Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)

1934-01-14 / 10. szám

Vasárnap, 193i. január îi­4 KElETf'UjSXG ■■mm HÖLGYEK.. MELLŐZHETIK FODRÁSZUKAT. HA ONDULA H^GY C-KKÜNKET BEVE­ZESSÜK. ELADÁSRA BO­CSÁTUNK 10,000 ONDULA FÉSŰT SS LEJES DARA­BONKÉNTI REKLÁMÁRON. FÉSŰT HASZ NÁLNAK. Ön is fésűjót a „ önmaga ondóiéi, hosszú és rövid hajat is, csak agyszerü fésüléssel. Nél­külözhetetlen úgy urak, mint höl gyek részére. A haj így állandóan cndolált lesz. — Rendelje meg még ma (( cégtói. Bucureşti, str. Gramont 10. COSMA Ifjúsági ankétünk Vissza a faluba! Nyilatkozik, a gazda és a kereskedelmi szakember és mindketten azt ajdnljdk9 Hogy a fiatal magyar gene­ráció a faluban keresse meg létalapiát (Saját tudósitónktól.) Ifjúsági ankétünk során ma újabb két nyilatkozatot közlünk. Mindkét nyilatkozat a súlyos problémát a gyakorlati élet szempontjából igyekszik meg­világítani. Bereczky Ernő dr.. mint a kolozs­vári kereskedelmi kamara titkára, szakmájá­nak kiváló művelője s a viszonyok alapos is­merője. Sigmond Ákos hidalmási földbirtokos viszont egyike azoknak a keveseknek, akik be­bizonyították, hogy a változott gazdasági vi­szonyok mellett is lehet produktiv munkát vé­gezni és a gazdáknak sem kell kétségbeesniök. Bereczky Ernő dr. figyelemreméltó meg­jegyzéssel kezdi a véleménynyilvánítást­— Akkor, amikor gyakorlati kérdésekről esik szó, nem szabad homokba dugni a fejün­ket, hanem a reális helyzettel kell számol­nunk. — A helyzet megitélésónól nem szabad mellőzni a leglényegesebb szempontot. A mai irányított gazdálkodás mellett irányítani kell az ifjúság nevelését is. — Sajnos, közös betegségben szenvedünk- Az érettségizett ifjút mérnöki, orvosi és tanári pályára küldik- Nehéz összegeket költenek el és amikor a szakképzett ifjú diplomát kap, ta náostalanul áll az élet kérdőjele előtt. Fel kell tennünk a kérdést: Miért van ez igy? A vá­lasz igen könnyű: Azért, mert a szülő nem veszi figyelembe az elhelyezkedési lehetősége­ket, a gazdasági érvényesülés törvényeit, egy­szóval magát, a tulajdonképpeni életet. A szülő azt látja, hogy az orvosnak és a többi intellektuális pályán működő embernek lát­szólag kényelmes élete van és azt mondja, a fiamnak is kijut, a nyugodt élet. — Hosszú és alapos megfontolás után nyugodtan merem állítani, hogy egyszer véget kell vetni az egyetemek ellen intézett ostromnak. Erre viszont azt válaszolhatják: Rendben van, nem lesz tanár, nem lesz mérnök a fiam, de milyen pályára küldjem? — Vegyük a mérnökök helyzetét. Több­nyire külföldön tanulnak és bizony egész kis vagyont költenek el. Végeznek és akkor nincs állás. Miért? Azért, mert a nagy vállalatok többnyire idegen érdekeltségűek és nem .szíve­sen alkalmazzák fiainkat. Bizalmatlanok- A legtöbb esetben saját külföldi szakembereiket hozatják le, mert az hiszik, hogy ezek jobban képviselik érdekeiket. — Állítom, hogy mikor az ügyvédek, az orvosok és a tanárok nyomorognak és ezeken a pályákon is több a végzett ember, mint a ke­resett diplomás, a legnagyobb őrültség minden ifjút egyetemre küldeni. — A mezőgazdaság problémájához nem szólhatok hozzá. Erdélyben a kézmüiparosok főleg szászok és magyarok- Az iparosok álta­lában véve fiaikat is őseik nyomdokain neve­lik és igy gondoskodnak az utánpótlásról- Marad tehát a kereskedelem. Itt még volna munkaterület. Ott vuu az export kérdése- Nálunk a legtöbb ember importtal foglalko­zik és az exportot elhanyagolja. Az export ki­fejezést pedig nem úgy kell értelmezni, hogy az árut feltétlenül az ország határain kiviii kell értékesiteni. Ennek a kifejezésnek én azt az értelmezést adom, hogy exportálni úgy is lehet, hogy a termelési helyen számba kell venni a piacra kerülő áru mennyiségét és mi­nőségét és a szerzett tapasztalatok alapján kell megpróbálni az elhelyezést. Szerény véleményem szerint a kereske­delmi akadémiás ifjúnak ne csak az legyen az álma, hogy bankba kerüljön és ott kop­lalja végig, mig elnyeri a eégjegyzői vagy igazgatói titulust. Természetesen ez sokkal ké­nyelmesebb felfogás, de ismétlem, nem reális. a magyar ifjú menjen ki a faluba. — Dolgozzon szerény körülmények kö­zött Próbálja értékesiteni a falu termékeit. Csak egy kérdésre akarok utalni. Az erdélyi lucerna- és lóheremag euró­pai hirü. Fagymentes. Az erdélyi gyti­(Bukarest, január 13.) A Duna vize az utóbbi napokban annyira megnövekedett, hogy elöntéssel fenyegeti a közelében lévő falvakat és városokat. A legnagyobb veszély előtt Olte­niţa kikötő áll, ahol a viz már elérte a kikötő- építmények magasságát. Ha még néhány cen­timétert növekszik, az egész kikötő eltűnik a viz alatt. A vasúti töltést egészen elbontotta az áradat. A rombolás erejét növeli, hogy a felszínen ha­talmas jégdarabok úszkálnak, amelyek bele­ütődnek az építményekbe és óriási pusztításo­kat okoznak. Az amerikai petróleumtársaság raktárait teljesen körülvette a viz és sok he­lyen az alacsonyabb részeket el is borította. De a legnagyobb veszély valamivel a ki­kötőn alul fenyeget. Itt az éjszaka folyamán a jégdarabok összetorlódtak és eldugaszolták a Duna folyásiét. Ha a viz állása tovább emel­kedik, uj utat kell leér eseu magánajj. a folyó. Oltenita, város pár száz méterre van csak et­től a, helytől és egy medencében fekszik, amely 8 méterrel van a Duna folyásának szintje alatt. A város tehát minden percben ki van ♦éve annak, hogy elborítja a viz és a tizenhatezer főnyi lakosságot hajlékbe lauuá teszi. Az emberek a legnagyobb aggodalommal vár­ják a fejleményeket, annál is inkább, mert Oltenita környékén soha nem volt még ilyen magas vízállás. A hatóságok minden intézke­möles szintén világhírű névnek ör­vend, de azért ezekre a termékekre mégsem helyezünk olyan nagy snlyt. Vissza a faluba, az ifjúság vegye a kezébe a szövetkezetek irányítását és találja meg a le­hetőségét a kitűnő falusi termékek összegyűj­tésének és értékesítésének. — Szerény igényekkel kezdjék és meglát­ják, hogy munkásságukat siker koronázza. Bereczky Ernő dr. a falut állítja oda az elhelyezkedési lehetőségek homlokterébe. Lás­suk, mit szól ehhez a kérdéshez a falusi prob­lémákat alaposan ismerő ember, például Sig­mond. Ákos földbirtokos, aki szinte csodákat müveit mintagazdaságában. — Tény az. hogy a gazdasági válság szá­mos lehetőségeket nyirbált meg és még több reményt oszlatott szét. A búzának, kukoricá­nak és zabnak nincs ára, a termelő még a megművelést költségeket sem kapja vissza. Mi itt a teendő? Alkalmazkodni kell a mai élet követel­ményeihez és azt kell termelni, amit értékesiteni is lehet. — Szakítani kell a konzervatív agrárfel­fogással mert az élet azt bizonyítja, hogy aki nem számol a változott időkkel, végzetesen as összeomlás örvényébe zuhan. ' — Én megpróbáltam és látom, hogy mini­mális tőkével, kevés befektetéssel is lehet produkálni. Kezdve a majorság hizlalástól egészen a vaj és tejtermékekig, mindent érté­kesíteni lehet, feltéve, hogyha kitűnő minő­ségű és hogyha az ár a mai felvevőképességhez igazodik. — Erdélyben sok kisbirtok hever parlagon és a konzervatív felfogású tulajdonosok defi­cittel dolgoznak. A magyar ifjak igyekezzenek megfelelő szakképzettséget szerezni. Szerény véleményem szerint igen sokan tudnának el­helyezkedni a falvakban. Nagy tévedés azt hinni mintha osak a nagybirtok tudna produk­tív termelőmunkát végezni. Be van bizonyítva, hogy a mai életkörülményekhez való alkal­mazással kis területen is szép eredményt lehet elérni. — Én a tavasz folyamán halastavat csiná­lok. Azzal a pénzzel, amit ifjaink egyetemi tanulmányaikra költenek, meg lehet vásárolni azt a kis birtokot, amely biztos kenyeret jelent D. B. dést megtettek a katasztrófa megakadályozá­sára. A prefektus, Bukarestből kért sególycsa- patokat és ma a városba érkezett egy őrnagy, néhány tiszt és 100 pionir-katona, hogy dina- mitrobbanásokkal kíséreljék meg a jégtorlasz átszakitását. Habár a régebbi hasonló esetek ben a robbantás nőm sok eredménnyel járt, remélik, hogy most mégis megakadályozhat­ják a katasztrófát, mert a jégtorlasz még nin­csen egységes tömbbé fagyva. HERVADÓ ÖSFA Szikár, szálas, szépapáin se emelhette Iwldogságra szomjas ajkához az élet öröm-serlegét. Magrhintö nagyapám se talált hepe-hupás élte rétjén szerencse-hozó négylevelü lóherét. Szürke tanár-apám se ívott egyebet, csak kudarcot az élet verejték-veretu kupájából. Ot gyermeke kora elrablásával a halál letépett minden remény bimbót szép terve álom-fájáról Maradt a tépedt ösfán egy hervadó, meddő bimbó: én, hogy legyen ki tovább sírja bolt elődök kínját süppedő sírok korhadó keresztjén. UYALLAV PAP SÁNDOR. A Duna elöntéssel fenyeget egy regátl városkát A kikötőváros tizenhatezer főnyi lakósséga a legnagyobb rémületben várja a tragikus fejleményeket

Next

/
Thumbnails
Contents