Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-19 / 240. szám

Csütörtök, 1933. október 19

<f KElETíUjSlCG

lUIMWWWIW«>WWBWWWBBaWBiilWPBWBW«BBBWWH^^ 'IWIU—Illi" I' IMÍWM iJ.UJlimjI. .UHUIM. H.I

f^TTTTTTTTTmi^TTTITTTTTTTrm^

PÁRISI UTOLSÓ DIVAT:

OTTOM A N-S ATIN

MONNA-VANNA

Sikerült, Hölgyeim, hogy Önöknek ugyanebben az időben és azzal a selyemmel szolgáljon a

GALLIA

amelyet most ősszel Parisban hordanak,

RENDKÍVÜL olcsó árban.

Gyári lerakat; CLUJ, STRcADcA GENERcAL ZNjECULCEcA 2.

(Renner palota)

MMMimftrtMfMWrtiiwMftflmimMfuiRwiwimftWfuiwflww ww rn ft*** Mum mn mm mmm mI/ÍFs

Nem akarja fizetni az állam,

amit a tisztviselőié elsikkasztott

(Arad, október 18.) Országos érdekességü elvi jelentőségű döntést hozott az aradi törvényszék egy szerdai ítéletében. Egy nagylaki gazda perelte be a: kincstárt azért, mert a bíróságnál letétbe helyezett pénzét egyik tisztviselő elsikkasztotta. A gazda egy ingatlant vásárolt meg a pécskai járásbíróságnál tartott árverésen s 147.000 lej bánatpénzt tett le a járásbíróságnál. Cinadan György járás- birósági tisztviselő ezt a pénzt elsikkasztotta. A sikkasztót később elfogták, meg is büntették s most valahol a fogházban ül; az elsikkasztott pénz azonban nem került meg. A károsult gazda ebben a keresetében a kincstártól követelte a saját pénzét. A törvényszék a mai tárgyaláson a gazdát elutasította keresetével. Feltűnést keltő a döntésnek az indokolása, mert azt mondja ki, hogy az állam nem felelős

anyagilag tisztviselőinek a visszaéléseiért, csak abban az esetben, ha a magánfelet képviselik valamilyen ügyben. A felperes természetesen megfellebbezte a törvényszéki döntést s jogászkörökbn valószínűnek tartják, hogy a tábla meg is fogja semmisíteni. Ha ez a döntés megállja a helyét, akkor ennek nagyon sokféle furcsa következményei lehetnek. Aradon például a prefektusi titkár most szökött meg 600.000 lejnek az elsikkasztásával. Ez a 600.000 lej a beszedett vadászati engedélyek dijaiból gyűlt össze. Ha az állam tényleg nem lenne, felelős az igy beszedett és behajtott ösz- szegekért, akkor ezt a hatszázezer lejt újból be kellene, hogy fizessék azok, akik az engedély diját már egyszer befizették. Az ilyen elvi kérdések eldöntésére azonban a felsőbb biróság szava illetékes.

Nincs többé királyi sör&ostoló és egérfogó hivatal Angliában

Még ti taharéhossági hullá m sem tuáta megszüntetni Angliában a leghtílönböxöbb furesíeságoFeat és hagyómányohat

(London, október 18.) Anglia nemcsak a tradíciók és hagyományok hazája, hanem a legkülönbözőbb furcsaságoké is. Az angol udvarnál nemrégiben sokat mulattak egy jellemző eseten, amely rávilágít azokra a különösségekre, amiktől a modem Anglia a mai napig sem tudott megszabadulni.

Egy angol four, akinek iia egyszerű származású leányt vett feleségül, ki ;karta eszközölni, hogy menyét udvarképesnek nyilvánítsák és meghívják a nagy, udvari fogadásokra. Az illetékes szertartási hivatal ezt eleinte megtagadta, de a kérelmező főnemes különös fegyverhez folyamodott.

Egyik őse valamikor nagy szolgálatot tett II. Károly kirá'vnak. Károly éjnek idején, sietős útja közben eltévedt kíséretével és bezörgatett egy tanyaházba, amelynek gazdája éppen akkor tért aludni. Károly kívánságára a gazda azonnal lóra ült és elkalauzolta a kitályt a helyes útra. Az uralkodó unszolására azonban annyira sietett, hogy még lenge hálóruháját sem egészítette ki. A király a gazdát hálája jeléül nemesi -angra emelte és azt a kiváltságot adományozta neki, hogy akár 6, akár családjának mindenkori legidősebb férfitagja megjelenhet a király előtt bármilyen öltözékben, még hálóköntösben is. Ezzel a joggal a család sohasem élt, de a mostani családfő megfenyegette a szertartásmesteri hivatalt, hogy élni fog e kiváltságával, ha fiának felesége nem kap meghívót a legközelebbi fogadónapra. A hivatal mégis jobbnak látta a kérés teljesítését, amihez a király is hozzájárult, miután a szörnyű fenyegetésen jóízűen mosolygott.

Igen sok hasonló kiváltság azonban nemcsak papíron létezik. Lord Kingsale ma is él azzal a családjának 1223 adományozott jogával, hogy a király jelenlétében és üdvözlésekor nem kell levennie a kalapját, Lord Monteaglenak joga van mindenkor helyet foglalni a király asztalánál és az étkezésben résztvenni. A mosten: ord jó barátja György királynak és gyakran jelenik meg asztalánál egyetlen vendégként. Lord Wal- singhamet illetik meg a király viselt ruhái. Lord Wal- jében évenként egy zsebkendőt vesz át a királyi ruha- iáitól és ilyenkor nagyobb adományt juttat a királyi kórháznak.

A feltűnő angol szokások közé tartoznak azok a bérek és szolgáltatások, amelyeket egyes földbirtokosok és községek tartoznak teljesíteni. Wellington herceg a nagy hadvezér utóda, azzal rójja le hampshírei birtokának bérét, . :gy a királynak minden születésnapján címeres selyemzászlócskát küld. Hasonló ajándékokkal rója le birtoka évi bérét Anglia több főnemes családja. London városa nagyon rosszul járna, ha valóban eleget kellene tennie minden hagyományos kötelezettségének az uralkodó házzal szemben. Betü- szerint például a városi tanács elnöke volna köteles műiden ősszel annyi fát vágni, hogy a királyi palotát télire ellássa fűtőanyaggal. London feladata az is, hogy tisztviselőt rendeljen ki a királyi palotába a mosónők munkájának ellenőrzésére. Ezeket a szokásokat ma már javarészt csak jelképesen teljesitik, de a világért sem ejtik el teljesen. A fővárosnak annyi a kötelezettsége a királyi házzal szemben, hogy külön tisztviselője van, a „királyi jogok nyilvántartója", aki gondoskodik arról, hogy ne történjék mulasztás. Feltűnő, hogy ez a hivatal, amely 2500 font évi fizetéssel jár, még ma is meg van.

Más városoknak is vannak sajátos kötelességei. A csatornában lévő Jersey sziget kormányzója köteles lóháton benyargatai a tengerbe, oly messzire, ameddig csak lehet, ha a király a szigetre jön látogatóba. Utoljára húsz évvel ezelőtt volt alkalma a kormányzónak erre a hivatalával iáró fürdésre. Teljesen feledésbe ment, hogy miért kell Benevis skóciai község lakóinak minden évben három teli vödör havat szállítani az edinburgi királyi kastélyba.

Csak a legutóbbi évek takarékossági intézkedései

szüntettek meg néhány udvari hivatalt, amely az uralkodó magánpénztárának igen sok pénzébe került. Megszüntették a királyi sörkóstoló és a királyi egérfogói „állást.“ Vannak azonban olyan hivatalok Is, amelyeknek ellátása nem kerül pénzbe, mert az udvartartást egyes tagjainak egyes kötelességei közé tartozik. Ezeknek némelyike vele jár nemesi elmek és rangok viselésével. Lord Portman gondoskodik például a palota kéményeinek rendbentartásáról és ezen a réven ő kéményseprő mesterség fővédnöke. Lord Mowbrai tartja rendben a király fehérnemű készletét, Lord Hotham az oslyasütö, Lord Shirefield gondozza a király borospincéjét és Lord Hoton fogja a kengyelt, ha a király lóra száll.

IdegenforgulmwnU,

ami nincs — de lehetne

Amióta visszatértek a diákok, szokatlan élénkség mutatkozik Kolozsváron. Legalább is az uccuk eleven képet mutatnak s tagadhatatlan, hogy anyagilag is jelent valamit ez a néhány ezer főiskolai hallgató. Legalább is most, az iskolai év elején. Később már nem annyira. Inkább csak azért emlitem meg a piros sapkás diákokat, mert ők juttatták eszembe a város idegenforgalmának kérdését. Mi lenne, ha nemcsak az iskolai év elején,, hanem állandóan, minden nap idegen arcokkal találkoznánk Kolozsváron?

Kolozsvái feltétlenül van olyan város, any- nyira fontos gócpontja az erdélyi kulturális életnek, hogy egy kis ügyességgel idevonzhatná a vidéket, sőt talán még a Bukarestben megforduló idegeneket is. Kiállításokkal, kong- reszusokkal, -.sportversenyekkel és ezer más módjával lehetne fellendíteni az idegenforgalmat. Azonban nem ezek a legfontosabb tényezők. A történésnél, az eseménynél talán sokkal szükségesebb belevinni a köztudatba azt, hogy Kolozsvárra mindig érdemes feljönni, akár van valami cécó, akár nincs. Van magyar és román színházunk, egyik kultur-előadás a másikat éri, vannak múzeumaink, aztán mozik, kávóházak, bárok, klubok szolgálják a közönség szórakozási kedvét. Dehát akkor mégis mi az oka a város álmos csendességének? Az, hogy nem használunk fel minden eszközt arra, hogy állandóan felszínen tartsuk a nevét. Kissé merész az összehasonlitás, de mindenesetre jó példa erre Budapest- Tavasztól őszig és ősztől tavaszig mindig van valami rendkívüli eseménye, ami miatt vasúti kedvezményben részesülnek az odautazok. Ha azonban ez történetesen nem is lenne, akkor is úgy él a köztudatban Budapest, hogy oda minidig érdemes ellátogatni. Es a magyar főváros ezt nemcsak gyönyörű fekvésének, ezer meg ezer látnivalójának köszönheti, hanem a szüntelenül zajló, soha meg nem álló propagandának.

Mert nem elég egy-egy kiállítást rendezni nagyritkán, hanem szükséges, hogy a város vezetősége komoly munkával, kiadványokkal, hirdetésekkel tegye ismertté Kolozsvárnak, Erdély fővárosának a nevét.

Nem szabad azonban mindent a város vezetőségétől várnunk. Nekünk magunknak Is részt kell vennünk a munkában, legalább is annyiban, hogy formálódjunk át egy kicsit és tanúsítsunk barátságosabb magatartást az idegenekkel szemben, hogy mindenki otthon érezze magát körünkben. Mi azonban erre nem gondolunk csak panaszkodunk. Panaszkodik a taxis, a kereskedő, a fodrász, a cukrász, fényképész, mozis, mindenki panaszkodik. Ha pedig néha jön egy idegen, azt olyan morozus arccal fogadjuk, olyan kelletlenül, immel- ánimal igazítjuk útba, hogy szegényben megfagy a vén és egész bizonyosan elhatározza, hogy ezután ha csak nem „muszáj“, nem jön Kolozsvárra.

Pedig mennyivel más volna, ha a déli korzón például angol, meg francia szavak röpködnének, ha a múzeumokból, osztrákokat, cseheket, vagy olaszokat látnánk kijönni. Szcp álom.

Tenni kell valamit ebben az irányban. Fel kell frissíteni a város vérkeringését, de minél sürgősebben, mert már nagyon bágyadtan, csak alig érezhetően üt a pulzusa. Van már uj városi kalauzunk, csak idegen kell még, akit kalauzoljunk. Idegen: vidéki, vagy külföldi, aki itt hagyja a pénzt, hogy ne sírjon annyit a taxis: egyetlen fuvarom sem volt; a kereskedő: egész nap üres a bolt; a cukrász: mind megromlanak a krémjeim; a mozis: megöl az adó, a rezsi- Ne sírjon senki. Mindent nem Jeliét a gazdasági válság számlájára Írni, a tunyaságunkat, ügyefogyottságunkat semmiesetre semBajkó Erzsébet.