Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-17 / 264. szám
a KtltllUjSKG 3 Péntek, 1933. november 17. Lelkesen ünnepelte n Hath, Egyházmegyéi Tanács első közgyűlésén Majláth püspököt Megrázó hatású beszédben jelentette be Majláth püspök, hegy a „támadások megújuló veszedel- me“ sem téríti el kitűzött céljától A néwegyelemzés elleti és u törvényes seyé- lyek kiköveteléséért emelte fel szavát az erdélyi katholikusság parlamentje (Kolozsvár, november 16.) Mióta a vatikáni egyezményt megkötötték és ratifikálták, most először ülJt öissze az erdélyi róm. kath. Egyházmegyei Tanács. A Státus elnevezés megszűnt, de az Egyházmegyei Tanács autonómiája megmaradt. Azon a sziklán, amelyre az ősök felépítették az erdélyi katholicizmus erős várát, megtörtek a rosszindulatú fondorlatok és támadások. A csütörtöki közgyűlésen, amelyet a kolozsvári róm. kath. gimnázium dísztermében tartottak, még soha nem tapasztalt lelkesedéssel nyilatkozott meg az Egyházmegyei Tanács autonómiája iránt való törhetetlen ragaszkodás. A közelmúltban nemcsak az Egyházmegyei Tanácsot támadták, hanem még gróf Majláth Gusztáv püspököt, az erdélyi katholikusság szentéletii főpásztorát is. Nem kutatjuk, honnan jöttek a támadások, bizonyára feneketlen mélységekből, de egy (bizonyos: sohasem értek fel a püspöki palástig és ahhoz a puritán, fenkölt nemes lélekig, amelyet a főpapi palást takar. A mostani közgyűlésen a nemes főpásztor iránt spontán módon nyilvánult meg a túláradó szeretet és bizalom, az az imádságszerü óhajtás, hogy Majláth püspök az erdélyi egyházmegye élén még sokáig dolgozhasson, szent .életével, nemes áldozatkészségével még sokáig vezethesse az egyházát s továbbra is példát mutasson az önfeláldozásban, a nemzetszeretetben, vallásosságában és a munkásságban az erdélyi katholikusoknak. A közgyűlésen megtárgyalták a legfontosabb egyházi és iskolai problémákat, beszáMig a tegnapi Báthory-ünnepsóg méltán bizonyíthatta ország-világ előtt, hogy mily nagy és őszinte hálaérzés trónol szivünkben azok iránt, akiket katholikus intézményeink alapítóinak és jótevőinek ismerünk, -- addig az Egyházmegyei Tanács mai közgyűlése azt lesz hivatva megmutatni, hogy az összetartás erejének tudatában miiyen példás lelkesedéssel igyekszünk meg is menteni, fenn is tartani és fejleszteni ezeket az intézményeket, melyek a nagynevű alapítók és áldott emlékű jótevők szándéka szerint a pii gondviselő villáinkon nyugszanak. S mihelyt itt munkánkat befejez 'tik, útra kelek Rómába, hogy Krisztus földi helytartójának trónja elé vigyem programunkat s gondjainkat s munkánkra erősítő Apostoli áldását kérjem, örömmel és vágyakozással indulok ismét az örökvárosba; testi erőim meggyengültek ugyan és talán fárasztóbb lesz már számomra az ut, mint máskor. De mégis benső örömmel teszek eleget annak a kötelességemnek, hogy öt év elteltével újra részletes- jelentést tegyek Írásban és éló szóval is egyházmegyém állapotáról- Vigasztalásomra szolgál, hogy megváltásunknak ebben a fenséges szent évében, utoljára, számadást adhatok föld; elöljáróm előtt és ezzel, mint remélem, könnyebbé teszem a számadást, melyet majd az örök Főpap és biró előtt kell életemről adnom. Szeretve kérlek titeket, egyesüljetek velem lélekben és imádságaitokkal kísérjetek a szent helyekre. Hiszen magam megyek ugyan, de nemcsak magamért megyek. Gondjaitok és nehézségeitek, sok nélkülözésiek, küzdelmetek és aggódástok az enyóimek is, és mindezt mamoltak a múltról, programot készítettek a jövő évi munkásságra, nívós és emelkedett szellemű felszólalások hangzottak ell és viták zajlottak le s az Egyházmegyei Tanácsnak úgy az egyházi, valamint világi tagjai lelkűkben és szellemükben felfrissülve távoztak az impozáns lefolyású közgyűlésről, amelynek lefolyásáról az alábbi részletes tudósításban számolunk be: Délelőtt tíz órakor a katholikus főgimnázium díszterme zsúfolásig megtelt az erdélyi római katholikus Egyházmegyei Tanács megjelent tagjaival és a közgyűlés iránti érdeklődőkkel. A jelenlevő egyházi nota- bilitások sorában ott láttuk: Zomora S. Dániel püspökhelyettest, Hirschler apátplébánost, Szélyes Dénes kanonokot, Szabó György, Orbán János, dr. Szabó György, Balázs András, Vorbuchner Adolf, Boga Alajos, Szekeres József, dr. Kászoni Alajos, Balázs Ferenc, Incze Domokos, P. Imets Károly, Floznik György, dr. Bilinszky Lajos, Ba- dilla Jánost, stb. A világi elöljárók közül megjelentek Betegh Miklós, br. Jósika János, Gyárfás Elemér dr., Xnczédy-Joksman Ödön és Inczédy-Joksman Nándor, br. Jósika Gábor, dr. Pittner Árpád, dr. Kovács Károly, dr. Gabá.nyi Imre, Bitay Árpád, Biró Lajos, Papp János, dr. Verczán Ferenc, Szoboszlay László, dr. Xantus János, dr. Sulyok István, szurdoki Krcs Kornél, gróf Haller Jenő, dr. Tóth Balázs, gróf Béldi Kálmán és mások. Fél tizenegy órakor gróf Majláth Gusztáv Károly, erdélyi püspök a következő, mély hatást keltő beszéddel nyitotta meg a gyűlést, t gaminal # viszem a Szent Atya trónja elé, az apostolok és vértanuk sírjához, és az Örök Városban is mindennap az Űr oltárára helyezem. Rendületlenül bizoni benne, és semmi csalódás, a támadásoknak folyton megújuló veszedelme nem ingat meg reménységemben, hogy meghallgatja az Űr közös imádságainkat, s minden szenvedésünket javunkra fogja fordítani, mert Szent Pál apóstól szericl „Az Isten lcözremiiködtet mindent azok javára, akik őt szeretik-*. (Róm. 8.28.) Ismeretes mindnyájunk előtt, hogy intézeteinket újra erőszakos és igazságtalan támadások érik; vádolnak minket, hogy ősi intézeteink és intézményeink vagyonát, tehát Egv házmegyénk vagyonának megmaradt töredékét jogtalanul birjuk és használjak. Könyveket írnak rólunk, hogy teiszetős vádakkal, tudományos színezetű ferdítésekkel alapozzák meg erőszakos céljaikat. Fájdalmas érzéssel látjuk mindnyájan ezeket a sorozatos támadásokat az ősi vagyon ellen, amelyeket a katholikus áldozatkészsági öl nyertünk szent örökségbe, amelyet katholikus nagyjaink és fejedelmeink a katholikus szent vallás erősségére és a katholikus nevelés biztosítására megalapítottak. De azért nem szűnő bizalommal küzdünk jogainkért és jövőnkért, mert hinni akarjuk, hogy országunk fejei a pártatlan igazság szerint az üldözötteket védelmükbe veszik, és mert szentül meg vagyunk győződve, hogy nem Istennek szándékai szerint kívánják el jogos anyagi alapjain kát■BanKflBüBaaHBBanB« Hosszú életem tapasztalásából tudom, és hirdetem, hogy a katholikus nevelést semmi más nem pótolhatja, hogy csak hitvallásos katholikus iskoláinkban nevelkedhetnek tiszta életű, erős meggyőződésű, a közügyekben is önzetlen, önfeláldozó, igaz katholikus férfiak. Ezért óhajtom én oly nagyon, hogy katholikus gyermekeink katholikus intézetekben neveltessenek, és katholikus iskolákba járjanak, mert ma van szükség igazán arra, hogy hitében megingathatatlan, ielkiiletében szikla szilárd ifjúság álljon ki az élet küzdő terére: Olyan küzdeni tudó sereg, amely a romboló és mindent aláásó eszmék forgatagában nem inog meg, hanem a megingó társadalmi rendet szikla szilárd jellemével képes lesz megmenteni. Régebben minden más vallása, sőt más nemzetiségű szülőnek is elismertetett az a szent joga, hogy gyermekeit a mi magyarnyelvű, katholikus iskoláinkba irathassa be. Ma sajnos és ezt a legutóbbi tapasztalatok után, fájdalmas keserűséggel hangsúlyozom — még saját véreink és saját hiteink elé is szívtelen akadályokat gördít az úgynevezett névelemzés iskolapolitikája, amely az utóbbi időben különös kíméletlenséggel próbálta kizárni saját iskoláinkból saját gyermekeinket, akiknek nevében nem magyar eredetet véltek felfedezni. De nem panaszkodni jöttünk össze, hanem bizva küzdeni. Távol áll tőlünk azért minden gyűlölködés még ellenfeleinkkel szemben is, de azért jogainkat és jövőnket védve sem szűnünk meg imádkozni még azokért is, akik üldöznek bennünket. Papjaimmal együtt a szent misében minden nap imádkozom értük, s titeket is kérlek, egyesítsétek velünk imádságaitokat és minden nap közösen mondjátok el a szent mise alatt a szeretetnek ezt az imádságát: „Könyörögjünk: Úristen, a béke és szeretet kedvelője, és megőrzője: add meg minden ellenségünknek a békét és az igazi szeretetet, és add meg nekik minden bűnük bocsánatát, minket pedig hatalmas erőddel ragadj ki cselszövéseikből. A mi Urunk Jézus Krisztus szent fiad által. A szent mise végén pedig a miséző pappal együtt szoktuk elmondani a XIII, Leo által előirt imádságot'égi védőszentünk oltalmáért a gonosz lélek elleni küzdelemben: „Szent Mihály Arkangyal, védelmezz minket harcainkban ...“ Ennek a békének és igazi sze‘etetnek jegyében, melyről a miseimádság szél, s annak a dicsőséges Szent Keresztnek nevében, mely 19 évszázad óta ragyog biztatón a szenvedők felett, az Egyházmegyei Tanács közgyűlését ezennel megnyitomA püspök megnyitó beszédében hozzáfűzi még, hogy nem akar visszavonulni az egyházi vezetéstől, csupán kimerült a munka következtében és alapos pihenőre van szüksége. Ezért Olaszországba, Svájcba, vagy esetleg Ausztriába utazik a közel jövőben, hogy fizikailag és szellemileg felfrissüljön és azután ujult erővel vezethesse hiveinek ügyeit. Tántoríthatatlan bizalom. A megnyitó beszédhez Jánosy József státus- gyűlési tag szól hozzá és mély sajnálkozását fejezi ki, hogy a püspök szervezete legyöngült. Kijelenti, hogy a püspök vezetése alatt álló 360 ezer katholikus szivvel-lélekkel áll mellette, osztozik örömében és fájdalmában s mindannyian lelkipásztoruk lábai elé helyezik őszinte szeretetüket. Abból az alkalomból pedig, hogy közelebbről felkeresi Rómát, biztosítják az erdélyi katholikusok, hogy a római utján nem lesz egyedül, lélekben vele lesz 360 ezer katholikus hive. Gyárfás Elemér dr. kifejezést ad az erdélyi katholikusság rendületlen bizalmának és ragaszkodásának. A püspök háláját fejezi ki és kijelenti, hogy a létekből jövő felszólalásokat újabb ösztönzéseknek tekinti a további munkára. Ezután Balázs Ferenc bejelenti, hogy a közgyűlésre összesen 179 tagot hívtak meg, 59 egyházit és 120 világit, ezek közül megjelent 40 egyházi és 50 világi tag. Gyárfás Elemér dr. felolvassa a pápa őszentségéhez, a királyhoz, Cisar érsekhez, a nunciushozéés a miniszterelnökséghez intézett üdvözlő táviratok szövegét. Mttjlúth piispöU öeszéde
