Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-05 / 228. szám
4 a KuinUvsm ■mamim A Sachsentag mindenkire kimondta a munkakőteiezeitségef, népi felügyelet alá helyezte a bankó* kát és néptulajdonba vette az újságokat Csütörtök, ms. október 5. j¥*usztul*e a fnagyursúg ? (Kolozsvár, október 4.) Amint a Keleti TJjság már megemlékezett róla, a nagyszebeni Sachsentag egészen uj népprogramot állított fel. Ennek a programnak az a része, amely a kisebbségi jogok követelésére s e követelmények felállítására vonatkozik, nem adott alkalmat vitára. Vitát idéztek elő a belső népi élet szervezésére és kiépítésére vonatkozó pontok s ezek között főként annak a kérdésnek az elintézése, ami majd minden nemzeti szervezetnek aktuális kérdése: az ifjúság szerepe és elhelyezkedése. E programpontok közé olyan megállapításokat, kötelezettségeket vettek fel, amelyeknek az érdekessége rendkívül nagy. Ezeket a határozatokat a nemzeti szocialisták felvonulása vitte keresztül. Nép! közmunka kötelező. A zárt ajtók mögött tartott Sachsentag pro gram vi tájának a szónokai n,agyrészben nemzei szocialisták voltak. A Volksrat javaslatát Zerbes előadó terjesztette elő s az általános vitánál a nemzeti szocialisták vezérszónokai, Fabritius, dr. Jickeli, dr. Gnst fejtették ki, hogy alapjában mit kivannak elérni. A részletes vitánál minden ponthoz, amit módosítani kívántak, más és más szónokuk adta elő javaslataikat, az előre kiosztott szerep szerint. Éles vita a munkakötelezettség bevezetésének tervénél volt, ahol az ifjúsági szövetség, amely nemzeti szocialista alakulat, követelte az általános munkakötelezettség kiterjesztését falura és városra egyaránt s erre nézve kész tervezetet adtak elő. A német párt elnöke, Hans Otto Roth mondott kibékitő beszédet s a két ellentétes álláspont kiegyenlítésére tett közvetítő indítványt. Ez az indítvány igen érdekes és tanulságos: — Minden néptestvérnek erkölcsi kötelespap vera 1 mozgásmüvészeti iskolája j| cluj—koiozsvár, 1 calea victoriei g (kossuth l.u.) 27 1 telefon: 4—13. i állandó tanfolyamok, leszállított tandíj, sége ifjúsága idején a népközösség javára munkaszolgálatot teljesíteni. Az 1915. évben és később születettek közül csak azok választhatók be a népi testületekbe, ha eleget tettek e kötelezettségnek, amit a Volksrat az erkölcsi munkakötelezettségről s a munkatáborról készítendő szabályzatában előír. Ezt a közvetítő javaslatot a nemzeti szocialisták nem fogadták el. ök ugyanis a saját szabályzatuk azonnali elfogadását kívánták, mig Roth javaslata a Volksratra bizza a szabályzat elkészítését. A többség azonban elfogadta a Roth javaslatát. A bankok és pénzintézetek nemzeti felügyelet alatt. A nemzeti szocialistáknak a bankokra és pénzintézetekre vonatkozó javaslatát Hans Otto Roth is magáévá tette és szavazás nélkül elfogadták: Ez pedig kimondja, hogy a pénzintézetek tiszta jövedelmei a romániai német intézményeket és a népi célokat kell hogy szolgálják. A népvezetőség felvigyáz ennek az alapelvnek a betartására és ha valamelyik pénzintézetnél a figyelmeztetés nem használ, vele a népközösség minden összeköttetést megszakít és ezt nyilvános deklarációban nyilvánosságra kell hozni. A sajtó a nép tulajdonában. Szavazás nélkül fogadták el a nemzeti szocialistáknak azt a javaslatát, mely kimondja, hogy nemzetközi összeköttetéseket a szász nép- szervezet csak olyanokkal tarthat fenn, akiket a hitlerizmus erre alkalmasnak tart. Az újonnan választandó Volksrat nem tarthat fenn kapcsolatokat másokkal, ilyen kapcsolatokat meg kell szakítani, elsősorban a szabadkőmivesekkel és a marxistákkal. Ez a határozat nem kerül he a programpontok közé, de kategorikus utasítás a Volksrat számára. A sajtóra vonatkozó, elfogadott programpontjuk kimondja, hogy minden német újság néptulajdonnak tekintendő, ha tisztán magán- tulajdonban is van. A népvezetőség felügyel ezekre a lapokra, ellenőrzi, szükség esetén kizárja. A programpontok között a nemzeti szocialisták kívánsága szerint alakítják át a Volksratot vezérlő testületté* r Női kosztüm, kakát lapok Confection 1K|EGERKEZTEK It M az ős%e szezon Lej 100-Manteaux et Costumes 175'London Stiles 240'— Gyermekraftta, kabát lapok Ullstein Kinder Album (szab.mint.) 45'— Mői ruíia, kabát lapok Grande Revue des Modes Lej 130-— L’enfant elegante 100-— Enfant Chic Parfait 80'— Revue Párisién 120 — Silhuettes Enfantines 75'— Elite 115-Nos Enfants 50'Saison Párisién 100Ruha, kabát lapok férfi aknak La Mode Francaise Officielle 40'— i Star 145 — Mode de Paris (szabásmintával) 75-— Bitón de la Mode (szabásmintával) 70-— bbkmkhhi Smart 125-— Tailoring News 60'- 1 Stella 90'— La Párisién 85-— Kaphatók a MINLKVA I könyv- és papirkereskedésében 1 Cluj—Kolozsvár, Strada Regina 1 Maria (v. Deák Ferenc u.) 1. sz. ^ Catalogues des Modes 50-— Fehérnemű lap Lingeries Modern 105'— Nem sovén nemzeti fellángolás, més Gyula, a magyar irodalom egyik legjelesebbje írja a Nyugat mult havi sázmában: „A Dunántúl végveszélyben van... ml lesz, ha a Dunántúl lehasad az országról? Megmaradhat—e önálló állalmiak az a kis darab, ami a Duna— Tisza között még esetleg magyar marad? Lesz annak létjogosultsága, érdemes azt fenntartani a nemzetek sorában?“ Megrázó erejű volt az a tanulmány, amelyet ülés helyszíni barangolások alapján, irásművészetének különös szuggesztivltásával harsogott vUággá. Nem is maradt visszhang nélkül. A Nyugat uj számában már ankét viharzik a fájdalmas kérdés körül. Babits Mihály, aki maga is dunántúli, ilyen szavakban fejezi ki döbbenetét: „Mert nem kisebb dologról van Itt szó, minthogy a magyarság, előre kiszámítható és már nagyon rövid Idő alatt az ős Dunántúlról teljesen eltűnik, helyébe német lakosság lép és a magyar önnön megmaradt kicsiny hazájában kisebbség lesz“. Majd más helyen: „Mikor a magyar honi német magyarnak vallja magát, többnyire talán valami olyan érzése van, hogy a magyarság maga is a németség egy neme, valami előretolt, keleti és barbár németség, mely nyelvileg ma még nem is német, de máris hű katonája a néSmet ügynek“. Es még egy idézet ugyancsak Babustól: „Mindig soviniszta elveket hangoztattak s minden nemzetiség ellen védekeztek: a németet azonban kegyelik s támogatják. Holott van-e nagyobb veszély s ősibb átok a magyar számára, mint a német? Újabb korunk legnagyobb Katasztrófáját, Trianont is a német szövetségnek köszönhetjük“. Az ankét másik részvevője, Schöpflin Aladár is fel- sóhajt: „Hogy bírják tétlenül? Hát nem látják, hogy a magyar Dunántúl amúgy is veszélyeztetett terület, ki>- röskörül szinte megszakítás nélküli láncával van körülvéve az idegenajku telepitvényeknek, a nagy német tömb közvetlen szomszédságában?" Fülep Lajos dunántúli lelkész, ismert iró, „szemtanú“ pedgt Így látja a dolgokat: „A magyar nép pusztul s ha igy megy tovább, belátható időn belül kipusztul. Ne tessék könnyedén legyintenl: ez nem egy ember csodabogara, nem is néhányé, — ez kivétel nélkül mindenki meggyőződése, aki a magyarság veszélyeztetett területein él, vagy ezeket a vidékeket jól ismeri.“ A magyarországi magyarságot, ha ez igy tart, a komoly megsemmisülés veszedelme fenyegeti. Fülep idézi Isbert berlini egyetemi lektor könyvét, amely szerint a „németség már kidolgozta a maga északdimántuli kantonjainak területét és határait, amelyeken belül ő lesz az ur, az ön- kormányzat vezetője.“ A sötét borongásu ankéton egyetlen optimista hang a Braun Kóbertő, aki statisztikai adatokra támaszkodva megállapítja, hogy lehetséges ugyan több vármegyében a magyarság hanyatlása a németséggel szemben — főként az egyke rendszer miatt, — de az egész Dunántúlt nem érintheti a a kérdés, sőt. Mit lehet tenni abban az Irányban, hogy a dunántúli magyarság megmentessék? Fülep Lajos két módszert ajánl: az örökösödési törvény gyökeres módosítását s a telepítést. Az elsőre most gondolni sem lehet, a másodikat annál sűrűbben emlegetik. Fülep elmondja, hogy a dunántúli magyarság bajaira már négy évvel ezelőtt cikksorozatban mutatott reá. Magyarországon nem volt visszhangja cikksorozatának, de amikor a telepítési kérdést felemlítette a sajtóban tömérdek levelet kapott az elcsatolt területekről, így Csíkból is, gyors választ kértek, mennyi a rendeltetésére álló föld és mibe kerül? Nekünk erdélyi szemlélőknek tulajdonképpen elég ennyi, hogy informálva legyünk, mi történik odaát Magyarországon? De nem lehet a tények puszta kon- statálásával napirendre térni a kétségbeejtő kérdés felett. Itt vannak tanulságok is és ezek: Valóban kevés igaza van a Bleyer-féle megmozdulásoknak, a magyarországi német kisebbségi önvédelmi harcnak akkor, amikor megállapítható, hogy emellett az „elnyomás“ mellett is a magyarországi németség félelmetesen nő, a magyarság pedig apad. Ha Így a halálharang kong a magyarországi magyarság felett, mi történik majd akkor, ha a Bleyer-féle ultraki vánságok mukkanás nélkül teljesülnek? Ausztria valóban Európa lövészárka és itt eldől, hogy a németség megáll-e az osztrák nyelvi határánál, vagy Magyarország felé folytatja feltartőzhatatlan útját? Valóban igaz, hogy a telepítés kérdése Magyarországon nagyon fontos. Ha a Dunántúl elnéptelenedik, akkor telepíteni kell oda magyarokat. Most utólag arra gondolunk, hogy azok az erdélyi magyarok, akik az Impériumváltozás után Délamerika egyes államaiba vándoroltak ki, nem bölcsebben tették volna, ha Kanada helyett Baranyát tűzik ki céljaik lobogójára? U. e.)
