Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-25 / 245. szám
«n, aepvTse i őház BUDAPEST V. Szerda Arm 1 lei kiadóhivatal és nyomda: CIoj-Kolozs- L. Pop (volt Brassal ucca) B. szám. Levélcím: Cluj, postaitok 10L szám. som küld vissza a szerkesztőség. Előfizetési firak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy tvre 60, félévre 26, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. — Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVI ÉVFOLYAM - 245. SZÁM. Egységes fizetést, de egységes elbánást is A baloldali kartell teljes felborulását jelenti a Daladier-kormány bukása A szocialisták buktatták meg a kormányt, de a szocialista párt is felbomlott — Clinutemps a legpossibilisebb jelölt A francia kormányválság mögött újabb infláció veszedelme Húzódik meg Azt.olvassuk, hogy mint annyi sokszor, ismét „rendezni“ fogják a tisztviselői fizetéseket, de ezúttal, hála Istennek ninCvS szó generális átrendezésről, csupán „egységesítésről“. Arról volna ugyanis szó, hogy a kormány meg akarja szüntetni azt a hallatlan igazságtalanságot, ami annyi panaszra adott alkalmat és Tegyük hozzá: jogos panaszra, hogy Románia tisztviselőit protekciós és kevésbé protekciós városok szerint fizették. Sajnos, Kolozsvár, Erdély fővárosa nem tartozott a szerencsésebb várósók közé és annak ellenére, hogy kedvezőtlen földrajzi fekvése és vidékének mostoha gazdasági viszonyai miatt úgyszólván az ország legdrágább városa, emellett a háztulajdonosok sokszoros megadózottsága következtében lakbérei többszörösen magasabbak, mint például Nagyváradnak, Aradnak, vagy Temesvárnak, mégis kisebb fizetést kapnak iit a tisztviselők, mint a Bánságban, vagy Biharban. Hogy ez igy van, afölött vitatkozni sem lehet. Hogy pedig miért van igy, erre nézve akárhogy is csürjük-csavarjuk a dolgot,- a legvalószinübb feltevés az, hogy meg nem is olyan régen a rc- gáti kormányok valósággal háborút viseltek Erdély ellen. Állandóan éreznünk kellett azt, hogy a nemzeti-parasztpárt oppoziciójával szemben a liberális ellentámadás a rendelkező sére álló eszközök minden nemét kimeríti. Ezért kellett Erdélynek több adót fizetnie és ezért kaptak nálunk rosszabb dotációt a tisztviselők. Ha igaz a bukaresti hir, a Vaida-kormány végre, bizony elég későn, ráeszmélt ennek a tarthatatlan állapotnak abszurditására. Azt mondják az eddig még ellenőrizhetetlen jelentések, hogy a tisztviselői fizetések egységesítése nemcsak az erdélyi városok, hanem Bukarest _ kombinációba vételével fog megtörténni. A bir alkalmas arra, hogy örömet keltsen, sajnos azonban csak egyetlen kategóriánál, —- a tisztviselői osztálynál. A probléma ezzel még nincs megoldva. Nemcsak a fizetéseket kell egy nevezőre hozni, hanem az adóterheket, az állami beruházásokat is. Tessék csak jói utánanézni: ki fog derülni, hogy Erdély és köztük Kolozsvár állami adóterhei jelentékenyen magasabbak, mint a Regátnak, különösen Bukarestnek. Arra is rá fog jönni a miniszterelnök ur, ha érdekli, hogy Erdély mindmáig mostoha gyermeke az államkincstárnak. Hogy példával is illusztráljuk állításunkat, csak arra hivatkozunk, hogy ugyanakkor, amikor Bukarestben nagyszabású, mondhatni grandiózus állami építkezések egész tömege bonyolódott le az im- périumváltozás óta, sőt még a dekonjunktúra éveiben is, addig Kolozsváron, amelynek cen- trálisztikus fekvése, fejlődő tendenciája egyenesen megkövetelné az állam fokozott figyelmét, egyetlen középület nem kerül*- tető alá évek hosszú sora óta. Szinte félünk a küszöbön álló téltől, az egyetemi klinikákon újra fenyeget a gáz- és villanyszolgáltatás beszüntetése, mert az állam nem hajlandó a bajba jutott vállalatoknak eg-y obulust sem fizetni s a klinikákon fütetlcn szobákban fognak dideregni a szerencsétlen betegek. Nemcscak egységes fizetést, hanem egységes elbánást is kérünk tehát. És végül halk szóval említsük meg azt is, hogy ebből a puri- fikáló és egalizáló akcióból részt kérnek a kisebbségek is, akik főleg a megkülönböztetett adóztatás miatt szenvednek. Hogyha már a kormány elérkezettnek látja az időt foglalkozni ezzel a problémával, jussunk az eszébe mi is! (Páris, október 24.) A francia kormány romániai időszámítás szerint reggel 5 óra 15 perckor beadta lemondását. A lemondás ténye nem jött váratlanul. A szocialisták, akik a kormányt támogatták, sőt magúkat a kormányzási többséghez tartozóknak tüntették fel, a már a pénzügyi bizottságban olyan álláspontot foglaltak el, amely lehetetlenné tette a szocialisták és a radikális szocialisták között a kompromisszwv.vb, Daladier azonban állítólag ünnepélyes kijelentést tett, hogy „ő együtt áll, vagy bukik pénzügyi tervezetével“ és tekintettel arra is, hogy a kormány bukása a jelenlegi zavaros külpolitikai körülmények között nem kívánatos, fel lehetett tételezni, hogy dacára a kevés kilátásnak, az ellenzéki pártok az utolsó pillanatban visszariadnak és megszavazzák a javaslatot. Rendkívül izgalmas hangulatban ült össze a kamara és ez az izgalom az éjszaka folyamán elérte tetőpontját. A harc a javaslat harminchetedik szakasza körül indult meg Daladier és az ellenzék, illetőleg Leon Blum között. A francia szocialisták vezére győzött, ez pirrkusi győzeA lemondás után Daladier Lebrun köztársasági elnökhöz ment, közölte az eredményeket, egyben felajánlotta a kormány lemondását. Lebrnn elfogadta a lemondást és kérte a kormányt, hogy lássa el az Ügyeket mindaddig, mig az uj minisztérium meg nem alakult. Lebrnn ma délben már meg is kezdte a kibontakozás tárgyalását. Először a szenátus és a kamara elnökeit fogadta, majd magához, kérette Georges Bonnet pénzügyminisztert, Albert Garraut tengerészeti minisztert és Chautemps belügyminisztert. A válság tanulságai. A francia kormány bukása sokkal bonyolultabb helyzetet teremtett, mint ahogyan az első pillanatban számítani lehetett rá. A szavazás után megállapítást nyert, hogy az eddigi kormánytámogató többség tagjai jobbra- balra szavaztak és az 1932 májusában létesült baloldali többség a sírba szállott. A Daladier- kormány egyébként egy nappal Hamarább alakult meg- a Hitler-konnánynál. A szavazás után bebizonyosodott, hogy a kormányttámo- gatú többséget úgy összeállítani, mint ahogyan az a múltban történt, nem lehetséges és ezért igen aggályos, hogy Daladier második garnitúrája, amely hasonlóképpen az eddigi többségre támaszkodik, célt crne el. De megbukottnak tekinthető maga a több mint száz főt számláló francia szocialista párt is, amely a szavazásnál három részre szakadt. Nyolcvannyolc szocialista Leon Blum mellett lem, mert a jelek szerint a kormány romjai alá a francia szocialista párt is oda temette magát. Drámai ülés. A kamara este féltizenegy órakor ült össze egy félórás szünet után, hogy folytassa a javaslat tárgyalását. Már akkor hire járt a folyosókon, hogy a kormánynak nem sikerült létrehozni a többséget. Forró és izgatott hangulatban került sor arra a pontra, amely a tisztviselői fizetéseknek hatszázalékos csökkentését irányozza ellő. A szocialista párt ekkor váratlan indítványt tett, javasolta, hogy a tisztviselőfizetések redukciója helyett válság- adót léptessenek életbe. A szocialista párt javaslatát 329 szavazattal 241 ellenében elfogadták és a döntés következményeit a kormány azonnal levonta és minisztertanácsra vonult vissza. A minisztertanácson rövid tanácskozás után a kormány elhatározta, hogy le fog mondani. szavazott, 29 szocialista Daladier-kormány mellett, 9 pedig tartózkodott a szavazástól. A kormány ttámogató Renau del-csoport ezzel is demonstrálni akart, hogy már nem tekinti magára kötelezőnek a pártfegyelmet és sürgősen meg akarja valósítani a neo-szocializmus útjait. Valószínű, hogy az uj polgári kormány már a Renaudel-csoportra fog támaszkodni és Renaudel esetleg miniszteri tárcát is vállal. Megindulnak a kombinációk. Beavatott politikai körök szerint az uj kormányt, vagy Sarraut gyarmatügyi miniszter^ vagy pedig Chautemps belügyminiszter fogják megalapítani. Legvalószínűbbnek <.« Chautemps deszignáltsága látszik. Amennyiben Chautemps lesz a miniszterelnök, Daladier a külügiyminiszterséget vállalja, mert a miniszterelnök az utóbbi időben a külpolitikai problémák intézését mindinkább a kezébe ragadta és két nappal a leszerelési konferencia megnyitása előtt az ő személye a francia külpolitikában nem nélkülözhető. A kormányt kizárólagosan belpolitikai okok buktatták meg. Daladier külpolitikája népszerű volt és mint külpolitikus változatlan bizalmát birja jóformán az egész parlamentnek. Nem lehetetlen azonban az sem, hogy Daladier kap ismét megbízatást. A kulisszák mögött felvetették Caii- lauxot is, de a szocialisták és a radikális párt balszárnya semnaiesetre sem támogatja és igy az ő esélye e'gyre valószínűtlenebb. Egyes lapok tudni válik, hogy a francia politika jobboldalra tolódna és ebben az esetben Tardieu Az ut Lebrunhoz
