Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-22 / 243. szám
Vasárnap, 1933, október 22, KElETinjSXG ElS VASÁRNAPI KRÓNIKA A budapesti lapok behozatala körül szenvedélyes cikkeket olvashatunk. Én megpróbálok szenvedély nélkül, hideg tárgyilagossággal szembenézni ezzel a kérdéssel, amelyről pedig nem túlzás, ha azt állitom, hogy minden szempontból kényes kérdés. Tény az, hogy a budapesti lapok romániai terjesztése nagy üzlet .volt már akkor is, amikor a konjunktúra éveiben megadták az engedélyt több budapesti lapnak a román határ átlépésére és jelentékeny üzlet maradt a mai nai>ig is, holott az eladott példányok ára majdnem felére csappant le. De még igy is jó néhányezer példányt adnak el a pesti lapokból napról-napra, különösen a vasárnapi számokból. A régi nagy üzlet bántatlanul húzódhatott meg a többi még nagyobb üzletek árnyékában, azóta azonban nemcsak a tisztviselőket „építették le“ (hiába rossz, németből átvett kifejezés ez, sokszor nem lehet nélkülözni) hanem a nagyvállalatokat is s a megritkult, jövedelmezőnek maradt üzletek között egyre irigylendőbbé vált a pesti lapok koncessziója. Pedig kiderült az is, hogy nem is volt koncesszió. A budapesti lapok — már azok, amelyek ambicionálták, hogy Erdélybe bejöjjenek — egyszerűen megfolyamodták a behozatal jogát és különböző befolyások és más hathatós „érvek“ hatása alatt az engedélyt sorra ki is adták. Averescuék alatt röpült át a határon az első fecske, Vaida első belügy- minisztersége idején pedig egyre bővült a számuk. Vaida ugyanis van olyan okos ember és ismeri annyira a dörgést, hogy fején találta a szeget, amikor kijelentette, hogy Romániának az az érdeke, hogy minél több magyar- országi lap kérje az engedélyt a terjeszkedésre. Vaida helyesen látta meg, hogy a határön átcsúszott pesti lapok kénytelenek lesznek érthető üzleti érdekből szordinót tenni hangjukra, amikor általános kisebbségi, vagy speciális romániai kisebbségi kérdésekben kell szint vallaniok. Amit Vaida megjósolt — és nem is kellett nagy jóstehetség hozzá — szóról-szóra bekövetkezett. Még a laikus és a leghiszékenyebb fajtából való újságolvasó is megállapithatta, hogy pesti laptársaink „elkenik“ a mi sérelmeinket és ha kényszerűségből szóvá is teszik, néha mindig megtalálják azt a langyos formát, amiből „nagy baj“ (elkobzás, esetleg kitiltás) nem lehet. Egy kitűnő erdélyi Írótól tudom, hogy milyen kínos és verejtékes feladat budapesti lap számára publicisztikai cikket Írni. Milyen szűk az a témakör, amihez egyáltalában hozzányúlhat. Mert a pesti engedélyes redakciók lojalitása nem ismer határt. Amint már fentebb meg is jegyeztem, a pesti lapok beengedése nem monopóliumszerűén történt. A monopóliumot a dolog természeténél fogva a pesti lapkiadó honosította meg, érthető üzleti érdekből. A pesti kiadóknak ugyanis nem volt mindegy, hogy ki terjeszti a lapjaikat. Ök a pénzüket feltétlenül biztosítani akarták, már pedig a Pallas név alatt működő kolozsvári lapterjesztési vállalat, minden garanciát meg tudott adni, pontosan fizetett, tehát a pesti lapok kiadóhivatalai ragaszkodtak a szempontjukból bevált megbízottjukhoz. Nem is váltotta fel egyik sem, annak ellenére, hogy pár hónappal ezelőtt valóságos ostrom alá kezdték venni a lapok igazgatóságait. Ezek az urak maguknak követelték a lapterjesztés jogát és azzal érveltek, hogy a meglévő, előbb-utóbb amugyis kénytelen lesz visszalépni. Amikor aztán, a budapesti lapok mégsem szakították meg az összeköttetést, megbízhatónak bizonyult erdélyi üzletfelükkel, bekövetkezett egy további lépés: rendelet jelent meg Bukarestben, amely a budapesti lapok árusítását koncsszióhoz kötötte s ezt a koncessziót mindjárt ki is osztották egy eddig ismeretlen nevű egyesületnek, névszerint a Societatea Mitilatiilor Invalizénak, magyarul a Csonkított Hadirokkantak Egyesületének. Ami azt jelentette, hogy mindenki számára semmissé vált az eddig szabad lapterjesztés joga, ellenben erre egy román érdektársaság kapott egyedárusitási jogot. Anélkül, hogy mélyebben akarnék behatolni ennek a váratlanul felkavart ügynek szövevényeibe meg kell állapítanom valamit. Veszedelmes precedens történt itt. Egy bevált üzletágnak monopolizálása és „többségi“ kezekbe való átsibolása olyan seb, amin keresztül az egész kisebbségi kereskedelem elvérezhet. De itt arról is szó van, hogy az erdélyi magyarság kulturszomját a magyarországi eseményekkel szemben való érdeklődését akarják cinikusan megvámolni. Most már nem elég az, hogy a budapesti sajtó felerészének kioperálták az oroszlánkörmeit, hanem azt is elvvé avatják, hogy a magyar betűn is csak többségi, tehát „elsőrangú“ állampolgár kereshet. És az e vállalat, amelynek kihúzták a lába alól a talajt, 16 kisebbségi tisztviselőt kénytelen elbocsátani, köztük tiz szinmagyart. Ezek után az erdélyi magyar olvasó joggal kérdezheti, hogy mi az ő szerepe ebben a botránnyá felkavart ügyben? Mert a vásárt az ő bőrére kötik, az ő megritkult, keserves obulusait ajánlották fel nemzeti ajándékként annak a furcsanevü egyesületnek, amelyről az Universul csak a napokban állapította meg, hogy mindezideig hirt sem lehetett hallani róla és amelynek a lapterjesztési koncesszión kívül még egy hazárd-játék koncessziót is odaadtak. Mindenesetre megfontolandó hogy az ilyen előzmények után elibénk dobott koncra, a megcenzurázott budapesti betűre okvetlenül szükségünk van-e? Itt Erdélyben olyan nehézen, olyan verejtékesen él és küzködik a magyar sajtó, hogy a léte maholnap problematikus. És reánk még azt sem mondhatják, hogy kihasználjuk a közönség kényszerhelyzetét az árainkkal, az izgatási és más sajtópörök légiója arról tanúskodik, hogy mindezideig sem fogatlanná nem tudtak tenni, sem erőink nem lankadtak egy pillanatig sem, amikor a magyarság érdekeiért harcoltunk. Ha tehát tanulságot kell levonni ebből a nem egészen lojális eszközökkel folytatott harcból, úgy a tanulság nem az erdélyi magyar sajtóra né.zye lesújtó.- á. ti Moosewelt meghívta a szovjet követet közvetlen tárgyalásokra LitiriioT élén a jövő héten érkezik Washingtonban az orosz delegáció — ISorah szenátor lesz Amerika moszkvai nagykövete . (Washington, október 21.) Politikai körökben nagy feltűnést keltett, hogy Iíoosvelt elnök meghívta a szovjetet, hogy vegyen rész: a Washingtonban tartandó közvetlen amerikaiorosz kormányférfiui eszmecserében. A szovjet a meghívást elfogadta és a jövő hét végén Litnivov népbiztos élén megérkezik az orosz delegáció. Litvinov előbb Ankarába utazik.' Biztosra veszik, hogy a szovjetnek jogi elismertetése most már nem késhet soká, de ezt megelőzőleg az amerikai kormány elsősorban gazdasági természetű tárgyalásokat óhajt folytatni és nagy feleslegben rendelkezésére álló mezőgazdasági terményeit, nyersanyagait és a gyapottot igyekszik Oroszországban elhelyezni. Orosz részről e tárgyalásoknak külpolitikai jelentőséget is tulajdonitanik és a két állam közös céljának jelölik meg, hogy védekezzenek Japán ellen. Moszkvában biztosra veszik, hogy abban a pillanatban, amikor az Unió és a szovjet megkötik a megegyezést. Japán harci lendülete is lanyhulni fog. A külföldi sajtó úgy tudja, hogy az Unió moszkvai nagykövete, Borah szenátor lesz. A készülő tárgyalások hírére Newyorkban a tőzsdén emelkedtek a papírok. Numerus cla.aisiuisi c* kisebbségekre, numerms nullusf a zsidókra (Bukarest, október 21.) A bukaresti Gazdasági Akadémia hallgatói pár nappal ezelőtt sztrájka léptek, mire a rektorátus erélyes intézkedésekre szánta el magát, hogy elfojtsa az év elején különösen veszedelmes mozgalmai. Az akadémia vezetősége gyűlést tartott, amelyen váratlanul szigorú büntetéseket szabott ki a sztrájkolókra. Négy tanulót, akik a gazdasági akadémiai hallgatók szövetségének tagjai voltak és a szövetség elnökét kizárták az egyetemről, az egyesületet pedig feloszlatták. A sztrájkoló diákok elvesztik az őszi vizsga- szessziót és az otthonból is kizárják azokat, akik ha 24. órán belül nem jelentkeznek és nem kötelezik magukat arra, hogy a sztrájkot nem folytatják. A határozat nyilvánosságra hozatala után a diákok gyűlést tartottak és memorandumot készítettek, amelyben a négy társuk büntetésének érvénytelenítését kérik. Másnap újabb nyilatkozatot készítettek n diákok, amelyben felhívják a figyelmet arra a nehéz helyzetre, amelyet a tulmagas taxák által teremtett a rektorátus, egyszersmind kérik, hogy a gazdasági akadémiára vezessék be a kisebbségi tanulókkal szemben a numerus clauzust, a zsidók részére pedig a numerus nullust. Este a rektorátus gyűlést tartott, amelyen 4 óra hosszat foglalkoztak a diákok ügyével. A gyűlésről hivatalos kommünikét még nem adtak ki, de kiszivárgott hírek szerint a rektorátus még erélyesebb lépésekre határozta el magát és olyan határozatot hozott, amelyet Voicu Nitescu földmivelcsügyi miniszternek is előzetesen be kell mutatna! aláírás végett. @ TrrrrrrrrrrrrrrrriTrTr^ rTrrrrrTTrríTíTTTTTTm?^^ m Erzsébet Királyné szálló Budapest IV., Egyetem ucea 5.04 ß8!“ro, __ _ _ ^központjában^ 60 éve a fővárosi és vidéki úri középoszo.ly találkozóhelye. 1G0 modern, kényelmes szoba. — Leszállított áraié, ! Az étteremben és kávéházban cigány zene. — Az ERZSEBET*PINCE a főváros legszebb sörözője. SZABÓ IMRE, tulajdonos Pesti lapok Romániában
