Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-01 / 225. szám

Vasárnap, 1933. október 1­Kutnumo PESTI LEVELEK Soha ilyen okosak nem voltunk (Budapest, szept. 30.) Fantasztikus ám, hogy mi mindenből próbálnak élni az emberek. A bé­kebeli trükkök kedélyesek voltak, néha bárgyún kedvesek és mulattatok. Az emberek valami ge­mütlich módon állították falhoz egymást, még, ha szórványosan nagyba is, mint a köpenicki kapitány például, akin az egész világ nevetett, még Vilmos császár is, pedig neki kevés humor­érzéke lehetett Hires eset volt, — kicsiben — amikor Pes­ten egy polgári vendéglőbe beállított egy derék jóravaló kiállású ur, két kis apróságot terelget­ve kézenfogva. Finom, jó kis ebédet rendelt, a gyerekeknek szalvétát kötött a nyakukba, meg- fujta a levest, felvágta nekik a husikát és meg­törölte a nózikájukat. Vendégek, gazda és pin­cérek elandalodó szívvel nézegették: milyen de­rék ember, biztosan özvegy, szegény. A gondos apa ebéd után felkelt, megcsókol­ta a kicsikéket, csendre, rendre intette őket és kiment egy pillanatra. Többet vissza se jött. — Hová ment apuka? — kérdezték végre is a pincérek és az apróságok megmondták: — Ez nem apuka, csak egy bácsi. Odajött az uccán, hogy akaraunk egy jó ebédet? Meg a másik ebédbistória, finomabb lokál­ban. Elegáns ur érkezett, alöétcles ebédet evett, sajttal, görög szőlővel, egy kis ananásszal, fe­ketével, pezsgővel s egy jó szivart szívott után­uk, gyűrűset, Éppen csakhogy elszívta, mikor egy másik elegáns ur jött, körülnézett, magához intette a gazdát. — Látja ott azt az urat? A tükör alatt. De­tektiv vagyok. Pszt... csak semmi feltűnés — mozdulat az igazolvány felé — le fogom tartóz­tam. A spanyol király merénylője, orosz anar hísta. Ebédelt? ügy. Hm. A számlát küldjék a központi rendőrségre. Az asztalhoz lépett, diszkréten egy-két szét váltottak, a vendég elsápadt, felállt és roskatag léptekkel követte a deteiktivet. A következő vendéglőben a detektív ebédelt és a másik tartóztatta le. Másnap pedig két kiadós számla futott be a központi rendőrségre. Mindennek vége. Vége a nyugodt kis ötle­teknek, vége a szolid életlehetőségekkel a ren desen és következetsen Ívelő karrierekké együtt. Az idegesen szikrázó, vagy a kétségbe esett trükkök divatosak, noha ezekben is van sokszor némi humor. Aki ma lakatos, vagy ügyvéd, az nem tud hatja, hogy két-három óv múlva miből fog élni Lehet belőle hálókocsikalauz, könyvügynök, ve zérigazgató, trösztelnök, vagy vándoridőjós és esernyőjavitó. Nagy feltalálónak, egy-két milliárdosnak és művészembernek volt régen ilyen előélete. Az ő privilégiumuk volt: rikkancsból cipőfuüző- kjrály, hogyan lett a kis szolgálóból a világ első énekesnője stb. Ma? Ma már jóformán minden kinek meg van az ilyen romantikus előélete mindenki volt már minden. A szükség nagyon leleményessé teszi az em bért és a kötélig, vagy a Dunáig hosszú az ut Kétségbeesetten és szívósan küzdünk azért az életért, ami máról holnapra szól és ebben a küz­delemben kiesett belőlünk az állandóság iránti érzék, megszűntünk tisztelni az apró javakat, amiken végeredményben nyugszik a társadalmi rend, vagy ha úgy tetszik, maga az állam. Mert a köz szempontjából mégsem a tőzsdés, vagy mit tudom kicsoda a fontos, aki egy szerencsés fogással százezreket keres és elutazik a Rivié­rára, hanem az a kereskedő vagy iparos, aki kis pénzecskéket fektet be, hogy verejtékes napi munkával kikényszeritse magának a kenyérre valóját. Na de kezdek nagyképü lenni. Szóval, hogy mi mindenből élünk. Az éjszakai életben pél­dául megjelent a fujtatós ember, aki sorra járja a lokálokat és kölnivízzel megperme- íezi a hölgyeket. Kap érte tiz-husz fillért s egy jó éjszakán megkereshet hat-nyolc pengőt is. Az ügynökösködés ezer és egy fajtájáról kár beszélni. A napokban viszont a következő apró­hirdetést olvastam egy napilapban: ruletté szisztéma, amellyel havonta bebizonyithatólag néhány ezer pengőt lehet keresni. Keresek tár­sat társnőt, aki nemcsak tizezer pengővel, ha­nem jó referenciákkal is rendelkezik, jelige stb. Ebből akar élni, Álmomban nem pntna eszembe. Uccai árasok... csak úgy nőnek ki a főid­ből. Citromot árulnak például, hármat tiz fillé­rért. Citrom, citrom, citrom tessék ... ! És nagy cikk a notesz. Tessék, tessék a száz lapos ameri­kai zsebnotesz — hogy miért amerikai!... — idei naptárral, finom notesz, kockás notesz, amerikai notesz. Nem túlzottan kelendő. De aki egy kicsit élelmes, az ebben a bransban is bol­dogul. A Muzeumkörut és Kálvin tér sarkán áll egy jóképű siheder és a következő üzleti fo­gással dolgozik: elmennek előtte hárman- négyen, figyelmeztetve utánuk szól: — halló le­esett valami, leesett valami! — az ember erre okvetlenül hátrafordul, mire nyújtja a noteszt — leesett a notesz ára, csak tiz fillér a kiváló bőrerős amerikai zsebnotesz, csak tiz fillér, a márkás zsebnotesz. Okvetlenül akad, aki nevet és vesz egy bőrerős márkásat. A „tiiszkő-tüszkő-tüszkő“-től csak úgy zsong, sziszeg az ucca. Tüszkő, tüszkő... s a bádogdóznit a tűzkővel, rendesen valamely kö­zeli kapu alatt eldugva tartják, mert a rend­őrök nem igen hagyják őket érvényesülni. Na de ezek, szegények, végre is koldusok. Az a húsvéti levelezőlap, vagy más semmiség csak szerény díszlete az alamizsnakérésnek. De itt vannak a cuttyongó kis szélhámosok, akik kapuk alól melléd osonnak és füledbe súgják: valódi angol szövet, éppen egy ruhára való, di- vatszin, alkalmi áron, tessék utánam jönni, nyolc pengő az egész! A valódi angol természe­tesen, vagy papír, vagy lopott, még jó, ha nem mindakettő. De kínálnak ékszert is igen-igen olcsón, zsebből. Egy üveg orosz kölni erejéig pedig magam is beugrottam egyszer öt pengő­vel. Természetesen csak a dugóját szagositották egy kicsit, az üvegben pedig viz volt. Képze­lem, mennyit nevet egy ilyen ember otthon. Ha az uccai árus megtollasodik, kapualatti vállalatot növeszt legális utón. „Ujdonságter- jesztő vállalat/ A ráérőkre alapítják, a lézen- gőre, aki megálll és addig bámészkodik, amig vesz valamit. Például folttisztitót — ami otthon nem akar- működni — komplikált cigaretta töl­tőt, különleges zsebkendőszáritót, szerkezetet, amitől az órám nem eshetik ki a zsebemből, örökkétartó ceruzát, stb. Ez azonban nem szélhámosság, ez élelmes­ség. Igen ügyes trükköt eszelt ki egy fiatalem­ber — aki azóta már minden ügyessége mellett is, lakat alatt van. Különböző előkelő állású embereket felhívott telefonon és más előkelő állású emberek nevében — saját magát prote- zsálta. Aztán sorra járta a telefonos címeket és a nemlétező könyvsorozatért, felvette a néhány pengős előlegeket. Egészen kedvesek, akik az elromlott telefon­automatákat lesik. Végtére is szerte Pesten nair ponta legalább nyole-tiz automata elromlik. Igaz, hogy rendesen még az nap kijön a szerelő és megjavítja. De addig okvetlenül akad nyolc­ZILAHI!------------------­LAJOS MŰVEI OLCSÓ KIADÁSBAN: Halálos tavasz. .. 57 le.i Szökevény ........88 lei A lélek kialszik.. 60 le' Valamennyi kötet egyöntetű vászonkötésben, Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalá­ban Kvár, str. Baron L Pop 5. Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése .esetén azonnal szállítjuk. tiz ember, aki bedobja a húsz fillért káromko­dik és továbbmegy. Az automata-hiéna jön, megbillenti a horgot és viszi a húsz fillért. Eh­hez persze türelem és nagy helyrajzi ismeret kell. Szép história volt — nekem legalább igen­igen tetszett — a dugóügy. Jobb ékszerészhez beállított egy elegáns ur, vett egy drágaköves karkötőt háromezernégy­száz pengőért. Rögtön lefizetett négyszáz pen­gőt. A többi itt és itt fizettetik ki, tessék jöjjön vele valaki, a taxi az ajtó előtt vár. Az ékszeré­szek gyanakvó emberek, dehát Istenem egy há­rom ezernégyszáz pengős üzlet a mai világban! Az egyik segéd beült a vevővel a taxiba — még hozzá ő vitte a becsomagolt kazettát — és el­hajtattak egy parafaárugyár lerakafcába. Itt az ajtóban megállóit a vevő, nyúlt a kazetta után és odaszólt a főnöknek: — tessék a háromezret leszámolni ennek az urnák. . ~ — Kérem szépen azonnal. Tehát rendben van. A segéd megkönnyeb­bülten átadta az ékszert, a vevő köszönt és el­robogott. Az ékszerészsegéd pedig majd elájult, mikor elkezdtek neki leszámolni háromezer da­rab parafadugót. A kedves vevő ugyanis előbb ittjárt, vásárolt készpénzért háromezernégyszáz parafadugót, négyszázat elvitt és azt mondta a háromezerért majd visszajön a társával. Sokkal több munka, kevesebb készpénz és sok utánjárás kellett a másik esethez: három fiatalember egy közművelődési testület nevé­ben koncertjegyeket árusított. Valami három­száz jegyet adtak el s mikor a jelzett napon este a közönség szállingózni kezdett a testület széldiázába, ott senki sem tudott a koncertről. A rendezők pedig régen elszeleltek. Pesten van egy közismert alak, valami le­csúszott uraság, aki jutányos áron idegen ál­lampolgárnőket vesz feleségül. Természetesen azonnal beadják a válókeresetet, viszont a hölgy rövid utón magyar állampolgár lesz, annak rendje-módja szerint. Ezer és egy dolgot gondolnak ki az embe­rek, soha ilyen ravaszok nem voltak! Soha ilyen raffináltak, életrevalók, kapaszkodók, lelemé­nyesek. Ennyi öltlettel mindnyájan a Rocke­feller vagyonát kellene megkeressük. És mind­ezek dacára többnyire kettesek vagyunk. Az uccai argot szerint ugyanis egyeseknek még mindig jól megy. Török Sándor. A ROMÁNIAI KÖNYVPIAC SZENZÁCIÓJA KO^ZME&tVY FERENC világhírű Î000 angolfonttal díjazott regényének, a UDAPESTI KALAND-nak olcsó propaganda kiadása. cAz 500 oldalas díszes kiállítású könyv kapható a Keleti Újság kiádóhivatalában Cluj-Kolozsvár, strada Baron L. cPop (volt Brassai u.) 5. Ára 44 lej. 'Vidékiek­nek 54 lej beküldése ellenében azonnal szállítjuk ÍIKI IIIIIIIIPIPilliilH

Next

/
Thumbnails
Contents