Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)

1934-02-20 / 40. szám

Képvisel Cház BUDAPEST V. E36fl»»te1 éra> belföldön: Égés* évre 800, félévre 400. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, Sáron L, aeryedévre *00, egy bóra 70 lej. Magyarországon: Egy VVTT ^vtrm V\M ja <S’7 4\r Po? ncca 5> “Am- “ Telefon: 508. — Levélcím: érre 50, félévre t& negyedévre 12.50, egy bőnapra 6.50 AV11, lifUliiUa cinj, postafiólc 10L 6zám. Kéziratokat senkinek sem pengő — Erve, számok ez Ibosz elárusító kioszkjaiban felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDE E. kiiid vissza és nem őriz meg a szerkesztőség, Kíralyfragédia Albert király halála nemcsak megdöbbentő, de szokatlan is. A régi időkből megszoktuk, hogy á királyok, amikor egyik teremből átmennek a másikba, még akkor is egy ősi aprólékos ceremó­nia áthághatatlan törvényei szerint cselekednek. Király kiséret nélkül _szürke valami, ami ellen magának a népnek legendát képző mohósága is tiltakozik. íme, egy király most hegymászó botjá­val, háti zsákjával egymaga vág neki a vadonnak, senki sincs körülötte, órákig járkál a hegyek kö­zött és akkor érzi magát tulajdonképpen boldog­nak, amikor lerázza minden külsőségei uralkodói kötelezettségét s mint egyszerű ember örülhet a természet szépségeinek. Albert király modern király volt nemcsak azért, mert sportolt és saját elhatározásából olyan teljesítményeket igyekezett elérni, amelyeket nem kaphat készen, hanem amelyekért, mint népe leg­egyszerűbb fiának is, izmait, akaraterejét kellett megfeszítenie, de azért is, mert az uralkodói állást soha sem hangsúlyozta ki, az uralkodói tekintélyt nem vetette bele soha sem pártharcokba és ameny- nyiben irányított — mert nyilvánvalóan ezt tette, —. szerényen a háttérben, óvatos ás megközelíthe­tetlen távolságból. Róla is lehetne éppen olyan megilletődött, nemes szavakat elmondani, mint ahogyan' Maurois VII. Eduardot jellemezte, ki­emelve egy nagyon egészséges idegzetű, nagyon józan és korának változó törekvéseihez nagyon al­kalmazkodni tudó férfiú bölcsességét. De amikor Albert király a béke éveiben „lát- hatatlan"-ná vált, így testesítve meg a nyugati értelemben vett modern királyság eszméinek ha­gyományait, a harcok idején Albert igyekezett lát­hatóvá lenni- A világháborúban nem egyszer hr- rüit az első tüzvonalba, részt vett Antwerpen vé­delmében és környezete gyakran féltette a legkriti­kusabb élet veszedelemtől Albert tulajdonképpen német származású ember volt, de ő is, mint fele­sége: Erzsébet bajor hercegnő, faji származásukat feláldozták hazájuk érdekéért és tudtak teljes őszinteséggel belgákként is viselkedni. A haza mindenek előtt _ ez volt Albcrtnek is a hagyo­toánya és a faj nem szólalt meg nála akkor sem, amikor a flamandok és a vallonok belső torzsalko­dása ösztönös pártosságra kényszerithette volna. Az uralkodó tulajdonképpen szolgája a nép­nek és innen magyarázható meg, hogy Belgiumban nem probléma annak a közjogi divatos kérdésnek fölvetése, hogy királyság-e, vagy köztársaság, amint hogy nem probléma Angliában, Olaszor­szágban és más nyugati országokban som, ahol a királyság alkalmazkodni tud a népi demokratikus gondolkozás erővonalaihoz. Sőt Albert tudott rendkívül népszerű is lenni. Voltaic gesztusai, ame­lyek már jóval a háború előtt megszerezték szá­mára az egész belga nép őszinte rokonszenvét. Amikor nagybátyja hagyatékának bonyolult kér­dését feszegették a bíróságok és arról volt szó, hogy a több mint százmillió frankos örökséget a dinasztia kapjare meg, vagy a kincstár, Albert _ noha az igazságszolgáltatás útja egyformán meg­nyílt az ő számára is, mint a másik perben álló fél számára _ e százmilliós örökségnek öt megil­lető részéről a belga állam javára lemondott. Most, hogy meghalt, bizonyára az európai sajtó intimi­tásokat ragad majd ki az életéből, apróbb részle­teket, amelyek megvilágítják: minő pszihológiai momentumok játszódtak közre abban, hogy egy életre szóló elválaszthatatlan kötelék jött létre nép és államfő között. Talán életpályájának föleleve- nitésében nem lesznek olyan regényes fejezetek, amelyek például a régebbi uralkodók, égy II. Li- pót életét élénkítették, de sokszor minden regény­nél szebben, tankönyvbe illőbben beszél az a pol gárí szerénység, az az egyszerű életforma, az .'a ne­mes eLzárkózotíság, amelyet egy király vállalt, ki­rály, aki élhetett volna csillogóbban is, mert a kö­rülmények, anyagi feltételek, kivételes helyzet, mindep adottság megengedték volna­Titulescu szerint Mussolini Uettös A mise Musst tervez. Olaszország, Ausztria és Magyarország egyesítésével Olaszország, Anglia és Franciaország együttes nyilatkozatban garantálták Ausztria független­ségét— A letartóztatott Böhm Vilmos meg szökött (Róma, február 19.) Ausztria független­ségének biztosítására vonatkozólag bárom nyugati nagyhatalom: Olaszország, Anglia és Franciaország garantáló nyilatkozatot adtak ki. A nyilatkozatot már közzé is tet­ték. A nyilatkozat a következöképpenhang- zik: „Az osztrák küiriVany Ausztria függet­lenségének fenntartása ügyében Anglia, Franciaország és Olaszország kormányai­hoz fordult, hogy megtudja tőlük, mi a vé­leményük az osztrák kormány adatairól, amelyeket azzal a céllal gyűjtött össze, hogv beigazolja Németországnak benső osztrák ügyekbe történt beavatkozását és amelye­ket már előbb a három hatalom tudomására hozott. A tárgyalások, amelyek a három kormány között ebben a kérdésben lefolytak, arra az eredményre vezettek, hogy, Anglia, Franciaország és Olaszor­szág kormányai azonos véleményre jutottak, annak szükségességét illetően, hogy Ausz­tria függetlenséget és integritását az ér­vényben levő szerződéseknek megfelelően fenn kell tartani." Római jelentések szerint a nagyha­talmi nyilatkozat igen fontos, mert a világháború óta elsőizben fordult elő, hogy három hatalom közös nyi­latkozatban tegye közzé állás­pontját. Olasz politikai körökben azt hiszik, hogy Ausztria számára most már nem fontos, hogy a Népszövetséghez forduljon, de amennyben mégis megteszi, úgy Olaszor­szág támogatni fogja. Titulescu szenzációs nyilatkozata Az osztrák eseményekkel kapcsplato- san nagyjelentőségű Titmescunak a Petit Pa­risienne számára adott belgrádi nyilatko­zata. Titulescu szerint a kisantant nagy ag­S odalommal nézi a bécsi^ eseményeket, mert •ollfuss az osztrák szociáldemokrácia meg­semmisítésével az ausztriai __ függetlenség egyik leghatásosabb támasztékát vesztette el. A játszin a még csak most kezdődik — mondja a román, külügyminiszter. A kisantant nem titkolja, hogy aggodalommal nézi Mussoli- ninek olasz-magyar és osztrák ^ összefogásra irányuló terveit és ebben akciót lát a kisan­tant Dunaföderációs terve ellen. Tulajdon­képpen kettős Annschlussal állunk szemben — mondotta Titulescu. Ha Olaszország megkísérli Ausz­tria, Olaszország és Magyarország egyesítését, úgy Jugoszlávia kény­telen lesz megfelelő hathatós ellen­lépéseket tenni. A nagyhatalmak — fejezte be Titulescu nyi­latkozatát — ugylátszik szabadkezet adtak Olaszországnak, hogy legjobb belátása szerint járjon el az ausztriai kérdésbeu. A helyzet nemzetközi viszonylatban rend­kívül súlyos. Dollfuss a levert puccsról. Ami az osztrák szocialista puccskísérlet után bekövetkezett helyzetet, illeti, Doll fuss rádióbeszédet mondott, hangoztatva, hogv a másfélmilliós osztrák szociáldemokrata párt­ból csak húszezer ember vett részt a zavargá­sokban. a többiek nem helyeslik az erőszakos kísérletet. Hivatalosan 241 halottja van a za­vargásoknak, közöttük 9 ártatlan anya és két gyermek.' F e y alkancellár kijelentette, hogy az osztrák hadsereg az ország függet­lensége érdekében kész a jobboldali szelső- ségekKel szemben is hasonló radikális lépé­sekre. Magyar kommunisták fogságban. A szocialisták letartóztatása most van folyamatban. Letartóztattak közel négy­ezer embert. Vasárnap a csendörség Liesen és Ad­mont között elfogta Wallisch Kálmánt, a bur- gendandi .szocialisták magyar származású vezérét, akinek fejére a kormány 5000 schil­ling jutalmat tűzött ki. Wallisch feleségével együtt került a hatóságok kezére, fegyvertelenül, minden poggyász nélkül akadtak reájuk a csendőrök egv keskeny erdei ösvényen. Walliscbt és feleségét elfogta a velük szembe jövő cşend- őrjárór, amely vasraverve a leobeni fogház­ba kisérte őket. A volt burgenlandi tarto- mányfőnök mindenre elkészülve, ellenkezés nélkül adta meg magát. Vasárnap még nem történt döntés Wallisch sorsa felől, de való­színű, hogy már kedden statáriális bíróság elé kerül és élete a köztársaság elnökének kegyelmétől függ. Letartóztatták ezenkívül Böhm Vi 1 - mos volt magyar népbiztost, aki azonban őreinek éberségét kijátszva, megszökött. Végül elfogták Garbai Sándort, a ma­gyar tanácsköztársaság elnökét.

Next

/
Thumbnails
Contents