Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-24 / 296. szám
Vasárnap, Í9SS. ’december 2/. KtlETlUjS&G 39 Aranyos cipellő j. A fogatok féldél óta csengve-bongva szala- doztak be a dobokai kastély udvarára, mint zajos madarak a tó tükörére. A felsővidékiek szánkán érkeztek — derekas hó födte a Meszes és Cibles völgyfodrait — a mezőségiek inkább hintókon, ponyvás kocsikon dübörögtek a kastély elé. A szamosujvári és dési kvártélyokból lóháton ugratott be nehány előkelő német officér. Mária Terézia német módit hajszoló, aranyfüstben cicomázó kora . . . A farsangolást azonban jobbrészt most is a régi módi szerint folytatta Erdély úri rendje. Szerre vették a kastélyokat és udvarházakat s mindenütt atyafiságos vendégszeretetben fü- rödözvén, végig vigadozták fél Erdélyországot. A felülmondott alkalommal a gróf Rhédev József dobokai kastélyában kezdődött meg Do- bokamegye és a szomszédos megyék bebirós urainak farsangi mulatozása. Nevezetes alkalom volt ez a Rhédey gróf házatája számára: most lépett először világ piacára a ház ékes virágszála, büszkesége, Kata grőfkisasszony. A gyülekező napon, ebéd asztalának elbontása után, a leánysereg Kata kontesz szobájában gyűlt össze. A táncosztást csak vacsora után kezdik, addig el kell mulatni az időt valamivel. A módiról folyt legtöbb szó a kisasszonyok között, köntösöknek szabásáról, tollaknak, gyöngyöknek csinjáról-binjáról. Wesselényi Mária, aki legnagyobb tudója volt mindezeknek, a beszélgetés rendjén egyszeresek kilibbent a szobából s kis csomaggal tért vissza. Kidobta a kötelékeket s az asztalra helyezte a csomag tartalmát. — Lássátok, ilyen cipellőben hálóznak az idén a bécsi asszonyok! — mondotta. — A legújabb módi ... Gyönyörű cipellő volt, arany skófiummal himzett, pillangós, virágos mintázatokkal ékes portéka. — Honnan hozattátok? — faggaták társai a bárókisasszonyt, miközben epekedve nézegették az aranyos cipellőt. — Kolozsváron vette anyámasszony őnagy- sága a piaci örmény boltjából — felelte Wesselényi Mária. — Nagy bokorral hozott le Becsből Kristóf örmény, akárki vehet magának — holnap, holnapután! . . . A leányok kedvetlenül ejtették le fejüket. Holnap, holnapután? Mikor már másvalaki learatta az elsőség dicsőségét? A dölyfös Wesselényi Mária majmolójának tűnni föl? A szemekben bosszúság volt: inkább maradjon el az aranyos cipellő az idei farsangról! Rhédey Katának azonban más gondolata támadt! Miért halasztani holnapra vagy holnap- utánra a cipellő megszerzését? Miért engedni át az elsőséget? Miért nem kelni még az esti táncon aranyos cipellőben versenyre Wesselényi Máriával? Titokban szaladt is mindjárt anyjához s elmondotta szive kívánságát. — Én is aranyos cipellőben akarok ma este táncolni. Ne pávázzék előttem senki lánya Erdélyben! Rhédeyné megértette leánya akaratosságát. Csakugyan most, amikor először áll a láncos gavallérok Ítélő szeme elé. tetőtől talpig a legszebb öltözetben kellene megmutatkoznia. De mimódon lehessen táncnyitás idejére az aranyos cipellőt elhozatni? Hivatta fér-jeurát: József grófot s váltig magyarázta. hogy a grófi tekintély fentartása érdekében mennyire szükséges volna az aranyos cipellő meghozatása. — Most álltok elé ilyen kívánsággal? — mondott ellent a gróf — Messze van ide Kolozsvár, nem 'ehet megjárni vacsora végeztéig. — Hátha lovaslegényt küldőnél1 — Másra nem is lehet gondolni, de az is A 7 ÍtY>n']t -roţi rj Gy allay Domokos novellája meg szamosujvári tisztek’, hogy milyen síkos a szamosmenti ut! Gyorsan nem lehet lovagolni rajta, lassan pedig céltalan volna. Holnap reggel majd elküldünk valakit Kolozsvárra, holnap estére itt lesz a cipellő. — Holnap este . . . kész nevetség volna! — tiltakozott Kata kontesz durcásan. — Akkor hát teljességgel vegyétek le az eszeteket róla! — fejezte be a családi tanácskozást a gróf. Ezek után Rhédeyné is — mit tehetett volna? — lemondásra és megnyugvásra intette leányát. De Kata kontessz nem nyugodott meg. Az emeletről lesietett az alsó renden levő szobák egyikébe Itt tanyázott Böjthe Pál deák, a grófi sarjak tanítója. Székely eredet, a kolozsvári kollégium kibocsátott növedéke. Már harmadik esztendejét szolgálta az urfiak nevelésével. Kata kontesz lelkének épitgetése is tiszte közé tartozom volna, de a leányzó annál kevésbbé kapott a tudományok szépségein, minél inkább szaporodtak életének esztendei. Az utóbbi évben már inkább csak a hárfa-pengetés iránt mutatott hajlandóságot. Böjthe ur játékát órákhosszat el tudta hallgatni, különösen mikor az énekléssel is fűszerezte a hárfa szólását. Ezt pedig deák uram mind nagyobb gyakorsággal s mind melegebben fakadó érzéssel s mind sugárzóbb tekintettel megtette a Kata kontesz gyönyörködtetésére. .. Ez tehát Böjthe úrhoz kívánta megfölleb- bezni az aranyos cipellő dolgát. Csakugyan nem lehetne Kolozsvárról elhozni a cipellőt tánc- inditás idejéig? — Azt hiszem, egy módon meg lehetne járni Kolozsvárt! — mondotta. — Az utón lóval, kocsival nagy kerülő, de talán gyalo'g, a hegyeken át. Toronyirányban!... — Elküldünk valakit! — ujjongott föl a kontesz. — Kit küldhetnénk? Inast, cigányt, lovászt nem küldhetünk, mert sok utvezető hely van hegyen, völgyön, erdőn, mezőn által. Jövet sötét is lesz már, járatlan ember könnyen eltévedhet. De magam sokszor megjártam Kolozsvárig azokat az ösvényeket... talán ha magam mehetnék ... — Böjthe ur, drága jó Böjthe ur! — táncolta körül a kontesz a deákot. — örökké hálás leszek kegyelmednek, ha aranyos cipellőt hoz nekem ma estére. . Sietni kellett. Megállapodtak, hogy sem a kontesz, sem az urfiak nem szólnak odafönt Böjthe ur eltávozásáról. Már csúszni kezdett a nap lefelé a lejtőn, mikor Böjthe Pál szöges bottal kezében kisaj- dult a kastély udvaráról s nekirugaszkodott hegynek-völgynek Kolozsvár irányában. II. Kata grófkisasszony bemutatása az akkori idők szokása szerint szép cseremóniával esett Allegro Linda cukorka- és bonbongyir készítményei a legjobbak I Gy írt Ouj-Kolo«vár, Sir. Cogalniccanu Farlcas-u.) 21. Cele fon: 4-97 (volt meg. A farsangoló társaság kétoldalt állt az ebédlő palotán, a kontesz rokon gavallérok között végig sétált a sorfal között s bókolással köszönte meg a nyájas mosolygásokat, tapsokat. Megbámulták fürtökben leomló fekete haját, ékes tekintetét, sugár növését, homlokának' fejedelmi ősöktől örökölt szikrázó diadémját, remekmívű övét, selyemköntösének csillogását. Az első pillanatok után élénk csettintések, morajlások indultak meg a leányok csoportjaiban. Sugdolózitak s mosolyra szaladó tekintettel pillantgattak Wesselényi Mária felé. Ez szineváltottan állt a nézők sorfalában s leszegett fővel kisérte Kata kontesz lépéseit. Aranyos cipellő ragyogott ennek is a lábán! De már kezdődött a táncok osztása: egeres, lapocskás, süveges táncok között lengyelke és minevét. Böjthe Pál ott ült oldaltfélen a táncoló ház karos lócáján. Fehér volt, mint a fal oldala. Jobb kezét mentéje alatt a szivén tartotta. Nem dobbant a szive, csak reszketett, vergődött, meg-megvonaglott, mint a haldokló madár a kalitkában. Zugások öntötték el fejét, kápráza- tok táncoltak szeme előtt, fulladások kezdték’ környékezni! ... A muzsika hasogató fájdalmat okozott neki, halálosan vágyakozott lefeküdni. De várt még, mert Kata kontesz azt üzente neki az egyik ur- fival, hogy maradjon egyideig a táncoló házban: meg akarja köszönni neki az aranyos cipellő elhozatalát. A süveges táncot kezdték vonni. FöjtHe Pál arra eszmélt félholt révületéből, hogy a kontesz ott áll előtte s táncra csalogatja a süveggel, mint ahogy azt annak a táncnak rendje követeli. Fölállt, kihúzta magát, elkapta a süveget s forgatni kezdte a konteszt. — Köszönöm, Böjthe ur! — suttogta a gróf- kisasszony hálás pillantással. Böjthe ur ránézett a konteszre, de mi történt, kibírhatatlan fényesség csapott-e arcába? lehunyta szemét, keze lecsúszott a kontesz derekáról, megtántorodott és elterült a kontesz lábánál ... Riadalom támadt a teremben, de az inasok gyorsan elészaladtak 9 elemelték Böjthe urat a sokadalamból. A vármegve doktor fizikusa éppen kézügyban volt, lesietett a Böjthe ur szobájába s hallgatózott kis ideig szive táján, aztán bus legyintéssel annyiba hagyta a vizsgálatot. Fönt, a farsangolóknak persze nem mondta el a valót, mert nem akarta a piros jó kedvet gyászhirrel feketíteni. Mod. Standard, Csodálatos kis gép, kövön fen és szíjon lehúz mindenfajta önborotváló pengét. Ára Lei 400.— Nikkelezve Lei 600 — Nélkülözhetetlen mindenkinek; aki jól akar borotválkozni! — A penge örökidckig tartI Újdonság: ALLEGRO — Speciál- model, úti készülék, kétélű pengékhez. Nikkelezve Lei 250 — Késáruk — Vasáruk stb. Société Industriile Allegro S. S. EmiTtenbrucke (.accrue.
