Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-24 / 296. szám
KtltTtOjSKG Vasárnap, 1933. 3«e«*n£er íí* Az anya felcsattant. Szemei lángoltak, arca eltorzult. Szinte sikoltotta: — Azokat nem adjuk! — Jó — jó! — diinnyögött az ember. —l Hásze nem azért mondom!... Kérdözni szabadi 1 '' Lecsendesedtek, s nézték a halottatEgyszerre hatalmas robaj támadt- A hótö- meg zuhant le a magas tetőről. Az asszony felriadt —" — E mi vala? Az ura megnyugtatta. — Semmi! Csak a hó zuhant le. Mégis nyugtalan volt a kecskepásztor. — Megnézem, hogy a kecskének nem lett-e valami baja. A vesszőből font kerek kecskeó! olt állott a ház végiben. — Ha arra esett a hó; akkor baj van! — ijedett meg. Jól sejtette. Mikor odaért, a kecskének csak a hátratörött feje látszott ki a hótömeg alól. Bors Dani káromkodva odaugrott, s a szarvánál fogva nagy kinnal-bajjal kihúzta a hóból. — Miért nem mekegtél te bolond! — szidta keserűen, de a döglött kecskének már jégpára fagyott a szájára és holta után is reszketett a szakálla, mint az öreg franciáknak. Nagy felindulásában észre sem vette, bogy qz asszony ott áll a háta mögött. Csak amikor jajgatni kezdett: — Most már melyiket sirassam'? — Hagyd el — vigasztalta Dani — jó lesz legalább a torra! Ha gyermek nincs, minek legyen kecske!... Ebben megnyugodtak. Az ember a kecskét felakasztotta a ház gerezdjére. Ilyen időben nem nyúzhatja meg, a házba, a ravatal mellé pedig nem viheti be- Majd reggel! A sok keserűség elnyomta. Egyet szundítottak, csak úgy gúnyástul. Éppen csak a lámpát húzták kisebb lángra, Nem alhattak többet egy óránál, valaki megverte az ablakukat. — Te Dani! Jere nézd meg, nem a te kecskéd fekszik-e az utón! Most véréin el a kutyákat róla. A döglött, fagyott kecskét darabokra tépték a falu kutyái- A kecsketorból nem lett semmi. Még kacagtak is rajta az emberek. Kacagni is fognak, mig a falu fonnál. Mpst már az asszony sem ellenkezett, hogy eladják a gyermekjátékokat. A pénzre szükség volt. Igaz, hogy az embernek is reszketett a keze, mikor a fagyott testecske nyakáról leka- nyaritotta az ostorkát, elvette a kicsi szekeret, faökröt, tinószarvkürtöt, kicsi klánétát. Úgy lopta ki, a kapun, hogy a szegény asszony ne is lássa. Szerencsére a hó ottnyomta az urakat a faluban. Három-négy napig nem is tudnak elmenni, mig az ut meg nem verődik, s ha igy tart az idő, tovább is itt telelhetnekBors Dani a szeműnek se akart hinni, úgy megfizették azokat a semmiségeket. Ritka tisztességes emberek. Azok. Az Isten éltesse ököt! Sokat azonban nem barátkozhatott velük mert készülnie kellett a temetésre, s még utat is kellett hányni a sirhoz, ahol a testet elvigyék- Igaz, hogy csak annyi ideje maradt, hogy éppen a koporsó mellé szökjék, mert már ott volt a „háznál“ a pap, s a kántor. A gyásznépre úgyis hiába vártak volna ilyen időben- Nyolcán, tizen szállingóztak a koporsó után. A pap, kántor is csak félig mondták ki az imádság szavait. Azt is úgy elkapta a szél a szájukról, hogy meg se lehetett érteni. Többet nem is várhatott Bors Dani azért a pénzért Az egy édesanya tisztességesen sirt, s Dani is" eléggé birkózott a keserűséggel. így hát az Isten nyugtassa a halottat, eleget szenvedett az a szegény legénke, s jól járt ebben a mái világban, hogy a föld alá került- Egy kecske- pásztor gyermekinek a halálából nem is szokás nagy derendóciát csinálni. Elég szamár volt, igy is az a Bors Dani. hogy az uj harisnyát bocskorkát nem húzta le róla- Szép pénzt kaphatott volna érte. De hát mit mondjunk. A tisztességre is kell adni valamit, s annak a szegény gyermeknek több nem kell az életben. Mire elhalt a harangszó, Kicsidanit el is feledték a falubanCsak az anyja nem vigasztalódott. Az urát hajnalosan elhívták disznóölni, mert senki se tudja olyan ügyesen „felszedni“ a disznót mint ő. Az asszony hozzá se szólt. Egész éjjel a párnába bújva zokogott, s furt azt hajtó gáttá, hogy: — Most mivel jádzol lelkem kicsi fiam a másvilágon! I Asszonyom, tudja Ön, hogy az idei télen mit viselnek Parisban ? Párisi központunk, cA. Dubois Q Şils, a következő selymeket küldte nekünk t Dubarry Jersey tine Manna- Vannna Havain hanté Selyem Hann bársony Mousseline Siffon Valódi újdonságokat bocsátunk a t. vevőink rendelkezésére legalább is hat hónappal előbb, mint bárhol. GALLIA fióküzlet: CLUJ, STRcADcA GENERcAL ZKßCULCEcA 2, (volt Korniss ucca, Renner palota) Dani még meg is mérgelődött. — Szájba váglak, ba nem hallgatsz! — fenyegette, de nem nyúlt hozzá, mert hát az édesanyát meg kell érteni, s a nagy fájdalom elvette az eszét szegénynek. Napok óta látszott különben, hogy nincs helyt az esze annak az asszonynak, de arra nem számított senki, hogy fényes nappal megfutamodik az utón, s úgy átkozza Danit, s magát: — Verje meg az Isten Danit is, engem is!— ■ Bors Danit úgy kellett a disznóölésből elhívni', hogy vigye haza valahogy a feleségét. A a asszony azonban meg se akarta ismerni. Hajadon fővel, mellén feltépett ruhával bámult rá, szemeiből sütött a láz és alig állott a lábán. Erőszakkal kellett hazacipelni, de minden pillanatban ki akart ugrani az ablakon. — Kicsi fiam! Lelkem kicsi fiam! Hívták a papot, de az se tudta megnyugtatniOrvosért kellett volna menni, de orvos nem volt a faluban. Szegény Dani kapkodott fühöz- l'ához a felesége miatt, de senki sem tudott rajta segíteni. — Meg kéne hogy próbáld azokat a rongy szedő urakat — tanácsolták. — Az ilyen nad- rágós emberféle sok mindent szokott tudni. Ettől is elkésett. Fertáj órával azelőtt búr- rogtak el az autóval. Sötéten, kétségbeesetten ment haza Bors Dani a nyomorúságba. Sokan voltak a házban asszonyok, emberek. A szegény anya csendesen, kimerültén feküdt az ágyon. Már nem sikoltozott, csak a két szeme sarkán csurgott le a könny. Mindenki láthatta, hogy ha sokáig igy tart, megöli a szive. Bors Dani nera tudta nézni. Fekete indulatában kiragadta a gyermekjátékért kapott pénzt és a földhöz vágta. Az asszony meg se mozdult. Nem is látta, hogy férfiak fogják le elkeseredett urát. A roham után csend volt. Egyszer csak egy vékony, kicsi leányka megszólalt: Észre sem vették, hogy ott van. — Ki kéne vinni Ámáli nénémet a temetőbe! Én tudom, hogy Kicsidani megvigasztalná! Az emberek elcsudálkoztak— Mit beszélsz te? Igaza lehet a gyermeknek. A beteg asszony szó nélkül követte az em bereket a temetőbe. A kis, frissen hányt sírnál sápadtan döbbentek hátra. Az anya boldogan sikoltva ve' tette rá magát. I A kópjaíára fel volt akasztva a kicsi ostor, a siron állottak a faökrök, az apró szekér, a játékkürt és kicsi klánéta. Senki sem tudta, hogy ki tette oda. Némelyek Jézusra gondoltak és keresztet vetettek. A hatalmas, havas hegyek némán és fehéren állottak a régi helyükön. veszi a legolcsóbb és legszebb Hói karácsonyi ajándékot a IHUSSLER-néi Cluj-Kolozsvár, Főtér 21. sz. i) iFudiuatcsabb férfi és nciruháit!
