Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-27 / 247. szám

Péntek, 1933. október 27. a <î KUETíUjsm iiiimihi i ii cuinii * imn i in mi A házasság végén utazz, ne a kezdetén Paul Morandnak, a szellemes és sokat utazott francia Írónak könyve jelent meg az utazásról. Mi­előtt útnak indulsz, — mondja Morand, — szakadj el mindentől olyan módon, hogy néhány napi csend és feledés legyen közted és a világ között, amit elhagysz. Nem ajánlhatom eléggé a finom lelkeknek a magá­nyos semmittevés élvezetét utazás előtt való napon. Az elutazás már nem csengők zenebonája és kékkabá­tos, viaszos vászon ruhás postakocsis megjelenése mint a vigoperában. Hirtelen dolog az, mint egy kés­döfés. Otthon bucsuzkodj, ne halmozd el a pályaudvart olvadozó érzelmeiddel. Mellékesen megjegyezzük, hogy Franciaország az egyetlen pontja a földkerekségnek, ahol sem táviratozni, sem telefonálni nem lehet a vo­nat indulásánál. Elindultunk. Ha hosszú az ut, kevés húst egyél, vigy magaddal gyümölcsöt és fogyaszd el a fülkében. Az étkezökocsit lehetőleg ne használd, vagy legföljebb I naponta egyszer. Minden állomáson mozogj. Egyéb- j ként feküdj minél többet cs este ne olvass. Kis távol­ságra lehetőleg harmadik osztályon utazz, mert sokkal • mulatságosabb. Minden utitársnak nagyszerű kör­vonalai vannak. Elcsapott cselédek, részeg katonák, haditörvényszék elé utazó fogolykatonák, arannyal telitömött zsebü parasztok. Ha Franciaországban uta­zol, ne vetkőzz le. Viszont az Egyesült-Államokban az illendőség megköveteli, hogy ingujjban utazz. Japán­ban minden társaságbeli úriember leveti a cipőjét és a nadrágját. Úgy kuporodik le az ülésre, mint egy ki­ránduló Buddha. Az angol hajókon este frakkot olts, ha másnak nem, az inasodnak. Az utitársaiddal beszél­gess minél többet. Aki mogorva arcot vág, ha meg­szólítják, nem igazi utazó. Elindultál és egyelőre nem gondolsz semmire, nem vársz hirt. Élvezd a boldogságodat. Fölösleges egy­szerre két helyen tartózkodni. • A könyvek mindent elrontanak, olyan élőlényeket csinálnak belőlük, akik mindent ismernek és semmin sem csodálkoznak. Megérkeztem a behavazott Moszk­vába, Yokohamába meglepetés nélkül, nevetés nélkül sodródtam bele a szomszéd népek karneváljába. El­tart egy darabig, amíg a dolgok kezdenek nem hason­lítani ahhoz, amit mondtak nekünk. A pályaudvaron félkörben várnak a hotelportások. Valahogy rájuk ne bízd a kulcsaidat, hogy helyetted ők lássák el a vám- vizsgálatot. Ha unatkozol a mogorva, nagy hotelekben, gondolj arra, hogy sokkal rosszabb volna magánosok­nál, vagy barátoknál lakni, ahol alkalmazkodnod kell a házirendhez és ráadásul anyi borravalót adsz, hogy hozzá képest a hotelben ingyen lakói. A hotelnek jo tulajdonságai is vannak. Csak a szoba árát ne kér­dezd, nyugodj bele, hogy úgyis sokkal többet fizetsz érte, mikor prezentálják a számlát. Angolszász ország­ban, ahol a nyersanyag kitűnő, csak egészen egyszerű ételeket rendelj. De ha jó konyhát akarsz külföldön, főzd meg magad az ebédedet a szobádban. Alkalmaz­kodj mindenütt a helyi szokásokhoz. Ha külföldön pontban tizenkettőkor beállít a vendéglőbe egy idegen ur, mikor a padlót vízzel és fürészporral öntözik és az üres asztalok között bolyong, bizonyos lehetsz benne, hogy francia. Külföldön többnyire rossz az ágy. Anglia lakha­tatlan volt, amig be nem hozták a sodronybetétes ágyakat. Japánban szekrényben tartják az ágyat, Spanyolországban a falhoz szögezik, a kínai fogadók­ban a kályha tetején vetnek ágyat. Útközben minél kevesebbet vásárolj. Emlékezz az angol 'közmondásra; „Legdrágább a világon az olcsó holmi, amire nine* szükséged.“ Igyekezz ellenállni a helyi varázsnak. Bennszülött szolgákat ne hozz magaddal. A négerek, annamiták és kínaiak csak az Eiffel—tornyot akarják látni a költségeden, aztán faképnél hagynak. Ne menj nászutra. Az ember azért házasodik, hogy otthont alapítson és azzal kezdi, hogy megszökik hazulról. A házasság végén utazzon az ember, ne a kezdetén. A házasságban tisztelni kell a másik sze­mélyiségét és szabadságát. Apám annyira tisztelte, hogy néhány nappal esküvője után egyedül ment nász­Konverziós törvény fontos határnapjai: október 15, november 1, december 1. Részletes tájékoztató a végrehajtási utasításban. Beszerezhető a Keleti Újság bizományosainál 12 lejért. PORTÓMENTESEN megküldi a kiadóhivatal 15 lej bélyeg ellenében. útra és anyámat Párisban hagyta. Ez elég is volt neki, mert negyven év alatt egy napra se mozdult el az anyám mellől. Utazni nemcsak a térben jelent helyváltoztatást, hanem az időben is. Aki Spanyolországba megy, kere­ken száz esztendőt tesz meg visszafelé. Kínában a középkorba kerül, Csikágóban a huszonegyedik szá­zadba. Ne szidd a kurta utazásokat. A benyomás, me­lyet egy város tesz, az első negyvennyolc óra dolga. Ha az ember tanulni akar, utazzék egyedül, a társas- utazások ne tartsanak tovább két óránál. Taine, ez a nagy utazó, joggal dicséri a felvonásközöket, — ven­déglői ebédek, pályaudvari várakozások — ezek meg- becsüihetetlenek a gondolkozó ember számára. Az automobil visszaadta nekünk az országutat, a fogadót, a kalandot és az üres tereket a nagyvárosok között, amelyeket száz év óta átengedtünk a föld- mivelőknek. De hosszú távokon ma is verhetetlen a vasút. A magánhajók mindenre jók, csak a hajózásra nem. A yacht-körutazások hajszálra olyanok, mint a hírük: kemény próbára teszik azt a vékony mázt, amely megengedi az embernek, hogy a társadalomban éljen. Végül néhány aforizma. Télen Egyiptomban, nyá- í ron Párisban. Fecskék sznobizmusa. Otthon maradni I hanyagság, amiért előbb vagy utóbb meglakol az em­ber. A szenvedélyek a szív utazásai. A véletlen soha­sem rossz társaság. Soha ne válts retúrjegyet. Az uta­zástól keményebb szivü lász az ember, de jobbmodoru. Csak a kis utazások drágák. Mikor hazatértem, a vi­lág lett kisebb, vagy én lettem nagyobb? Ne tévesszük össze a tengeri betegséget a hajótöréssel. Viharos összecsapás az aradi magyar és román tanácstagok között a modortalan kulturtanácsos kulturbotránya fölött Az olasz di±kok aradi látogatásának kinos epilógusa Végű!: langyos ígéret a vizsgálat folytatásáról (Arad, október 26.) Az aradi városi y tanács tegnap este izgalmas gyűlést tartott, melyen Z i m a Tibor lap- szerkesztő, a népkisebbségi ujságirószervezet aradi cso­portjának elnöke, interpel­lációt mondott egy'kinos in­cidens ügyében. Három hónappal ezelőtt olasz kiránduló diákok jártak Aradon és a város bankettet adott tiszteletükre. A külföldi vendégeket Dragu, a külügyi sajtóosztály helyettes vezetője kalauzolta, aki a fogadtatásra és a bankettre meghívta az összes aradi lapok kép­viselőit. Az „Aradi Közlöny“ Zsi gmo nd Miklós hírlapírót küldte ki, aki meg is jelent az ünnepély színhelyén. Itt azonban kellemet­len meglepetés várta. Popa Constantin, volt marosvásárhelyi rendőrkomiszár, aki ismeretlen érdemei alap­ján Aradon kulturtanácsossá lépett elő, min­den indok nélkül kiutasította a teremből az újságírót, Zima Tibor ezt a botrányos sérelmet tette szóvá, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy Popa Constantin sem a románságnak, sem pedig a magyarságnak nem tett jó szolgálatot indokolatlan magatartásával, amely káros be­nyomást keltett az olasz vendégek előtt is. Majd elmondotta, hogy bár az incidens három hónappal ezelőtt játszódott le, azért nem tette szóvá mostanig, mert amikor annakidején kül- döttségileg keresték fel a prefektust, ez elég­tételt igért. Miután azonban az elégtétel el­maradt, szükségesnek tartja, hogy a polgár- mester tegye meg a kellő intézkedéseket a kul­turtanácsos példás megbüntetésére. A városi tanács ülésén részt vett több tiszt­viselő is, akik már Zima beszéde alatt moz­golódni kezdtek. Bár a törvény nem ad erre jogot, állandóan közbeszólásokkal tüntettek kollégájuk mellett. Zima beszédét heves vita követte, amely­nek során Vieas Gyula dr., Pauses ti Nicolae dr. és Born eaş Gyula városi taná­csosok meglehetős agresszív kifejezésekkel igyekezték visszaverni Zima Tibor indokolt szónoklatát és az egész interpellációt úgy akar­ták feltüntetni, mintha Zima Tibor a román tisztviselői kart megsértette volna. Időközben eljesen kialakult a helyzet, tizenhat magyar városi tanácsos egy csoportban ülve tüntetett a tárgyilagos felszólalás mellett, mig a románok, a tisztviselőkkel együtt szám szerint harminchaton, Zima Tibor ellen for­dultak. Az óriási zajnak dr. Nagy Sándor ma­gyar városi tanácsos erélyes közbelépése vetett véget, aki tulharsogva a zajongókat, védel­mébe vette Zima Tibort. — Nem lehet vitás, hogy az ügy elbírálását csakis tárgyilagosan és szenvedélymentesen lehet elvégezni. Popa kulturtanácsos magatar tását egyformán kellene eiitélnie az egész városi tanácsnak. Milyen véleménnyel távoz­tak az olasz vendégek Aradról, amikor szem­tanúi lehettek a kulturtanácsos izgága visel­kedésének. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy ez nem román és nem magyar kérdés, hanem kulturbotrány. Éppen ezért ne igyekezzenek nemzetiségi szem­pontokat beledobni olyan vitába, amelyhez a politikának semmi köze. Majd kérte a vizsgá­lat megindítását. B o t i o c Elek dr. polgármester távollété­ben helyettese szólal fel, aki kijelentette, hogy a polgármester már megindította a vizsgálatot és az folyamatban is van. MOZI «m Tavaszi zápor ./ — Bemutató a Capitol-mozgőbari. — Fejős Pálnak, különösen Franciaországban nagy sikert aratott filmjét mutatták ma be a Capitol-mozi- b&n. A filmet annál inkább is nagy érdeklődés előzte meg, mert a román verzió külső felvételeit néhány hét­tel ezelőtt Kolozsvár mellett Szucságon vették fel. A francianyelvü film tökéletes művészi munka le­hetett, a román változat azonban nehéz feladat elé állította a rendezőt az idegennyelvü művésznővel. A betoldások és a kevés beszéd gyengíti a filmet. Kárpó­tolnak azonban mindenért a Hunia-filmgyár tökéletes, ragyogóan tiszta felvételei és a „francia Bajor Gizi“ Annabella finom művészi játéka. Ahogy ünneplő ru­hában félénken viszi a kis pölyás leánykáját a tem­plomba a kisdedet tartó Mária oltára elé és azután erőt merítve tőle, bizakodva, bátran lép ki ismét az életbe. Ahogy később tépett ruhában, a szenvedéstől megzavart aggyal, gyermekétől megfosztottan ismét az oltár elé áll és elragadná a kisdedet, ez a legtökélete­sebb művészet. Ugye3, szép jelenet a kis cseléd menny- bemenetele. Megható a mennyei konyha ideája és az utolsó jelenet. Súrol a kis cseléd, közben a földön meg­ismétlődni látja mindazt, ami leányával történt, má­jusban, a virágzó fák alatt. Rémülten, kétségbeesve hárítja el a veszedelmet azzal, hogy kiönti a mennyei vödröt és akkor indul meg a „tavaszi zápor“. A leány­ka a házba szalad, elmúlt a veszedelem. Fönt az égben íz anyja boldogan mosolyog. A kitűnő Bádescu művészi dalbetétje igazán sike­rült. Kitűnő híradó és egy jó rajzos film a bevezető. (b.) Zenét tanai? Kérjen zenemüvekre ajánlatot és ingyen kottajegyzéket Lepagetól Cluj—Kolozsvár.

Next

/
Thumbnails
Contents