Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-05 / 228. szám

MAI DIÁK VÁNDORLÁSA j (3.) p~ Hát majd csak clvergödöm valahogy, _ mond­tam — ha máskép nőm, hát gyalog. Jó régi kocsi ez már, mikor vette? — Ezt? — már nem Is igen emlékszem rá, olyan régen volt. Kiszolgált, mint magam. — Ml a foglalkozása? — Boltom van Gossauban. Elég Jól mgey. Majd­nem ngy, mint ahogy eddig is ment. Utóbbi években kicsit megcsappant a forgalom, dehát azért meg lehet élni. , i — Na, már nem vihetem tovább. Csak menjen egyenesen ezen az utón. Fél óra alatt elérheti Wlnter- thurt Köszönöm. Mentem. Nem telt el öt perc, autó jött. Stoppoltam. Kicsit gondolkozott — aztán megállt. Sza­ladtam utána. Taxi volt. A sofíőr kiugrott és kinyi­totta az ajtót. — Az ur itt... — A’ bocsánat, beülhetek? Persze! ö is sokat vándorolt Így fiatal borában, mint én. Nagyon kedves emlékei maradtak róla. De én nem vagyok schweizi — ugy-e? — Nem. Magyar vagyok, Erdélyből. — Aa... Temeszvar, Koloszvar, ott is járt S. Nem, nem, fiatal korában, később volt az már, üzleti ügyben uta­zott odaie. Szép, kedves helyek azok. Okosan csiná­lom, hogy vándorolok. KI kell használni a fiatalságot, ahogy csak lehet. Most is szivesen vándorolna ö is, de már nem lehet, megöregedett. Szivesen lenne még- egyszer fiatal. Szép idők voltak azok. Sokkal többet is tapasztal az ember, ha vándorol, mintha vonaton utazik. £s sokkal több kedves emléke is marad vissza. Kiszólt a soff őrnek: A népbank előtt álljon meg. Hát Isten vele! Jó utat kívánok, szép időt. Megköszöntem, hogy elhozott. __ Aaa... nincs mit, természetes. Jő utazást. Szép, széles uccára értem... Olyan forgalom volt rajta, mint Pesten az Andrássy utón. Az autók és mo­torbiciklik egymást érték. A biciklisták minden faja: kiskerekü, nagykerekü, háromkerekű, jeges, kenyeres, nagy butorszállió autók, teherautók kaviccsal, homok­kal, meg egy mecklenburgl fogat Is: a szemetet szedte össze az útról. Utána jött a nagy forgalmi akadály, egy vizes-autó ontotta magából a vizet, ami minden piszkot és szemetet levitt magával a csatornába. Mel­lette néhány munkás surlókefével tisztította az utat. Megszokott kép ez: szombaton minden városban fel- surolják az utakat. Egyszer csak az egyik autó pár lépésnyire magá­tól megállóit. Öreg házaspár ült benne. A néni kiszál­lott és integetni kezdett nekem, hogy menjek csak! Mire odaértem, már helyet csinált nekem hátul a ka­bátok között. — Hova megy? __ Zürichbe. — Na üljön csak be azzal a nehéz hátizsákkal, mi is Zürichbe megyünk. — Igen? Nahát szerencsém van. Nagyon halas va­gyok. De micsoda forgalom van itt Winterthnrban! — Igen! Schaf fhausenböi a Boden tör 61, St. Gal­lonból, Ide futnak össze a vonalak. Hét vasúti vonal, meg legalább annyi országút. Meg nagy gyárváros Is. Itt van balra a nagy Maggl-gyár. Látja? Maggl-szlnü épületek sorakoznak egymás mellé. Mindenféléről beszélgetünk. Már nincs Is olyan messze Zürich. Ez itt Oerlikon, a nagy gépgyárváros. Beljebb egyforma modem munkáslakások sorakoznak. A gyár- kéményerdö azonban hiányzik. Füstnek nyoma sincs. Itt minden villannyal megy. — Hol akar kiszállón!? Nekünk mindegy, hol ál­lunk meg* — Nekem is mindegy. Ha az állomás előtt elmen­nek, akkor tegyenek le ott. Megköszöntem a szívességüket, elbúcsúztunk. Jő' utat kívántak. ^Folytatjuk.) u»—-> Turistan aptá r : ERDÉLYI KÁRPÁT EGYESÜLET: október hő 7. és 8-án kirándulás a scărişoara! jégbarlanghoz. In­dulás: 7-én d. u. 1 órakor az egyesület székházától. Visszaérkezés: vasárnap este 11 órakor. Részvételi dij tagoknak 150 lej, vendégeknek 160 lej. Jelentke­zési határidő 6-án este 8 óráig. Vendégeket szivesen látunk. KOLPING LEGENYEGYLET: október 8-án autóski­rándulás a Detonátára. Útirány: Torda, Aranyos­völgy, Topánfalva, Verespatak. Részvételi dij tagok­nak 130, vendégeknek 145 lej. Indulás szombaton este (26.) Arra is vigyázott, hogy Teleki Mihály hitt-" ságát megsimogassa. Még a külső címzést is igen gondosan szerkesztette meg, ilyenformán: Spectabili ac generoso domino d. Mi­chaeli Teleki, celsissimi principis Transsyl- vaniae consiliario intimo, comitatuum Torda et Máramaros comiti, arcium Huszt et Kővár capitaneo ubique supremo etc. do­mino et fautori aeternum colendo patebunt. És levelében megírta, milyen szempontok­ból találja szükségesnek a biblia kijavítását. Egész sereg hibát sorolt fel a Janson-féle bib­liából s mindjárt tudomásul adta, hogyan fogja kiigazítani. Fanatikus lángolással irt arról, hogy mik a tervei. Ha véges; a nyomta­tással, sok ezer exemplárt hazavisz, olcsón áruba bocsátja, külön nyomtató intézetet állit fel saját erejéből s mindig az ecclésiák szol­gálatára leszen. Itt szerzett tudását hazája ja­vára fogja forditani s a miveltség uj utjai nyílnak majd meg. Erdély nem fog rászorulni idegen nyomtatókra, de még idegenből sem kell szereznie a bibliához való finom, jó papi­rost sem, ha meghallgatják őt és papiros­malmokat állítanak fel. Csak a papiroscsiná- lás mesterségét kell megtanulni. — Kegyelmetek — irta lelkesen — hazánk­nak nagy javára tselekedné, ha most commi- tálna T. Kolozsvári uramnak felőle: őkegyel- me minthogy publica authoritatae küldetett ide, hathatósabb lenne ebben való munkája, találhatnánk egy jó mesterembert, aki által ott elterjedhetne ez a mesterség is. Végül kérte Telekit, hogy ne zavarják őt meg munkájában, amit Isten dicsőségére kí­ván végezni. — Expertus loquor s amint a dolgokat tu-“ dom, úgy szólok- Kegyelmetek tselekedje, amit akar. Ezzel végezte hosszú levelét. Teleki Mihályt ez az őszinte, alázatosnak tetsző, de azért önérzetes írás kibékítette. Már nem látott sacrilégiomot abban, hogy Miklós kijavítja a Janson-féle bibliát, kiváltkép azért sem, mert még a Berlinbe küldött s onnan Hollandiába irányított Kolozsvári István pro­fesszor is szükségesnek vélt bizonyos javításo­kat a biblián s éppen Dési Mártont kérte fel a Tótfalusi Kis Miklós javított bibliájának kanonizálására. A hatalmas ur Tofeus püspökkel együtt elhatározta, hogy ráhagyják Miklósra a bib­lia kinyomását. — Jó és szent dolog és szükséges a fordí­tásnak jobbítása az ecclesiában, az Isten isme­retinek nevekedéséhez képest mindenkor ... —• irta Dési Márton is Telekinek s igy Miklós háborítatlanul dolgozhatott volna tovább, ha Teleki nem feledkezett volna meg uj felfogá­sáról értesíteni mind őt, mind Kolozsvári Istvánt­Ez utóbbi várta az uj parancsolatokat s minthogy azok nem érkeztek, az eredeti uta­sítás alapján Amsterdamba utazott és beállí­tott Miklós nyomtató-intézetébe. _ Tekegyelmedhez ex offo rendelkezést hoztam, — mondta Miklósnak — hagyjon fel a biblia korrigálásával és kinyomásával! 11 órakor. Jelentkezés péntek este 10 óráig. Gyalog­túra: Györgyfalva, Seregélyes, Felektetö, Bercsényi turistaház érintésével. Indulás vasárnap reggel 8 órakor az egylet, Brassai ucca 3. sz. alatti helyisé­géből. Vendegeket szivesen látunk. KKASE: október 8-án autós kirándulás az ekemezöi ; Miklós felháborodott: — Soha, amig a világ világ! — felelte. Kolozsvári kérlelte. Az otthoni főurak, consiliáriusok, Teleki uram, tisztelendő To­feus püspök urak nagyon szivükre vevék a dolgot, ne huzakodjék velük. Miklós ingerülten válaszolt: — Ha az egész világ ellenem szegül, szem­beszállók az egész világgal s nem hagyom félbe, amig csak tagjaimat mozgathatom, minthogy tudom, hogy Istennel kezdettem, azaz Istennek indításából és abban őszeatfel- sége segít olyan láthatóképpen engemet: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?! Hü munkatársai, a korrektorok, Csécsi János és Kaposi Sámuel is megijedtek az ott­honi urak haragjától. És szintén kérlelték: —- Engedni kell a kényszerűségnek! De Miklós megrázta kemény, bozontos fejét. — Mit akartok tőlem, fiaim? — mondta keserűen. — Emlékezzetek Pál apostolra, akit sírva kértek a keresztyének, hogy ne menjen Jeruzsálembe, mert ott bilincs vár reá s az apostol egy bibliai citátummal válaszolt: „Mit miveitek sirván és az én szivemet keser­get vén? Mert én nemcsak megkötöztetni, ha­nem meghalni is kész vagyok az ur Jézusnak nevéért!“ Az ifjak szégyenkezve elhallgattak. . Kolozsvári azonban tartván magát az ere­deti meghagyáshoz, tovább protestált. Elment az amsterdami református egyház elöljáróihoz és panaszt tett. Az elöljáróság maga elé citálta a hires könyvnyomtató mestert, aki iránt már a hol­land protestáns egyházi világ is nagy megbe­csüléssel viseltetett. Elójstárták a panaszt. És Miklós megfelelt. Szenvedelmesen védte álláspontját, egész élete küzdelmét fel­tárta. A magisztrátus tagjai meghatottan hallgatták s határozatuk ez volt: — Bárcsak minekünk, hollandusoknak is volna ilyen önfeláldozó, nagy hitbéli harco­sunk... Miklós teljes győzelmet aratott. Én, Arisil király i*r, Dávid nem­zetségének nyolcvanegyedik királya... És befejezéséhez ért a nagy mű. A biblia elkészült. Ezerhatszáznyolcvanötöt Írtak, pün­kösd havát, amikor Miklós elment az amster­dami temetőbe és odaborult Vilma sírja elé: — Vilma, Vilmácska, az álmunk betelje­sedett ... Amig csak szedte, javítóita és nyomtatta a bibliát, mindig az az érzése volt, hogy két szomorú, lelkes szem figj^el a háta mögött. Minden küzdelmét, gondját a drága emlék enyhítette. Vilmácska lelke vele van, Vil­mácska együtt virraszt vele, együtt Örvende­zik, együtt lelkesedik... gáztüzhöz. Indulás szombat este fél 9 órakor az unit. kollégium elől. Jelentkezés péntek estig Schuster Emil céginél. Gyalogtúra: Csigadomb, Bátorihegy, Bácsitorok, Hójaerdö. Indulás vasárnap reggel fél 8 órakor az unit. kollégium elöl. Mindkét túrára ven­dégeket szívesen látunk. (Folytatjuk.) '•«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents