Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-24 / 296. szám

Vasárnap, 1933. deoember 24.

KriEwnjsm

31

U RODOKAL-töl

Ff

gyógyult ki Őszentsége X.

a reumából és k

Az Űrödön alt,

a kiváló római tudós Prof.

Dr. Marchiafava választotta ki, mint a legtökéletesebb hugysavoldó szert, ófensége X. Pius számára, mint minden artritikus jellegű baj kü* lönleges ellenszerét, úgymint: heveny és idült reuma, köszvény, csúz, májkő, vesefájdalmak, i d e g- zsába* Mint ilyet, a pápai palota véglegesen bevezette e gyógyszert és a Chafe- lain üzemek tulajdonosait kinevezte vatikáni szállítókká.---é

OGzmrm&£ X. pius

SACRI PALAZZI APOSTOLICI „

rfqmâHi A. tlt+QQcx* ^

• e£jut» an iCWftfi <wA cJ*u> m i—wm—w «

CgoUâun m 3*2*. óm ’‘UxttOVTVCL* '

m / «a. iwnlNi itULL A

landou óm tSJ laÂtm QpenCoărt ^

•«/iwwiW <W>» 4kA «*Ma

i2l*/ i? /# /J//

/.a/v» ««%

~J - i«rîiiTii

GLOSEOL

Hatalmas zsongitó és táplálószer, kitűnő sikerrel használható láb- badozóknál, vérszegényekeél és általános gyengeségekben szenvedőknél.

i

I

I

4

4

4

I

1

.J

Kapható

gyógyszertárakban és drogériákban.

Már regen volt, hogy hazatértünk, akik ott nem maradtunk. A viharjárta gyergyói fürdőből is eltakarították az üszkös gerendákat, kijavították a megrongált épületeket, berendezték a kifosztott villákat. Fenn a fenyvesek között megpezsdült a nyaralók nyári élete. A legnagyobb sétaút padján ülök a reggeli napon. Előttem virágos gruppok, középen szökőkút veti magasba a vizcseppek sűrűjét. S nem ezért a mesterséges tarkaságért ülök itt. Későn kelő fürdővendégek színes ruhákban jönnek, mennek, egyik sétányról átkiáltják a másikra a vidám reggeli köszöntést. Én nem várok senkit, nem érdekel egyikük sem. Mellettem a nagy borvizforrás házában töltögető lányok olyan megkapó, egyszerű dalokat énekelnek. Ide hallgatózom. A forrástól keskenyke sínpáron telt üvegekkel megrakott kocsikat eregetnek. Az a sinpár, amely, olyan keskeny, mintha

tum wim mmmm twinwiín mimhihhm

káslányok ártatlan énekét — kérdezem gyanakvó meglepetéssel.

— Nem tehetjük meg? Önök magyarok elnyomók voltak, s azt bűnhődik.

A keskeny vágányon gurul a kis kocsi, kocognak benne az üvegek. Megállítom. OdaszŐ- lok a kocsitológatásban meghajlott illedelmes székelynek:

— Bátyám, hogy hívják magát? Megmondja a becsületes nevét, ő az, áldja

meg az Isten, de sokszor volt az eszemben. Csak egy szót kell mondanom, amit ő nagyon régen nem hallott, hogy megismerjen. Hozzámegyek, karonfogom, odaviszem a pádhoz s azt mondom:

— Miniszter ur, engedje meg, hogy bemutassam önnek Hirnixet, akit azért büntetnek, mert elnyomó volt. 1

játékvonatnak csinálták volna, itt halad el előttem. S a fürgeszemü éltes ember, aki rágörnyed a kocsikra, taszítja, aztán visszatolja, olyan ismerős nekem.

Valaki megzavar a hallgatózásban s az emlékezőképességem feszegetésében. Nagy urnák tartják, ő is annak tartja magát s van is hatalom a kezében velünk, erdélyi magyarokkal szemben. De itt, a fürdő nyári unalmában leül hozzám beszélgetésre. A hatalom embere, tehát politikával kell, hogy induljon a szó. Epésen jó kedve van és úgy beszél, mintha tréfálna.

— Látja, hogy zug a székelylányok magyar éneke, senki sem bántja őket ezért. Pedi« a sétáló fürdővandégsk nagy része nem magyar és szót is tehetnének érte.

— Tán csak nem akarja betiltatni a mim-