Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-29 / 249. szám
VámmáV, 1933. október 29, KUETtUjSXG 'Házak és vádak Kolozsváron születtem, s ha néhány évre el is szakadtam szülővárosomtól, az olyan volt csak, mint valami álom. Ide gyökereztem, innen mértem fel mindig országok és városok távolságait, a világmindenség koordinátájában nemcsak a matézis, de a lelkiösszhang origója is nekem Kolozsvár. Nagyon szeretem ezt a várost. Gyermekkoromban a fogalomszerzés idejében, kolozsvári kövek, hegyek és fák járultak hozzá képzeteimhez. A föld folyóiról mikor tanultam, szélességüket a Szamos szélességéhez mértem gondolatban, a világvárosok forgalmát, a Wesselényi Miklós ucca forgalmához hasonlítottam, s felhők közé szökő tornyok méreteit a Szent Mihály templom tornyának magasságával vetettem össze. Ha elhagyatott uccákat köveztek, kanalizáltak, vagy fásitottak, megdobbant a szivem és merész álmokat szőttem arról, hogy világváros lesz valaha az én városomból. Boldogan jártam be a botanikus kertet és az Egyetemi Klinikák táját, ahol minden a legmodernebb Európára emlékeztetett. Talán a véletlen is hozzájárult ahhoz, hogy hires egyetemi városokban és metropolisokban a kolozsvári Egyetemi Könyvtárnál modernebbet sehol sem találtam. Tudtam a főtéri templomról, a Mátyás király szülőházáról és a Ferencrendiek rendházáról, hogy a legrégibb gótika emlékei, kicsit csalódottan vettem tudomásul. hogy Kolozsvár renaissance-kori épületei, melyeket az erdélyi fejedelmek jeles olasz építőmesterekkel építtették, már csak romokban és nyomokban találhatók, büszke voltam a Mária Terézia barokkra és nem fájt, hogy az olasz barokk nálunk csak templomokban kapott helyet. Az antik palotákat mind ismerem. Evszámokkal és faragásokkal díszített címeres kökapuzábék előtt órák hosszat álltam, mindenről megfeledkezve, tudtam gyönyörködni egy-egy kovácsolt vas ablakrácsban, a régi Magyar Színház falán, Wesselényi, Bolyai és Döbrentei árnyékai jelentek meg néha, oly erővel lökött a múltba, a magyar kultúra eme halhatatlan tanuköve. Es esténként, mintha megelevenedett volna a Farkas ucca, határok indultak el a kövezeten, a lószerszámok ezüstjén csillagokat szórt az uccalámpa sárga tüze, a hintókban bársony, prém és ékköves boglárok villantak, a bakon libériás inas ült és ódon nyelven beszéltek az emberek, a nyelvújítás előtti magyart bőven keverve latin szavakkal. Mikor Marcus Aurelius lovasszobrát néztem a Ca- pltoliumon, a Guattemalata-t Páduában és a Colleonit Velencében, szűk lett rajtam a kabát a büszkeségtől, mert Mátyás kolozsvári lovasszobra járt az eszemben, amelv fölényesen győzi le az első kettőt és méltó társa Verocchio szobrának. Igen, a világ két legjobb lovas- szobráról van szó, az egyik Velencében, a másik Kolozsváron. Világhírű művészek, Írók és tudósok indultak el innen. Valami különös varázsa, valami titokzatos vonzóereje is volt ennek a városnak. Innen kevesebb föurat szippantott fel Béc3, mint a régi Magyarország bármelyik helyéröl, a messzekerült kolozsváriak nosztalgiája nem affektáltság, nem póz és nem mesterséges valami, hanem a hittel határos szenvedély. Elfogultan szeretem ezt a várost s akárhol fordultam meg a nagyvilágban, a főtér igazi mását nem tudtam felfedezni sehol sem. Hiszen olyan ez a tér, mint egy meleg terem, melyben a hajléktalan sem érzi tán magát olyan elhagyottan. Akkor is szerettein Kolozsvárt, mikor olyanok intézték sorsát a Városházán, akiket semmi néven nevezendő érzelmi szál nem fűzött hozzá. Mikor elhanyagolták az uccákat, és a tereket, mikor ízléstelen plakátok, ronda cégtáblák, rikító fényreklámok jelentek meg a falakon és bódék nőttek ki a föld alól, mindén jóizlésü ember jogos felháborodására. Tisztelettel néztem a görögkeleti Katedrális épülését és reszketve aggódtam minden egyse kőért. Nagyon fájt, hogy avatatlanok terve szerint építették fel, s hogy a templom nem viseli a centrális kupola legragyogóbb emlékének az Aja Sofiának rokoni arcát, a bizanczi templomok testvérláncában. Kolozsvár épül és szélesedik. A belváros határa le- záiult. A város gazdasági és kereskedelmi szempontból nem tartja szükségesnek az üzleti zóna megnagyobbi- tását. Bent alig épül egy-egy nagyobb bérpalota s úgy látszik, még az is sok, ami megvan. A külvárosok terjeszkednek és kertvárosok épülnek. A külvárosokat a munkás és iparos osztály épitl. Egészséges legyen a ház, biztos alapokon álljon és pontosan illeszkedjék bele az ucca vonalába. Ez a fő irányelv. Művészi igények itt nem játszanak szerepet, s ha itt-ott látunk is ornamentikát, az a pallér magánszorgalma a tulajdonos cifraság igénye, nagyon ritkán kulturszomja. De a kertvárosok fájdalmas képet nyújtanak. A tíz éve épült villák közt lámpással kell keresnünk a művészi munkát. Kökalibák, kriptaszerü épületek, suta tornyok, a ház stílusával ellenséges viszonyban lévő tetők, agyonstilizált csömörletes homlokzatok, melyekben minden létező stilus, émelyítő keveréke undorítja a járókelőt, sárgára festett falak, világoskék ablakrámákkal és zsalukkal, sötétkék párányok, hupikékre festett eresz, festett bádogcsatornával és piros cseréptetővel. Ha sötétbarna a házfal, a tető igen gyakran bádogból Ítészül, csak azért, hogy valami ipesztc mázolással sikerüljön tönkre tenni a ház szín- harmóniáját. Igaz, hogy a művészet minden ágában stiluspan- gás van. A századeleji formabontást legrövidebb ideig az építészet birta ki s amennyiben lehetséges volt, visszatért a tiszta síkokhoz, a szimetrikusan zárt formákhoz, melyeknek természetes befejeződése a lapos tető. Elvétve ilyen is akad a kolozsvári kertvárosokban, de nagyőn kis számban. A külföldi sablonos építkezéseknél, valamelyik klasszikus forma művelése van divatban, Magyarországon a Klébelsberg gróf érái alatt történt állami építkezésekben, szinte anakronisztikusán a barokk bukkant fel minduntalan, Romániában az uj impérium miitörténeti dokumentuma a bizánci stilus lesz, a nyugati államokban, a lehető legprimitívebb elgondoló sokon épülnek a paloták és templomok. Mintha csal: egyedül Kolozsvár lenne megátkozva. Az építkezésien oly kis igények uralkodank, hogy néhány igazán kulturált és művész épitész szerint, a közönség oly dolgokat kíván, ami minden igyekezetei. és művészi szándékot háttérbe szorít. Nagyon szomorú és nagyon csúf látványt nyújtanak ezek a házak. A stílusok formátlan keveréke, a színek rikító összetétele, kiugrók és balkonok formátlan és indokolatlan elhelyezése, frontra épített manzárdok, virág és inda dekorációk ott, ahol a ház minden egyes pontja szabályos szögek szerint szerkesztődött. Vannak nagyon jól sikerült házak, melyeket az ember legnagyobb elszörnyedésére felépülésük ‘után bélyegeznek meg, valami gipszstukkóval, vagy csipkézettel. A tervező rendesen nem is tud ezekről. Eddig általánosságban beszéltem. Szándékosan nem jelöltem meg egyetlen egy házat sem. Nem akartam sem a tulajdonost elkedvetleníteni, sem az ambiciózus építésznek ártani. Rendesen egyformán hibásak az épitész és a tulajdonos, sokszor egyedül a vállalkozó a bűnös, de leggyakrabban a megrendelő kulturálatlan- sága és ízléstelensége egyszerre huzza át a müveit tervező legszebb elgondolásait is. A Rákóczi utón lakom. A stílustalan házak valóságos kis múzeumát kapjuk ebben az uccában. Legszívesebben hunyt szemmel járnám ezt az utat. Nem hiszem, hogy egy Összelőtt város fájdalmasabb képet nyújtana az én uccámnál. Ha a világ nagy építészei különös csoda folytán még most is élnének, néhány séta a Rákóczi és Dönát utón azt hiszem elegendő volna arra, hogy végzetes és halálos betegséget szerezzenek vele maguknak. (Ez utón kérem művész barátaimat, hogy lehetőleg az esti órákban keressenek fel, nehogy rosszullétet szerezzenek maguknak azzal, amit az újonnan épült házak nyújtanak ebben az uccában.) Különösen a Rákóczi ut mellékuccái és az impozáns méretben megtervezett Str. Fântănele nyújtanak szomorú látványt. Ezekben az uecákban az építkezők nagy része kisebb igényű kispolgár, akik pénzt takarítottak s házaik felépítésénél a lehető legolcsóbb ajánlatokat fogadták el. Jól jegyezzük azonban meg: a művészi építkezéshez nem pénz, hanem kultúra szükséges. Az említett uccák egyikében emeletes villa épül. A vállalkozó egyszerű kőműves mester, a megrendelő a kolozsvári egyetem egyik altisztje, aki a mezei jogászok jóvoltából egyetemi leckekönyvek kezelésével az évek folyamán csaknem egymillió lejt gyűjtött. Ez a két egyszerű ember a legmerészebb és legszínesebb fantáziáját vehette elő, hogy Kolozsvár egyik szomorú ritkaságát: a világ legizléstelenebb házát fedél alá húzzák. A rossz beosztású hombár kiugró tetőgereren- dait most aranyozzák épen... Nem tartom szükségesnek az épület további jellemzését; azt hiszem ennyi éppen elég. Csaknem összeestem a meglepetéstől, mikor megtudtam, hogy egy kolozsvári ügyvéd, aki házat akar epiteni, ezt az épületet szemelte ki mintának. Úgy látszik a művészi kulturálatlanság nem osztálykérdés, a képzőművészek és intelligens építészek, akik napról-napra tapasztalják ezt, csak jobban aláhúzhatják állításomat. Rontják a szülővárosomat s ez nagyon fáj. Ezért denunciálom csúf házait azok előtt, akik hatósági tisztjüknél fogva tehetnek valamit, a város szépítésének ügyében. A 'városrendezési osztály mérnökei mellé egy művészekből álló bizottságot kellene beosztani, s ha ezek kellő hatáskörrel fognak rendelkezni, városunk sebei, a kétségbeejtő épületek meggyógyulnak talán és Kolozsvár meg fog szépülni ismét. Dr. Kovát» József. rt Euyjó ötletért 5000 le) íí DIÄMfi söshovszesz leözönségpúlyúzutún Azt a baráti kapcsolatot, mely eddig is mag volt a DIANA SÓSBORSZESZ fogyasztói és gyártói között: szorosabbra akarjuk fűzni! Az a meggyőződésünk, hogy a közönség a legjobb reklámíervező, tehát pályázatot hirdetünk a közönség részére, reklámötle- tslcr 2. A DIANA pályázat tárgya : a DIANA SÓSBORSZESZ. Aki csak egyszer is megvette, égést; életén át használja ezt az életet, erőt, egészséget adó háziszert. Otthon, sportnál, utazásnál, kirándulásnál nélkülözhetetlen. Gyermek és felnőtt, szegény és gazdag, egészséges és beteg egyformán használja. Olyan fontos, akár a mindennapi kenyér, (részletes használati utasitás minden üveghez mellékelve.) A DIANA pályázat formája: beküldhető rajz, vers, jelmondat, szöveg és egyéb reklámötlet. A rajzoknál nem a tökéletes k'dolgozás, hanem az ötlet a fontos; a vers legfeljebb négysoros, pattogó rimü, könnyen megjegyezhető szöveg ; a jelmondat legyen nehány szavas szöveg, mely a DIANA SÓSBORSZESZ utolérhetetlenségét, nélkülözhetetlenségét és számos jó tulajdonságát hirdeti! Egyéb reklámötletre a legtágabb tér kínálkozik! Ezt legfeljebb 15—20 sorban kérjük leirni és beküldeni. Kérjük a papírnak csak egy oldalára Írni! A DIANA pályázat feltétele: A pályázaton mindenki résztvehet, aki pálya* munkájával együtt egy DIANA SÓSBŐR* SZESZES használati utasítást küld és a pályázati hirdetési szelvényét mellékeli. A pályázat határideje : 1933 november 30. Eredményét a lapokban közöljük. Dijah : L dij: 5000 lej I I I. dij: 2000 lej If. „ 3000 „ I IV. „ ÍOOO „ ezenkívül 20 vigaszdij összesen 15,000‘— lej értékben. A pályadijak közül a zsűri válogatjaki anyerteseket. A zsűri döntése megfelcbbezhetetlen ! A nyertes pályaművek minden jogukkal együtt a DIANA tulajdonába mennek át. Egy résztvevő többféle tervvel is pályázhat, csak arra kérünk mindenkit, hogy minden tervét külön papírlapon küldje be az alábbi cimre, persze egy borítékban; DIANA TIMIŞOARA. Várjuk a pályázatokat ! Itt levágandó és beküldendő! Pályázati szelvény. Alulírott mellékelt.. ...........darab nályamunkával résztveszek a DIANA SÓSBORSZESZ-pályázaton. A hirdetett feltételeket kötelezőleg elismerem. Mellékelendő: 1. Egy DIANA SÓSBORSZESZ használati utasitás 2. A pályamunkák. (olvasható aláírás.) (pontos cim.)
