Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-01 / 225. szám
KUETlUlsm Vasárnap, 1933. október 1. Meddig halogatják a Uolozsvár—nagyváradi magyar színház megnyitását ? Csöndes éjfélutáni beszélgetés a síinésznyomorról és egyebekről (Kolozsvár, szeptember 30 ) Az ujságiró- klubban színészek, festők és újságírók ülnek együtt.. Péntek van. Csöndes nap és éjfélután. Meghitt, intim a hangulat. A zongorista halkan és finoman fájdalmas tangót játszik, valami elnyomott néger törzs lelke sir a dalban. A szordinós világításban csak a cigaretták tüze izzik. És halk beszélgetés folyik. — Ma a hegedűmet adtam el, — mondja az egyik színész, — Kétszáz lejért? — szólt valaki a társaságban s hogy a közbcszolását megindokolja, még hozzá teszi: — Ki vásárol ma hegedűt? — Pénzt nem is kaptam érte, hanem zálogba tettem a szabómnál, hogy egy régi ruhámat átalakítsa. Nem mindegy? — mondja tovább, mintha önmagával beszélne, — azt mondtam a szegény embernek, hogy ha nem tudok fizetni, bármit csinálhat a hegedűmmel, akár el is adhatja. Hej, hogy szerettem pedig a hegedűmet... — Én már nem merek az uceára menni — mondja a másik színész —, mindenütt hitelezőkkel találkozom. Félek a főpincértől, otthon vacsorázom s ha még tovább hitegetnek a színház megnyitásával, akkor nem állok jót magamért... Ezt kissé hangosabban mondotta és ideges mozdulatot tett. — Parancsol? — rohant oda a pincér. — Egy pohár vizet kérek — mondotta elővéve a színpadi hangját és fölényét. — Mégis csak hangot kellene adni a sajtóban — mondotta tovább az újságírók felé fordulva—, hogy Parlagi Lajos, az uj igazgató azt Ígérte a közönségnek és nekünk, szegény páriáknak... — Jól alakítja a páriát — mondja az egyik újságíró tréfásan. — Ez nem vicc uraim. Én tudom, hogy az önök cinizmusa mögött meleg szív lakozik, de az Istenre kérem önöket, ne hagyjanak tovább nyomorogni. Mégis csak a sajtó hivatása ... — Mit Ígért Parlagi igazgató? — veti közbe az egyik iró, aki nem szívesen hallja, ha a sajtó hivatásáról beszélnek. — Mit igórt? Az összes lapok megírták, hogy a kolozsvár—nagyváradi színtársulat október 5-én Váradon megkezdi az előadáso kát. Hát mi erre voltunk berendezkedve. Úgy osztottuk be azt a néhány garast, amink még volt. És mast újabb nyilatkozat hangzott el: Csak október 20-án akarják kezdeni az előadásokat, — Bizonyára még nem készülhetett el a színház, még nincsenek leszerződtetve a pesti tagok — próbálja menteni egy festőművész a színház vezetőségét. — Miért nem fogtak hozzá a szervezkedéshez előbb? — mondja a másik színész. Lehet a közönséget tovább is várakoztatni? Lehel séges, hogy vidéki színtársulatok előbb kezdjenek játszani, mint a kolozsvár—nagyváradi színház?! — Igaza van — szól közbe az éles jndi- cimnmal bíró szerkesztő —, a közönségnek kell a színház. Telki szükséglet. Ma megnéztem egy úgynevezett slágerfilmet. Gyönyörű díszletek, bravúros felvételek, nagy attrakciók, nagynevű sztrárok és mit gondoltok, hányán voltak a moziban? — Zsufi ház — mondja.a fiatal színész és felragyog az arca. — Dehogy, — legyint a kezével a szót kesztő. Mindössze öt vénén lehettek a nézőtéren. A közönség megunta a hangosfilmeket és várja a jó színházat, mer.t az előszót, a művész személyes megjelenésének varázsát s különösen a művészi előadás finomságait csak az élőszinpad adhatja nekünk... — Miért nem gyűjtenek már Kolozsváron és Nagyváradon bérletet, miért nem szervezik meg a színpadi művészet pártolására a magyar közönséget? — szövik tovább a csöndes beszélgetést, akik együtt ülnek é3 a magyar színészet sorsát a szivükön viselikMindezek olyan kérdések, mire még nehéz feletet adni. Kétségtelen, hogy ma nagy a szinésznyomor és még nagyobb az igazi színpadi művészet utáni éhség és várakozás. Mert az a közönség, amely szereti a színpadi művészétét, az is éhes, épugy, mint a színész, aki nem tudja, hogy holnap mit eszik és hova hajtja le a fejét. Ezek a gondolatok nemcsak éjfélután, ba ráti körben, fájdalmas néger tangó mellett foglalkoztatják az Írókat, művészeket és újságírókat, hanem fényes nappal is sokat és sokszor és kétségbeesetten beszél erről mindenki, aki szereti a magyar- színházat. ZSÍROS, PATTANÁSOS ARCBŐRHÖZ PUDER HELYETT SmFAMYL MéES/PUDEfS Megszünteti az arc pattanásait, miltesszereit. Szaküzletekben kapható. Megkockáztatjuk tehát a kérdést, meddig halogatják a kolozsvár—nagyváradi színház megnyitását? Lehet-e tovább is a közönséggel és a színészekkel buvócskát játszani? A közelmúlt szomorú tanulságokkal szolgált. Szeretettel és megértéssel fogadjuk a Parlagi-rezsimet, ismerjük az emberfeletti nehézségeket, de a szinház megnyitásának a határidejét tovább halogatni, a nyomorgó színészeket tovább éhez- tetni nem lehet. Olajos Domokos. Nyirő Józsefről hallgat a krónika, aminek , talán egyetlen oka, hogy távol éi Kolozsvártól, (z erdélyi irodalom szellemi központjától. Könyveire azonban felfigyelnek, így a legutóbbi a Budapesten megjelenő Korunk szava c. magas- nivóju folyóirat a Kopjafákról a következőket írja: ,,Ugy vagyunk véle, hogy egy külön könyvet kellene Írnunk róla, mely zsúfolt óriási értékeit a sorvadó magyar tudat eltömött s összeszáradt hajszálereibe csörgedezhetné. Rám olyan megrázó hatást tesz mindig, hogy csak részletekben bírom elolvasni, pedig folyton visszatérek hozzá, akár a „Bánk bánhozAmint a „Bánk bán“ a dráma keretein túl balladává tisztul és emelkedik, úgy Nyirő József könyve a novellafüzér keretein hol folyton népi önvallomássá mélyül Nyirő József udvarhelyi magányosságában nagy kitartással dolgozik. Az „Uz Bence“ cimü kötete, amelynek nagyrésze a Keleti Újságban jelent meg, elkészült, rövidesen ez is megjelenik könyvalakban. Nyirő Józsefről jut az eszünkbe, hogy említett Korunk szava erdélyi könyvek terjesztésével is foglalkozni akar és a Szép- mives Céhtől sürgősen kért a Kopjafákból és Kós Károly Kalotaszegjéből ezer-ezer darabot. Sajnos, a kérés teljesítésének nagy akadálya, hogy mindkét könyv csaknem az utolsó példányig elfogyott. * Benőit Duvernois és néhány tehetséges francia iró, — gondolom heten — összeállóitok és közös regényt Írtak, amelynek minden egyes fejezete egy másik iró tollából született meg. A könyvnek nagy sikere volt, számos kiadásban jelent meg, nagyar nyelvre is lefordították. Hasonló mü jelent meg a minap Földalatti hármak címen az erdélyi magyar könyvpiacon. Itt is hét erdélyi iró szerepel: Ben a mi Sándor, Fekete Tivadar, Szántó György■ Tüneti Frnő, Győri Illés István, Károly Sándor, Nagy Karola. A könyv három habomban összekerült baj- társ egymásba fonódó éle ff oly ásót tárgyalja r béke éveiben. A könyvhöz előszót Tamási Áron irt ás többek között ezeket mondja: Az íróról szokták mondani, hogy abban mindig él a gyermek s az Illetőknek ebben az egyben mintha A vadász és vizslája >rta Félix Endre. Számos képpel. —, Ara 72'- lei A vadászat, mestere. Irta OorszUvásy Ákos. Áral20L. Postán utánvétté' Kérjen ingyen jegyzékeket. igazuk Is volna. Mert most, ahogy éppen olvastam ezt a koUektiv írásbeli játékot, valami irigység-félét érnek s azt gondolom, hogy bizony én is szívesen eljátszottam volna ezzel a hét-nyolc gyermekkel, akik gondatlanul és a gyermeket jcUemző kecskebukákkal és szökdécselésekkel megírták „A földalatti liárnmk“-at. De amit az Íróról szoktak mondani, azt megszokhatták már ugyancsak mondani az olvasóról is, mert amint magamon keresztül tapasztalom, abban Is jócskán benne van a gyermek. Ugyanis nemcsak érzi, hanem élvezi és szereti a játékot. Ez nagy szerencséje az olvasóknak és ennek a regénynek egyaránt, mert leszámítva a gonosz, a nagyképU, vagy az erkölcsi hatalmakat, más hatalom nincs, ami veszélyeztesse ezt a bűvös szerencsét. Ez pedig nem jelent egyebet, mint azt, hogy ez a regény előcsalja az olvasóból a kalandos gyermeket, akinek bö szórakozása nyílik „A földalatti hár- mak“-on, mert a világon minden meg van engedve nekik, még az is, hogy csúfolja őket. S ha kedve van hozzá, teheti egész bátran, hiszen gy akori példa, hogy a rossz gyermekből jó ember lesz. Mint ahogy íme, a rossz regényíróból Is lett egy jó olvasó, aki nem sajnálja, hogy ebben a csúnya, anyagias világban gondtalanul eljátszott „A földalatti hármak“—kai. Az érdekes könyvnek bizonyára meg lesz a maga nagy sajtósikere s amive jellemző, hogy Bukarestben már román nyelven is van kiadója. • Rövid hírek: A szatmári Singer Bernát kiadó most jelenteti meg második kiadványát: Baradlay László A változott viszonyok miatt cimü regényét. — Bárd Oszkár befejezte Teleki Lászlóról irt színdarabját, amelyet beavatottak kiváló alkotásnak mondanak. A darab már Vojnovich Gézának, a Nemzeti Szinház igazgatójának kezében van, akihez Janovic.s Jenő juttatta cl több oldatos levél kíséretében, Jano- vics az elragadtatásnak hangján ajánlja Vojnovich Ügyeimébe a darabot, amelyet az utóbbi évek kimagasló történelmi darabjának tart. — A Révai könyvkiadó vállalat ismét, több erdélyi írótól ad ki könyvet, így Szántó Györgytől, aki Halál után cimü regényét már át is adta a, kiadónak. Ugyancsak uj regénye jelentik meg a Franklinnál közelebbről Török Sándornak, a Keleti Újság budapesti munkatársának, akinek emellett elfogadott darabja van a Nemzeti Színháznál. — Elkészült uj regényével, sőt uj regényeivel Károly Sándor is. aki Fel a magasba és a Láng cimü könyvekkel már az őszi könyvpiacon debütálni fog. — Az vjságiróklub- ban pódiumot kapnak az erdélyi írók és tudások. Valószínű, hogy a külföldiek is, néhány budapesti iró és humorista, természetesen a legjavából.
