Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-29 / 249. szám
Keleti-újság Vasárnap, 1933. október 29. Japánnak udvarolnak Színes fajta-e a japán? Ezt a kérdést most Neurath német hiil ügyin in; szter bocsánatkérö nyilatkozata tette időszerűvé, amelyet a japán kormány felé Berlinben intézett. Német diákok megvertek egy japán leányt — ('hhol keletkezett a diplomáciai félreértés. Neurath tul a bocsánatkérésen azt a feltünéstkeltö nyilatkozatot Is telte, hogy Németország nem „tekinti“ a japán fajt színes fajtának és a német házassági jog ezt a megállapítást a törvény keretei között is tekintetbe fogja venm. japánnak régi séielme, hogy lenézik a többi európai népek, hogy megveti Amerika és ha tisztelik, csak fegyveres hatalmáért tisztelik. Japán a világháborúban, mint nagyhatalom küzdött a szövetségesek oldalán, a világháború befejeztével tagja volt a hatalmas ötös tanácsnak, a washingtoni hármas tanácsnak, ezeknek a legfelsőbb itélöszékeknek, amelyek a legyőzött népek fölött bíráskodtak. Japán amit akart a világháborúban, azt majdnem el is érte. Egyet nem ért el: hogy a békeszerződésekbe felvegyék Japán faji egyenjogúságát, a többi népekkel szemben. Itt visszautasításra talált. lozott beleszuggerálni, esetleg félvad törzsekbe is, hogy a szín, a bor íigmentezése semmi, minden nép egyforma. Az oroszok Is nagyon jól tudják, hogy például a japán lenézi a kínait és nem tartja magát egyenrangúnak vele és igy tovább, minden nép kap valamilyen népet, amely nála „alsóbbrendű“, de a népek srzeimiségére ható szólamok mindig megteszik a hatást, mert a népek is olyanok, a maguk homályos kollektivitásában, naiv gyermekes érzetükben, ţnint az asszonyok: jól esik nekik a bók, ha logikájuk ellent is mond az udvarias hízelgéseknek. Summa summarum: a japán bizonyára nem értéktelen nép, félelmetes asszimilációs ereje van, mindent át tud venni, amerikanizmust, technikai kultúrát, budliizmust, kereszténységet, nacionalizmust, sőt nemzeti nacionalizmust Is, anélkül, hogy saját lényegét feladja, legbelsőbb népegyéniségét megsértse. Japánnak tagadhatatlanul óriási jelentősége lesz a világ sorsának további kialakulásában. A legelső lövészárokban 16 éve fennálló, jól bevezetett rüszerüzlcthez 300.000’— lejjel társ kerestetik, esetleg átadó. Értekezhetni Márk Mór ügynöki irodával, Satumare, strada Lucaciu 11. . SéSBIO fog harcolni, de ha ezt teszi, mint „színes“ fajta feszi. Ha azt mondja Neurath, hogy nem tekintem színesnek a japánt, éppen annyi, mintha az tmondaná, nem tekintem a földel kereknek, a hegyeket szilárdaknak és a folyókat cseppfolyósoknak. Oroszország uz udvarlásban legfeljebb odáig ment el, hogy azt mondotta, hogy egyenlöek vagyunk; azt azonban sohasem merte állítani, hogy a fehér nem fehér és hogy a sárga sem sárga. 0. e.) Pusziul-e ax erdélyi magyarság? Egy Siónap népességi statisztikájából kedvezőtlen horoszkópot állít fel a román népesedési szaklap — Miért nem kozzak nyilvánosságra a népszámlálás nemzetiségi adatait? Nem, ezt már nem akarták elismerni a fehér nagyhatalmak. Japán jó volt szövetségestársnak, jó volt arra, hogy hivatalosan érintkezzenek vele, de már társadalmilag, a magánéletben... — ez egy kicsit sok. Talán ettől a pillanattól kezdve keletkezett Japánban egy oiyan faji gőg, amely később a legszélsőségesebb Imperializmus felé sodorta. Japánban a szellemi vezetők ma már azt tartják, hogy a japán különb ember a fehér embernél és a jövő nagy kialakulásában Japán van hivatva a világ élére állani. Tulajdonképpen ez a faji „kiválasztottság“ még régebbi Időre húzódik vissza, mint a békeszerződések koia. Bertrand Ruskel idézi Kínáról irt könyvében a nagy Japán politikusnak, Okhuma grófnak egy 1913-ban irt levelét:. — A fehér fajok — Írja Okhuma gróf — a világot sajátjuknak tekintik és szemükben minden más faj tetemesen alsóbbrendű, ök azt merészelik hinni, hogy a fehér nép dolga e mindenségben az, hogy a világot úgy kormányozzák, amint nekik tetszik. A japán olyan nép volt, amely ettől a politikától szenvedett és igazságtalanul, mert a japánok a fehér fajoknál nem ala- csonyabbrendüek, hanem velük teljesen egyenrangúak. A fehérek kihívták s sorsot és jaj nekik! Egy későbbi időpontban azonban a japánok is „túl emancipáltnak“ érezték magukat. Egyenrangúság? — ez kevés. A japán különb a fehér embereknél, bátorság, megszervezettség, faji öntudat, életrevalóság dolgában. Japánnak meg kell hódítania a világot. Japán olyan gőggel vonult el a Népszövetségből, hogy gőgösségében még a német sem tudta utánozni. Es hogy a „sárga veszedelemtől“ való félelem nemcsak irodalmi fantazmagória, hanem logikus feltevés, nemcsak népek hallucinőciója, hanem történetileg kiszámítható valami, ennek bizonyságára elég, ha különböző országok vezető politikusainak és publicistáinak olmetermékeibe belepillantunk. Spengler, a világhirü német bölcsész például éppen az elmúlt hetekben jelentette meg uj könyvét, amelyben rámutatott arra, hogy elérkezett az ideje a nagy leszámolásnak és nagyon is kétséges, hogy melyik fajtának sikerül majd győzni a történelemnek e leggigászibb párbajában, a színesnek-e, vagy a fehérnek? Persze, ha a goldog úgy állítjuk be, mint ahogyan Neurathnak valamelyes e pillanatban még eléggé át nem tekinthető' politikai bölcsesség sugallotta, akkor ez a nagy párbaj elmarad, mert ha a japán: nem színes, akkor nincs is meg a jogcím arra, hogy a nagy leszámoláskor a színesek oldalán foglaljon helyet. Altkor Japán tulajdonképpen a fehér emberiséghez tartozik, mert vagy színes egy nép, vágj' nem színes. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a japán nép: nem árja. A német fajbiolögia, ez az elmélete természetesen nem tudományos és azt hisszük: ez a még meglehetősen zavaros tudományosság Is kikéri magának, hogy az ő terhére számítsák be a megáliapitást. Ez a megállapitás, amely most Németországban, szemben minden más ország véleményével, sőt magának Japánnak a véleményével szemben is elhangzott, ad hoc jelentőségű, politikai — taktikai értékelés. Az értékelésnek ezt a formáját, amelynek célja, felkelteni egy nép hiúsági érzését, megpuhitani öt arra, hogy szövetségessé váljon, Németország előtt mái egy európai nép nagy előszeretettel gyakorolta és ez a nép: Oroszország. Leninnek volt hatalmas ütőkártyája, hogy Oroszországot tette meg az elnjomott ázsiai és afrikai népek felszabadító nemzetévé. Az orosz politikai stratégia eszközeihez tar(Kolozsvár, október 28.) A Nyugat október 1-i számában magyar írók félreverték a harangokat: „Pusztul a dunántúli magyarság“ — állapították meg. Vájjon csak a Dunántúlon ilyen katasztrofális a helyzet? Mi a helyzet Erdélyben? Váratlan meglepetésként érkezett meg a „Buletinul Demografic al României“ októberi száma, amdly népmozgalmi adatokat közöl nemzetiségi megoszlás szerint. A Sabin Manu: ’a dr. szerkesztésében megjelenő statisztikai közlöny első lapján a2 alábbiakat olvashatjuk: — A „Buletinul Demgorafic al României" mal számával uj rovatot vezet be: a születéseket és a halálozásokat nemzetiségi alapon tünteti fel. Ezeknek az adatoknak a pontos közlése széles tanulmányi lehetőséget nyújt a kutatóknak s ugyanakkor a román demográfiái statisztika* ki fogja emelni abból a légkörből, amelybe a nemzetiségi adatok mellőzése miatt jutott. Ez a kimutatás nóvumot jelent és úgy gondoljuk, ki fogja elégíteni azoknak az igényeit is, akik az államokat rábírták, hogy a kisebbségi vonatkozásban is teljesítsék a Népszövetséggel szemben vállalt kötelezettségeiket. Az adatok analizálását csak az előítéletektől mentes szakemberei: végezhetik el. Nem fogjuk kétségbevonni megállapításaik komolyságát, aminthogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azoknak a kritikáit sem, akik hozzáértéssel, vagy anélkül, nemzeti érdekük szempontjából szólnak hozzá a kérdéshez.“ Manuila Sabin, dr. tehát már előre sejti, hogy a nemzetiségi statisztikák körül viharok támadhatnak. Őszintén szólva mi örvendenénk a legjobban az olyan tudományos szempontok mellett összeállított statisztikáknak, amelyek kizárólag az igazságkeresést célozzák. Egyet azonban nem lehet megérteni: miért nem hozzák nyilvánoságra a népszámlálás nemzetiségi adatait, hiszen enélkül nem lehet általános elvi értékű tételeket felállítani. Vájjon milyen érdekek fűződnek ahhoz, hogy az 1930-as munkálatok legfontosabb eredményeit elzárják a nyilvánosság elől? A közlöny különben a következő adatokat tartalmazza az idei nyár julius hónapjának népességstatisztikájából: „ Nemzetiségek Születések Halálozások összesen: 100.0% 100.0% románok 78.0% 75.7% magyarok 4.9% 6.7% németek 2.4% 3.6% zsidók 1.9% 2.3% oroszok, ukránok 5.2% 5.0% mások 6.8% 6.7% A táblázathoz pedig a következő magyarázatot fűzi a közlöny szerkesztője: „Tekintettel arra, hogy az 1933-as népszámlálás adatai még nincsenek teljesen feldolgozva s igy a nemzetiségi arányszám még nem elég pontos, az adatok részletes megvizsgálását egyelőre el kel! halasztani, de azért mégis tehetünk általános megállapításokat. A románok, oroszok és ukránok születési arányszámra nagyobb, mint a halálozási, de a « agyarok, németek és zsidók születéseinél sokkal magasabb halálozási skálát jelez a statisztika. * — Ha ez a jelenség huzamosabb ideig fog tartani, úgy a következményei igen nagy jelentőséggel bírnak az illető népekre.“ Abban az Gsetben, hogyha a magyarság részére történő százalékeltolódás tényleg reális számadatokon alapulna, úgy a romániai magyarságra nézve igen kedvezőtlen képet találnánk ebben a kimutatásban. Végső következtetést azonban egy ilyen júliusi népmozgalmi adatból levonni azért nem lehet, mert nem tudjuk pontosan Románia összlakosságának a nemzetiség szerinti elosztását. Lehetséges, hogy a magyarság katasztrofális gazdasági helyzete egyrészről korlátozza a születések számát, másfelől pedig emeli a halálozási számot. A zsidóságnál általában nem rendkívüli a születési skála esése. A szászoknál régi probléma a kevésszámú gyermek. A magyarság állítólagos apadását nemcsak a születési és halálozási arányszámból lehetne megállapítani, hiszen nálunk még mindig igen komoly tényező a kivándorlás, elköltözés. Aztán vizsgálni kellene a vegyes házasságok és az asszimiláció kérdésének adatait. Tovább olvasva a demográfiai közlönyt, olyan adatokra bukkanunk, amelyek a magyarság javára könyvelnek el egyes adatokat, így például ezer lakosnál százalékban a halálozási arányszám igy jelentkezik: Csikban 14.8, Maros 15.9, Háromszék 14.5, Udvarhely IC százalék. Ezzel szemben Durostormegye például 25.7 százalékkal, Tecuci 23.2-vcl, Caracal 22 százalékkal szerepel. Nem is szólva a városokról. Addig, míg Gyergyószentmiklós 14.2 százalékkal szerepel, Stehaia város 30.2 százalékot, Mizil pedig 29.8 százalékot tüntet fel és igen súlyos Erdélyben Dicsőszentmárton halálozási százalékszáma. Bár a julius havi születések és halálozások adataiból kedvezőtlen számokat kapunk, azért meg kell várnunk a népszámlálás nemzetiségi adatait. Annak a megállapításához, hogy a magyarság halálozási arányszáma na- gyobb-e a románságénál, mindenekelőtt azt kellene egészen pontosan tudni, hogy az összlakosságból hány százalék a magyarság. Nagy kérdés azonban, hogy ezt megfogjuk-e tudni igazán a hivatalos népszámlálási adatokból. D. B. Szőlőoltványokat Caspar! Fr. a legkeresettebb fajokból, garantált fajtisztán, u. m. amerikai sima és gyökeres alany vesszőt szállít: MEDIAŞ Árjegyzék kívánatra ingyen
