelmélettel és hogy a Heimwehr Ausztria teljes függetlensége mellett van, ellenben a nemzeti szocializmus még mindig az Annschlussal kacérkodik. Az osztrák kérdés az angol alsóházban. 'Az osztrák kérdés heves vitákat idézett elő az angol alsóházban is. Az osztrák kérdéssel az interpellációk egész sora foglalkozott P r o c k e r őrnagy kérdést intézete Simon külügyminiszterhez, tud-e arról, hogy az osztrák polgárháború elősegítésére az angol szak- szervezetek gyűjtést indítottak Angliában és hogy mi az álláspontja a szakszervezetekkel szemben? Simon kijelentette, hogy mindenről csak a sajtóból értesült, de azt hiszi, hogy a szakszervezetek megtalálják majd a módot a maguk igazolására. Wedwood interpellációjában azt kérdezte a külügyminisztertől, hogy az Ausztria függetlenségét biztositó hármas nyilatkozat az osztrák polgár- háborn előtt vagy után született meg? Simon kijelentette, hogy már február 16-áu elhatározták a nyilatkozat közreadását. Wedwood (Tudósításunk folytatása a 2 ik oldalon.) Kisebbségek a korporativ államban Irta t Hegedűs Nándor Manoileseu Mikai, a romániai Nemzeti Korporációs Liga elnöke Erdély városaiban előadásokat tart a korporátiv államról. Én is végighallgattam egyik előadását, amely nagy sikert aratott. A sikernek különösen két kézenfekvő magyarázata van Az egyik az előadó kiváló szónoki képessége, megvesztegető, közvetlen és világos fejtegetése- A másik az, hogy a mai politikai és gazdasági helyzet valóban olyan gyatra, hogy a hallgatóság szivesen és minden kritika nélkül elhiszi, hogy egy másik világ sokkal jobb volnaPedig egészen bizonyos, hogyha vitaestét rendeztek volna az előadás kapcsán, Manoileseu számos illúziója szétfoszlott volna. Senki sem állitja, hogy a mai gazdasági és parlamenti rendszer kifogástalan és nem lehetne jobbal helyettesíteni. Amint azonban Manoileseu igét, az nem egyéb káprázatnál- Ki garantálja, hogy a korporációból fakadna Romániában a jólét? Manoileseu érveit egymás után lehet megcáfolni. Szembe állította az elmúltat a jövendővel és azt a tételt vetítette elénk, hogy a mult század a szabadság korszaka volt, de ma már megbukott és helyette a szervezés, az organizáció korszakát kell behozni Ebből az következik, hogy a liberálizmus teremtette szabadság ellentétben áll a jólszervezettséggel- Ahol gazdasági és politikai szabadság van, ott nem lehet szó organizációról és ennélfogva zavar és káosz zudit bajt és nyomorúságot az emberekre. Nagy vakmerőség kell ennek az el- hitetésékez és még nagyobb naivitás ahhoz, hogy mi csakugyan el is higyjük. Anglia Európa legszabadabb országa, lakosainak polgári és gazdasági függetlensége ma is hasonlíthatatlanul legideálisabb, de ki ne tudná azért, hogy Anglia mégis a világ legremekeb- bül megszervezett állama és az angol világ- birodalmat soha az angliai szabadság nem fenyegette. A szabad Anglia szabad népe 150-000 katonával el tudja igazgatni a 400 milliós Indiát. Ellenben a cári Oroszországban sem politikai, sem gazdasági szabadság nem volt, az állami intervenció mindig korlátlanul érvényesült, azért gyalázatosabban dezorgani zált birodalom a cári Oroszországnál nem volt Európában Talán Törökország vetekedett vole, de Törökország szultánjainak szabadságszer v tete semmivel sem maradt a cároké mögött- Ezt az elméletet az organizáció és a szabadság szembeállításáról a diktatúrák indokolására találták ki a fasiszta bölcselők és udvari szociológusok anélkül, hogy ennek bármi alapja volna. Manoileseu számtalanszor jutott ellenmondásba önmagával, de a fényes dialektika eltakarta ezeket az elcsúszásokat. Szerinte a gazdasági szabadság a XIX. század bölcselőinek találmánya és ezt nem lehet ma már a XX- század viszonyaira alkalmazni. A XX- századnak a korporáció felel meg, amely a szakmákkal helyettesíti a politikai pártokat és a bajtársi erkölcsöket emeli a pártviszályok helyébe. Manoileseu a korporációs szellem elfogadtatása érdekében felidézte a román történelemből a céheket és kimutatta, hogy egyik céh miként tudta érvényesíteni akaratát az akkori államtanáccsal: a divánnal szemben- Vagyis Manoileseu nem tartja elfogadhatónak a XX- században a XIX- század alkotmányfilozófiáját, ellenben ő maga a XX- század kapitalista gazdasági fejlettségének korszakába beilleszteni szeretné a XIX- század patriárkális primitív ipari szervezetét- Mert azt nem merte állítani ő sem. hogy a korporativ állam nem .volna kapitalista.
