Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-24 / 296. szám
SO KUETJ'UfSKG Vtudmaft, 1333. december ţi. szirénája. Tiz ember eltőrpülten gubbaszkodik össze vackában s ismétli a nagy bugásoknál a megállapítást: ez szirokkó. Kiun kell ál la nőm a páncéltoronynál. Kegyetlen itt a szolgálat. Benn a toronyban nagyobb a hideg, mint a jégveremben. Az acélfalak ellentállanak a szélnek, de átveszik és befelé ontják hidegét. Kinn a torony körül nem megy a körbesélálás. Támaszkodni és fogózni kell. A szirokkóval szemben nincsen meleg ruha. Befuja magát a gomblyukakon és végigborzolja az ember bőrét, mintha jéglábu, jég- orru apró fehéregerek csapatai rendeznének bujkáló versenyfutást az ing alatt. A víznek, szélnek, elemeknek tomboló csatája, a tengernek vad látványossága azonban nem érdektelen s ez az érdekesség teszi lehetővé a kitartást. Beburkolt fülemmel csak későn hallom meg, hogy a hátam mögött szólítanak. Hátrafordulok: Hirnix. — Hát maga hogy kerül ide? Hogy tudott bejutni a várba? — Jöttem, bejutottam, — Valami nagy baj van, hogy ilyen időben ? ... — Csak annyi, hogy meggondoltam a dolgot. Hazamennék szabadságra, ha a hadnagy tir lenne szives az Írást eligazítani. — De akkor nem fog ide visszakerülni. — Sohase is jöjjek, meghalni is jobb magunkfajta emberek között — mondja letört, rossz kedvében. Bizonyos, hogy nagy baj van. Nem olyan ember ő, aki könnyen letörik. Nincsen egészen tisztában, hogy mi is történt. — Az idő miatt történt s azért van az egész — mondja keserűen — hogy a nemzetségem nyelvit beszélem. Az idő miatt azért, mert nem vihette ki a marhákat legeltetni. De nem az időjárás az oka annak, hogy a kapitánynak a uix qiár nem fért a begyében. Ha kinn járhatott volna a marhákkal a hegyoldalon, akkor nem találkoznak össze. De behúzódott az emberek közé, ahol a kapitány mondott neki valamit s ő nem értette: Nix. Erre dühbe gurult, ordított. Sokáig ordított és ebből látta Hirnix, hogy nagy baj lesz. Meg abból, hogy holnapra rapportra állítják. — De valamit mégis kellett csinálnia — faggatom — amiért rapportra viszik. Amiért dühbe gurult. — Nem csináltam én kérem semmit, amit mondhattam, azt úgy sem értik. — Szóval: nem hallgatott, hanem mondott valamit.-— Csak úgy csendesen annyit említettem, hogy engem szidhatsz, mert úgy sem értem amit mondasz. Másnap délig nem mozdulhatok a várbók a szolgálat déltől délig tart Délután azonban rossz sejtelmekkel megindulok és viszem a sza- badsági'rást. Éjjel a szél kidühöngte magát és elvonult, átvette egyedüli uralmát a nap. Felfelé viSz az utam a hátsó, hegyi erődhöz. A marhák ott legelnek a hegyoldalon, nincsen velük senki, nyakukat csavarva bámulnak a jövevényre, mintha várnák az ő emberüket. Fenntről a hegyről lelkendezve szalad szembe velem egy megriadt ember. Sándor, az én legényem: — Hadnagy ur, Hirnixet kikötötték. Kaptatósan megy fölfelé az ut s úgy érzem hogy nagyon fáradok. Pedig hegyi ember vagyok. Megyünk és hallgatunk. Mind nehezebb a lélegzetem. Megállunk egy szusszanásra és hallom a szivem dobogását. Sándor csak ennyit mond: • — Pedig jó ember, még az állatok is hogy szeretik. Olyan fárasztó az ut, mintha kétszer ilyen meredek és sokszor ilyen hosszú volna. Nagy teher a tehetetlenség érzése a sújtó igazságtalansággal szemben. — Az iroda épület előtt magas fenyőfa, ember van ráhúzva a fatörzshöz odakötözve. Oda sem merek nézni, csak úgy félszemmel. Tudom mi az, katonának lenni, de mégis félek, nehogy elkezdjek ordítani. A lázadás a torkomon van. (fojtogatom magamat, hogy ki ne törjön.) Belépek az irodába, a kapitány ott ül, rám se néz. Bemutatkozom előírásosan s jelentem, hogy beadom a szabadságigényét egy katonának, aki segítségemre szorul, mert nem tud más nx'dven, csak magyarul. Megnéz, szemöldökét ráncolja, kezével hegyes állát fogja. Rátekint az írásra és azt mondja, tegyem le az asztalra. Várja, hogy menjek. De megszólalok: — Valami tévedés lehet, kapitány ur, mert ez a szegény ember nem érthette... — Szegény? — vág közbe. — Sajnálja a hadnagy ur? Persze, magyarok. — Igen, sajnálom. És érzem, hogy a hangom erősebb a megengedettnél. Feláll, odamegy az ablakhoz és kikiált: — Magasabbra felhúzni Belátom, hogy ha mondok még valamit a szerencsétlen érdekében, minden szavamat vele szenvedtetik meg. Magasabbra, felhúzni, ez azt jelenti, hogy a kinok megkétszereződnek. Ha a lábujja sem éri a földet, az egész testsúly a hátratört kezeken lóg. Az akasztott ember másodpercek alatt kiszenved, a halál gyorsan megmenti a fájdalmaktól. A kikötött embernek nem szabad meghalnia, ha öntudatát veszíti is, fellocsolják s a kiszabott egy, vagy két órának kínjait az utolsó pillanatig meg kell szenvednie. — Kapitány ur, amit én mondtam, azért magam akarok büntetést. — Majd gondoskodom — mondja kurtán és elfordul. Kinn vagyok a ház előtt és nem tudok semmit csinálni. A fenyőfánál altisztek állanak, a büntetés pribékjei. Ha szólok nekik, hogy emberségből lazítsák meg titkon a köteteket, talán elárulnak és még jobban meghúzzák. Kapitányostól egyfajták ezek. Nem álldogálhatok, mert jogában van kiutasítani az erőd területéről. Szegény, Hirnixnek mellére esett a feje, emelni akarja, hogy rámnézzen, de erőtlenül visszaejti. Csak annyit tehetek, hogy elfnenőben mondok nehány biztató szót: ne szégyeljáen semmit, nc^hagyja el magát, legyen erős, jobban becsülöm, mint eddig. Ismét emelni akarja a fejét, ismét visszaejti és felnyög leikéből a fájdalom s a legázolt emberi önérzet megalázottsága. Kimegyek az erőd vonalából és várok, ldelátszaiiak az ókori aréna megbomlott falai. A nagy arénái, melyben ma is láthatók a kőfolyósók, honnan zsarnoki kedvtelésre a vadállatokat előengedték s melyben a gladiátorok élet-halál viadalán mulatni tudott a kegyetlen emberi szenvedély. Az aréna barna kőfalán a középső nagy ablak mutatja az irányt hazafelé. Hirnix pár nap múlva mint szabadságos katona indulhatott is hazafelé. Ez alatt a pár nap alatt nem lehetett szavát hallani. Vigasztalhatatlan volt. Amikor hátizsákjával jött le a hegyi utón s megnézte az irányt hazafelé, mégis elmosolyodott és volt egy kis boldogság ebben a mosolyban. A marhák akkor is ott legeltek a ciprusfák között. Hozzájuk ment, megsimogatta egyiknek-másiknak a tarkóját. Motyogott nekik. A Jámbornak szájába adott egy darab kenyeret s az állat megnyalta a kezét. Lenn a mólónál odaadtam egy levelet és megmagyaráztam, hol adja postára. Megírtam benne a feljelentésemet, bár tudtam, hogy ez igen kockázatos merészség. A kis hajó elindult s Hirnixet vitte be a világba. Sokáig néztük egymást. Még hallotta a hegyen legelésző marhák bőgősét. Aztán előrefordult. A hajó szelte a barázdát a vízben és siklott egyenesen az arénafal alá, melynek középső ablaka mutatja az irányt hazafelé. * Bizonyos, hogy nem volt nekünk való hely. Nemsokára felszedhettem én is innen a sátorfámat. Akiktől búcsúztam, azoknak láttam a kárörömét, hogy alig voltam egy kis időt ezen a biztonságos helyen s már megyek is ismét. Mozgalmas harcok színterén, hol olyan viharos, száguldó volt az életünk, hogy hónapokig nem ért utói a tábori posta, egy nagyobb pihenőnél felgyűlt hivatalos és nem hivatalos leveleink nagy kötegelt sikerült megkapnunk. Számomra volt benne egy idézés és a tábori hadbírósághoz. Én voltam a vádlott. Ez volt a válasz a feljelentésemre s arra, hogy szivemből sajnáltam egy embert, aki testvérem volt s akit úgy hivtak akkor: Hirnix. Gyártja a legmodernebb női- és férfiszövet újdonságokat, kötött és kötszövöit árukat, szallagokat Gyártmányaink ma minőségbeu egvenlőek 'a külföldi gyári mányokkai, árban olcsóbbak. Bucureşti Sin Franklin Bouillon 4. Salát fiókok: Vásároljatok belföldi árut. Cernăuţi Str. Principele Carol 4. Galaţi Strada Brăilei 2 Timişoara Fabrica. P. Bădea Cârtan 2. Cetate, Bul. Reg. Ferdinand loseîin, Bulev. Berthelot 19. Cluj Str. Memorandului 7. „Serilana” S. A. fiókok: Bucureşti Str. Lipscani 73. Constanţa Strada Carol 58. Iaşi Str. Stefan cel Mare 2/B Brăila Strada Regală Craiova Strada Unirii 59 Galaţi Strada Doamnescă 12. Chişinău Strada Puschin 46. Bălţi Str. Reg. Ferdinand 144. Cluj Str. Reg. Ferdinand 14. Oradea Str. Reg. Ferdinand 9. Braşov Strada Carol 5. Arad Palatul Minorîţiilor
