Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-28 / 297. szám
’DA PEST V. «8**. J5Ö8WŰ& pM-at» (n numerar No. 21.258—1927. CslíftfrfWfc C^«T»Î”U?£ 4ro 3 îef KezetiUjs&g Előfizetési árak külföldön; Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy bóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 26. negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. — Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaibau ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVI. ÉVFOLYAM - 297. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda; Cluj—Kolozsvár, Strada Baron L. Pop (volt Brassal ucca) 5. szám. Telefon: 608. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. »»óm. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Paris gyászos karácsonya Lagny közelében a strassburgi express beleszaladt a naney-f vonatba és a karambolnak eddig: 205 áldozata van tA vasúttársaság példátlan hanyagsága idézte elő az uíótífel évtizedek legborzalmasabb vasúti katasztrófáját (Paris, december 27.) A karácsony előestéjén történt borzalmas franciaországi vasnti katasztrófa arányai mind szélesebben bontakoznak ki. Amikor a Kelleti Vasúttársaság híva tál osan közölte a párisi Havas-ügynökséggel a szerencsétlenség hírét, akkor még csak öt halottról tudtak. Amikor azután az első segélyvonatok megérkeztek, nyilvánvalóvá vált, hogy a halottak száma sokkal több, mint azt az első percekben jelentették. Legutolsó jelentések szerint számuk kétszázötre emelkedett, de ez a szám egyre nő, mert a súlyosan sebesültek jelentékeny 4 - nem fog felépülni sebesüléseiből. Évtizedek óta nem történt, nemcsak Franciaországban, de egész Európában hasonló méretű katasztrófa. A tömegkatasztrófa színhelye a Valres Torcy és a Lagny—Thoiray közötti vonalszakasz, mintegy félórányira Páristól. Egy Páris felé tartó, Nantesböl érkezett gyorsvonat azt az utasítást kapta, hogy Lagny mellett álljon meg a nyilt pályán és várja be az expresszvonatol, amely a mellette levő sínen fog elrobogni. A vonat utasai még hallották a figyelmeztető durrantást, amely jelezte, hogy az érkező vonat hamis sínpályára tévedt, de a rákövetkező pillanatban óriási detonáció történt; az egész szerelvény irtózatos lökés következtében felborult és összetört. Csodálatos véletlen folytán az az expresszvonat, amely a Lagny-i gyorsvonat hátába fúródott, sértetlen maradt és az expresszvonatot vezető Bo- digny vonatvezető és Charpentier fütő sértetlenül ugrottak le a mozdonyról. Megdermesztő látvány tárult eléjük. Sokszáz ember halálhörgése és jajkiáltása verte fel az este csendjét és mindenütt a pusztulás képe tárult fel. A mozdonyvezető és a fiitő remegve bnjtak el a látvány elöl és mind azt hajtogatták, bőgj' ők ártatlanok és semmi részük sincs a katasztrófa előidézésében. Lefejezett, megcsonkított utasok A fáklya, amit egy karambol gyújtott fel Az eg|ész világ i’észvéte most Franciaország felé hajlik, ahol karácsony előestéjén hosszú évtizedek egyik legborzalmasabb méretű vasúti katasztrófája történt. Az a körülmény, hogy a Lagny-i halálvonat katasztrófája egybe esett azzal az ünneppeL amikor minden ájtatos szív megtelik: szeretet nagy ünnepének érzéseivel és minden lelek a csöndes örömök révébe kívánkozik, még inkább alászinezi a francia tömegszerencsétlcnség- nek már önmagában véve is kibeszélhetetlen fájdalmasságát. Nagy megpróbáltatás ez a francia nemzetre, nagy gyász sok száz ártatlan családra és édes-keveset vigasztalhatja a franciákat, hogy a tragikus pillanat most összeforrasztja őket ellenséggel és jóbaráttal egyaránt. Talán lehetne isten intelmét is kiolvasni e katasztrófából, aminthogy minden szerencsétlenség, — akár az egyént éri, akár a tömeget __isten felé mutat. Am a gondviselésnek ezúttal kevés szerepe van ott, ahol az emberi gondatlanság nagyfokú könnyelműségével állunk szemben. Beigazolódást nyert, hogy az egyik legnagyobb francia vasúttársaság bűnös kapzsisága: hihetetlen mohósága okozta a gyászosvégü karambolt., És csak a véletlenen múlott már eddig is, hogy Franciaországban nem történt katasztrófa. Mert történhetett volna. A sinek, amelyeken expresszvonatok száguldoznak, hibásak, a jelzőkészülékek felmondják a szolgálatot, a vasúti kocsik favázai az alkalmazott sebesség mellett anakronisztikusak, a‘ forgalmat ellátó személyzet pedig felette hiányos. És ha mindezt figyelembe vesszük, akkor isten csodája, hogy már eddig is nem ébredt fel Páris népe rettenetes szompruságu. halált hozó reggelre. Bizonyára megvannak e karambolnak a ta nulságai Franciaországra nézve. De megvannak a nem francia népekre nézve is. így például mi, akik távolból vagyunk tanúi e dermesztő sorscsapásnak, amikor beledobban szivünk az egész emberiség részvétének a ritmusába, egy kicsit csodálkozunk is a francia eseményen. Az összetört kocsik fa-szilánkjaiból rakott máglyák ijesztő fénye mellett pillantunk be abba a Franciaországba, amelyet nem ismertünk eddig. A francia nép úgy állott előttünk, mint a világ egyik legcivilizáltabb és egyben leggazdagabb országa. Franciaországnak meg volt és meg van minden lehetősége arra. hogy rendbe tarthassa a szénáját. Vájjon ki gondolt arra, hogy az a Franciaország, amely oly féltő gonddal ügyel a maga külpolitikai biztonságára és ahol a biztonság hiánya mögötti félelem állandóan mint valami lidércnyomás tűnik föl, ilyen keveset törődjék saját népének, -saját polgárainak a biztonságával. Franciaország agyrémeket fest maga elé, hogy megtámadják határait, hogy a háború átcsap a kapuin, de arra nem gondol, hogy vájjon nyugodtan utazhatnak-e el polgárki Nancy- tól Parisig, anélkül: hogy ütjük végállomása ne a halálba vezessen? Most megbosszulja magát az a már-már neurózissá fokozott aggodalom, hogy kívülről fenyegeti Franciaországot a baj, az a gondatlanság, hogy egy ország minden, érdeklődését a határon túlra koncentrálja, nem pedig a határon innenre, a hadügyi költségvetésre; nem pedig a többi t-árcák kereteibe beillesztendő munkaprogramra. Ma vasúti szerencsétlenség, holnap valami gigászi méretű pénzügyi panama, holnapután esetleg nem várt szociális megmozdulás _ mindez figyelmeztető jel Franciaországnak, hogy befelé is nézzen és a saját dolgaival is törődjék. tJjlt dó f a ■ j púder Párisból a katasztrófa hírének vétele után, azonnal segélyvonatok robogtak ki és magánautók tele családtagjaikért remegő emberekkel. Toll nehezen képes leírni, hogy a karambol minő borzalmas pusztításokat végzett. Az expressz fém-mozdonya úgyszólván kettémetszette a régi tipusu fakocslbat. Egy élsőosztályu kocsiban három utast a szó szoros értelmében lefejezve talál tak és fejük 19—12 méternyi távolságra gurult törzsüktől. Amerre a szem ellátott, mindenütt borzalmasan megcsonkított végtagok látványa bontakozott ki. Egyik kocsiban a fűtőkészülék előtt egy összefőtt ember hulláját pillantották meg. A fűtőtest ugyanis kettészakadt s a szerencsétlen a forró vízben lelte halálát. A halottak és sebesültek összeszámlálása rendkívül nehézségekbe ütközött, mert a kocsik teljesen összetörtek és maguk alá temették az utasokat. Később a vasúti szerelvény faalkatrészeiből máglyákat raktak és ennek fényével világították meg a katasztrófa színhelyét. Egy katonatiszt szerencséje. A vasúti katasztrófa egyik megmenekült utasa, egy francia katonatiszt a következőképpen adja elő a katasztrófa lefolyását: — Vonatunk, amely nagy késéssel haladt Páris leié, a nyilt pályán vesztegelt. Én a folyosón állottam az ajtó közelében. Egyszerre csak dörrenést hallottam, amelyről tudtam, hogy a vasúti riasztó-készüléknek a jelzője. amelyet ötszáz méteres távolságban szoktak elhelyezni, hogy abban az esetben, ha a vonat hibás váltóállítás következtében helytelen vagányra kerül, a mozdonyvezető figyelmeztetést kapjon. Elmélkedésre azonban nem volt időm, mert iszonyatos lökés következtében, elveszítettem az eszméletemet és csak később tértem magamhoz. Körülbelül 15 méternyire a vasúti pályától a hóban találtam magamat. Az volt a szerencsém, hogy az ajtó közelében állottam, mert a detonáció (’elszakította az ajtót és én kirepültem. A mozdonyvezető drámai kihallgatása. Még az est folyamán megindult a vizsgálat és a főügyész, aki az első segélyvonattal érkezett ki, kihallgatta az expressz vonat mozdonyvezetőjét és fűtőjét. — Igaz az, hogy 110 kilométeres sebességgel vezette a vonatot? — kérdezte a főügyész a halálra rémült mozdonyvezetőtől. — Igaz — felelte a mozdonyvezető halk hangon. — Szabad volt-e önnek a lokomotivot ilyen sebességgel vezetni? — Igen. Az előírás szerint ezeu a vonalszakaszon szabad volt ilyen sebességet álkai- mazni. Nem vette észre, hogy a jelzőkészülék tilost mutatott?-T Nem vettem észre semmit. — És a riasztó dörrenést sem hallotta? — Azt sem, semmi gyanúsát nem észleltem.
