Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-24 / 296. szám

Vasárnap, 1933. december 24.' Kam-Orsm SS A z a gy°r ik s siKer? amelyet Romániában elért, bizonyítéka kiválóságának ! A. Richard Hudnut púder, amely számos év óta New York és Paris elegáns hölgyeinek a kedvence, Romániában csodás sikert aratott. Dacára annak, hogy csak nem rég vezették be, Bukarestben is a hölgyeknek azt a kategóriáját hóditotta meg, amely csakis ezt a pudert használja Parisban és New Yorkban. Ez elegendő bi­zonyítéka annak, hogy a nőknek mindenütt csalhatatlan érzékük van azokat a készítményeket felfedezni és használni, amelyek von­zóbbá, kívánatosabbá teszik őket. Richard Hudnut Three Flowers pudere a színek és árnyalatok minden változatában kerül forga­lomba és lehetővé teszi, hogy minden hölgy a típusának megfelelő árnyalatot válassza. tfíictái^VQQ flowers fe I C H A R p HUDNUT, Az esztétika alapproblémái — Előadás-vázla — Irta; Dr. Tavaszy Sándor í. Ä rámbizott feladatot filozófiai feladat­nak tekintem. A filozófiának ugyanis nemcsak joga, de kötelessége is, hogy foglalkozzék a há­rom nagy érték-eszmének: az igazságnak, a jó­ságnak és a szépségnek a jelentésével, valamint e; háromnak egymáshoz való viszonyával. Ahhoz, hogy valaki a szépség problémájá­val foglalkozzék, nem elég a művészi szaksze­rűség. Sőt, egyenesen akadálya annak, hogy a művészet minden ágában jelentkező „esztéti­kum“ fölött Ítéletet mondjon. A művészi szak­szerűség kizárólagos illetékességét már csak azért is el kell utasítanom, mert amiképpen az igazság nem a tudósok kizárólagos ügve, vagy a jóság nem a morálisták, vagy a papok privile­gizált területe, épenugy a jóság sem az alkotó, vagy utánalkotó művészek kisajátított territó­riuma, hanem az igazság, a jóság és a szépség mindenkié, aki fel tud emelkedni ezeknek a ma­gaslatára. 2. Ha most csak a szépség problémájánál maradunk, állapítsuk meg, hogy a szépség azért probléma, mert a szépség mindenekelőtt talány. V'an benne, egész mivoltában valami olyan meg­ragadó titokzatos, amely lenyűgöz, magával ra­gad és magáévá tesz. A szépségnek ez a délejes hatása soha értelemmel meg nem ragadható és ki nem fejezhető. És épen ez a vonása teszi a művészi alkotást széppé. A művészi alkotásokkal kapcsolatosan azonban nemcsak szépről beszélünk, hanem be­szélünk fenségesről, tragikumról, komikumról, vagy pl. a zene-esztétika beszél ritmusról, me­lódiáról, harmóniáról, és épen ebben a három elemben látja a zenét. Ezeket a különféle moz­zanatait a szépségnek együttesen nevezi a filo­zófia „esztétikumnak.“ Ez alatt tehát értjük azt az egységes jelentést, amely minden esztétikai beccsel biró műalkotásban rejlik. Ha megállunk egy kép, vagy szobor előtt, azt kérdezzük, mit akar ez kifejezni; vagy ha végighallgatunk egy operát, vagy kántátát, vagy oratóriumot, vagy szonátát, vagy szmfóniát, ismét csak azt kér­dezzük, mit akar ez mondani. A versben, a re­gényben, a drámában ugyancsak a sajátos mondanivalót keressük. Már most az ..esztéti­kum“ az az összjelentés, amely valamely mű­alkotásban testet öltött. Esztétikum nélkül nem nevezhető a vers, nagy a dráma, a kép, vagy a szobor, a zenei mű, vágy valamely építmény műalkotásnak, Vallom, amint már meg is állapítottam hogy a szépség soha sem tehető át, maradék nélkül, az értelem síkjába, mégis az esztétiku­mot, mint jelentést elengedhetetlen feltételnek tartom <t műalkotásra nézve. Valamely mű esz.? méje, lélektanilag nézve, az alkotó szellem is­meretlen mélyéből szál! fel. Nem mint valami gondolat, hanem a legtöbb esetben, mint valami emóció. A műremeket a még fogékony láva- szerű állapotában, a művész egyetlen emóciója fogja egységbe. Azonban az is kétségtelen, hogy ebben a lelki állapotban még alkotni nem lehet. De viszont enélkül sem lehet alkotni. Az alko­tás, mint műremek csak akkor és csak ott bon­takozik ki, amikor és ahol az esztétikumot ki­fejező jelentés kibontakozott már és az alkotó- művész tudata elé lépett. Az esztétika egyik alapvető problémája épen gbban áll, hogy ennek a titokzatos folya­matnak az emberi gondolkozás utána megy, legalább is a jelentés tisztázásának határáig. 3. Az esztétika egyik következő alapprob­lémája: az esztétikai szemlélés. Nézzük meg ezt a problémát egy előttünk lévő műalkotáson, a Mátyás-szobron, A Fadrusz lelkében a szobor­nak nemcsupán a tárgyi képe jelent meg, de ez a tárgyi kép át, meg át volt itatva, át volt szőve attól a sajátos hangulattól, attól a csodálatos légkörtől, amelyben a nagy király alakja az ő emlékezetén átszűrve megjelent, majd alkotásá­ban testet öltött. A Mátyás-szobor egyszerű ér­zéki szemléletéhez elég, ha át tudom fogni an­nak egész tárgyi valóságát. Ez a szemlélet azon­yHmHHmtmmmmtMHHHIttHHIMHIIIWW ban még nem esztétikai szemlélet. Azzá lesz azonban, amint a művész lelkében élő eszmei képet átszűröm a saját lelkemen és amint bele viszem abba a mult nagyszerűségén és dicsősé­gén csüggő hangulatomat, lelkiségemet. Majd azt a sajátságos élményt, amely olyan, mint va­lami aranyszálakból font fátyol, ráborítom az ércbeöntött, anyagi formában élő tárgyi adott­ságra s ezen keresztül átcsillogva meglátom azt az eszmei tartalmat, amelyben a Mátyás alakja a Fadrusz lelkében megszületett. Ennek a művészi, vagy esztétikai szemlé­lésnek azonban elengedhetetlen feltételei van­nak. Ilyen mindenekelőtt a szabadság. Az eszté­tikai szemlélés addig nem mehet végbe, amíg az ember fel nem szabadul, ha ideiglenesen is. az életfentartás elemi gondjai alól. Tehát nem a puszta ösztön, hanem a saját megelevenítő szabadságom késztet arra a tevékenységre, amit esztétikai szemlélésnek nevezünk. 4. Az esztétikának sokat emlegeti pro­blémája a beleérzés. A műalkotásnak ugyanis van saját lelke, van tartalma, nemcsak formája. A műalkotás csak akkor válik élővé, ha ez a sa­játos lélek átsugárzik a műformán. Ez az átsú- gárzás teszi lehetségessé, hogy a szemlélő bele­kapcsolódjék abba az élet-áramlásba, abba a sajátos delejes folyamatba, amely a műalkotását belülről élteti. Csak a beleérzés által válik élővé a forma is, amely elengedhetetlen fetétele an­nak. hogy valamely alkotást esztétikának nevez­hessünk. Ezzel kapcsolatosan nyer megoldást a mű­alkotás tartalma és formája közötti viszony kér­dése. Egyik nincs a másik nélkül, mert ez a kettő együtt nő, együtt él és együtt élteti a mű­alkotást és adja meg annak maradandó értékét. Karácsonyi vásárunk után a végekből maradt nehánv ezer, kisebb és selyem, flanel! és egyéb darabjainkból nagyobb szövet, nagyon olcsó maradékvásárt rendezünk 50-60‘k-os árleszállítással HELLER & MOLNÁR i divatnagyáruháza Cluj Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand 15. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents