Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-03 / 278. szám
34r KUETfUjS&ú Vasárnap, 1935. december i m hevét egy régi levele<ífIából a BelfarUas-uccai Magyar Nemzeti Játékszín megnyitásáról Talán megbocsátnak kedves hölgyeim, ha most régt dolgokról adok beszédtémát. Ismét az időgépbe ülök s ezúttal a régmúltba kalandozom, mes- próbálom idevetltuí a mi kedves, öreg Farkas-uceai színházunk megnyitásának gála-estéjét. Olvasóim döntsék el, hogy beillene-e ez az epistola egy régi levelesládába? Kelt levelem TőiifrBen 1 $21 ..mart's, ll-én. Szereteti kedves Néné mass zony! Nem tudom, értesült-e már arról a hires- nevezetes eseményről, hogy megnyílt az uj Belfarlcas ntsai Magyar Nemzeti Játékszín. Arról volna kedvem Kcblnédnek■ referálni Hadd adjam hát elő szép sorjában, ahogy történt- Mert mi végigélveztük az egészet, azóta már vissza is tértünk a nekem oly kedves hétyre. ■ •: Idehaza falun, már hetek óta izgalmas várakozásban élek. Hiszen ismeri Kelméd, hogy a mi curiánk milyen igaz vendégszerető, hiába hogy Tptör az Isten háta mögött van, ritkán vagyunk vendég nélkül. De most még a vadászati névnapi lakomák sem tudtak teljesen lekötni- Tudtam, hogy bejövünk a kinyitó elő- adásra,ymi, iá. mint a környékbeli birtokösság- Ugk javarésze. Persze, hogy türelmetlenül szá- mÓttam a napokat mártzius 12-ig. Végre eljött a nagy nap előestéje- Bého- zattám egy dézsa esővizet s istenesen megfii- rödtem, jó házi epeszappannal, hogy testileg is méltó legyek az ünnepély tisztaságához. Utárna, békéntem ortzámat spar matzet tel, mely igen jót tesz a tavntnek, fejériti azt. Egész ejjel be nem hunytam a szememet- Tsak forgolódtam' nyoszolyámbán. Felvirra- dótt,végre a várva-várt nagy nap. Vagy dehogy is virradóit. Még nem is szürkült, milcor már utón voltunk Kolozsvár felé. Azt gondolhassa Nénémasszon j, hogy fel voltunk egy kissé pakkólra. Egy fazék'jó fa tusi. töltött káposzta bujt meg a kotsiládában, mire szerelmetesen borult egy jókora darab oldalas. (Tudják, hogy összeillenek.) Ez megy a sógorasszonynak. Egy-kél pulyka Ts elrepül az ismerősökhöz. No aztán magunknak egy kis száraz kolbász, egy első sonkát egy üveg házi sztlvórium, hogy legyen frus- fíulcra. Tadja azt Asszonynéném, hogy n falusi embernek a szervezete megkívánja a bőséges reggelit. A fogadóba megszállva legelsöbb is kitég- láztam gyönyörűséges biedermeier (legújabb módis) zöld selyem gúnyámat. Elővettem str lm filmet (legszebb fehér gyöugypamukból kötöttem araszos Mmfttval). Elé a finom, fejér bő siffon alsószoknyái ma t. Hozta is nvár a bets-ületes tsHzntadiamester á szép kis töpánkáBeszéigessünk kissé az idei téli cipődivat- róf. Trotteur, tehát bundáéipökben az eddigi tormák mellett, a szögletes orra cipőket favorizálják jóizlcsü hölgyeink. Ilyen cipőket a *l?Uf-g#íi- őszi cs, téli újdonságai között „Erikánál“ nagy választékban látunk. Estélyi cipőben égy uj anyag, a selyern- ponpiin hódított tért, olcsósága cs tartóssága miatt. Estélyi, pouplin-cipök már 325 lejtől kezdve kaphatók, szintén az „Erikánál“. Jellemző az „Erika“ modern üzletvezetésére, Hogy a mái nehéz viszonyokra való tekintettel selyem-cipők festésére is berendezkedett, amit minden szinben, abszolút tökéletesen végez. Ez nagy előnyt jelent, mert divatból gyeinknek különben sok fejtörést okozna a megfelelő cipő kiválasztása, a mai különböző szinii estélyi ruhákhoz. Tekintse meg a „Fiit“ cipőgyár különlegességeit, a. gyár lerakatánál: „Erika“ Cinj, Piaţa Unirii (Főtér) 13. mut. Már alig váriam, hogy magamra ölthes- sem mind ezt a sok gyönyörűséget. Hogy gyorsabban múljék az idő, kimentem sétálni a kíntses városba. Bé-bcnéztem a fényes boltokba. De főleg azt a sok finom városi dámát. . figyeltem, milyen gangosán, milyen kényeskedve' illegnek-biUegnek. Betértem a szép Főtéri templomba. Kérve-kértem a jó Istent, áldja: meg azokat, kik létrehozták a magyar színjátszást s segítsen meg minket, hogy soha cl ne hallgasson itt a szent magyar szóNo de aztán egy-kettőre sietve hazamenni, mert kezdetét veszi az öltözés. Tudja Nénémasszony, hogy nem vagyok éppeg tsunya. Igaz, llogy egy kicsit barnapiros az ortzám, meg aztán mejjbe, isipőbe sovány is vagyok■ De segit azon a fejér rizspor, S — megsúgom Magának Nénémasszony bizalmasan — biz én egy fcitsit mesterségesen pótoltam azokat a huspárnákat, miket a természet fölein elspórolt. Úgy szép az asszony-nép, ha itt is, ott is van belőle. De jött a vagy művelet, a miederezés. Egyfelől kedves Fcrjemuram, másfelől a szobalányom. húzták kegyetlenül a fűző pántlikát. Ismeri azt minden fejér-nép mit áll olyankor ki a szerentsétlen cildozat, kit hiúsággal vert meg a Sors. Végre! TsiUago- kat láttam, sajogott a testem. De tükörből egy nádszál kartsuságu delnő nézett rám — és megvigasztalt. Felöltöttem remekszép gúnyámat. Behoztam nagyértékii ékszereimet, miket nemes őseimtől örököltem, (hagy ^ szerentse, hogy az utón ránk nem tört az a fránya Falta Negra.) Magamra vettem hét sor keleti gyöngyömet, felvettem smaragdos garnitúrámat, fel én gyémántos nás fáimat. Fcrjemuram is bebújt lila frakkjába, fsinosan, takarosán elrendezte tsipkés nyakfodrait. Eléáll fogatunk. Biz avval a gyönyörűséges négyessel tudom kiállhatunk a grófi fogatok közé, (saját ménesből való). És egyszerre fsak a Bel farkas atzában leljük magunkat, éppé g a Teátrum előtt. A nagy fényes kivilágítás már messziről hivott. Négy olajlámpa égett a. bejáratnál, De mi volt ez abelsö fényességhez képest! A földszintet 12 olaj lámpás világítja. A lámpákon kívül 200 gyertya ég. A zenekarban ■minden zenész előtt egy gyertya áll, A színpadot lántzon leereszthető és felhúzható tartó letzeken két sor gyertya világítja meg hat-hat gyertyával. Ugyanannyi a függöny padláson is. Középpáholyt vettünk, ami négy frt-ba került, (Tenger pénz, de ne vádoljon könnyelműséggel Néné másszon y, biz'Isten megérte) A páholy kívül kék, benn testszin anginal töltött könyöklővel. (Tsak az angin és pántlika 101 frf. í.j kr.-ba került ) A Teátrumban három sorban 50 páholy- A zenekár fölött tsiyterjelvény áll, Erdély tzime- réből a sas a vármegy éltet, a nap és hold a székelyeket jelöli. Mert a színház építésében tsak e két nemzet, vett részt. Az épület úgy, amint van, rengeteg pénzt emésztett fel: 19-342 forintot és 04 krajtzárt. De megéri. Van három, szobát (díszterem, parasztszoba, lovagterem) egy kertet, egy ntzéit és börtönt ábrázoló függöny 10 oldalfallal. De ha látná Nénémasszony, úgy vannak azok a bútorok a, szobafalra pingálva, hogy tsalodásba ejtik az embert. Színié jön, hogy megpihenjünk azokon a láttákon. Kamásni-nadrágok, Iskolii blúzok, Trikófehérnemiiek, Gyapjuharisnyák, Gyapjú felső harisnyák Ha Kiinős-gre sulyt felrtet, akkor vegyen csak „Trinuco“ gyártmányt» mert akkor biztosam Jól választott. Nem hiába, hogy a vidék is bérándul a kintses Fővárosba, de meg is töltenie a játékszínt. 1200—líOO kívántsi néző szorongott ott. És soknak helye sints a nézhetésre. Melegben sints hiba. A színházat két hatalmas vaskályha füti, melyeket többször is megraktak. Páholyunkba bétclepedve legelsöbb is publikumot vettem szemügyre. Az ötven páholy közül 24-ct az örökös páholytulajdonosok bírnak, kik nagyobb áldozatot koztak a Teátrumért, Ezek között vannak: br. Jósika Miklós, P. Horváth Károly, br. Bánffy László, gr. Rhédey Adám, Kender ressy Mihály, br. Wesselényi Miklósné, gr. Tlwrotzkay Pál, gr. Telekit László, gr- Mikes Jánosné, Bányai József, Szentkirályi Mihály, Nagy Lázár, Kanyó Lősz- Ióné, br- Malátzy József, Intzédy László, Mats- kássy Boldizsárné, Mikó Antalné, stb-, stb. Most elnémul a zsibongóé, az arcokon feszült figyelem, meghatódás. Nem égy tsipkés zsebkendő emelkedik fel, hogy gazdája köny- nyet letör ül je: felhúzták a kortinát. Minden arc áhítattal fordul a színpad felé. És drága Nénémasszony, felcsendült a magyar szó! A mellőzött, a semmibevett drága magyar szó! Akkor már szem nem maradt szárazon. A könyöklőre borulva zokogtunk. Hogy ezt a szent napot megérhettük! Az első előadást azon főúri műkedvelők tartották, kik évek óta magyar, német és fran- tsia darabokat játzodtak előkelő szalonokban. A következő szép műsort volt szerentsénk élvezhetni: * * „Előszó.“ Irta és szavalta: P. Horváth Dániel, Utána a „Kolozsvári Muzsikus Egyesület“ adta elő: „A nemzet ünnepe az erdélyi magyar játékszín kinyitásakor“ tzimü éneket, 1 melynek dallamát és szövegét is Szentkirályi Zsigmond (Mihály fia) irta. Ezt követte Körner „Zrínyi"-jének előadása Horváth fordításában- Ugyancsak ő játszódta Zrínyit, Szoli- mánt gr. Csáky József, Zrínyi nejét gr. Csá- kyné• A többi szereplők: ifj. gr. Bethlen Pál, br. Bornemissza József, gr. Bethlen János, Dcáky Sámuel, stb. Széji volt, tsodálalos volt! Nem is tudom azt Kelmédnek elreferálni, hogy mit láttam, hallottam. Egy más világban, egy Tündérországban éltem. Tsak ittam a két fülemmel a drága magyar szavak muzsikáját és megmá- morosodtam tőle. Szünetben látogatók jöttek, azokkal tseveg- tünk — de én félszemmel egyre a dámákat lestem, Megnyugodjam. Egyiknek sem volt szebb gúnyája az enyémnél. Kartsubbak sem voltak („éreztem" én ezt a kartsuságot). A kivilágított folyosón sétáltunk a pauzában. Felfogtam ik- távi gr. Bethlen Domokosnak a piruló Wesselényi Zsuzsikára, vetett epedő szerelmetes pih támlását, A pipatsveres ruhás Bethlen Karolinának meg Bethlen Ferenc vitte a fecherét- (Nekem elég ennyi, hogy tudjam, rövidesen fékeid alá kerül a szép Bethlen Karolina is.) Miid egy rózsabimbó üdén és harmatosai» bukkan elő rózsaszín batiszt ruhájában a kis Wesselényi Katalin. Egy szép, szálas atléta sétál vele: gr. Kendeffy Ádám, a hires sportsman. Szóval a. gavallérok erősen, tették a szépet mindenfelé. (Ne féljen Nénémasszony a Maga
