Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-14 / 261. szám
Kí r V \ 3 e 1 fih á z 3UDAPE3T V. * “l E3oílzetési árak külföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra Î0 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50,' egy hónapra 6.50 pengő. — Egyes számok az Bmsz elárusító kioszkjaiban ORSZÁGOS MAGTARPARTI LAP XVI. ÉVFOLYAM - 261. SZÁM. vár, Strada Baron E. Pop (volt Brassal acea) 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Dúca visszaadta első Hu©öbizatását tt a Bethlen György gróf a tizenötéves hisebbségi múltról beszélt Nagyváradon „A legnagyobb kiábrándulás és elkeseredés tölt el mind- nyájun kai“ — A legnehezebb magyar sors a miénk — mondotta Bethlen9 aki kegyelettel emlékezett meg Tisza Istvánról ~~ A bihari Magyar Bárt impozáns közgyűlése (Nagyvárad, november 13.) A hiba r megyei és nagyváradi Magyar ‘Párt impozáns közgyűlést tartott vasárnap délelőtt Nagyváradon, amelyen a központi parielnökség és a magyar parlamenti csoport sok tagja jelent meg, Bethlen György gróf országos pártelnök vezetésével. A közgyűlést a katholikus kör hatalmas dísztermében tartották még, a polgárság nagy tömegének a felvonulásával. A váAz elnöki széket Bethlen György gróf foglalta el, akit nagy ünnepléssel fogadtak. Az elnök megnyitó beszédét a legnagyobb érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták A következőket mondotta: Tizenöt év múltán. — Nemsokára, néhány napon belül 15 esztendeje lesz annak, hogy beállott az a nagv változás, amelynek következtében ezen a területen is a magyar állam-hatalom helyébe a romáu impérium lépett. Ennek megindítója volt éppen az erdélyi román politikusoknak cs a román közvélemény akkori cs talán mostani többségét kitevőknek, akik a nemzeti pártban csoportosulnak, az u. n. gyulafehérvári nemzetgyűlésen,’ az ott hozott határozatokkal. Ha 15 esztendő távlatából visszatekintek, feleslegesnek tartanám, hogy itt megnyitómban részletesen foglalkozzam mindazokkal a kérdésekkel. amelyeket egyébként talán a helyzet illusztrálására el kellene mondámon. Fölösleges utunkat is végeznék, minthogy ezt nagyjában mindnyájan egyformán ismerjük. Csak a nagyon kiemelkedő vonásokkal, kontúrokkal akarok röviden foglalkozni. Iía rövid visszatekintést teszünk a lefolyt utolsó 15 esztendőre és különösen a nemzeti parasztpártnak, amely ez alatt az idő alatt három Ízben vezette az államnak ügyeit, a szerepére, akkor — röviden szólva — a legnagyobb kiábrándulás és radi és bibarmegyei magyarság vezetőemberei mind megjelentek, Sulyok István református püspökkel s a katholikus papság képviselőivel. hzczédy-Joksmaim Ödön dr. központi ügyvezető alelnöki a parlamenti csoport következő tagjai jelentek meg, az elnökön kivül: Jakabbfy Elemér, Hegedűs Nándor, Ferenczi Zsigmond, Sulyok István képviselők. keserűség kell hogy mindnyájunkat eltöltsön. (Úgy vau. Úgy vau.) Milyen jó dolgunk van. — Nemrég alkalmam volt a nemzeti paraszt- pártnak egyik legkiemelkedőbb vezéregyéniségével tárgyalni. Ö azzal kezdte beszédét, hogy szemrehányást tett nekem a magyarságnak és különösen a magyar sajtónak, szerinte állaraellenes, izgató magatartásáért. Amikor erre vonatkozólag őszintén elmondtam véleményemet, akkor ő tovább ment s bár éppen talán csak cda redukálódtak a nemzeti parasztpártnak, illetve a román állam kormányzatának a kisebbségi kérdésben teendő összes lépései és kötelezettségei, amit egy évvel azelőtt is hangzotattak, hogy szükségesnek tartanak egy gyökeres törvényt hozni, amely rendezné a kisebbségi kérdést, most már erről semmit sem beszólt, Arra hivatkozott, hogy az ő tanúsága szerint számos külföldi politikus fordult meg itt az országban, akik egyhangúlag a legnagyobb elragadtatás hangján beszéltek arról a bánásmódról, amelyben a kisebbségeknek itt részük van. (Egy hang: Nekik legyen mondva!) Hozzátette, hogy éppen ennek a hatása alatt, de saját véleménye szerint is, sehol a kisebbségeknek nincs jobb dolguk, mint itt és ha megengedi is azt. hogy egy néhány visszaélés történt, eg5r néhány résztletkérdéshen tennivaló lenne is, de ezen túlmenő feladatot magára, illetve az államra nézve nem lát. Ismételten arra utalt, hogy nekünk kellene megváltoztatnunk magatartásunkat és éppon a sajtó tekinte- tében hangoztatta legsúlyosabb ki fogásait. Sőt odáig ment, hogy azt mondotta: ha ez tovább igy tart, akkor ő is kénytelen lesz szószólója lenni a sajtóval szemben való erélyes megtorló lépéseknek. Én úgy gondolom, hogyha — akiknek neveit elhallgatta az illető vezér- férfiú, — azokat a külföldieket nemcsak Potemkin módszerekkel tájékoztatták volna az itteni állapotok felől, hanem elhoznák például a mi mostani körünkbe, minden esetre inkognitóban s látnák a napról-napra lefolyó eseményeket, akkor bizonyára más véleménnyel lennének. Mi vagyunk az izgatok? — Ugyanekkor arról is meggyőződhetnek ők is, meg mindenki, aki igy beszel, hogy vájjon igaz-e, hogy itt csak néhány izgató az, — az izgatók azok mi volnánk, akik ezidő szerint vezetjük az itteni magyarság politikáját — (éljenzés és taps) aki állandóan, mesterségesen szítja fel, piszkálgatja ezţ a kérdést, amely egyébként a nép széles rétegeinek megelégedését jelentő helyzetnek csak ok nélküli — melyek odáig mennek, hogy az illető vezetőknek magánérdeke szerinti és annak érdekében való — felkavarását jelenti. Én tehát most is, máskor is, nyíltan a nagyközönséghez szólva azt kérem, ha bárkinek ellenkező véleménye lenne, akkor legyen szives elmondani azt, mert hiszen minket valóban csak az igazság kikutatása vezet, (ügy van! Úgy van!) És amennyiben azt látnók, hogy tényleg olyan káros nemcsak az államra, de még a saját magyar nemzetünkre is az a politika, amelyet Bethlen György gróf nagy beszéde
